Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-20 / 43. szám, szerda
22 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 20. www.ujszo.com Nincs bizonyíték arra, hogy használ-e a program Zseniképzés csecsemőknél B. JÓZAN MÓNIKA Létrejön-e a régióban egy központi alapfokú tanintézmény, ahová iskolabusz szállítja a magyar gyerekeket? Ballada a zoboralji iskoláról Ha nem történik csoda, már sosem lesz a régióban annyi magyar iskolás, mint szlovák (Illusztrációs felvétel) Dunaszerdahety. Az Okosbaba- program hívei szerint a gyerekek ötéves korukig elsajátíthatják általános tudásuk 65-70 százalékát, ha hathetes koruktól napi rendszerességgel matematikai és nyelvi feladatokat tartalmazó táblákat mutogatnak nekik. Dunaszerdahe- lyen már a második szemináriumot tartották az érdeklődő szülőknek. Gál Godó Nikolett, a szeminárium szervezője saját nyolchónapos lányával is gyakorol. Meggyőződése, a napi tízperces foglalkozásnak köszönhetően csemetéje előbb tanulhat meg olvasni, mint beszélni, fejlődik a mennyiségérzéke, és több idegen nyelv elsajátítását is megalapozza. A Doman-módszert eredetileg sérült gyerekek felzárkóztatására fejlesztették ki. A lényege, hogy a kicsiknek naponta háromszor tíz percig táblákat mutogatnak, és mint a reklámok esetében, a hirtelen feltűnő kép - írott szavak,vagy pöttyök - beépül az emlékezetbe. A módszer támogatói szerint bármüyen információ átadható a segítségével, és a gyermek játékként éli meg a napi háromszor 10-15 perces foglalkozásokat. Az ellenzők úgy vélik, felesleges a piciket ily módon fejleszteni. A természetes tanulásban hisznek, és úgy vélik, a sok impulzus többet árthat, mint amennyit használ. Kli- nikailag igazolt bizonyítéka nincs a módszernek, így aztán nem ismertek esetleges káros hatásai (például a túlterheltség) sem. A dunaszerdahelyi szemináriuRozsnyó. Április második hétvégéjére tűzték ki a 14. Szlovákiai Magyar Pedagógusok Országos Találkozójának időpontját. Bár a rendezvényig még hátravan néhány hét, már most folynak az előkészítő és egyeztető tárgyalások a helyszíni rendezőkkel és a meghívandó előadókkal. Az Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Rozsnyói Területi Választmánya és a város társrendezésében április 13-án és 14- én sereglenek majd össze az ország magyar pedagógusai. Az előkészítő tanácskozáson, amelyet Rozsnyón tartottak, meghatározták a konferencia fő témáját. Ádám Zita, az SZMPSZ alelnöke elmondta, hogy idén a tehetségfejlesztés és a tehetséggondozás köré csoportosulnak az előadások, hiszen a tálentumot kell felismerni, fejleszteni, gondozni, valamint e tevékenységhez tanácsot adni. Ez lenne a pedagógus egyik fő célja. A témához neves kutatókat szemon körülbelül húsz szülő vett részt. Lelkesen távoztak, többen megvették a 3000-15 000 forintba kerülő oktatótáblákat is. Vankóné Horváth Magdolna gyakorlati bemutatót tartott egy galántai kisfiúval, a nyolc hónapos Hlavatý Róberttel, aki közben anyukája karjaiban nevetgélt. Magyar szavakat, kínai betűket mutattak neki, majd matematikatáblákat. Az előadó lapunknak elmondta, az első eredmények már egyéves korban jelentkeznek. Az írott szó bevésődik a csecsemő- agyába, és előbb ismeri fel, mint hogy ki tudná mondani. „Sokkal jobban kiaknázhatok a gyerek képességei. Veleszületett képesség a mennyiséglátás és a vizuális memória, és akár 12 nyelvet is képes megtanulni. A matematikatábláknak köszönhetően sokkal jobban számolnak majd fejben, és jó matematikusok lesznek” - mondta a székes- fehérvári hölgy, aki korábban mérnök, majd újságíró volt. Megjegyzésünkre, mely szerint a pszichológiai vizsgálatok nem bizonyítják, hogy mindenkinek a vizuális memóriája a legfejlettebb, az volt a válasza: „Úgy vélem, ez a szülők és a gyerek dolga, nem pedig a pszichológusoknak kell eldönteniük, mi a jó. A gyerek kíváncsisága óriási, tudásszomja nagyon nagy, és ezt kell kielégíteni.” Úgy gondolja, már csecsemőkorban megtaníthatjuk a gyerekeket arra, hogyan alkalmazkodjanak a korunkra jellemző információtöbblethez, és szerinte ezzel a módszerrel könnyebben veszik majd az akadályokat. remének megnyerni, s néhányan már el is fogadták a meghívást. Köztük van például Czeizel Endre genetikus vagy Balogh László, a Magyar Tehetséggondozási Társaság elnöke. Folynak a tárgyalások a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, Vizi E. Szilveszternek, a neves agykutatónak a meghívásáról is. Ádám Zita kifejtette, hogy egy kisebbségben élő népcsoportnak, sőt, az egész magyarságnak, Kelet-Európának sincsen kellő „nyersanyaga”. Egyetlen kincsünk a tehetség. Jókai Tibor, az SZMPSZ irodavezetője'tájékoztatott arról, hogy a rozsnyói találkozón az eddigi gyakorlattól eltérően két díjat osztanak majd ki. Az egyik hagyományosan a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj, a másikat pedig a pedagógusszövetség frissen alapította az aktív, gyakorló pedagógusok számára. A felhívás a sajtóban jelenik majd meg, a javaslatokat Komáromba kell küldeni. A pedagógustalálkozó helyszíne a megújult történelmi városháza díszterme lesz. (kov) Zoboralján minden beiratkozáskor balladákat lehetne írni a magyarságukat feladó szülőkről, a szlovákul egyáltalán nem beszélő, mégis szlovák iskolába kényszerített gyerekekről és a kilátástalan küzdelembe belefáradt pedagógusokról. Még egy pár évig, mert a történet lassan a befejezéséhez közelít, és ahol nincs magyar iskola, ott nem lehet többé téma a magyar elsős sem. VRABEC MÁRIA A magyar iskolák diákjainak rohamos létszámcsökkenése itt már annyira magától értetődő dolog, hogy nem is téma, az emberek már csak arról beszélnek, lesz-e legalább egy-két elsős, hogy nyílhasson osztály, megmaradjon az iskola. Ezek a legnehezebb helyzetek, mert a szülő sokszor azért dönt a szlovák iskola mellett, hogy ne legyen egyedül a gyereke, hiszen, ha megbetegszik, „még a leckét sem lesz kitől megkérdezni”. Nem akarják hallani az érveket Ami, persze, nem igaz, az ösz- szevont évfolyamos osztályokban elmosódnak a különbségek, a kisebb gyerekekre sok minden ráragad abból, amit a nagyok tanulnak, és a szakemberek által készített tanulmányok szerint sem vált még senkinek kárára az, hogy összevont osztályban, esetleg egyedüli elsősként tanulta a betűvetést. Csakhogy a szülők már nem akarják hallani az érveket, legtöbbjüket egyáltalán nem is érdekli, mi szól a magyar iskola mellett, mert meg vannak róla győződve, hogy jól döntöttek, és elhatározásukhoz senkinek semmi köze. „Beszélek én mindenkivel, akivel lehet, de aki már maga is szlovák iskolába járt, azt leheteüen meggyőzni. Sőt, kifejezetten rossz néven veszi, hogy beleszólok a dolgába. Arra is volt példa, hogy családi viszály kerekedett az iskolaválasztásból, mert az egyik szülő ide húzott, a másik oda, és a végén mindenért engem okoltak, a gyereket pedig úgyis szlovákba adták” - panaszolja az egyik zoboralji pedagógus, aki a rossz tapasztalatok ellenére sem adta fel. „Akkor kezdett elromlani a dolog, amikor azok körében, akik vitték valamire, divat lett a szlovák iskola. Ez a mai napig is így megy, mert ha akad a faluban egy vezér- egyéniség, aki magyar létére szlovákba adja a gyerekét, az még ket- tőt-hármat magával ránt. A többiek azt mondják, ha neki nem fontos, nekem miért legyen az? Szinte minden évben ér bennünket olyan meglepetés, hogy csak azt tudjuk mondani: na, erről igazán nem gondoltuk volna! Sok minden közrejátszik itt: elég egy konfliktus a magyar családok között, nem tetszik a tanító, vagy rossz osztályzatot kapott a nagyobbik gyerek, és máris szlovákba adják a kisebbiket. Sajnos, ez a hátránya a kis településeknek, a zárt régiónak - mindenki mindenkit ismer, több a lehetőség arra, hogy az emberek összekülönbözzenek, és ilyenkor dacból születnek döntések. Mintha mást bosszulnának meg, nem a saját gyereküknek ártanának azzal, hogy elszakítják az anyanyelvétől” - elemzi a helyzetet a tanítónő. Jól tudja, miről beszél: több mint három évtizede tanít a Zoboralján, és azóta nézi szomorúan, hogyan viszik egykori tanítványai is a szlovák osztályba a gyerekeiket. A következők esélyét veszik el Persze, mondhatnánk, hogy a saját gyerekéről mindenkinek jogában áll dönteni, de még ez sem teljesen igaz. Ott, ahol egy-két gyereken múlik az osztály, az iskola sorsa, nemcsak személyes választásról, hanem a közösségért vállalt felelősségről, a következő generációk esélyéről is szó van. Minél kisebb, minél zártabb az adott régió, annál inkább, hiszen az összevont évfolyamos alsó tagozaton még csak „elvergődnek” háromnégy gyerekkel, de hogyan működik - működ- het-e egyáltalán - majd öt év múlva az a felső tagozatos osztály, amelyben három faluból mindössze öt gyerekül? Egy másik Nyitra környéki magyar iskola igazgatója már azt is sikernek tartja, hogy eddig kihúzták. „Ha a pedagógusaink nem tartanának számon minden egyes gyereket nem is a születésétől, de már a fogantatásától kezdve, már rég lehúzhattuk volna a redőnyt. Az, hogy még mindig három kilencosz- tályos alapiskola működik a járásban, csakis annak köszönhető, hogy senkiről nem mondunk le. Ahol csak egy picike esély mutatkozik arra, hogy a gyerek hozzánk járjon, az utolsó követ is megmozgatjuk, még a rokonainak a rokonaival is beszélünk. A múltkor azt mondta nekem egy szülő, hogy olyan vagyok, mint egy hittérítő, de nem jó a hasonlat, mert én nem a szlovák embert akarom meggyőzni, hogy mondjon le az identitásáról. A magyar szülőket próbálom ráébreszteni, melyik a helyes út, ez pedig kötelességem.” A kötelesség teljesítésével nem is lenne gond, de van egy határ, amikor már nincs is kit meggyőzni, mert a szülők java része is szlovák iskolába járt, vagy természetesnek tartja, hogy ha a házastársa szlovák, akkor a gyerek is úgy tanul. Vagy valamilyen megmagyarázhatatlan okból magyar létére úgy érzi, hogy Szlovákiában igenis szlovákul kell tanulni, mert csak így lehet érvényesülni. Mint tudjuk, meggyőződés ellen igazán nem lehet észérvekkel felvenni a harcot. Márpedig egyre többen érzik így, mert - csökkenő születési szám ide vagy oda - már minden faluban megfordultak az arányok, és jóval több elsőst irtatnak a szlovák iskolába. Köztük olyanokat is, akikkel addig otthon csak magyarul beszéltek. Mindenütt van magyar elsős Öröm az ürömben, hogy idén legalább nincs olyan falu, ahol egyetlen elsős se menne magyar iskolába. Gímesen, ahol két ilyen év is volt a múltban, idén két gyereket írattak be, ráadásul az egyiknek az édesanyja szlovák. A nagyszombati származású fiatal- asszony, Jana Andrašková azt mondta, férje még az esküvő előtt kikötötte, hogy a gyerek magyar iskolába fog járni. Ő ezzel a tudattal mondott neki igent, és jött lakni Gímesre. Azóta megszokta a környezetet, megtanult egy kicsit magyarul, és egyáltalán nem tartja áldozatnak, bogy a fiát magyar iskolába íratták. Sőt, inkább úgy véli, így két kultúrában lesz otthon, míg a szlovák iskolában magyarul írni és olvasni biztos nem tanult volna meg. Kár, hogy azt, amit egy szlovák fiatalasszony ilyen tisztán lát, sok magyar sem akarja tudni - ő is azt mondta, az ismerősök közül leginkább a magyarok akarták lebeszélni. Szerencsére, nem sikerült nekik, így Gímesen szeptemberben két elsőssel kezdik a tanévet. Zsérén, ahonnan a felső tagozatosok szintén Gímesre járnak, 2008. február elsejével megszűnt az önálló magyar iskola, és a szlovákkal közös igazgatóság alatt működik - egyelőre a szlovák igazgatónő irányításával. Az összevont magyar osztályba három elsőst írattak be, így az iskolában összesen öt gyerek marad. Kolonban, ahonnan ötödiktől szintén Gímesre utaznak a gyerekek, öt magyar elsős lesz. Bár a régióban ez a legmagasabb szám, azért szlovák iskolába már itt is több gyereket, összesen nyolcat írattak. A másik kilencosztályos magyar alapiskola Pogrányban működik, itt két magyar elsősre számítanak. A szomszédos Gesztéről, ahol nincs iskola, idén senki nem megy magyar iskolába. Nem túl rózsás a helyzet Alsóbodokon sem, ott idén csupán két magyar elsősük lesz a várt négy helyett. A faluban ugyan magyar középiskola is működik, de ennek ellenére az arányok fokozatosan itt is a szlovák iskola felé tolódnak el. A pedagógusok szerint elsősorban azért, mert a szlovák iskolát végzett szülők már hallani sem akarnak arról, hogy a gyerekük magyarul tanuljon. Eddig Nagycétény volt a régió legerősebb magyar bástyája, de 2008-ban már ebben a faluban is ugyanannyi - négy - gyerek megy magyar iskolába, mint szlovákba. Kálazról, ahol 2005-ben megszűnt az 1997-ben nyitott magyar kisiskola, már negyedik éve nem jár elsős Nagycéténybe. Iskolabusszal hét diákot szállítanak még a felső tagozatra, a legfiatalabb közülük negyedikes. Nyitracsehiben a négy szlovákkal szemben egy magyar elsős lesz, vele együtt tizenegyen maradnak a három évfolyamos összevont osztályban. Mi lesz négy év múlva? A számok egyáltalán nem biztatóak, de igazán elkeserítőek majd négy év múlva lesznek, amikor ezek a gyerekek az ötödik osztályban találkoznak. Gímesen tízen lesznek, Pogrányban négyen, Nagycétényben pedig öten, ami még együtt is csak egy átlagos létszámú osztályt ad ki, de külön-kü- lön semmilyet. A nagy kérdés az, létrejön-e addig a Zoboralján egy központi kilencosztályos alapiskola, ahová a magyar falvakból iskolabusszal szállítják a gyerekeket. Egyelőre senki sem ismeri a választ, még a kérdést sem meri hangosan feltenni senki. Mert akkor arról is beszélni kellene, melyik legyen a három iskola közül az, amelyik marad, milyen kritériumok alapján válasszák ki, ki legyen az igazgatója, kik azok a pedagógusok, akik itt fognak tanítani, és mi lesz a többiekkel? Még ha mindebben sikerülne is megegyezésre jutni, nem kizárt, hogy a szülőknek nem tetszene a megoldás, és dacból, személyes sérelmek miatt vagy egyszerűen csak azért nem járatnák a gyereküket a húsz-harminc kilométerre lévő magyar iskolába, mert a szlovák mindenhol helyben van. Nincs visszaút? Zoboralja valószínűleg most jutott el arra a pontra, ahonnan már nincs visszaút, és ha nem történik csoda, már sosem lesz a régióban annyi magyar iskolás, mint szlovák. Az asszimüáció visszafordítása már csak ábránd lehet, de azoknak, akik mindennek ellenére ragaszkodnak a magyar identitásukhoz, meg kell adni az esélyt, hogy a lakhelyükhöz közel tanulhassanak az anyanyelvükön. Az elkövetkező egy-két évben ezt a feladatot kell megoldaniuk az itteni pedagógusoknak és polgármestereknek, mert ha a szülőknek senki nem tudja megmondani, mi lesz, mire a gyerekük ötödikbe megy, akkor a következő években már magyar elsősökre sem lehet számítani. A nyolc hónapos Róbert szülei remélik, a módszernek köszönhetően később könnyebb lesz a tanulás, és jobban kiaknázzák fiuk képességeit (A szerző felvétele) Áprilisban országos pedagógustalálkozó Rozsnyón Kincsünk, a tehetség ÚJ SZÓ-HÍR
