Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-26 / 48. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 26. Kultúra 11 Daniel Day-Lewis a legjobb színésznek, Tilda Swinton a legjobb női mellékszereplőnek, Marion Cotillard a legjobb színésznőnek, Javier Bardem a legjobb mellékszereplőnek járó Oscarral (Reuters-felvétel) Mégis sikerült győzniük - Markéta Irglová és Glen Hansard „vegyes párosa" diadalt aratott Los Angelesben Születésnapi torta mellé: Oscar Once upon a tíme. Hol volt, hol nem volt- kezdhetnénk a hollywoodi mesét, egyírfiúés egy cseh lány hetedhét or­szágra szóló szerelmét. Afiú: a mackós küllemű Glen Han­sard, a lány: Valašské Meziŕíči Hamupipőkéje. Mostantól Oscar-díjas dalszerzők. SZABÓ G. LÁSZLÓ Falling Slowly című szerzemé­nyükkel ugyanis, amely közös film­jük, a Once (Egyszer) betétdala, el­nyerték az Amerikai Filmakadémia aranyozott szobrát. Ünnepelnek tehát a csehek: hatvan évvel az­után, hogy Ivan Jandl alakításával (Fred Zinnemann: A nyomozás) először nyertek, Irglovának kö­szönhetően a nyolcadik Oscart hozhatják haza (nem számítva Jan Svérák diák-Oscaiját az Olajfaló­kért). „Tizenhárom éves voltam, ami­kor Glennel először találkoztam - meséli a morvaországi country- énekesnő. - Együttese, a The Fra­mes Csehországban koncertezett, apám segített neki, ő pedig több­ször eljött hozzánk. Lenyűgözött az egyénisége, az életstílusa, a zenéje, és nagyon imponált természetesen, hogy milyen szépen beszélt rólam és a dalaimról. Ösztönzött. Bízott bennem. Bátorított a komponálás­ban, és ő volt az első, aki színpadra vitt. Én még akkor nagyon fiatal voltam, egy szégyenlős vidéki kis­lány, akiben nem volt semmiféle szereplési vágy, netán magamuto- gatási hajlam. Nem is sejtettem, hogy azzal az első fellépéssel mi­lyen csodálatos időszak kezdődött az életemben. Ha sejtettem volna, biztos, hogy minden percnek job­ban átadtam volna magam. ” A barátságból évekkel később szerelem lett, a csehországi látoga­tásokból pedig The Swell Season (Príma szezon) címmel egy nagy sikerű album született, utalva Josef Škvorecký remek regényére, amely Markétának és Glennek is nagy él­ményt jelentett, akárcsak az íróval való kanadai megismerkedés. Az album után a film következett, John Comey hétköznapi meséje, a Once, amely Steven Spielherg szá­mára is hatalmas élményt jelentett. Egészen pontosan: egy évre szóló inspirációt. .Amikor elkezdtük a forgatást, mégcsakbarátokvoltunkGlennel- meséli Markéta -, de már közös fel­lépéseink voltak Amerikában is. Még a forgatás elején is úgy érez­tem, nem történhet köztünk sem­mi, hiszen Glen jóval idősebb ná­lam. Én tizenhét éves voltam, ő harmincöt. Az érzelmek azonban megtették a magukét. Egy idő után már nem tudtunk parancsolni ne­kik. Annyi szépet és annyi felemelőt éltünk meg ugyanis a felvételek so­rán, hogy amikor az utolsó jelenet­hez értünk, már mindketten tud­tuk: fülig szerelmesekvagyunk.” A dublini porszívójavító és az Ír­országban munkát kereső cseh lány története a Sundance fesztivál Glen Hansard és Markéta Irglová zsűrijét is annyira meghatotta, hogy az első díjat ott nyerte a film. Pedig ennél szimplább love story rég nem készült a világban. Apján kívül senkije sincs a fiúnak, édes­anyja meghalt, szerelme elhagyta. A cseh lány, férjét otthon hagyva, közös gyerekükkel és édesanyjával várja, hogy rá mosolyogjon a sze­rencse, és jól fizető munkát találjon az ír fővárosban. Egyelőre virágot árul, úgy botlik a fiúba, aki ebéd­szünetben és esténként utcai ze­nészként pengeti gitárját. A köl­csönös szimpátia határát csak a lány nem akarja ádépni, ő még egy esélyt ad a férjének, s takaréklán­gon égő házasságuknak. Ha vissza­áll köztük a régi kapcsolat, tiszta szívvel inthet búcsút a reménykedő zenésznek, ha nem, minden esé­lyük megvan arra, hogy ők ketten egy pár lehessenek. Főleg azok után, hogy a fiú, frissen elkészült, közös albumukkal a zsebében elin­dul Londonba, szerencsét próbálni. És szól a dal, a megható ballada: Falling Slowly. „Én nem tudom, ki vagy, de akarlak...” Erre gondolhattak az Amerikai Filmakadémia tagjai is, amikor (AP-felvétel) Glen Hansard és Markéta Irglová szerzeményét hozták ki győztes­ként az Oscarért folyó idei küzde­lemben. A New York Magazine munkatársa szerint: „Markéta Irg­lová a Once-ban azt a típust testesíti meg, aki nagy ritkán kap jelölést az Akadémia díjára: Természetes, egyszerű teremtés, ráadásul egy karizmatikus ír partner árnyéká­ban. De bizonyára azért, mert a fil­mezéssel tulajdonképpen semmi­féle gyakorlati tapasztalata nem volt, hiteles, civil karaktert formált, amellyel könnyen azonosulni tu­dott. Mikor látták legutóbb Keira Knightleyt smink nélkül, fésületle­nül, formabontó szerelésben? És Keira tud énekelni? És zongorázni- tud? Aki mindenre képes a vász­non, anélkül, hogy nem odaillő ne­vetést váltana ki a nézőkből, az mindenképpen tiszteletet érdemel - ha nem egyenesen elismerést. ” Markéta Irglová nem veszítette el józan ítélőképességét a film ha­talmas sikerével.„Nekem ez egy ár­tatlan kaland volt csupán, nem egy színészi karrier kezdete. Nem vá­rok semmiféle újabb lehetőséget, ajánlatot. A zenélést természetesen folytatni szeretném, de biztos, hogy az írek számára is ’az a morva country énekesnő’ maradok, akit megszerettek és befogadtak maguk közé. Egyetlen nagy közös vágyunk van Glennel. Házat venni valahol a tenger mellett, Írországban. Mert az én életem már az övéhez kötő­dik. Aztán vagy egy kávézóban, vagy egy óvodában szeretnék elhe­lyezkedni. Szeretnék megmaradni annak, aki vagyok. Egy teljesen hétköznapi, két lábbal a földön álló embernek.” S bár a Grammyt nem sikerült megnyerniük a Falling Slowlyval, az Oscar-díj- a legjobb filmzene ka- tegóriájában-azövéklett. Markéta Irglová holnapután ünnepli husza­dik születésnapját. Várhatott-e volna szebb ajándékot? Oscar 2008 - a nyertesek listája Legjobb film: Nem vénnek való vidék (Ethan Coen, Joel Coén, Scott Rudin) Legjobb színész: Daniel Day-Lewis (Vérző' olaj) Legjobb színésznő: Marion Cotillard (Piát) Legjobb mellékszereplő: Javier Bardem (Nem vénnek való vidék) Legjobb mellékszereplőnő: Tilda Swinton (Michael Clayton) Legjobb rendező: Ethan és Joel Coen (Nem vénnek való vidék) Legjobb eredeti forgatókönyv: Juno (Diablo Cody) Legjobb adaptált forgatókönyv: Nem vénnek való vidék (Joel Coen, Ethan Coen) Legjobb operatőr: Robert Elswit (Vérző olaj) Legjobb vágás: A Bourne-ultimátum (Christopher Rouse) Legjobb látványterv: Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya (Dante Ferretti, Francesca Lo Schiavo) Legjobb jelmez: Elizabeth: Az aranykor (Alexandra Byrne) Legjobb smink és maszk: Piat (Didier Lavergne, Jan Archibald) Legjobb betétdal: Falling Slowly (Once) (Glen Hansard, Markéta Irglová) Legjobb hang: A Bourne-ultimátum (Scott Millan, David Parker, Kirk Francis) Legjobb eredeti filmzene: Vágy és vezeklés (Dario Marianelli) Legjobb vizuális effektek: Az arany iránytű (Michael L. Fink, Bill Westenhofer, Ben Morris, Trevor Wood) Legjobb animációs film: Lecsó (Brad Bird) Legjobb idegen nyelvű film: Pénzhamisítók (Ausztria, Stefan Ruzowitzky) ÍGY LÁTTUK Bejött, amire számítottunk TALLÓS1BÉLA Idén nem volt olyan nagy a tét. Ha csak nem magát a gálát vesszük tétalapul. Sokáig izgul­tunk. Sikerül-e megtartani, vagy úgyj ár, mint az Arany Glóbusz- díjkiosztó. Beárnyékolja a forga­tókönyvírók sztrájkja. Elmarad, vagy legalábbis nem olyan for­mában valósul meg, ahogy azt megszoktuk. Végül lezajlott: annak rendjeés módj a szerint, pompával, csillogással. Nem volt olyan nagy a tét, nem volt olyan hangzatos a találgatáskampány, mint két éve. Akkor Ang Lee jól felkavarta a kedélyeket. Hosszú találgatások tárgya volt, hogy az Amerikai Filmakadémia mennyire bevállalós, nyitott és toleráns -merik-e kihozni a leg­jobb filmnek a meleg cowboyok tragikus románcárólszólóTúla barátságont. Nem merték. Aleg- jobb rendezés díját viszont nem lehetett elvitatni Ang Lee-től. A legjobb film Oscaijával vagy anélkül - a Túl a barátságon kul­tuszfilmmé vált (ez is minősíti valamelyest az akadémia tagjai­nak értékelését, a díjodaítélést). Idén langyosabban folydogáltak a gálát megelőző események: a bulvárhíradások nem annyira a filmekről, inkább a ruhákról, az ékszerekről és az (adóköteles) ajándékokról szóltak, ki miben vonul majd fel, melyik szín a leg­divatosabb. Mintha a filmek mel­lékes szereplői lennének a film­világ legnagyobb bankettjének. De talán azért is nem volt olyan puskaporos a várakozás töltete, mert nem volt akkora a tét. Sejt­hetővolt, ki mivel távozikmajd a Kodak Színházból. Akorábban kiosztottdíjakkal tiszta menete­lésben haladtunk az Oscarig. A markáns színészi teljesítményei­ről ismert Dániel Day-Lewis és a (tájainkon) ismeretlen Marion Cotillard sorra gyűjtötte be az el­ismeréseket- BAFTA, Arany Glóbus, Cesar. Az előbbi fizikai­lag és lelkileg is olyan erőket ve­tett be pénzéhes és hatalomittas olajfúróként a Vérző olaj című filmben, hogy nem volt kétséges, ezt a színészi és emberi bravúrt már nem lehet felülmúlni. Ha nem ő kapja, nincs igazság. A fia­tal Marion Cotillard olyan átható pozitív és negatív energiákkal, olyan átváltozásokkal, annyiféle hiteles érzéssel keltette életre Edith Piafot, hogy egy egész életművet hord magában az ala­kítása. Nem lehetett nem ő a leg­jobb. Javier Bardem pályája is régOscarért kiáltott: elsőjelölé­sét - kubai költőként a Mielőtt le­száll az éj című amerikai opus- ban-nemsikerült Oscarra vál­tania. Abelső tenger eutanáziá­ért könyörgő, ágyhoz kötött be­tegeként is megérdemelte volna a legnagyobb elismerést. Végre megkapta-igaz, mellékszere­pért, de mindegy, rég tudtuk, hogyOscar-díjasszínész. Tilda Swinton már Orlandóként elva­rázsolt arisztokratikus eleganci­ájával, színészi átalakulásaival Sally Potter 1992-es filmjében. A legnagyobbakközétartozik, tudtuk abból is, hogy független rendezők benne gondolkoznak- legutóbb Tarr Béla kérte őt fel A londoni férfi című, legúj abb munkájaegyikfőszerepére.Az Oscar igazi nagy vesztese Johnny Depp - harmadik jelölé­sét sem aranyozták be a nagy értékű szoborral. Ilyen erős me­zőnyben azonban nem vesztes pozíció alulmaradni. Szoborral vagy anélkül - a legnagyobbak egyike. A fő kategóriákban az egyelő eséllyel - nyolc-nyolc j elöléssel- indult Nem vénnek való vidék és a Vérző olaj közül nem az ameri­kai sikertörténet került ki díja­zottként, hanem a Coen fivérek sajátos, „emberbedarálós” stílu­sa. Tudtuk, hogy ez is nyerő. A legjobb külföldi filmre - témá­juk miatt- a lengyel Katyn és az osztrák Pénzhamisítók számított a legesélyesebbnek. Anácihalál- táborban a tehetséggel való ma­nipulálás története győzött - megérdemelten. Vasárnap este nagyobb csalódá­sok nélkül zárult a filmes év Los Angelesben. Johnny Deppnek az esten Oscar helyett be kellett érnie élettársá­val, Vanessa Paradis színésznővel (AP-felvétel) OSCAR-ARANYKÖPÉSEK Los Angeles. Tilda Swinton a szobrot amerikai ügynökének hátsó feléhez hasonlította, George Clooneyt pedig művészi nagyságáért magasztalta, azért hogy müyen hitelesen tudott felmászni a falra a Batman és Robinban. Nem kevésbé volt pikírt Helen Mirren, aki úgy vélekedett, hogy „a nőknek szánt filmszerepek gyakran nem elég jók, ellenben a férfiszerepek mindig csodálatosak”. Marion Cotillard már a gála előtt bevallotta, hogy szinte semmit nem tudott Edith Piairól a dalain kívül, mindent a forgatás alatt fedezett fel a nagy sanzonéne­kesnőről. Amikor átvette a legjobb női alakítás Oscarját, sírva kiáltot­ta világgá: „Megváltoztattad az életemet”. Javier Bardem köszönetét mondott a Coen fivéreknek, hogy elég őrültek voltak ahhoz, hogy a fejére varázsolják a világtörténelem legborzalmasabb frizuráját. Dániel Day-Lewis arról elmélkedett, hogy minden forgatás befejezése után „mélységes űrt” érez, mert amikor vége a munkának, sem a test, sem a lélek nem kész még arra, hogy kilépjen a szerepből, (mti)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom