Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-27 / 49. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 27. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ ROMÁN SAJTÓ Olaszországban a románok követik el a legtöbb bűncse­lekményt a bevándorlók közül - írja a Gandul bukaresti napi­lap. Az olasz rendőrség sze­rint 2006. januárja és 2007. júniusa között a románok ve­zetik a bűnözői statisztikákat majdnem az összes kategóri­ában. Az előre megfontolt gyilkosságok esetében a ro­mánok megelőzik a marokkó­iakat és az albánokat, akár­csak a rablásokban. Tavaly ősszel diplomáciai válság ala­kult ki Bukarest és Róma kö­zött az Olaszországban román állampolgárok által elköve­tett bűncselekmények gyako­risága miatt. A két ország ha­tóságai megállapodtak, hogy közösen lépnek fel a jelenség visszaszorítása érdekében. Kritikusai szerint nem méltó az elnöki posztra és az alkotmányosságot is semmibe veszi Sarkozy egyre népszerűtlenebb Nicolas Sarkozy népsze­rűsége rohamosan csökken. A bulvárlapok a francia elnök minden lépését figyelik, leg­utóbb egy szakkiállításon tett durva elszólása miatt került újra a címoldalakra. MTI-HÁTTÉR Alig 24 óra alatt 1 millióan töl­tötték le azt a 45 másodperces vi­deót, amelyen a francia köztársa­sági elnök a párizsi Nemzetközi Mezőgazdasági Szakkiállításon egy kézfogását durva szavak kísé­retében elutasító látogatónak azt mondja: „Húzz el, te szerencsétlen barom!”. E szóváltás, valamint Sarkozy másik, az alkotmánytaná­csi döntést vitató nyilatkozata a francia sajtó és az ellenzék szerint jól tükrözi, hogy az elnök egyrészt stílusával, másrész intézményi gyakorlatával elsősorban saját funkcióját kérdőjelezi meg. Ezt bi­zonyítja a Le Monde című napilap szerint az, hogy a köztársasági el­nöknél 19 százalékkal népszerűbb a kormányfő. „Az államfő nem kerülhet konf­liktusba azzal, aki nem kíván vele kezet fogni” - nyilatkozta Francois Hollandé szocialista ellenzéki ve­zető, aki szerint elfogadhatatlan, hogy az államfő nem képes példa­mutatóan viselkedni. Ségolene Royal vesztes baloldali elnökjelölt pedig azt kérte az államfőtől, hogy pozíciójához méltóan ezentúl pró­bálja megőrizni nyugalmát és hi­degvérét. A kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniójának (UMP) főtitkára, Patrick Devedjian rossz­indulatúnak nevezte az ellenzé­ket, amely egyszerre kiált monar­chiát és az államfő stílusából hiá­nyolja a fenségességet. Michel Bamier mezőgazdasági miniszter pedig „támadójával” szemben az elnök spontán válaszát és moder- nitását védte. Több jobboldali po­litikus arra hívta fel a figyelmet, hogy senkinek nincs joga meg­alázni a köztársasági elnököt. Az epizódot egy vitatott törvény körül kialakult polémia és egy olyan újabb felmérés nyilvános­ságra hozatala előzte meg, amely azt mutatja, hogy Sarkozy nép­szerűségi mutatója alig két héttel az önkormányzati választások előtt folyamatosan zuhan. Az Ifop közvélemény-kutatóintézet adatai szerint míg az államfő jelenleg alig 38 százalékon áll, addig a vissza­fogott Francois Fiiion kormányfő egyre népszerűbb, és tetszési in­dexe a héten elérte az 57 százalé­kot. A két kormánypárti vezető közti jelentős különbség az elnöki hivatal kommentárja szerint azt mutatja, hogy a reformpolitikát valójában támogatják a franciák. Meg azt - teszi hozzá a Le Monde - hogy a franciáknak egyszerűen az nem tetszik, hogy Sarkozy nem­csak a politikájában, hanem a köz- társasági elnöki funkcióban is sza­kítást hirdetett elődjeihez képest, és így lassanként önmaga áldoza­tává válik, s eldobja magától azt a státust, amelyet az elnökválasztá­son a franciáktól kapott. Az államfőt a jogállam kijátszá­sával is megvádolták alkotmány- jogászok és ellenzéki politikusok, amiért a legfelsőbb jogi testület, a semmítőszék segítségét kérte ah­hoz, hogy az Alkotmánytanács döntése ellenére egy általa java­solt törvény azonnali hatállyal életbe léphessen. A visszaeső bűnözők büntetésének szigorítá­sáról szóló törvény elfogadását az államfő azután kezdeményezte, hogy tavaly egy kisfiút megerő­szakolt egy korábban többször el­ítélt pedofil. A parlament által jó­váhagyott tervezetből az Alkot­mánytanács zöld utat adott ahhoz, hogy a visszaesés megelőzésére a veszélyes bűnözők részére olyan zárt intézményeket hozzanak lét­re, ahol büntetésük letöltése után akár egész életükre bezárhatják őket. A törvénynek azt a részét vi­szont hatálytalanította a tanács, amely visszamenőleg, már elítélt pedofilokkal szemben is lehetővé tenné az elzárást. Sarkozy az alkotmánytanácsi határozatot követően közölte: „nem engedhetünk szabadon ször­nyetegeket, miután büntetésüket letöltötték”. Az ügyvédi kamara és ■ a bírói szakszervezet is kritizálta Sarkozy kijelentését, pedig hihe­tetlennek nevezte, ami történt. A Le Monde szerint a hétvégi ese­mények azt bizonyítják, hogy Sar­kozy nem kíván elnöki stílusán változtatni, mert annak kritikáját - önkritika gyakorlása helyett - minden esetben kizárólag a re­formokat ellenzők támadásaként értékeli. A vezeték megépítése sem tudja fedezni a régi kontinens egyre növekvő földgázszükségletét Több gázt hoz Európába a Déli áramlat MTI-HÁTTÉR Európa földgázellátására az oroszországi gázmezőkről újabb vezetékek építése szükséges, mert a növekvő igényekhez nem ele­gendő a jelenlegi szállítókapaci­tás. Ugyanakkor az új vezetékek­kel szeretnék elkerülni a meglévő tranzitútvonalakat: Ukrajnát és Fehéroroszországot, mert velük gyakran merülnek fel ár- és tran­zitdíj viták. Jelenleg a Barátság gázvezeté­ken érkezik évi 160-180 milliárd köbméter földgáz Európába, Len­gyelország felé pedig a Jamal-ve- zetéken évi 50 milliárd köbméter. A Törökországig elkészült Blue Stream (Kék Áramlat) 16 milliárd köbméter/év kapacitású, a már épülő North Stream (Északi Áramlat) kapacitása évi kétszer 27 milliárd köbméter lesz, a ter­vezés alatt lévő South Stream (Déli Áramlat) kapacitását pedig évi 30 milliárd köbméterre terve­zik. Van egy közös európai uniós projekt is, a Nabucco, de ennek fi­nanszírozási forrása még nem tisztátázott. Az Északi és a Déli Áramlat gázvezetékek közös jel­lemzője, hogy mindkettőben részt vesz a Gazprom. Korábban szó volt arról, hogy a Kék Áramlat meghosszabbítása lenne a Déli Áramlat. Piaci szakértők szerint a terve­zett vezetékek megépítése esetén is legalább 40-50 milliárd köbmé­ter földgázszállító vezeték hiány­zik majd a növekvő európai szük­ségletek kielégítésére, de reálisan 100 milliárd köbméterrel több kapacitásra lenne szükség ahhoz, hogy valóban verseny alakulhas­son ki az európai gázpiacon. A Mól és az orosz Gazprom 2006. június 21-én írt alá együtt­működési megállapodást egy pro­jektcég létrehozásáról a Dél-Eu­rópai Gázvezeték megépítésére és egy magyarországi föld alatti gáz­tározó létrehozására. A projekt­cégben 50 százalékban a Mól, 50 százalékban a Gazprom a tulaj­donos. A Déli Áramlat projekt 2007 végén kapott lendületet, amikor az orosz Gazprom és az olasz Eni olajtársaság 2007. november 22-én Moszkvában aláírta azt a megállapodást vegyesvállalat lét­rehozásáról, amely üzemeltetné az Európába irányuló, évi 30 mil­liárd köbméter szállítókapacitás­sal rendelkező Déli Áramlat veze­ték oroszországi és a tenger alatti szakaszait. A vegyesvállalat 50 százalékban a Gazprom, 50 száza­lékban az ENI tulajdona. A tervek szerint 2013-tól üzemelő gázve­zetéken nagyobb részben a Gaz­prom, kisebb részben pedig az Eni oroszországi lelőhelyeiről szár­mazó földgázt szállítanak majd. A legkevesebb 10 milliárd euróba kerülő vezeték Novorosszijszk ki­kötőjétől 900 kilométeren a Feke­te-tenger alatt húzódik majd a bolgár tengerpartig. Onnan két útvonalra szólnak a jelenlegi ter­vek: vagy Görögországon át és ismét tenger alatt Dél-Olaszor- szágig, vagy Románián, Magyar- országon, Csehországon és Auszt­rián át Észak-Olaszországba tar­tana a vezeték folytatása. A meg­állapodás aláírásakor az Eni ve­zérigazgatója azt mondta: „Jelen­leg úgy gondoljuk, hogy mindkét útvonalat megépítjük”. Hozzátet­te, hogy intenzív politikai diplo­máciára van szükség sok ország­ban. A földgázvezeték szerbiai sza­kaszának megépítéséről és üze­meltetéséről 2008. január 25-én Moszkvában egyeztek meg. A Gazprom cége, a Gazpromexport és a szerb gáztársaság, a Srbijagas 51-49 százalékos együttműködé­sében kiterjesztik Szerbián át a tervezett Déli Áramlat gázvezeté­ket és gáztározót építenek a Vaj­daságban, Szőlősudvamokon (Banatski Dvor). Sokan úgy vélik Magyarországon is, hogy a Déli Áramlat az európai uniós Nabuc­co versenytársa. Andris Piebalgs uniós energetikai biztos ugyan­akkor január végén azt mondta, a tervezett Déli Áramlat nem sodor­ja veszélybe a Nabucco vezeték megépítését. Az Európa földgáz- ellátásnak javítását célzó beruhá­zások közül az Európai Unió a Nabuccót részesíti előnyben. A vezetékrendszer kiépítésében a Mól mellett az osztrák OMV, a román Transgaz, a török Botas, a bolgár Bulgargaz, valamint a né­met RWE vesz részt az eddig alá­írt megállapodások szerint. KOMMENTÁR Korona, az izompacsirta S1DÓH. ZOLTÁN A mondatoknak súlyuk van. Persze, attól függően, ki mondja. Ha például Ján Slota tankokkal fenyegetőzik, vagy trágyához hason­lítja a cseh államfő-jelöltet, az csupán a jegyzetírókat készteti egy fricskára, kabarészerzőket pedig egy újabb humorbonbon tálalá­sára. Ha viszont a Szlovák Nemzeti Bank egyik csúcsvezetője ejt el egy mérsékelten talányos megjegyzést az árfolyamokról, altkor ar­ra felkapja fejét a pénzvilág, a korona pedig kis híján megtáltoso­dik. Az utóbbi esetre példa Martin Barto, a jegybank alelnöke, aki pénteken úgy vélekedett, a korona euróra történő átváltásakor a végső árfolyamnak figyelembe kellene vennie a gazdaság további növekedési potenciálját. Az izgalmas, ütős vagy cifra jelzőktől tel­jesen mentes mondat, melyben se tank, se bamba mongol, se ganéj nem szerepelt, váratlan hatást gyakorolt. A korona árfolyama hét­főn rögvest történelmi csúcsot döntött az euróhoz és a dollárhoz viszonyítva. Nem vitatjuk a szavak erejét, de az iménti kurzusvágtához azért több is kellett. A többletet a gazdaság tartós lendülete és a terme­lékenység szüntelen növekedése szállítja. Szlovákia tavalyi gazda­sági növekedése - Európában példátlan módon - túllépte a 10 szá­zalékot, az ország termelékenységi szintje 2007-ben leelőzte tér­ségünk két eminens diákjának, Csehországnak és Észtországnak idevágó mutatóját, napjainkban pedig az egy főre jutó össztermék terén már meghaladtuk az európai uniós átlag kétharmadát. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy a visegrádi régióban máig a leg­alacsonyabb bérnövekedés kétes elsőségével dicsekedhetünk, az eurózónás átlagbérekhez képest pedig mintegy ötszörös az elma­radásunk. Mindezt összegezve nyugodtan kimondható: az ország kivitelét valamelyest drágító koronaerősödés bőven a megenge­dett korlátok között mozog. Szlovákia gazdasága bizonyára simán kibírná, ha mondjuk 32 koronán válthatnánk át véglegesen az eu- rót, és nem a mostani, ma már a valóságtól távol álló 35,44 koro­nás középárfolyamon. Robert Fico miniszterelnök nemrégiben kijelentette, nyugodtan maradhat a mostani középárfolyam is, csak engedjenek be minket az eurózónába. Ajogász végzettségű politikus lehet, hogy ottho­nosan eligazodik a paragrafusok között, ám a kamatlábak, árfo­lyamok világában elbizonytalanodik. Arra nem gondolt, hogy ha a polgárok számára ilyen kedvezőtlen kurzus mellett intünk 2009-ben búcsút a koronának, akkor minden importtermék meg­drágul, és az euró valóban mumussá, árfelhajtó tényezővé válik. Nyilvánvalóan a pénzvilág, na meg Brüsszel szeme előtt nem a jó­léti intézkedés lehetősége lebeg, amikor nagy valószínűséggel to­vábbi erősíti a koronát, illetve várhatóan még egyszer módosítja a középárfolyamot. Remélhetőleg ez bekövetkezik, és májusban vagy júniusban nem kell a fogunkat szívni a végső átváltási kurzus láttán. A siker hullámát szerencsésen meglovagoló Fico-kabinet- nek pedig nem kell mást tennie, mint legalább addig mellőzni az ostoba kijelentéseket és leállni a vállalkozásbarát környezet rom­bolásával. FIGYELŐ A német külügy náci bűnösei A berlini külügyminisztériu aktívan részt vett a náci bűncselekmények elkövetésé­ben - állapította megjelentésé­ben egy német történészbizott­ság. A vitát egyébként az váltot­ta ki, hogy a minisztérium helyi újságjában meglehetősen mél­tató hangnemű nekrológ jelent meg egy olyan egykori, biro­dalmi diplomatáról, akinek ne­véhez számos háborús bűncse­lekmény elkövetése fűződött. Az e célból alakult bizottság vég­leges jelentését az év végére ígérte, kedden azonban nyilvá­nosságra hozták az eddigi kuta­tási eredményeket. Az öttagú testület fő megállapítása szerint „a külügyminisztérium a náci rezsim egyik központi hatósága volt, s ebből fakadóan aktívan részt vett a nemzetiszocialisták által elkövetett bűncselekmé­nyekben.” Voltak olyan diplo­maták is, akik ellenállást tanúsí­tottak, de nem felel meg a való­ságnak az a még a hetvenes években is hivatalos álláspont­nak számító legenda, amely sze­rint a minisztérium az ellenállás bástyájának számított. A bizott­ság számára egyébként némi fejtörést okozott, hogy kikre is terjessze ki a vizsgálatot. Azaz milyen erős volt a „kontinuitás” a minisztériumban a náci rezsim bukása, illetve a szövetségi köz­társaság megalakulása után. Ezzel kapcsolatban a bizottság vezetője azt mondta, a minisz­térium 1951-ben történt újjá­születése után több olyan dip­lomata került vezető beosztás­ba, akikkel szemben korábban a bűnrészesség vádja merült fel. A jéghegy csúcsát a történész sze­rint követségi diplomaták jelen­tették, köztük az a Franz Nüssle- in későbbi madridi főkonzul, akinek nekrológja - az elhallga­tott múlt miatt - 2004-ben az említett vitát kiváltotta. Nüssle- in a náci időkben a megszállt Cseh- és Morvaországban a bi­rodalmi protektorátus képvise­lőjeként főügyészként tevé­kenykedett, s később azzal vá­dolták, hogy részt vett mintegy 900 személy kivégzésében. No­ha a későbbi csehszlovák ható­ságok 20 évi börtönre ítélték, 1955-ben hazatérhetett, s a kü­lügyminisztériumban alkalmaz­ták, ahonnan a madridi állomás után főkonzulként vonult nyug­díjba. A bizottság elnöke hang­súlyozta: a végső jelentés aligha tartalmaz majd szenzációkat. Az általános összefüggések fel­tárása mellett az egyes eseteket is igyekeznek kellően megvilá­gítani, s ezek között számos „rendkívül érdekes” is akadt. Példaként említette Gerhard Fe- inét, aki Budapesten volt követ­ségi titkár, s zsidók ezreit men­tette meg a deportálástól. A bi­zottság elnöke hozzátette, hogy túl kevés Feine volt a német kül­ügyminisztériumban 1933 és 1945 között, (m)

Next

/
Oldalképek
Tartalom