Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-22 / 45. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 22. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ THE GUARDIAN A kelet-európai tagorszá­gok támogatják, Németor­szág azonban ellenzi, hogy Tony Blair volt brit kor­mányfő töltse be az Európai Unió majdani elnöki tiszt­ségét - írta uniós forrásokat idézve a The Guardian. A vezető baloldali brit napilap forrásai szerint Angela Merkel német kancellár el­lenzi Blair jelölését. Blairt, aki tavaly nyáron köszönt le miniszterelnöki posztjáról, már elég régóta a Lisszabo­ni Szerződésben meghatá­rozott uniós elnöki tisztség legfőbb várományosai kö­zött tartják nyilván. Bírálói viszont számos ellenérvet felsorakoztatnak. Ezek közé tartozik mindenekelőtt az, hogy Nagy-Britannia nem írt alá több sarkalatos EU- integrációs egyezményt; nem tagja az euróövezet­nek, sem a belső határel­lenőrzés nélküli schengeni térségnek. A lapban idézett egyik „magas rangú EU- illetékes” szerint London hozzáállása az elvetett uni­ós alkotmány helyébe lépő Lisszaboni Szerződéshez is jelzi, hogy Nagy-Britannia „meglehetősen komoly mértékben elsodródott az Európai Uniótótól”. A The Guardiannak egy „európai nagykövet” azt nyilatkozta: Berlinben meglehetősen nagy meglepetést keltett, hogy Tony Blair neve „ilyen gyorsan felmerült” a tiszt­séggel kapcsolatban. An­gela Merkel ugyan tiszteli Blairt, és „komoly szemé­lyes rokonszenwel viseltet Tony iránt”, de Németor­szágban minden bizonnyal nem fogadnák jó érzéssel, ha egy brit kerülne az EU élére. Blair személyéhez rá­adásul hozzákapcsolódik „az iraki ügy is” - idézi for­rásait a brit napilap. A The Guardian brüsszeli forrásai szerint a brit politikus által vállalt kockázatok „minden esetben transzatlanti jelle­gűek voltak, mindig az Egyesült Államok felé irá­nyultak, soha nem Európa felé ... haloványak az esé­lyei, Angela Merkel ellenzi őt”. A lap véleménye szerint Blair formális jelölése az EU-elnöki tisztségre valószí­nűleg komoly támogatást kapna Kelet-Európábán, e- mellett nyilvánvalóan Nico­las Sarkozy francia köztár­sasági elnöktől, és ha Silvio Berlusconi ismét olasz mi­niszterelnök lesz, akkor Olaszország támogatására is számíthat. A Benelux-ál- lamok azonban ellene van­nak, és az sem valószínű, hogy a spanyol balközép kormány támogatná, de mindezek mellett az a leg­fontosabb tényező, hogy Blair nem élvezné Berlin támogatását sem. Jóllehet a minősített többséget igény­lő szavazás során Németor­szág alulmaradhat, Berlin akarata ellenére „egysze­rűen nem lehetséges” bár­mely jelölt áterőltetése - idézte „Merkelhez közeli” forrását a The Guardian. Blair a közel-keleti kvartett különmegbízottjaként tevé­kenykedik, emellett a világ egyik legnagyobb befekte­tési csoportjánál, a JP Mor- gannél vállalt politikai és stratégiai tanácsadó szere­pet. (mti)-Ide figyeljetek! Már Fidel Castro is kivonult a politikából, ajánlom, hogy ti is vonuljatok ki a kocsmából. (Peter Gossányi karikatúrája) Szerbia gazdaságilag le akarja választani Észak-Koszovót az ország többi részétől Gazdasági autonómia? Szerbia idén 5,6 milliárd dinárt szán Koszovónak, s ebből 1,3 milliárd a nemze­ti fejlesztési tervben szerep­lő beruházások összege - közölte szerdán Belgrádban Bozsidar Djelics szerb mi­niszterelnök-helyettes. A nap folyamán több szerb miniszter is járt Koszovó­ban, s olyan terveket vázol­tak fel, amelyek lényegében a szerbek lakta területek gazdasági autonómiájának irányába mutatnak. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Bozsidar Djelics azt is bejelen­tette, hogy a szerbiai nemzeti fej­lesztési alap folytatja a koszovói szerb vállalkozások hitelezését. A kormány pedig azon lesz, hogy minden, a koszovói szerbeket tá­mogató szerbiai intézmény, köz­tük a kis- és középvállalkozásokat segítők, folytassák munkájukat. Drágán Djilasz, a nemzeti fej­lesztési terv végrehajtásának fel­ügyeletével megbízott tárca nél­küli miniszter a mezőgazdaságért felelős kollégájával, Szlobodan Milosavljeviccsel Koszovó nyuga­ti részében a Viszoki Decsani ko­lostorba, a szerb vallási és kultu­rális örökség egyik legkiemeltebb helyére látogatott. Felkeresték a kolostor életében nélkülözhetet­len jövedelemtermelő gazdasá­gokat is. Ezek egyikében, Velika Hocá- ban Djilasz kijelentette: Szerbia akkor jár el a leghelyesebben Ko- szovóval kapcsolatban, ha „eléri, hogy a szerb közösségekben job­ban éljenek az emberek, mint az albán többségű területeken”. A miniszter szerint a függetlenség kikiáltásától még nem változik meg drasztikusan a helyzet Ko­szovóban. A szerb kormány azon lesz, hogy segítsen a koszovói szer- beknek, javítson életkörülménye­iken, s lehetővé tegye lakóhelyü­kön maradásukat. „Ha ez nem si­kerül, s önök eltávoznak innen, a Koszovóért vívott harc sokkal ne­hezebb lesz” - mondta Djilasz. Milosavljevics mezőgazdasági miniszter fontosnak nevezte, hogy a belgrádi kormány vető­maggal, palántákkal lássa el a Ve­lika Hoca-i gazdaságot, s felvásá­rolja minden fölös mezőgazda- sági terményét. A két miniszter a Viszoki Decani kolostornak 400 ezer dinár gyorssegélyt adott át, amelyet kecskék vásárlására, gyapjúnyíró- és fejőberendezések beszerzésére fognak felhasználni. Mladj an Dinkics gazdasági és vidékfejlesztési miniszter a Ko- szovszka Mitrovicától pár kilo­méterre fekvő Zvecan bányászati és fémipari kombinátjában arról beszélt, hogy a belgrádi kormány tizenegy olyan környékbeli válla­lat talpra állásához nyújt segítsé­get, amelyeknek a többsége kö­zösségi tulajdonban van. A cél minél több ember munkába állí­tása, egzisztenciájának biztosítá­sa helyben. A kombinát például az idén is negyvenmillió dinárt kap, hogy háromszáz új dolgozót vehessen fel. Dinkics szerint mindent el kell követni azért, hogy Koszovónak azok a részei, ahol szerbek élnek, gazdaságilag szuverének legye­nek. A miniszter úgy vélte, hogy a Koszovó északi részén élő összes szerb Szerbia állampolgára, ezért nem kell semmilyen vámellenőr­zési pontnak lennie a területen. Koszovón kívül is vannak példák egy ország egyoldalú kiválására Nem kell az anyai áldás MTl-HÁTTÉR Koszovóhoz hasonlóan a tör­ténelem során számos állam jött létre oly módon, hogy egyoldalú­an kivált egy másik országból, annak beleegyezése nélkül. Belgium például 1830-ban szakadt el Hollandiától, Kelet- Pakisztánból pedig India katonai támogatásával keletkezett Bang­lades 1971-ben. Mindkét „anyaállam” eleinte törvényte­lennek tartotta az új állam létre­jöttét, és érvénytelennek függet­lensége kikiáltását. Ignaz Seidl osztrák nemzetközi jogász sze­rint ilyen esetekben az „anya­állam” elismerése egyáltalán nem is szükséges. Az sem ellentétes szerinte a nemzetközi joggal, ha egy állam azzal fenyegetőzik, hogy meg­szakít a diplomáciai kapcsolatait azokkal az országokkal, amelyek kapcsolatokat létesítettek az álta­la el nem ismert új állammal. Ez különösen érvényes volt a Német Szövetségi Köztársaságra, amely a Hallstein-doktrínára hivatkoz­va egészen a 60-as évek végéig megszakította kapcsolatait azok­kal az országokkal, amelyek el­ismerték a Német Demokratikus Köztársaságot. Ehhez hasonlóan a Kínai Népköztársaság automa­tikusan megszakítja diplomáciai kapcsolatait azokkal az orszá­gokkal, amelyek Tajvant függet­len államként ismerik el. A nemzetközi jogban vitatott, hogy egy terület, amely megfelel a szuverenitás három fő feltéte­lének - államalkotó nép, felség- terület, államhatalom - automa­tikusan a nemzetközi jog alanyá­vá válik-e - hívja fel a figyelmet egy másik osztrák nemzetközi jo­gász, Alfred Verdross. Ezt csak a külső elismerés által szerzi meg, és akkor is csak az őt elismerő or­szág viszonylatában. A szuverenitás részét képezi a teljes önkormányzat is, amely azonban a nemzetközileg ellen­őrzött koszovói függetlenség ese­tén nem áll fenn, az EU-misszió- nak ugyanis joga lesz egyebek között a koszovói hatóságok dön­téseit visszavonni vagy érvényte­lenné nyilvánítani. A teljes szuverenitáshoz hoz­zátartozik továbbá az alkotmá­nyos autonómia, vagyis annak képessége, hogy az állam meg tudja határozni saját belső működését. Vannak bizonyos esetek, amelyekben nemzetközi szerződések határozzák meg egyes országok alapvető alkot­mányos rendelkezéseit. Ily mó­don kerültek bele például az 1955-ös osztrák államszerződés­be a kisebbségek jogainak vé­delméről szóló rendelkezések, il­letve így tartalmazta az 1878-as berlini kongresszus záróokmánya a román alkotmányt. Az ilyen rendelkezések csak akkor lenné­nek a szuverenitással összeegyez­tethetők, ha a szóban forgó állam - akár nemzetközi jogi kötele­zettségeinek megszegése árán - hatályon kívül helyezhetné őket. GLOSSZA Hasadásos elmezavar MOLNÁR IVÁN Robert Fico kormányfő még tavaly megígérte, hogy nagyobb fi­gyelmet szentelnek nemzetük nagyjainak a megünneplésére, így Jánošík „szentté avatása” mellett mára általánossá vált a szlovák történelem legsötétebb időszakaiban hatalmon levő politikusok ajnározása. Fico és társai az elmúlt napokban azonban bebizonyí­tották, még mindig képesek meglepetést szerezni. A hazai történe­lem nagyjai mellett fejet hajtanak az idegen népek jeles tudósai előtt is. A kormány e héten Eugen Bleulerre emlékezett. Nem is akármüyen módon: interaktív bemutatón szemléltették a tudós munkásságát. Miről is híres Bleuler, és miért épp most emlékezett meg róla a szlovák kormány? Nos, idén épp száz éve annak, hogy 1908-ban Eugen Bleuler svájci pszichiáter bevezette a skizofrénia fogalmat, a hasadásos elmezavar nemzetközi megnevezését, amely a görög szkhidzó (hasítani) és phrén (lélek) szavakból származik. Maga az elnevezés egy kóros állapotra, a gondolatok, érzések és cselekede­tek közötti összhang felbomlására utal, amely során gyakori az önmagukban értelmes, de összefüggésükben értelmetlen szavak használata. Sokszor jelentkeznek üldöztetési téveszmék is. A kormány a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti össz­hang felbomlásának a bemutatására Szergej Nariskin orosz kor­mányfő-helyettes látogatását használta fel. Szlovákia az Európai Unió és a NÁTO tagállamaként, többé-kevésbé igyekszik a nyugati országok irányvonalával megegyező politikát folytatni, nyilatko­zatai mégis valami másról tanúskodnak. A szlovák skizofréniás hetet a gazdasági miniszter nyitotta meg. Ľubomír Jahnátek az orosz kormányfő-helyettessel folytatott tárgyalásain olyan durván ítélte el a Csehországban és Lengyelországban felépítendő ameri­kai rakéta-elhárító rendszert, hogy Nariskin is elismerte, az orosz és a szlovák külpolitika irányultsága százszázalékosan megegye­zik. Ján Kubiš külügyminiszter a hét közepén megpróbált ugyan szépíteni, azt állítva, hogy Jahnátek csak a magánvéleményét fe­jezte ki, utána azonban Robert Fico bevallotta, teljes mértékben egyetért Jahnátekkel. A második felvonásban szintén nőttünk az oroszok szemében, hiszen Koszovó megítélésében egy az egyben átvettük az orosz irányvonalat. Ivan Gašparovič államfő a tarto­mány önállósodása kapcsán magyarveszéllyel riogat, Dušan Čaplovič miniszterelnök-helyettes pedig az albán drogmaffiára utalva Koszovó helyett Drogovóról beszél. Fico mindkettejüknek bólogat, miközben a szlovák diplomácia arra készül, hogy kellő időben elismeri a tartomány függetlenségét. A skizofréniás hét zá­róakkordjaként Robert Fico az üldöztetési téveszméket érzékeltet­te, amikor a bazini szemétlerakat elleni lakossági tiltakozást a kormány elleni lejárató kampánynak nevezte. A szemétlerakat el­len ugyanakkor már hetek óta tiltakozik Bazin lakossága, a lerakat elleni petíciót pedig közel hatezren írták alá... A skizofréniát régebben gyógyíthatatlan betegségnek tartották, a modern gyógyszerekkel azonban a pszichotikus tünetek visszaszoríthatok vagy meg is szüntethetők. Robert Fico kor­mányának még gyógyszerre sem lenne szüksége. Csak el kelle­ne döntenie, hogy külpolitikájában a Nyugattal vagy Oroszor­szággal kíván-e szövetkezni, itthon pedig mindig a lakosság ér­dekeit képviseli, vagy csak akkor, ha a lakosság érdekei meg­egyeznek az ő érdekeivel. __________FIGYELŐ mmmmmtaBmmmmmmmmmmmHmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmsíwiimmmmitnmmum Castro mindenkit megcsalt Fidel Castro kubai vezető visszavonulásával egy egész korszak tűnik a múltba - állapí­totta meg szerdán a Rosszijsz- kaja Gazeta című orosz hivata­los lap. Úgy vélte: még néhány éve is úgy tűnt, hogy örökre Castro áll Kuba élén, hogy nincs felette hatalma az időnek, és még idén január 20-án is meg­választották a nemzetgyűlés képviselőjévé. Nyikolaj Leonov, a volt szovjet titkosszolgálat (KGB) külföldi hírszerzése elemző igazgatóságának egy­kori vezetője arra mutatott rá, hogy Castro lemondott ugyan az államtanács elnökének és a fegyveres erők főparancsnoká­nak tisztségéről, nem ejtett azonban még szót miniszterel­nöki és pártfőtitkári funkciójá­ról, vagyis elsietett dolog lenne arról beszélni, hogy teljesen visszavonul Kuba politikai éle­téből. A bejelentés időpontja nyilvánvalóan azzal függ össze, hogy február 24-én választják meg az új államtanácsot és an­nak elnökét - vélekedett Leo­nov. Rámutatott, hogy Orosz­ország kapcsolatai Kubával - és személy szerint az utódnak tar­tott Raúl Castróval - jók, a gaz­dasági kapcsolatok jól fejlőd­nek, s a Kubában várható válto­zások ebből a szempontból nem lesznek jelentős hatással a két­oldalú viszonyra. Ugyancsak a Rosszijszkaja Gazeta hasábjain egy spanyol elemző úgy vélte, hogy Kubában most elkerülhe­tetlenül hatalmi harc kezdődik Fidel fivére, Raúl Castro, Felipe Roque külügyminiszter és a fegyveres erők vezetése között. A Vremja Novosztyej című lap tudósítója Havannából azt írta: a változások elkerülhetedenek, az ország és lakosai szemmel láthatólag változnak, de nincs semmi szélsőségesség vagy iz­galom, csupán az élet jobbra fordulásának óhaja érezhető. ,A kubaiak a gazdaság moder­nizálását várják, de saját, létező rendszerük keretem belül, és aligha megy itt majd végbe Ku­ba átalakítása washingtoni módra” - írta a tudósító. A Ga­zeta című liberális lap elisme­rően írt Fidel Castróról, és zse­ninek nevezte. „Nem csupán az Egyesült Államokat és Dél- Amerikát, hanem a harmadik világot és a Szovjetuniót is megcsalta. Az Egyesült Álla­mok tartozik neki azzal a nehéz beismeréssel, hogy még Florida határaitól 80 mérföldre sem áll hatalmában mindent megten­ni, amit akar” - írta a lap. (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom