Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-07 / 32. szám, csütörtök

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 7. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Másfél hónapot késik a 2009-es adóreformnak indult, adócsomaggá szelídült tervek ismertetése. A szakértői anya­gokból szemezget a kormány és a két kormánypárt - írta a Népszabadság. Ötletek, _ öt­letmorzsák - nem lesz több be- lőlük. Egy anyagot a minisz­terelnök rendelt a Gazdasági Versenyképességi Kerékasz­taltól. Komplex elképzelést tettek le, miként javíthatná- kaz ország versenyképességét az adószabályok változtatá­sával. Ekészítette anyagát a GKI Gazdaságkutató, a Ko- pint-Tárki, készül egy tervezet a kormányfő környezetében is, amelyet többen esélyes „befutónak tartanak”, (mti)- Nem vinne néhány fuvar trágyát a parlamentbe? Szívesen betemetném vele a politikai ellenfeleimet! (Peter Gossónyi karikatúrája) Mivel Szlovákia is az Erópai Unió tagja, bennünket is érint a franciák kezdeményezése „Távol Afrikától?” Ha Csádról és Franciaország afrikai szerepvállalásáról kezdünk beszélni, először szinte mindenki azt mondja, mi közünk nekünk Afriká­hoz. Ha viszont öszefüggése- iben vizsgáljuk a dolgokat, rájövünk, hogy a fekete kon­tinens nem is olyan távoli, mint első látásra tűnik. ONDREJCSÁK RÓBERT Először is van az a fránya globa­lizáció, amelynek következményei alól nem tudunk kibújni. Egyik as­pektusa, hogy nappalinkból a nem­zetközi hírcsatornákon úgy követ­hetjük figyelemmel, mi történik a közép-afrikai országban, mintha ott lennénk. Emlékezzünk vissza 2003-ra és az iraki háborúra, ami­kor a laikusok is pontosan tudták, hogy van Faludzsa, Kirkuk vagy Bászra, sőt, a fanatikusabbaknak a bagdadi hidak számáról és helyéről is pontos információik voltak. A „CNN-faktor” tehát komoly ténye­ző, amellyel a nemzetközi döntés­hozóknak is számolniuk kell. Elég egy gondosan elkészített riport a szenvedő csádi lakosságról, máris jön a párizsi válasz - Franciaország kész beavatkozni a stabilitás érde­kében (és a pontosan meghatároz­ható francia stratégiai érdekek vé­delmében, de erről később). A kö­vetkező tényező, amely miatt ben­nünket is érdekelnie kell a csádi eseményeknek, az a „francia kap­csolat”. Szlovákia épp úgy az Euró­pai Unió tagja, mint Franciaország. Márpedig a franciáknak nagyon komoly érdekeik vannak Nyugat- és Közép-Afrikában, amelyeket gyakran hangoztatnak, akár az EU- ban is. Franciaország és volt nyu­gat-, valamint közép-afrikai gyar­matai között ma is szorosak a kap­csolatok. Minden amerikai és kínai előretörés ellenére Párizs még mindig a legkomolyabb hatalom Afrikában, nagyon erős gazdasági, katonai és politikai jelenléttel. Nem lebecsülendő a francia kulturális befolyás sem, az említett államok szinte egytől egyig frankofónok, gazdasági, politikai elitjük francia egyetemeken tanult. Franciaor­szág szerepe a térség stabilitásának biztosításában nem lebecsülendő. Az Afrikával szembeni „új francia politika” - meghirdetve a 20. szá­zad kilencvenes éveinek végén - lényege, hogy Párizs bár továbbra is beavatkozik az említett területe­ken, a beavatkozásaihoz már meg szeretné szerezni a nemzetközi szervezetek, az ENSZ és/vagy az EU, esetleg az Afrikai Unió támoga­tását is. Ennek szép példája a máig tartó elefántcsontparti Licome hadművelet, de a franciák már Csád kapcsán is jelezték, hogy egy hasonló felhatalmazás esetén ké­szek lépni. Márpedig, ha Franciaor­szág az EU-hoz fordul, és a támoga­tását kéri, akkor minden való­színűség szerint meg is kapja, hi­szen Párizs az egyik legfontosabb tényező az európai külpolitika formálásában. Mivel Szlovákia is EU-tag, bennünket is érint a franci­ák kezdeményezése: a döntések meghozatalánál állást kell foglalni. Akkor is, ha Szlovákiának - mint egyetlen más közép-európai or­szágnak sem - nincsenek politikai vagy gazdasági érdekei a térség­ben. Ehhez elengedheteden, hogy legalább minimális elemzéseink, információink legyenek a problé­máról - bólintani is könnyebb, ha tudjuk, mire bólintunk. Az EU szintjén meghozott Pá­rizst támogató politikai döntésen kívül azonban van még egy poten­ciális tényező, amely ha megvaló­sul, sokkal közvetlenebb kapcsola­tot jelenthet Szlovákia és Afrika között. Az Európai Unió létrehozta saját gyorsan bevethető harccso­portjait. Ezek a nagyjából 1500 fős csoportok néhány napon belül be- vethetőek, ha a tagállamok vezetői megállapodnak ebben. A beveté­sük egyik legvalószínűbb helyszí­ne pedig Afrika, ami nem kis mér­tékben köszönhető az EU külpoli­tikáját jelentősen befolyásoló Pá­rizsnak. Fontos hozzátenni, hogy a tagállamok vagy tagállamok cso­portjai minden fél évben cserélőd­nek: minden hat hónapban más ál­lítja ki a harccsoportokat,például 2009-ben Szloválda és Csehország következik. A helyzet jelenlegi ál­lása szerint nem lehet kizárni, hogy a dolgok valamelyik afrikai országban, esetieg éppen Csád- ban, úgy alakulnak 2009-ben, hogy a tagállamok vezetői dönte­nek a harccsoport bevetéséről. Ek­kor pedig - ha csak valamelyik tagállam, beleértve Szlovákiát vagy Csehországot, meg nem vé­tózza - elméletileg elképzelhető, hogy a cseh-szlovák harccsoport Afrikában indul bevetésre. Ennyit arról, hogy Afrika távol van, és bennünket nem érint a dolog. Mindez természetesen nem je­lenti azt, hogy Csád vagy akár egész Afrika Szlovákia számára prioritás. Erről szó sincs, sőt, a többi visegrádi országgal együtt­működve arra kell törekedni, hogy az EU figyelme a lehető legna­gyobb mértékben a Balkán és Uk­rajna felé irányuljon. Ettől függet­lenül a nagyon erős francia és részben brit, belga érdekek miatt Afrika mindig is az EU prioritásai közé fog tartozni. Ezért célszerű néha olyan dolgokkal is foglalkoz­ni, amelyek első látásra nem tűnnek logikusnak. Második ráné­zésre viszont rájövünk, hogy sok­kal több dolog érint bennünket a világban, mint gondolnánk. KÉZ,IRAT Csurglizunk MIKLÓSI PÉTER Mostanság, a dalidózó farsang és a szikár nagyböjt mezsgyéjén egyre szórakoztatóbb az a bohózat, amely közélet címén ebben az or­szágban folyik. Műfajilag precizál- va nevezhetjük operettnek is, a zsáner közel áll hozzánk, úgyszól­ván a miénk, akik a Terhelyen szü­letett és in memoriam őrnaggyá előléptetett Kárpátok betyárjának kései csodáiéiként éljük meg a gyertyaszentelő Boldogasszonytól a húshagyó kedden és a kenetes hamvazószerdán át a zabálócsütör- tökig pergő napokat. A mindenna­pok gazdag kínálatából különösen tetszik nekem, hogy az ország mi­niszterelnöke betyáros könnyed­séggel túllépett az ominózus Lisszaboni Szerződés sürgősségé­nek acsarnok bizonygatásán, és félvállról, derűsen odavetette: neki tökmindegy, lehet arról szavazni akár szilveszterkor is. Közben pe­dig, gyorsított menetben, a készülő sajtótörvény révén fölállítja a gon­dolatrendőrséget - elvégre az is megér egy zenekari tusst! De nem szeretném elaprózni az utóbbi idők élményeit, rámozdulok a közel­múlt legkönnyfakasztóbb operett­kettősére, az alagon billentett bon- viván és a táncos-komikus röpke légyottjára, amelynek akkora sike­re volt, hogy módosítani kell a Szent Pál és az oláhok kölcsönös vi­szonyáról elhíresült mondást, mely mostantól úgy szól: otthagyta, mint František Kašický az államfőt. El­végre az utóbbi marad az elnöki pa­lotában, míg a hólapátolási stikliről és az előléptetési abszurdról elhíre­sült néhai hadügyér felfelé buktat- tatik: megyen ő Brüsszelbe, egye­nesen NATO-nagykövetnek; meg­szólításban imigyen rövidesen néki is kijár az excellencia... De ez csak a második felvonás fináléja - az ope­rettekben ott történik a drámai sza­kítás még hátravan a harmadik, a bonyodalmak fokozódásának meg a kompromittálódásoknak szöve­vénye. Mert lassacskán egy ország foglalkozik például azzal, vajon fog-e népszavazni az istenadta nép a Lisszaboni Szerződésről, elvégre szellemi auraként s jövőképként ez határozza meg a következő évtize­deket, Szlovákia, Európa, sőt akár az egész északi félteke sorsát (mondta a táncos-komikus). Ki-ki gondolja hát meg, ez nem semmi; ez még annál is perspektivikusabb, mint hogy a képviselőknek - nép- képviseleti tisztük dupla javakkal járó gazdasági előnyei mellett - si­kerül-e kiharcolniuk mentelmi jo­guk csorbíthatatian érinthetetien- ségét. És még nem említettem a bo­hózat egyéb elemeit: aDuray-Slota bírósági legényest, amelynek táncmestere a szólásszabadság demokratikus jogának beintő vá­roskerületi bírónő; vagy eleddig el­hallgattam a Meciar-keringőt, amelybe bele kell szédülnie az egész mögötte sasszézó tánckar­nak, hiszen csak a járatlan operett­nézők gondolhatják, hogy Ó, priva­tizélési emlékeinek örvényében, egyedül valcerezik. És mert kava­rog az egész színpad, mindez el sem képzelhető a statisztéria bevonása nélkül, akik viszont, viszketegség- ből, abszurd produkciókra is képe­sek. Mert példának okáért ahhoz bizony külön stílusérzék kell, hogy a révkomáromi múzeum magyar igazgatójának kinevézhetőségét pusztán a megye szlovák képviselői szavazzák meg, a magyar képvise­lők (MKP!) heveny tartózkodása mellett! Ha nem ez a tökéletes ope­rettfinálé, akkor nem tudom, mi lehetne még ennél is jobb. Egy mentséget azért tudok arra, miért kell operettországban élnünk: a színháznak ugyanis a valóságot kell tükröznie. Azt viszont nem a zabálócsütörtö- ki gyomorrontás mondatja velem, hogy közben tovább sűrűsödik a józanész ritkulása. Meg hát de­mokrácia is van, nincs itt semmi­féle adok-kapok. A gyalogpolgár például csak ad. KOMMENTÁR Lisszaboni évődés MOLNÁR NORBERT A parlament három lépésben pattot ad - a Lisszaboni Szerződés kö­rüli hajcihő már-már komikus állomásához érkezett. Akár röhög­hetnénk is, ha nem lenne legalább olyan tragikus is a helyzet, mint komikus. Bevezetés: az Európai Unió új alapszerződését minden tagország­ban jóvá kell hagyni, hogyjövőre érvénybe léphessen. Vannak prob­lematikus országok, mint Hollandia vagy Írország, amelyek a sza­vazást a lehető legkésőbbre tolták ki, hogy a többi, eurooptimista ország a gyors jóváhagyással példát mutasson nekik. Vannak prob­lémamentes országok, amelyek parlamentjei gyorsan rábólinta­nak, mert támogatják a mélyebb integrációt. Ezek közé tartozik például Magyarország, Németország, Szlovákia. Tárgyalás: Szlovákiában - Európa nagy megdöbbenésére vagy ál­megdöbbenésére - balanszot kapott a szavazás. Az Európa-párti el­lenzék (meg egy Európa-ellenes ellenzéki párt) nem hajlandó meg­szavazni a történelmi dokumentumot. Az ok egyben bonyolult és egyszerű is: először kerültek alkuhelyzetbe a szlovák parlament­ben. Magyarul: először van szüksége a kormánynak az ellenzékre. Csakhogy ezt a kormány elfelejtette. Mert nem szokott hozzá. Az aranyidai gőzhengemek nincs agya. Azt hitte, bediktálja, hogyan lesz, és úgy lesz. De nem, mert az ellenzéka hosszú böjt után végre magához térhetett. Ez egyébként azt is jelentheti, hogy Fico még­sem akkora taktikus, mint azt sokan hiszik, hanem egyszerűen ed­dig mázlija volt, meg bekómázott az ellenzéke. Visszatérve, ha nem gőzhengeren utazna a nacionál-szociál-populi kormány, akkor előtte lebizniszelik az ellenzékkel a szavazást: dobnak néhány kon­cot neki, picit elmókáznak a sajtótörvényen, és Szlovákia éltanuló. De a hengernek nincs agya. Ehelyett európaiságból próbálják kiok­tatni azokat a pártokat, amelyeknek sikerült Európába navigálniuk a kisiklott országot. És azok Európáznak, akik miatt kisiklott. Vla­dimír Mečiar és Ivan Gašparovič 94 és 98 között annyi aljasságot művelt (Gaulieder-ügy, ifj. Michal Kováé-ügy, vadprivatizáció stb. stb.), hogy más országokban egy évszázad is kevés a politikusok­nak, hogy ennyit képesek legyenek összehozni. S most ók villognak itt prófétai minőségben. Mindezt Fico sűrű bólogatása közepette. Fico, az áleurópai legalizatőr. Másrészt: életveszélyes játékot folytat az ellenzék. Azt ugyan tudja, hogy a parlament nemmegybelea szavazásba addig, amíg tutira nincs meg a 90 szavazat a szerződéshez, vagyis amíg nincs meg az öt ellenzéki képviselő, aki dezertálna egy gombnyomás erejéig. S az is biztos, hogy csak addig játszhatja az ellenzék ezt a játékot, amíg komolyra nem fordul a dolog, s az EP-ból egy deus ex machinajól rá nem lép a tyúkszemükre. Vagyis, ha elég kitartó ez a kormány, az el­lenzék kénytelen lesz kapitulálni. Az más kérdés, hogy Ficóéknem kitartóak, hanem gyorsak akarnak lenni, hogymegmutassákEuró- pának, mekkora européerek is ők, s hogy mily grandiózus melléfo­gás az, amit az euroszocik művelnek a Smerrel - tehát ilyen szem­pontból az idő az ellenzék kezére játszhatna. De csak.. .na. Mert a hosszú truccal azt is elérhetik, hogy Európa dobja őket, s elkezde­nek hinni Fico európai elkötelezettségének, amiről mi, e kis ország szociális rendszerét koptatok pontosan tudjuk, micsoda szamárság. Szóval: nehogymárazellenzéklegalizáljaFicót... Befejezés: az nincs, csak nyitott vég, mint a modem európai fil­mekben. így még azt sem tudjuk, komédia vagy tragédia íródik-e ezekben a sorsdöntő percekben, napokban, hetekben, hónapokban... FIGYELŐ Volt KGB-S NATO-főnök A párizsi Le Figaro, a londoni Telegraph és a prágai Lidové No­viny is írt arról, hogy Labore Sán­dor, a Nemzetbiztonsági Hivatal újonnan kinevezett főigazgatója személyében olyan tisztviselő került a NATO hírszerzési bizott­ságának élére, aki a moszkvai KGB-akadémián tanult. „Nyomott légkör uralkodik a NATO székhelyén” - írta a Le Fi­garo. A francia napilap emlékez­tetett arra: Labore Sándor Brüszszelbe küldött életrajzá­ban nem szerepelt, hogyl983és 1989 között a moszkvai KGB- akadémián tanult, és hogy a tény megdöbbenést váltott ki NATO-diplomaták körében. A cikk szerint egyes tagok kísértést érezhetnek arra, hogy ne osszák meg bizalmas értesüléseiket a többiekkel. A probléma nem új keletű, az egykor a Varsói Szer­ződéshez tartozó tagok 1999-2004 között történt csat­lakozása óta „megsokszoro­zódott” a kiszivárgott informá­ciók száma - hangsúlyozta a Le Figaro. A legkevésbé megbízha­tóknak Romániát és Bulgáriát tartják a NATO-ban, mint Moszkva régi partnereit - írta a francia lap, megjegyezve: a bu­dapesti híresztelések annál is inkább meglepőek, mert az Egyesült Államok szoros szövet­ségeseként kezeli Magyarorszá­got, amióta ez utóbbi 2003-ban Irak ügyében határozottan Wa­shington mellett állt ki. A londoni Telegraph AKGB- nél kiképzett magyar egy NATO- bizottság élén címmel közölt írást. „Egy szovjet kiképzésben részesült vezető tisztségviselője- lenlétében egyesek kétszer is meggondolhatják, hogy megszó­laljanak-e, ami oda vezethet, hogy bizonyos körülmények kö­zött visszatartanak szigorúan titkos adatokat” - fogalmaz a londoni napüap. Labore olyan időszakban látja el a NATO-bi- zottság soros elnökségét, amikor a hidegháború óta a legfeszül­tebb a NATO és Oroszország kö­zött a légkör- állapította meg. A Lidové Noviny A KGB embe­re főnök a NATO-ban címmel számolt be a témáról. Lubos Pa- lata alapvetően a The New York Times cikke alapján adott tájé­koztatást, s az amerikai lapból idézve tényszerűen ismertetette Labore Sándor esetét anélkül, hogy saját kommentárt fűzött volna hozzá, (mti)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom