Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-01 / 52. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2008. AAÁRC1US 1.. www.ujszo.com Bizonyított tény: optimista minden hülyéből lehet Jó tanácsok kezdő depressziósoknak EGÉSZSÉG A SZALONBAN Először is: sose feledd, hogy vagy valaki. Depressziós vagy! Szóval egy olyan lény, aki a világot nem feltétlenül mindig rózsaszínben látja. Hogy finoman fejezzük ki magunkat. Inkább olyan szürkésfeketében, ha egészen pontosak akarunk lenni. A következő lépés: légy büszke erre! Tudományosan bizonyított tény, hogy optimista minden hülyéből lehet. Semmi más nem kell hozzá, mint egyfolytában idétlenül vigyorogni és azt hinni, hogy ezen a földgolyón meg egyáltalán, úgy a világegyetemben minden a létező legtökéletesebb rendben van. Nevetséges. Mi, depressziósok tudjuk csak igazán, hogy minden sarkon ott leselkedik a káosz. Mi tudjuk! Az optimisták nem. Múltkor is, mit nem mond egy ilyen nekem! Menjek ki a zöldbe, pacsirtadalt meg ilyeneket hallgatni... és akkor hogy jobb kedvű leszek... hát ki a jó nyavalya akar jobb kedvű lenni? Ez a folyton mosolygó jókedvű barom azt hiszi, hogy én beteg vagyok. Meg se értené a tudadanja, hogy egy jó depresszión évekig kell dolgozni. Megszállottan! Már-már mániákusan! (Ezt tudományosan mániákus depressziónak nevezik.) Kimenni a zöldbe, mi, jól nézünk ki. Mikor a sarok mögött ott leselkedik a Halál? Csak menjetek, ti naivan mosolygó optimisták... csak menjetek... Aztán lesz nektek... nemulass! De akkor már késő, nyamvadékok! De késő ám! Na. Hol is tartottunk. Ja igen. Nagyon ügyelj, hogy minden napra legyen negatív élményed. Legalább egy! Akármilyen picur- ka. Ez az alap! Ettől lejjebb sose süllyedj, mert ha nem vigyázol... láttunk eseteket, mi, öreg depressziósok, láttunk bizony! Mi ne láttunk volna? Egy bizonyos illető először csak egy fél napig nem volt teljesen rosszkedvű. Aztán egy egész nap... a tünetek később egyre súlyosbodtak... És mikor egyik nap elnevette magát, már tudtuk, hogy vége. Villámgyorsan elragadta az optimizmus. Bizony, aki egyszer elindult a lejtőn... Persze lesznek nehéz napjaid. Lesznek szörnyű reggelek, mikor frissen, kipihenten ébredsz... hétágra süt a nap ... És gondolataidba alattomban belopózik a tettvágy. Hogy úgymond csinálni kéne valami szépet! Értelmeset! Nagyszerűt! Ezek a reggelek a legveszélyesebbek. Az ilyesmi az optimista sátán szava. Ha ilyen gondolataid támadnának, nyomban kérdezd meg önmagadtól: minek? Na ugye. Mindjárt rájössz, hogy a legokosabb, amit tehetsz, ha a nap további részét a paplan alatt töltőd, és szorgalmasan ápolga- tod letargiádat. A jó hangulatnak ellent kell tudni állni, érted? Ha a napsugaras jókedv orvul támad - ahogy szokott, a tetű -, gondolj csak bele, mennyi bú meg gond van e földön! Mennyi bánat! Sa- nyarúság! Nyomor! Csapás csapás hátán! Es mik vagyunk mi ehhez képest? Úgy van! Semmik vagyunk! Nullák! Porszemek a Semmi ágán! És ez így is marad! Kár próbálkozni! Ezt mondja köz- tiszteletnek örvendő vaíjú kollégánk is! Kár, kár! Mindenért kár! Ezt jól jegyezd meg! Lesznek emberek, akik azt mondják: „Nézz fel! Milyen kék az ég!” Kék ég, hahaha! Amiből az a jó savas eső esik, mi? Amiben ott van az ózonlyuk, mi? Ne higgy csalárd szavaiknak! Ezek a farkasbőrbe bújt bárányok még azt sem átallják majd mondani - azon a mézesmázos hangjukon -, hogy „...és a felhők fölött mindig süt a nap!” Hahaha! ANap! Az ultraibolya sugárzás, mi? A jó kis bőrrák, mi? Haha! Tudjuk, hogy van ez! Még hogy a Nap! Ne légy engedékeny, soha, egy csöppet sem. Csakis mogorva, ha lehetséges, egyfolytában. Ha egy kicsit lazítani akarsz, akkor esetleg - tisztán csak a változatosság kedvéért - lehetsz komor is. De inkább búskomor. (Ne feledd, mire kötelez depressziós hírneved. És azt se, hogy évtizedek áldozatos munkáját teheti tönkre egyetlen önkéntelen mosoly.) Általános recept természetesen nem adható. De ha este úgy térsz nyugovóra, hogy na, micsoda ra- maty nap volt ez már megint - már jó úton jársz. És ha másnap ekképp sóhajtasz fel: na, ez a nap még ramatyabb volt, mint a tegnapi - akkor már lehet belőled valaki. Valaki, aki lelked legmélyén mindig is lenni akartál, valaki, sőt, Valaki: egy igazi, született, tőről- metszett depressziós. Csak le a fejjel. És mindig csüggedj. (Depressziósok Kézikönyve, XLII. kiadás, Books Ltd., London, 2006. Válogatta és fordította: Tóth Ferenc) „Mennyi bánat! Sanyarúság! Nyomor!" (Fénykép: AP Photo/Rome Bioparco) Sétacsirke SANZON „Az ovit békén hagynám, kell a gyereknek a sok ellenség, ha felnő, legyen kikre haragudni..." (Fénykép: REUTERS/Eliana Aponte) SZÁVAI ATTILA Mikor először mentem a barát- nőmékhez bemutatkozni, megálltam az autómmal nem messze a háztól. Leállítottam a motort, és elgondoltam, mit kellene mondanom a szüleinek, mikor majd állunk mindannyian a konyhában, de sajnos nem jutott semmi normális szöveg az eszembe. Katona vagyok én, nem prózamondóverseny. Harckocsizónak tervezett az atyaúristen, és az is lettem. Eszembe jutott, hogy korábban hobbiból hemagoltam egy csomó bölcsességet a történelem nagy katonáitól és politikusaitól, és ezekből mondok majd néhányat spontán, rajtaütésszerűen. Például, ha kimegyünk a kertbe, hogy az anyósjelölt megmutassa a begóniáit, akkor mondhatnám azt, hogy: A tegnap történelem. A holnap rejtély. A mai nap: ajándék. És közben úgy gyalogolnék a virágoskertben, mint Roosevelt a katonái közt. Vagy mondjuk, mikor az apóssal a garázs olajszagában szerelnénk a fűnyírót, és éppen nem szólalnánk meg már percek óta, azt mondanám csavarhúzóval mutogatva: Jobb csendben maradni, és hagyni, hogy azt gondolják, buták vagyunk; mint megszólalni, és minden kétséget eloszlatni efelől. Ez sem rossz, ez meg Ábrahám egyik mondása, mármint az amerikaié. Na majd valami üyesmit bevetek. Annyira katona vagyok, annyira harckocsi- Zós, hogy azért azt is elgondoltam, hogy ebből a szögből, innen a sarokról hogyan lőném szét szükség esetén a házat úgy, hogy a legtöbb, vagy éppenséggel a legkevesebb polgári személy essen áldozatul. A tankomnak beceneve is van: Sétacsirke. Először idegenkedtem a névtől, de aztán hamar megszoktam. Egy lány ötlete volt. Én szerelmes voltam, ő varrónő. Azt mondják, hogy az emberen meglátszik a foglalkozása. Hát az én fejem kissé tényleg löveg- toronyszerű, akkora orrom van, annyira csőszerű, hogy akár fedezéknek is kiváló lehetne, mondjuk, én is mindig mögé bújok. Egyszer valami társaságban összefutottam egy festőművész lánnyal, akit azelőtt sosem láttam, és mielőtt megszólaltam volna, hogy mondjak valamit a lövegsta- bilizátor történelmi jelentőségéről, előre megmondta, mivel foglalkozom. Még azt is elmondta, hogy müyen szaga van a lábamnak és mennyire büdös, ha egyfolytában végigkatonázok három napot a bakancsban. És tényleg, szúnyogriasztó ez a lábszag, és valóban van ebben a szagban némi sósav és valamivel több dudva, muhar, sőt, ha nagyon koncentrál az ember, akkor nyomokban a rothadó pacalt is lehet érezni. Igaza volt a lánynak, eltalálta. Már gyerekként is tudtam, mi leszek, ha nagy leszek, mivel fogom eltölteni az időmet. Amikor a baromfiudvarban köptem egy hosszabbat, nyúlósabbat a tyúkok közé, mindig arra gondoltam, nyomjelző lövedék, vagy hogy páncéltörő. Anyám is hamar észrevette, hogy katonának szánt a sors, nehezen is lehettem volna pék vagy bádogos ilyen katonás fejjel. Kisgyerekként gyakran megfordult a fejemben, hogy az anyám nem is az anyám, mivel nem igazán hasonlítunk egymásra, és gyanúsan sokat ordibált velem. Arra jutottam, hogy talán valami kiképző ez a nő, titkos katonai ügynök, akinek az a feladata, hogy engem tanítson. Néha egészen eltorzult hangon visított velem, például mikor bottal vertem a fészer oldalát. Olyankor, ha ordított, jutott eszembe mindig, hogy mivel ilyen hangokat ember nem adhat ki, talán a nő, aki eddig anyámnak mondta magát, nem is ember. Hogy tán valami robot, mamamasina, talán valami titkos orosz hadifegyver, de megnéztem fürdés után a púderes tégelyt a tükör előtt, és nem gépzsír volt benne, még csak nem is műszerolaj. Gimnáziumban egyszer az irodalmi szakkörön azt mondták, írjuk le, mi jut eszünkbe a teliholdról. Én válaszoltam a leghamarább, azt mondtam, az égboltot átlőtték gránátvetővel, és a sok csillag is akkor fröcsögött szét, mint a felrobbantott tartós tej. Saját gyerekem nincsen, szerintem ez túl humánus dolog, túl érzelmes. Az érzelmes katona meg ugyebár nem sokban különbözik a fából vaskarikától. És mivel a pszichológusom szerint is már önmagámban eléggé abszurd jelenség vagyok, nem kellene ezt tetőzni egy veszélyeztetett családdal. Próbálkoztam a vallással is, hogy helyreálltnak bennem a túlvilági és egyéb lelki viszonyok, de nem volt türelmem hozzá. Kimentem a fészer mögé, hogy legyen egy csendes hely, ahol normálisan sugalmazás alatt lehet lenni, de csak a részeg szomszédot hallottam, ahogy a cefre szájszagával súgja hörögve a disznóknak a falu frissebb pletykáit. Ha esetleg mégis lenne gyerekem, biztos harckocsival mennék érte az óvodába, lássák, nem vagyok egy lekváros fánk, vagy vasporos tejbegríz. Sokáig zúgatnám a harckocsit, aztán meg irány át a cukrászdába, vagy át a cukrászdán, ha rosszabb napom van. Az ovit békén hagynám, kell a gyereknek a sok ellenség, ha felnő, legyen kikre haragudni. A gyerek ovis jele természetesen a taposóakna lenne, és azt kapná negyedik születésnapjára, hogy végignézheti, ahogy összeengedem a harckocsimat az iskolai gyakorlókért szerszámosbódéjával. Látod, talán nem is lennék én olyan rossz apa. Mondjuk, ha jönne a gyerek, a Sétacsirke helyett azért kitalálnék valami mást. SZALON-HIRDETESEK ADÁSVÉTEL ♦ Teljes kiárusítás! Látogasson el papímagyraktárunkba! Minden, ami papír, most jutányos áron! A papír zsebkendőtől a könyveken keresztül a friss és régi sajtótermékekig. Ezt'látnia kell! Ugyanitt papíráru felvásárlása folyamatosan. Viszonteladókat keresünk. KÖNYVEK VÉTEL ♦ Megvenném a Depressziósok Kézikönyvét, XLII. kiadás, Books Ltd., London, 2006. Hiányosan vagy salátaállapotban is érdekel. Ár megegyezés szerint. ♦ Vennék használt, nem túl drága különféle ismeretteijesztő könyveket az egészséges életmóddal kapcsolatban (depresszió, székrekedés, felső légúti megbetegedések stb.). VEGYES ♦ Figyelem! Tagtoborzást tart a Szlovákiai Magyar Influenzások Társasága (SZMIT), jelentkezni lehet munkanapokon, reggeltől estig. Felvételt nyerhet minden olyan magyar felnőtt és kiskorú gyermek, aki állandó vagy legalább átmeneti szlovákiai lakhellyel rendelkezik, egyetért a társaság alapszabályzatával és megszerzi a társaság legalább egy elnökségi tagjának ajánlását. Állandó vagy átmeneti jelleggel náthások, prüsszögők, köhécselők, köhögősök, torok- köszörülősök, krákogók és krek- kogók előnyben (nem feltétel). Alapszabályzat igényelhető a Szlovákiai Katarrus Célalap (SZKC) honlapján, bővebb felvilágosítást az SZKC-irodák adnak. ♦ Sportbarát előnyös üzletet ajánl: aki segít megfejteni az Új Szó február 26. számában közzétett 2008/februári Futballkvíz 12. kérdését, annak postafordultával cserébe elküldöm az összes többi kérdés megfejtését. Választ Jó bolt” jeligére a szerkesztőségbe várok, legkésőbb március 5-ig. CSEREBERE ♦ Elcserélem a Focitipp (az Új Szó ingyenes melléklete) legújabb, 2008. február 26-i számát a Focitipp 2007. március 6-i számáért. Sürgős! MÁS EGYÉB ♦ Szeretsz olvasni és színházba járni? Ne hagyd abba, és vedd rá ismerőseidet is! (Fizetett hirdetés. Készült az Európai Unió Read! [Olvass!] és Go to Theater! [Menj el színházba!] projektjeinek keretén belül.) ♦ Felmerült már Önben is a kérdés, vajon miért épp a köhögés és megfázás elleni reklámok dramaturgiája a legprimitívebb? Volt már úgy, hogy napokig folyt az orra, és hiába a sok papír zsebkendő, a csöppék és a csillapítók? Idegesíti, ha este, lefekvés után családtagjai is köhögnek? Ha a kérdések többségére igennel válaszolt, köztünk a helye! Érdekvédelem, profi szinten, ez az: SZMIT. •V* %^Sh A . HSaU APF ?IL Ne fizessen áprilisig! (Nem az adóhivatal hirdetése) HELYREIGAZÍTÁS Mellékletünk legutóbbi hirdetései és közleményei közt a bennünket tájékoztató forrást nem ellenőrizve tévesen közöltük, hogy leváltották a Szlovákiai Magyar Influenzások Társaságának tiszteletbeli és örökös elnökét annak egészségi állapotára való tekintettel. Valójában megerősítették őt a tisztségében, egészségi állapotára való tekintettel. Az érintettektől elnézést kérünk. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Grafika: Toronyi Xénia Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
