Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-08 / 33. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 8. Kultúra 9 Elmaradó premierről, a Csárdáskirálynőről és egy élő tévéközvetítésről Tóth Tibor színházigazgatóval Vihar helyett Hat hét, hat tánc (Dömötör Ede felvétele) Felénél tart a Komáromi Jó­kai Színház 55. évadja. Tóth Tibor színidirektorral az évadról, a változásokról és a tervekről beszélgettünk. SZÉL JÁNOS Új utak nyíltak ebben az évad­ban. Egyetemi bérletet hirdet­tek, Bécsben vendégszerepeit A bor, Bécsbe készül az Egy lócsi­szár virágvas ámapj a. Évek óta kisebb-nagyobb siker­rel próbálom az egyetemistákat be­vonni a színházi vérkeringésbe. Nagy lendülettel kezdtem. Vala­hogy nem bírjuk átugrani az akadá­lyokat, már látom, hogy lassú épít­kezéssel kell lépdelni. Száz körül van az egyetemi bérleteseink szá­ma. Remélem, hogy akik bejöttek, nem csalódnak a színházban, és jö­vőre még többen csatlakoznak hozzájuk. Ami Bécset illeti, hatal­mas sikere volt A bornak. Persze, nagy háttérmunka zajlott, hogy a produkció megvalósulhasson ott. A Gárdonyi-darab sikere kapcsán hívták meg az Egy lócsiszár virág- vasárnapja című előadást. Ha min­den jól alakul, folyamatos lesz az együttműködésünk a bécsi Magyar Kulturális Intézettel. Június 4-én a Karamazov testvérekkel vendég­szerepelünk Pozsonyban, a Szlo­vák Nemzeti Színházban. A Szlo­vák Nemzeti Színházzal is szoro­sabb együttműködést szeretnénk kialakítani az előadáscseréket ille­tően. Ezzel megerősíthetjük kap­csolatainkat a szlovák szakmával. A színháznak több lehetősége len­ne a vendégszereplésekre, ha el­mozdulna a szórakoztató műfaj irányába. Ezt azonban nem szeret­ném, mert jónak tartom az egyen­súlyt, amelyet most műfajilag kép­visel a Komáromi Jókai Színház. Az évad második felének ele­jén érkezett a hír, hogy elmarad Shakespeare Vihar című darab­jának premierje. Prospero sze­repét nem vállalta Verebes Ist­ván. A Vasmacska Stúdiószín­házban sem az eredetileg meg­hirdetett Az angyal kérdez című Verebes-rendezés lesz a mű­soron, hanem egy monodráma. Mi lesz a Vihar helyett, és hová tűnt Verebes István? A Vihar az évad jelentős mér­földköve lett volna. Nagy rajongója vagyok Shakespeare-nek. Ä Vihar az egyik legnehezebben színre vi­hető műve. Sorozatosan jöttek a színrevitelt meggátoló nehézsé­gek. Verebes István nem tudta kéz­hez kapni a szövegkönyvet három hónappal a próbakezdés előtt, Vic­tor loan Frunza rendezőnek is bo­nyolódtak a feladatai Bukarestben és Temesvárott. Egészen speciális szövegkönyvet készített. Három fordításból próbálta összegyúrni. Végül nehezen bár, de úgy döntöt­tem, most inkább ne vágjunk bele ebbe a próbafolyamatba, mert ha­talmas kockázati tényezői vannak. Meghívtuk helyette Richard Alfieri Hat hét, hat tánc című darabját, lián Eldad rendezésében. Shakes- peare-vendégelőadást lehetetlen volt találni, vagy megfizethetetle­nül drága volt. Elöljáróban annyit mondhatok a Hat hét, hat táncról, amelyet Kulka János és Vári Éva először ezen a hétvégén, majd már­ciusban és áprilisban játszik Komá­romban, hogy a bérleteseink és kö­zönségünk nem fog benne csalód­ni. Az angyal kérdez című stúdió­előadás, amely az Antall József né­hai magyar miniszterelnök halála előtti néhány hónapról szól, és Ve­rebes István rendezte volna, az idei évadban nem kerül előadásra. He­lyette a Pedig én jó anya voltam című monodrámát láthatják a né­zők, Pogány Judit előadásában. A monodráma az utolsó magyar ha­lálraítélt édesanyjának vallomásai alapjánkészült. Március 7-én lesz a következő premierjük, Noel Coward For­gószínpad című vígjátéka. Egy­kori főiskolai tanára, Dr. Thir­ring Viola azt nyilatkozta a rádi­óban, hogy örül a meghívásnak. Ha lenne rá lehetőség, szívesen foglalkoztatnám a nyugdíjas mű­vészeket, de nem akarom elemez­ni, mi minden akadálya annak, hogy mindig mindenki színpadon lehessen. Úgy gondolom, a közön­ség szívesen emlékezik azokra a művészekre, akik maradandó ér­demeket szereztek a múltban, de több évtizede nincsenek a színház­nál. Thirring Violával is így vagyok. A szerep, amit a Forgószínpadban alakít, teljesen rá illik. Olyan mű­vésznők szerepelnek ebben a da­rabban, akik a múltban erőteljesen kötődtek a társulathoz. Nagy re­ményekkel várom a bemutatót. Az évad várva várt eseménye a Csárdáskirálynő május 16-i premierje. Keresztes Attila, a rendező harmincnégy éves. Azonnal a bizalmát élvezte? Ez kölcsönös bizalom. Láttam a rendezéseit, ismerem a színházi gondolkodásmódját, az igényessé­gét, amit egy próbafolyamat alatt magával, a színházzal és a színésze­ivel szemben támaszt. Korrekt, ka­rakánjó humorú ember. Ezek a tu­lajdonságai az előadásaiban is megmutatkoztak. Úgy visz mindig újat egy előadásba, hogy nem erő­szakolja izzadságszagúra. Szeret­ném megnyugtatni azokat, akik félnek az újszerűségtől, hogy ugyanazokat a dalokat fogják hal­lani, ugyanúgy fog játszani az élő zenekar, ugyanaz lesz a történet, mint más Csárdáskirálynő-előadá- sok esetében, és még a jelmezek sem lesznek farmeresek-tomaci- pősek. Jelzéseiben megpróbáljuk egy kicsit közvedenebbé, közérthe­tőbbé tenni ezt az operettet. Színészként miért nem szere­pel az évad egyetlen bemutató­jában sem? Nem hiányzik a szín­pad? A jó próba hangulata hiányzik. Szeretem a jó próbákat, amikor le­het kísérletezni, új dolgokat kita­lálni. A tavalyi évad kimerített. A Macskabajtól kezdve a Patikán ke­resztül a Karamazov testvérekig sokat játszottam. Színészi hiúsá­gom nem engedte visszautasítani Dimitrij Karamazov szerepét. Utó­lag beigazolódott, jól döntöttem, de rengeteg energiám bánta. A Csárdáskirálynőben is kínáltak egy szerepet, de szóltam, játssza más. Melyik volt ez a szerep? Nem árulom el. Amúgy rám sü­tötték, hogy gyűlölöm az operettet. Ez nem igaz, mert akkor a Csárdás- királynő sem lenne műsoron, és annak idején Kassán, a Tháliában sem kacérkodtam volna operettel. A Mágnás Miska próbái alatt renge­teget tanultam erről a műfajról, bár nem volt egy hagyományos elő­adás. A közönség részéről sok pozi­tív impulzus ért, és ez nagyon jóleső érzés volt. Színészként egy kicsit vissza kellett vonulnom az idei évadban, mert most más feladatok lettek elsőrendűek. Az évad második felében jön a Bárka Színház Budapestről, a Bagar Színház Nyitráról, Gulli­ver kalandjait meséli majd el Fo- gi Színháza, Pazar színházi gála zárja az évadot a Tiszti Pavilon szabadtéri színpadán. Április 11-én, a költészet napján pedig a Komáromi Jókai Színházból közvetíti a Versünnep című, szí­nészek részvételével zajló szava­lóverseny döntőjét a Duna Tele­vízió. A Kívánságkosár című műsort is innen sugározzák aznap, este a Versünnep döntőjét élő adásban közvetítik. De hírt adnak majd a nap során Komárom kulturális éle­téről, az egyéb kulturális esemé­nyekről. Az a megtiszteltetés ért, hogy én konferálhatom a Vers­ünnep döntőjét. Úgy tudom, több színészünk is indul a megmérette­tésen, nagy öröm lenne látni őket a döntőben a színházunk deszkáin. Megtiszteltetés, hogy a Duna Tele­vízió bennünket választott. Az Underworld eddigi legnagyobb slágere a Trainspotting című kultuszfilm betétdala volt „Alvilági” ünnep Pozsonyban JUHÁSZ KATALIN Nagy nap ez a mai az elektroni­kus tánczene kedvelői számára. Fennállása óta először látogat Po­zsonyba a brit Underworld, a műfaj talánlegismertebb formációja. Valamikor a 90-es évek elején dívott az a szlogen, hogy az elekt­ronikus tánczene a jövő rock and rollja. Nos, ez a jóslás bejött, mind társadalmi-popkulturális szem­pontból (vagyis, hogy ez a stílus fe­jezi ki leginkább a fiatal generáció életérzését), mind technikai érte­lemben (vagyis, hogy ebben a műfajban is lesznek valódi, album­készítő, turnézó, rock and roll életmódot folytató, világhírű zene­karok) . Ez utóbbiak ugyan kevesen vannak, még kevesebb köztük az egyéni hanggal és arculattal bíró formáció, és egy kézen meg lehet számolni azokat, amelyek elérték egy rockbanda átlagos élettarta­mát. A fenti szűkítési feltételeknek (Képarchívum) megfelelő zenekarok között a rang­idős az Underworld, amely idesto­va már 22 éve létezik. És mivel mi itt Szlovákiában már megszokhattuk az állandó fáziskésést, nem csodál­kozunk rajta, hogy az Underworld mostanra ért a pozsonyi deszkákra, konkrétan az Incheba csarnokba. Sőt örülünk nekik. Annál is inkább, mivel az egyik előzenekar a hason­ló műfajban tevékenykedő ma- gyarországiNeo lesz. Az Underworldre 1993-ban fi­gyelt fel a tánczenei szakma a Dub- nobass With My Head album kap­csán. Karrietjük szempontjából az 1996-os év számít mérföldkőnek, amikor mozikba került a Trainspot- ting című kultuszfilm, benne a ze­nekar eddigi legnagyobb slágeré­vel (Bom Slippy), valamint napvi­lágot látott a Second Toughest in the Infants című album. Az eredeti­leg trióként „bejegyzett” zenekar később duóban folytatta, Rick Smith és Karl Hyde szakítottak ad­digi kiadójukkal is, így egy időre csak az online csatornákat használ­ták zenéjük terjesztésére. Az új albumra (Oblivion With Bells) állítólag közel 200 (!) szám közül választották ki azt a 11-et, ami végül is megjelent. A tracklis- ta összeállításában és a stúdió­munkák során nem kisebb neve­ket kértek fel a kooperációra, mint Brian Enót, Darren Price-t és Larry Mullent (U2). A lemez már a borítójával is idézi a zenekar el­ső, 1993-as albumát, és vala­mennyire hangulatilag is tetten érhető a múltidézés szándéka. Ennél azonban feltűnőbb, hogy bár a klasszikus Underworld-le- mezek felépítését tartja a korong, a régi formula vonalait igyekeztek határozottabban újrarajzolni. Élesebben elválnak a lüktetős-el- szállós, az ambientes (esetenként szimplán zongorás-énekes) és a gitáros-kántálós dalok. Aki jegyet vált a mai pozsonyi koncertre, nem akármilyen él­ményre számíthat. Holnap indul a Rocklexikon az m1-en Demjéntől Presserig AJÁNLÓ Koncz Zsuzsa tájszólással be­szélt, az Omega füstgépeit pedig használt szippantóskocsi-tömlők- ből rakták össze. Ezeket a titkokat a hazai rocktörténelem „nagy öreg­jei” árulták el a Magyar Televízió kamerái előtt. Nagy György új port­résorozata, a Rocklexikon az el­múlt 50 év legjelentősebb pop-rock előadóit mutatja be szombat estén­ként. DemjénFerenccelnyitholnap a Rocklexikon. A szombatonként 18.05-től látható műsor többek kö­zött Zorán, Zalatnay Cini, Szörényi Levente pályafutását mutatja be, archív zenei felvételekkel színesít­ve az interjúrészleteket. Érdekes­ség, hogy szinte minden előadóval saját otthonában beszélgetett Nagy György. Talán ennek köszönhető, hogy a hazai zenei élet ikonjai szo­katlan nyíltsággal beszélnek éle­tükről, pályájukról. A sorozat egyes epizódjait egymás mellé rakva pe­dig kirajzolódik egy korszak, a „táncdalbizottság”kora. (mtv) PENGE . >' ggBM .•’•--»f ''■Jio' »■««£ •"'WS^mSSSk Fűhárfa Fellinger Károly gyermek­vers-kötetének címe (Éűhárfa) elbűvölően szép. A kötet versei­nek döntő hányadáról azonban aligha mondható el ugyanez. Igaz, a cím sem eredeti, Truman Capote egyik nevezetes művé­nek is ez a címe. A szerző a weö- resi gyerekversmodellt válasz­totta, s ezáltal meglehetősen ne­héz helyzetbe hozta magát: az összevetés ugyanis elkerülhetet­lenül negatív előjellel zárul. Ráadásul Fellinger (számom­ra értheteden módon, de koránt­sem társtalanul) mintha olvasó­ját legalább egy századdal ko­rábbra képzelné a jelennél, erre utal a 19. századi falusi sülro­mantika szókincsének elburján­zása: szomorúfűz, tücsök, hu­szár, gólya, bojtár, pásztorsíp, csordáslegény, őkelme stb. A könyv legfőbb érdeme, hogy helyenként leleményes szójáté­kok sora alkot verset, pl.: „Forr a vörös kakas vére, / ráléptek a tyúkszemére”, máskor sikerül üde, posztimpresszionista han­gulatot teremteni (Ébresztő), ü- letőleg ráérezni a népi hagyo­mányok elevenségére (Mondó­ka). Nem ritkák viszont a gondo­lat- és képzavarok, melyek minduntalan megakasztják az olvasás gördülékenységét: „Örömében / kortyol, / derűre meg / búra...” Örömében búra? Vagy: „Kutyafáról hozzá / macs- kafi dörömböl, / menyasszonyi fátyol / lesz belőle rögtön.” Ki- ből-miből lesz menyasszonyi fá­tyol? A macskafiból? A dörömbö- lésből? Az eseüegesség gyakorta befoghataüan és kínosan ügyet­len strófákhoz vezet, pl.: „Lúd- bőrös a béka, / lépdel gólyalá­bon, / ám a gólyapárra / reájött az álom.” A csapongás nem ter­mékeny asszociációkat, hanem egyenesen zavarokat eredmé­nyez. Ilyen pl. a lubickoló hóem­ber esete, akinek „két szénszeme megakad / az ég kék vizében”, miközben „a szíve aranyhal”. A repdeső hóember pedig „griff- madárként repül”, de hát „volta­képpen az is, / lélekben, legbelül”. Aki nem hiszi, „száll­jon ide nyomban / a nagy griffmadárral” (a hóemberrel?). Végül is, a harmadik versszak elején a hóember már „sárkány­aként lángol”. (!). Ha ez szürrea­lista humor, alighanem baj van a humorérzékemmel. Ahogy azt sem díjazom túlságosan, hogy a Didobos (!) nevű cica kisdobos, mert az úttörőmozgalom szó­kincsét idézi. A szerkesztő a versek népköl­tészeti rokonságára hívja fel a fi­Csehy Zoltán kritikai rovata gyeimet, de a népköltészet tiszta eleganciája és áradó, magabiz­tos ritmikája itt alig jelenik meg. A költő úgy véli, a szótagszám tartása önmagában véve, min­den esetben máris elegendő rit­musalkotó tényező: ám ez az alapelv önmagában a magyar­ban nem alkot verselési rend­szert, célszerűbb lett volna (ha már kötött formákkal dolgozik a költő) a ritmust következetesen vagy az ütemekre, vagy a verslá­bakra, netán mindkettőre (lásd: Weöres) bízni: a Virágének c. vers felveszi az 5//3 és 4//2-es tagolást, a harmadik versszak­ban azonban már csak a szótag­számok ülnek, a ritmus megbi­csaklik és ügyetlenné válik: „Édesanyámra várnak ők, / aki felém ballag, / felkelt a beteg­ágyából, / visszaint a napnak.” Sajnos, ilyen funkciótlan ritmus­törésre több példa is van. A ver­sek meglehetősen sok töltikét (felesleges, mellőzhető szót) tar­talmaznak, s ez a teijengősség szétveti a leghangulatosabbnak induló konstrukciót is. A sóhaj rímeltetése az ó, jaj-jal vagy a „kérem” töltelék összecsengeté- se az „éppen”-nel tipikusan ilyen, de az ég elé tett „kék” jelző vagy a minduntalan beiktatott kiszólások sokasága is („értitek ezt, gyerekek?”, „kérem”). Sajátos kiadói elképzelés, hogy a kötetben nincsenek ol­dalszámok, s ehhez igazodva a tartalomjegyzék is kimaradt. A szerkesztő a könyv illusztrációit (Béres Csilla munkái) „hangula­tos, hol lírai, hol tréfás festmé­nyeknek” mondja, holott első ránézésre világos: rajzokról van szó. Noha nem tisztem a képzőművészeti vonatkozások megítélése, nem rejthetem véka alá, hogy ennyire ádátszó dilet­tantizmussal évtizedek óta nem találkoztam. (Fellinger Károly: Fűhárfa, Lilium Aurum, Dunaszerda- hely, 2006.) Értékelés: •••OOOOOOO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom