Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-13 / 37. szám, szerda

32 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 13. www.ujszo.com Egy kettős kereszt 70 éves kálváriája - nem bántották, nem döntötték le, inkább bölcs előrelátással átfestették; most jelenlegi színei védik Hazatértünk? Szent István is ilyen keresztet tart a kezében (Szekeres Éva felvételei) Okosabb lesz el nem árulni, pontosan melyik szlovákiai, szlovákok és magyarok ál­tal vegyesen lakott faluban található az a kettős ke­reszt, amelyről az alábbiak­ban szó lesz. SZÁSZ1 ZOLTÁN Már csak azért is, mert ez a sze­gény emlékmű már így is sok vi­szontagságon átesett. Lassan az idő is kikezdi, de pillanatnyilag még jónak mondható állapotban található egy gömöri falu köze­pén. Ám ha esetleg ismét túlbuz­gó emlékmű-reparálók nyúlnak hozzá, nem biztos, hogy tovább bírja a viszontagságokat. Még mi­előtt a konkrét emlékműről szól­nék, egy kis visszatekintés a kö­zelmúltba. A Szlovák Nemzeti Párt feje idén januárban kampányszerű kettőskereszt-állításra szólította fel nemzeti érzelmű honfitársain­kat szerte az országban, de külö­nös hangsúllyal a déli részekre, gondolván, ez majd megerősíti a hazafiságtudatot. Magukat min­denek fölött hazafiként tituláló emberekből ismer néhányat szin­te mindenki. Ezen az oldalon, meg azon is. A nemzeti melldön- getés bevonult a politikai eszköz­tárba, a retorika is elszabadult. Egyesek az igazság letéteménye­seként, egyedüli szakértőként, ki­zárólagos birtokosként beszélnek bizonyos szimbólumokról, ame­lyekről valószínűleg igen keveset tudnak. Ilyen például a kettős ke­reszt, amelyből a lehető legtöbbet óhajtja kigazdálkodni a Szlovák Nemzeti Párt első embere. Az szlovák állam hivatalos jelképe, a lobogó három egyenlő, vízszintes sávból áll - fehér, kék és piros szí­nűből. A lobogó bal oldalán mind­három sávba benyúlva látható a hármas halmon a kettős kereszt. A kettős keresztet Bizáncban pat­riarkális keresztként tartották számon, egyes magyarázatok sze­rint a felső kereszt Krisztus halá­lát, az alsó pedig feltámadását je­lenti. A bizánci császárok a ma­guk ízlésére formálva a szimbó­lum magyarázatát a kettős ke­reszt felső keresztjét világi hatal­mukra való utalásként, az alsót pedig egyházi elsőségük jelképe­ként magyarázták. így vált foko­zatosan a kettős kereszt vallási jelképből világivá. A magyar cí­mertan a korai Magyar . Királyság jelképeként is számon tartja, ez Szent István pénzein ugyan még nem, de alig valamivel több mint százötven évvel István halála Kun László dénárjain már meg is je­lent. A címereken, pecséteken pe­dig már korábban is megtalálható volt, a Képes Krónikában pajzs mintájaként látható. Nem idegen tehát a kettős kereszt sem a szlo­vákok, sem a magyarok számára, valójában csak a hármas halom színezésében van eltérés. Míg a magyar felhasználás piros-fehér- zöld színeket alkalmaz, a szlovák a piros-fehér-kéket. A színezés nemzetenkénti külön­bözőségével el is érkeztünk a gömöri kistelepülés közepén álló kereszthez. Ez az építmény ma a szlovák színekben pompázik, de nem volt ez mindig így. Az emlék­mű születésének időpontjáról árul­kodik egy rejtett üzenet. A piros festék mögött, ha halványan is, de egyértelműen kirajzolódik egy fel­irat: „Hazatértünk”. Látható még két dátum is, tisztán azonban csu­pán az 1938-as vehető ki. Tehát va­lószínűleg abban az évben készült. A gömöri emberek az idők változá­sával nem bontották le a keresztet, hanem a béke szent jegyében in­kább egyszerűen átfestették. Na­gyon bölcsen tették, mert így meg­mentették az emlékművet a szo- bordöntögetőktől, a múlt emlékét eltörölni akaróktól. Most éppen a jelenlegi színei védik. Ha pedig a már említett párt lá­zas hazaíiságában az európai unió peremén, a schengeni hatá­rok megnyitása után keresztállítá­si rohammal próbál meg nyomást gyakorolni, arra kellene figyel­meztetni őket, hogy a jelképeket nem érdemes és nem is szabad a pillanatnyi politikai hatalom szol­gálatába állítani és átalakítani. Azok üzenetével tisztában van minden józan szlovák és minden jóérzésű magyar ember. Miképp azzal is, hogy délre inkább utat kellene építeni, befektetőt hozni, támogatni a nehéz szociális hely­zetben lévő gyerekek oktatását, könyvet venni a falusi könyvtá­rakba, videót az iskolába, számí­tógépet a szabadidős klubba. Mert annak kézzelfogható haszna lesz. Hazatértünk? A gömöri falu univerzális kettős keresztje A hosszú évtizedek alatt a kötődés gyengült, de idén ismét minden a régi kerékvágásba terelődött, közösen mulattak a helembaiak, az ipolydamásdiak és a szobiak Újra együtt farsangolt a három település Hófehérke és a hét törpe A határon M. NAGY LÁSZLÓ A két határfolyó, a Duna és az Ipoly torkolatánál található há­rom település, Helemba, Ipoly- damásd és Szob valamikor köz­igazgatásilag szoros kapcsolat­ban volt egymással. A helembaiak például anya- könyvileg Szobhoz tartoztak, és az Ipoly túlsó oldalán a mai na­pig vannak földjeik. A farsangot is hagyományosan együtt ünne­pelték. Aztán következett egy időszak, amikor az Ipoly - a II. világháború után a határvonala­kat meghúzó nagyhatalmak sze­rint Ipolyságig hajózható - ha­tárfolyó lett, így a családokat, rokonokat elválasztották egy­mástól. De a régi szép szokáso­kat megtartva az elmúlt időszak­ban is megrendezték mind a két községben a farsangi maskará- zást. Hajdanán egyik faluból a má­sikba vonult a színes farsangi áradat. Az utóbbi időben, mivel már a hidat is elvitte a víz, a híd­főnél találkoztak csupán. A vízen keresztül integettek egymásnak, elénekeltek néhány vidám nótát. A hosszú évtizedek alatt a kötő­dés egyre gyengült. Idén ismét minden a régi kerékvágásba te­relődött. Az Ipoly ugyan tovább­ra is őrizte határfolyó mivoltát, de a schengeni övezet polgárai bárhol, bármikor átléphetik. Helemba zsákfalu. A telet bú­csúztató farsangi maskarázás valószínűleg ezért maradt meg napjainkig. Meg azért is, mert a helembaiak vidám emberek, sze­retnek szórakozni, és a farsangi felvonulás hagyományos rendez­vény. Ilyenkor előkerülnek a régi népviselet még létező darabjai -, de újak is készülnek - ezeket kiegészítik a maskarák, mesefi­gurák, és az élet minden terület­éről jól ismert alakok. Idén a fő­szerepet Hófehérke és a hét tör­pe vállalta. A falun végigvonuló színes, vi­dáman mókázó tömegnek szinte mindent szabad. A legkisebbek­től a nyugdíjasokig mindenki szerepel. Szabad a tánc, szól a zene, száll az ének, ki-ki kurjon­gat, hangoskodik, tűzugró mu­tatványosokat, tojást-kolbászt- szalonnát-pénzt gyűjtögetőket látni. Az Ipoly partján ismét ta­lálkozott a két falu farsangoló se­rege. A damásdiak csónakkal ér­keznek. A hangulat családias, új­ra szövődnek a barátságok, kap­csolatok. A három polgármester rövid értekezletet tartott. Közben szemlátomást fogy a gulyás, a fi­nom házi kalácsok, itókák. A rosszat szimbolizáló szalma­bábu ezúttal a határ rossz szelle­mével együtt lobbant lángra, és pillanatokon belül a vízbe fullad. Jöjjön a tavasz, a virágosabb ta­vasz. Jöhet a tavasz. Vámosmikolai vendégek A tűzzel játszott a vízimanó SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda és J. Mészáros Károly (sport) Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: melinda.klein@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom