Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-08 / 58. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 8. www.ujszo.com Novák Erik: „Én csak úgy tudok dolgozni, ha közben szórakozom is, méghozzá olyan emberekkel, akikkel lépésről lépésre meg tudom valósítani, amit elképzeltem..." Hajszálon múlott, hogy nem keveredett örvénybe Intim videónaplóját még nem ismeri a világ, első játékfilmjét, a Zuhanórepülést már igen. A magyarországi bemutató alulmúlta várakozását, bár a filmet eddig negyvenezren látták. Ő sokkal több nézőre számított. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az idei berlini mustra azonban megerősítette a filmbe vetett hitét. Nagy Zsoltot, a történetbeli Theót, aki másfél évet húzott le a sitten könnyű droggal való üzletelésért, és most megint bajba keveredik, épp a Zuhanórepülésben nyújtott alakításával választották be a Berlinale Shooting Stars programjába. Novák Erik eredeti hivatása festőművész, a Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát, de már könyvkiadóként, operatőrként, filmrendezőként és producerként is tevékenykedik. Nevét - produceri minőségben - ott olvashattuk a több díjat nyert Nyócker című animációs film stáblistáján. Ő volt az egyik operatőre a Halász Péter rendezte Herminamezőnek, s most rendezőként is bemutatkozott. Színészként a Szív-Cirkusz Varietében lépett fel az A38 hajón, Bozsik Yvette társulatának pedig több videofilmét készített. Budapesten, a Király utcai galériában két sorozata is látható ez idő tájt. Az első emeleten Bozsik Yvette-ről készült nagy méretű portréit mutatja be, a pincében pedig a Párizsban már kiállított, Húsvirágok című vaginaso- rozata váija az érdeklődőlcet. Van egy kész filmje a fiókban... ... arról még ne beszéljünk. Tökéletes titok. Még nem jött el az ideje, hogy bemutassam. Akkor nincs más választásom, csak a Zuhanórepülés, amely Nagy Zsolt nevéhez kapcsolódott az idei berlini szemlén. Lehet, hogy onnan fog kitörni a világba? Egyelőre nem keresett meg ez ügyben senki, bár ott, a helyszínen nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Ott voltam Zsolttal különböző programokon. Még a sajtótájékoztatón is, ahol ha picit megakadt az angol nyelvben, kisegítettem. Aztán amikor megtudták, hogy nem a tolmácsa vagyok, hanem a film rendezője, sorra odajöttek hozzám, és gratuláltak. Megnyíltak előttem, és mondták, hogy nagyon szerették a filmet. A sok el- foguladan szakértőtől nekem ez pozitív visszajelzés volt. Itthon a szakma egyik része nem szereti a Zuhanórepülést. Kiderült, hogy miért nem? Nem tudom. Egyébként a közönség is hasonlóképpen érez. Egyik része utálja, a másik szereti. Bizonyos réteg élvezettel nézi, mások elutasítják. Talán mert kemény, vad, brutális, nyers mozi, amelyről nem úgy jön ki a néző, hogy kerek a világ. Inkább belerúg az emberbe, hogy tessék elgondolkozni egy kicsit, és nem ad semmiféle feloldo- zást. A happy endnek nem azzal a boldogító tudatával jön ki róla az ember, hogy minden rendben van. Itt semmi nem oldódik meg, és senki nem tudja, mi történik azután, hogy lement a Vége főcím. Az élet folyamatosan produkál olyan történeteket, amelyek bizonyos figyelmeztető hiányosságaival szembesítik az embert, azokkal, amelyeket sokáig egyszerűen nem hajlandó észrevenni. Pedig rengeteg apró jelet kapunk az élettől, kérdés, hogy tanulunk-e belőlük. Ez a film arról szól, hogy ez a fiú már belelépett a spirálba, és riem jön rá, hogy örvénybe került, mert pörög, pörög, pörög, és csak a pörgés szédületét érzi. Amikor rájön, hogy mi történik vele, már túl késő. S ez így szokott lenni. A film azt mutatja, hogyan húz be bennünket az illúzió egy bizonyos csőbe, amelyben egy pont után már csak előre van, nincs hátra vagy oldalra. Már csak a pokol marad, a zuhanórepülés. A riasztó mélység, ahonnan vagy el tud rugaszkodni felfelé az ember, vagy ott marad és elveszik. Ki vagy mi hívta elő a film létrejöttét? Nagy Viktor. Ő írta a forgató- könyvet. Úgy találkoztunk, hogy kiadtam egy könyvét. Kézhatot kaptam tőle, aztán bementem hozzá a rehabra, ott ült egy tolószékben, és nagyon összebarátkoztunk. Ez már jó pár évvel ezelőtt volt. A könyvéből, amelyet kiadtam, komoly rajongótábora mellett sem lett siker, pedig nagyon igényes és nagyon gondolkodós szépirodalom. Az a címe, hogy Használati utasítás a börtönhöz (minden szabadlábon élő avagy minden fogva tartott börtönlakónak). Ez egy nagyon kemény börtönpróza, kiegészítve mesékkel, versekkel, álmokkal, történetekkel. Nagyon speciális irodalom. De mondom, nem lett bestseller. Aztán elkezdtünk együtt dolgozni. Ő lett a Nyócker csapatának egyik forgatókönyvhója. A Zuhanórepülés nem egy klasszikus bűnfilm, bár a mi hősünk is az a típusú rosszfiú, akiről tudjuk, hogy bűnöző, a történet kapcsán valahogy mégis megszeretjük őt, azonosulunk vele. Én az életem során mindig arra törekedtem, hogy soha ne menjek rossz hányba, de volt sok pillanat, amikor csak a szerencsén és egyeden hajszálon múlott, hogy nem keveredtem bele bizonyos dolgokba. Ha nem állt volna fölöttem a gondviselő, biztos, hogy beléptem volna ezekbe az örvényekbe. Nagy Viktort pedig magába rántotta až örvény. Ő keresztülment ezen a történeten, és a saját élete, balesete a példa arra, hogy hová csúszhat az ember. Természetesen mi ezt dramatizált, kiegészített, forgatókönyvvé írt formában valósítottuk meg. Nagyon szerettünk volna egy saját gengszterfilmet készíteni, egy kelet-európai, budapesti gengsztertörténetet arról a fiúról, aki nála nagyobb erőkkel próbál játszani egy szerelemtől vezérelve, amelyről aztán kiderül, hogy az átverés, az illúzió része. Miközben az igazit későn veszi észre. Tehát, hogy mit hitet el velünk az élet, s mit kínál fel, és abból mit választunk. Hogy mi az, amit fontosnak tartunk, mi felé megyünk, mire tesszük rá az életünket, és mi az, amit kihord a történet. Én hosszú ideje arra törekszem, és azt is valósítom meg, ami érdekel, amihez így vagy úgy sokat tanultam. Igaz, hogy a Nyócker ötletét egy vicces éjszaka szülte? Valóban így volt. Nagyon sok röhögés után létrejött egy ötoldalas szöveg, és ahhoz találtam pénzt és lelkesedést. Az ötlet mentén aztán sok ember akarata, energiája, kreativitása is kellett a fűmhez. Festőként a vászonnal teljesen egyedül vagyok, azt festek rá, amit akarok. Pontosan tudom, hogy ha él a fejemben egy kép, azt hogyan kell megfestenem ahhoz, hogy az legyen, amit szeretnék. Ha menet közben változik is, és már nem olyan lesz, mint ahogy eredetileg elképzeltem, akkor nincs baj. Csapatjátékban, más szinten és más minőségben ugyanez van. A filmben a stáb az ecset, a festék meg a színész. De ugyanolyan biztos kézzel kell tartani mindkettőt, és huszonöt festményt kell elkészíteni egyetlen másodperc alatt. Ebben segít az operatőr. A filmkészítés olyan csapatmunka, amelyben mindenki egyfelé megy, ugyanazon koncepció alapján. A Nyóc- kert Gauder Áronnal csináltam, ő volt a rendezője. Én igyekeztem mindenben ott lenni mellette, segíteni neki, mert az animációnak ő a mestere, ő ért hozzá, én rengeteget tanultam tőle. A játékfilmben azonban teljesen magamra voltam utalva ebből a szempontból, ráadásul én csak úgy tudok dolgozni, ha közben szórakozom is, méghozzá olyan emberekkel, akikkel lépésről lépésre meg tudom valósítani, amit elképzeltem. Nekem már a vágás is izgalmas játék, nemcsak a forgatás. Amikor ötven óra nyersanyagból százöt percet kell összerakni úgy, hogy közben tömöríteni kell. Imádom, amikor a semmiből egyszer csak lesz valami, és azt meg lehet mutatni másoknak is. Hogy amit csináltam, az hirtelen elkezd működni, ha pedig nem, akkor abból le lehet vonni a tanulságokat. Mint például a Zuhanórepülés fogadtatásából. Hogy miért nem úgy működik, ahogy azt sokan vártuk. Talán mert nem szeretjük látni mindazt a rosszat, ami körülvesz bennünket. Sokkal jobban szeretjük a csillogást, az illúziót, a rózsaszínt. Ha hazudunk valami szépet. De lehet, hogy ezt csak én gondolom így, és másutt a baj. Bár én elejétől végéig szeretem a filmet. Nem véletlen, hogy Nagy Zsolt a Zuhanórepüléssel lett Shooting Star, hiszen elsöprő erejű alakítást nyújt a vásznon, de ott van mellette Törköly Levente is, a Nagy Ember szerepében. Az ő játéka is kiemelkedő. Zsoltot ismertem, Leventét nem. Ót mások tanácsolták. Találkoztunk, megnéztem magamnak, és én is úgy éreztem, alkalmas a szerepre. Bár a bankreklámjai miatt féltem egy kicsit. Ezért is történt a külső átalakítás, a szakáll, a frizura... sok ember fel sem ismerte, hogy ő az, akit esténként Kovács Patríciával lát a televízióban. Ma már ki merem mondani: Levente szenzációs volt. Nagyon sokat hozzátett a figurához, jó volt vele dolgozni. Ez volt az első eset, hogy színészeket instruáltam, hogy karaktereket, egész jeleneteket kellett meghatároznom. Nagyon élveztem, hogy mindent előre átbeszéltünk. A figurák múltját, jelenét, tervezett jövőjét, viszonyait, motivációit, honnan jött, hová megy, kicsoda, mit akar, kivel milyen a kapcsolata, kinek az alá- vagy fölérendelt- je, müyen ember, mire hogyan reagál. Levente figurájában azt találtuk ki, hogy úgy félelmetes, hogy közben folyamatosan nyájas, mosolyog, neki nem kell állandóan üvöltöznie. Ő maga a hatalom, s az bőven átjön a figurán. Nagy életű, nagy gesztusú ember. Szerencsére végig két kamerával dolgoztunk a forgatáson, megszakítások nélkül, többször vettünk fel mindent, hogy ne kelljen mondatonként beállni, átállni, reakciókat felvenni. Hogy meg tudjon születni a jelenet. En nem tudtam, hogyan kell filmet készíteni, nem olvastam erről vüág életemben, csak sok filmet néztem, rengeteget videóztam. De már Yvette mellett is gyakran kezébe vette a kamerát. Az mind olyan kísérleti videózás volt a színházban, bár klipeket is csináltam, amelyekben én vágtam meg az anyagot, de az akkor is más volt. Itt teljesen más módon kellett a stábbal együttműködni, amit az első egymásra hangolódás után ők is, én is nagy élvezettel végeztünk. Maga a folyamat is jó volt. Minden jelenet úgy született meg, hogy ott és akkor. Hogy mindenki az, aki. Még a „bűnöző karakter” szereplőket is - akik életükben először álltak kamera előtt - sikerült oly módon színésszé tenni, hogy ők is tökéletes természetességgel viselkedtek, mint mindenki más. Apróságokat kellett csak korrigálni. Mivel minden szónak, minden hangsúlynak, a mögöttes tartalomnak is jelentősége van, nagyon erősen figyeltem arra, hogy minden olyan legyen, mint az életben. Olyan is. Ezek nem íróasztal mellett kitalált párbeszédek, itt minden természetes. Ezért is van olyan erős sodrása a történetnek. Azt is hibájául róják fel a filmnek, hogy sokszor érthetetlen a bűnözői szál, tehát, hogy ki kivel van. Én erre azt szoktam mondani, hogy Nagy Zsolt, a főszereplő szemszögéből megyünk végig a történeten, aki egy kis bábu ebben az egészben. Ä bábu pedig soha nem tudja meg a frankót, ő mindig csak a részfeladatot kapja meg. Valamivel motiválják őt, aminek a fele sem igaz, valamit ígérnek neki, ami becsapós. Ki van adva a feladat, hogy ezt kell csinálni, de az összefüggést csak a csúcson látják. Zsolt és Levente között milyen izzás volt a forgatáson? Olyan, mint a kamera előtt. Ők ezt a viszonyt megtartották. Nagyon jól felépítették a kapcsolatukat. Zsolt Theója vagány, tökös srác, a Nagy Ember ezt respektálja, és bizonyos fokig sajnálja is, hogy be kell dobnia az oroszlánok közé, de erről szól az üzlet. Bármennyire kedveli is a fiút, meg kell, hogy tegye, mert papuskától jött az utasítás Moszkvából. Halász Péterhez, a magyar színházi élet egyik legkülönösebb egyéniségéhez, aki nem olyan régen halt meg New Yorkban, de a temetését - élete utolsó napjainak egyikén - a Műcsarnokban még megrendezte, milyen kapcsolat fűzte? Filmezés terén tőle tanultam a legtöbbet. Társproducere és operatőre voltam az ő rendezésében készült Herminamezőnek. Három hétig együtt dolgoztunk. Az a három hét nekem rengeteget jelentett. A műcsarnokbeli temetését pedig felvettük, az egész anyag megvágásra vár. Péter életművéből huszonnégy órás filmet készítünk majd - az ő kérésére. Ezzel még tartozunk neki. Nagyon sok anyagunk van a filmhez, a temetés csak egy része lesz. Múzsájával és alkotótársával, feleségével és nem egy festményének ihletőjével nem tervez közös filmet? Nyolc éve vagyunk együtt, nagyon sokat forgattunk már közösen, életünk bizonyos szakaszait már sikerült megörökítenünk. Majd meglátjuk, lesz-e belőle valami. Az utóbbi időben ő is a saját dolgaival foglalkozik, hiszen táncos és koreográfus. Engem pedig egyszerűen másfelé vitt az élet. Párhuzamosan mentünk előre különböző dolgainkban. Hogy ez hol fog összeérni, egyelőre teljesen nyitott. A Király utcai galériában kiállított képeket megismerkedésünk hajnalán festettem róla. Yvette akkor a Vakvagányok című filmben játszott, amelyhez én készítettem a plakátot. Ott ismerkedtünk meg a forgatáson, és egyből beleszerettem. Összeházasodtunk, gyerekünk született, kapcsolatunk különböző hőfokait éljük meg, most épp egy komoly válságon vagyunk túl. Ecset mikor volt a kezében legutóbb? Festeni ritkán tudok mostanában. Már készítjük elő a következő animációs filmünket. Vikingtörténet lesz egy eredeti izlandi saga alapján. Olyan igazi villoni, shakes- peare-i történet. Külföldi partnerekkel fogjuk leforgatni, s a tervek szerint 2010-ben bemutatni. „Sokkal jobban szeretjük a csillogást, az illúziót, a rózsaszínt. Ha hazudunk valami szépet...”
