Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-06 / 31. szám, szerda
28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 6. www.ujszo.com A falu és az egyház együttműködése reményt kelt, s lehet, néhány év múlva a gótikus építészet e gyöngyszeme újra teljes szépségében tárul fel Összefogással a zeherjei templom megmentéséért Rimaszombat és környéke, az egykori Gömör- Kishont vármegye az elmúlt idők sok szép építészeti és különösen érdekes történelmi értékét őrzi. A Rimaszombattól alig három kilométernyire fekvő Zeherje községről és annak 2003. szeptember 11-én leomlott tornyáról már többször írtunk lapunk hasábjain. Sajnos, korábban csak kevés pozitívumról számolhattunk be, de 2008-ban talán végre sikerül konkrét intézkedéseket hozni a templom megmentése érdekében. SZÁSZI ZOLTÁN A falu és a református egyház együtt próbálja megmenteni az enyészettől az egyedi műemlék templomot. A múlt Vályi András Magyar Országnak Leírása című könyve így mutatja be a gömöri kistelepülést: „Zeherje Zahorovcze. Magyar falu Kis Hont Várm. földes Urai B. Lu- sinszky, és több Urak, lakosai reformátusok, fekszik Rima Szombatnak szomszédságában, és annak filiája, hegyes helyen, a’ hol régenten Bakos Famíliának kastéllyá vala, határos Peijessel, és A. Pokoraggal is; határja 3 nyomásbéli, búzát, zabot, és rozsot bőven terem, réttye kevés, erdeje kitsiny, szőleje gyenge bort terem, mindenféle gyümöltsökkel bővelkedik, piatza Rima-Szombatban; lakosai fuharozással is keresnek pénzt; nagy szárazságban ki száradván kúttyai, sokszor vizek nintsen.” A Vályi András-féle leírásból nyilvánvaló, hogy már jó bő két évszázaddal ezelőtt sem volt könnyű a helybéliek élete. Most sem az. A legutóbbi, 2001-es nép- számlálás adatai szerint a lakosok száma meghaladja a négyszázat. A korábban színmagyar településen mára olyannyira csökkent a magyarok aránya, hogy a magyar helynévtábla már ki sem helyezhető. Kevés magyar, elárvult templom A lakosságának összetétele tehát a Vályi-féle leírás óta alaposan megváltozott. S ennek bizony az a szomorú következménye, hogy temploma is elárvult. Ze- heije első írásos említése 1320- ból való, a település környéke azonban már az eneolit korában, valamint a középső és kései bronzkorban is viszonylag sűrűn lakott volt. A szomszédos Po- korágyon a 19. században talált cserépleletek is ezt bizonyítják. A középkor vége felé a Derencsényi család birtokaiként jegyzik, majd osgyáni földbirtokosok, a Luzsinszkyak nyertek itt tulajdont. Olyan feltételezés is létezik, hogy 1441 és 1460 közt a kelyhe- sek, a husziták hadinépe uralta Rimaszombatot és környékét, leletek azonban ezt az állítást egyelőre nem támasztották alá. Erre az időre teszik a zeheijeiek a templomépítés idejét. A néhány Égre kiáltó romok évtizede még élő legenda szerint az egyik kelyhes vezért is itt, valahol a zeherjei templomban temették el. Sírköve helyét állítólag ötven évvel ezelőtt még meg is találták az akkori templomfestéskor, a pontos helyét azonban már senki sem tudja megmutatni. Annyi azonban biztos - s ezt a templom nyugati falán feltárt míves kapu is bizonyítja -, hogy e szakrális építmény a gótika idején élte fénykorát. Később többször is átépítették. Rimaszombat jó szomszédja A rimaszombatiak úgy emlegetik, mint igazi jó szomszéd falut. Ezt az állítást a történetírás is igazolja. Miután ugyanis az 1769- ben Rimaszombatban végbement vallási békétlenség miatt a reformátusoktól császári parancsra elvették a Fő tér közepén álló templomot, a zeherjeiek adtak helyet a rimaszombati gyülekezet istentiszteleteinek. Nagy volt még akkor a zeherjei református gyülekezet! Mára alig negyven főre apadt, javarészt idős emberek. A kis gyülekezetnek ahhoz nincs ereje, hogy pusztulásnak indult templomát megmentse. Sokáig a templom tulajdonjoga is rendezetlen volt, alig több mint egy éve végül a község tulajdonába került. A hiba ott van, hogy a községnek sincs elegendő pénze az ingatlan megmentéséhez. Sokan már csak a templom pusztulásáról beszélnek. Idén azonban abban reménykednek, sikerül legalább néhány állagjavító munkát elvégezni. Ä falu polgármester asszonya, Ružena Gembická és a Gömör-Kishonti Egyházmegye esperese, Nagy Ákos néhány héten belül közösen próbálnak megoldást keresni az értékes gótikus templom megmentése érdekében. (Szekeres Éve felvételei) Lépések és tervek - pénz nélkül A templomdombot még a toronydőlés után, a törmelék elhor- dásakor rendbe hozatta a falu, kiirtották az elöregedett, veszélyes akácfákat, kitisztították a terepet, és az északi oldalon egy vízelvezetőt is ástak, tehát most már nem jut annyi talajvíz a falak alá. A tervek közt egy régészeti feltárás is szerepel, az templom építészeti felmérését még 2002-ben, szinte az utolsó pillanatban elvégezte a budapesti Műszaki Egyetem fiatal szakemberekből álló csoportja. Akarat és elképzelés volna, most éppen a legfontosabb, a munkák megkezdéséhez szükséges pénz hiányzik. A falu és az egyház is bizakodó, remélik, sikerül mielőbb közös nevezőre A sekrestye bejárata egyetlen darab kőből faragva jutni, s elkezdeni a felújítást. Látványosságból nem lesz hiány: a rimaszombati székhelyű, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Tudományos Gyűjteményei, a szlovákiai reformá- tusság történetét kutató, feldolgozó és dokumentáló intézmény munkatársai néhány éve a zeherjei református templom hajójának nyugati oldalán ugyanis sikeresen feltárták az egykori gótikus kapubejáratot. A három méter magas és két méter széles, késő gótikus stílusban épült kaput valószínűleg még a reformáció térnyerése előtt készíthették, hasonló szépségű kapubejáratot Gömörben csak a rozsnyói püspöki székesegyházon lehet találni. Freskónyomok is vannak a falakon, s ki tudja, milyen érdekességeket rejt még a zeherjei templom. A falu és az egyház összefogása, a tárgyalások elindítása már reményt kelt, s lehet, néhány év múlva a gótikus építészet e gyöngyszeme újra teljes szépségében tárul fel a látogatók előtt. A parókia épülete is omladozik A mellékletet szerkeszti: Korpás Árpád és J. Mészáros Károly (sport) Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 436, fax: 02/59 233 469, e-mail: korpas.arpad@centrum.sk
