Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-06 / 31. szám, szerda

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 6. TALLÓZÓ ERDÉLYI SAJTÓ Székedi Ferenc az Új Magyar Szóban kifejti: Tadicsra vár a feladat, hogy a nem rá szava­zókkal is megértesse, az együttműködés, a jószom­szédság, a partnerkapcsolat, a mellérendeltség nagyobb előnyöket jelenthet Szerbiá­nak, mint az eddig feltétele­zett és az évek során lépésről lépésre lebomló hatalmi helyzet. A Krónikában Ba­logh Levente megállapítja, hogy a választás nagy győz­tese Tadics, a másik nyertese pedig a délvidéki magyarság, amely példás stratégiát al­kalmazva hozta ki a legtöb­bet a választásból. (mti) Ideális elnök lehetnék. Senki sem gyanúsíthatna azzal, hogy valamelyik párttal szemben elfogult vagyok. (Peter Gossányi karikatúrája) A cseh államfőválasztás a polgári demokratákról és a koalícióról is szól Švejnar most akar győzni Bár a kétkamarás cseh par­lament pénteken államfőt választ, nem vitás, hogy a voksolás eredménye ko­moly kihatással lesz a cseh belpolitikára is. AATl-ELEMZÉS Ha a kormányzó Polgári Demok­ratikus Párt (ODS) nem lesz képes keresztülvinni tiszteletbeli elnöke, Václav Klaus győzelmét, s kihívója, Jan Švejnar lesz a következő öt év­ben a Hradzsin ura, az „föld­rengést” okozhat a polgári demok­raták soraiban, s megingathatja a koalíciótis. Az államfőválasztás eredménye a legnagyobb hatással a legerősebb kormánypártra, az ODS-re és a kormányra lesz. A két ellenzéki párt- a szociáldemokraták és a kom­munisták - számára az eredmény teszt, ha jelöltjük sikeresen szere­pel, pozíciójuk megerősödhet.- Klaus veresége megingathatja pozíciómat a pártban, belső cso­portok aktivizálódhatnak ellenem- ismerte el Mirek Topolánek mi­niszterelnök. Nem zárja ki, hogy a számára kedvezőtlen eredmény a kormányt és a koalíciót is veszélybe sodorhatja. Václav Klaus az ODS jelöltje, Jan Švejnar a koalíciós Zöldek Pártjáé (SZ). A koalíciós keresztényde­mokraták (KDU-CSL) megosztot­tak e kérdésben: van, aki Klaust, van, aki Švejnart támogatja. A szo­ciáldemokraták (CSSD) Švejnar mögött sorakoztak fel, a kommu­nistáknak (KŠCM) egyik jelölt sem felel meg A KSCM jelezte: az első körben Svejnart támogatják, hogy továbbjusson, aztán meglátják. A cseh média azon spekulál, ha az el­ső választás mindhárom köre siker­telenül végződne, új jelöltek is szó­ba jöhetnek: az ellenzéki oldalon Jin Dientsbier volt külügyminisz­ter, aki a kommunistáknak is elfo­gadható. A választás mérsékelt esélyese Klaus. Veresége meglepetés lenne, de nem kizárt. A polgári demokra­tákat zavarja, hogy a Zöldek Klaus ellen vannak, a kereszténydemok­raták megosztottak. Klaus sikeréért Topolánek személyes felelősséget vállalt a párt kongresszusán, az eredmény neki nagyon fontos. Az államfő újraválasztását személyes sikerként adhatná el. Ám Klaus és Topolánek viszonya nem felhődén. A prágai média nem zárja ki: ha Klaus nyer, az sem jó Topolánek- nek, mert Klaus a következő öt év­ben nyeregben fogja érezni magát, és megpróbálja visszaszerezni az ODS irányítását. Jan Švejnar megpróbálja kiak­názni az ODS-ben és a koalícióban keletkezett feszültséget. „Győzel­mem nem kell, hogy a koalíció vé­gét jelentse. Ha megbukna a mai kormány, az új kormány megalakí­tásával ismét a polgári demokratá­kat bíznám meg” - jelentette ki a Michigani Egyetem közgazdász- professzora. A koalíciós Kereszténydemokra­ta Unió-Csehszlovák Néppárt már most elégedett lehet: a koalíció tá­mogatja az egyházi kárpótiást. Bár az ODS tagadja, hogy pálfordulása összefüggene Klausszal, de a ku­lisszák mögötti megállapodást Cy­ril Svoboda tárca nélküli miniszter beismerte. Az ODS azért támogatja az egyházak kárpódását, hogy a KDU-CSL Klaus mellé álljon. A szociáldemokraták és a kom­munisták számára Klaus szoros győzelme is elfogadható: ez a két párt pozíciójának a megerősödé­sét jelenthetné. A legutóbbi ál­lamfőválasztáskor (2003) Klaus úgy tudott győzni, hogy a szociál­demokraták nem voltak egysége­sek. Ha a párt egységesen Svejnar mellett áll ki, az is komoly siker. A kommunisták kulcspozíció­ban vannak, szavazataik döntőek lehetnek. Nem véletien, hogy Švejnar és Klaus megértőén nyi­latkozik a pártról. A legkényelmesebb helyzetben a Zöldek vannak. Ellentéteik Kla­usszal közismertek, Švejnar jelö­lése nem meglepetés. Á pártnak azonban csak hat képviselője van, jelöltjük sikere vagy kudarca nemigen okozhat megrázkódta­tást. Tény, hogy a mostani cseh ál­lamfőválasztást a Zöldek befolyá­solták a legnagyobb mértékben. Švejnar az ő „találmányuk”, s ez­zel előtérbe hozták a pártot. Švejnar számára a választás még veresége esetén is hatalmas siker. A nemzetközileg ismert pro­fesszor életrajzában az elnökje­löltségnek kellő súlya lesz. Né­hány megfigyelő azonban azzal számol, hogy Švejnar a számára esedeg sikertelenül végződő ál­lamfőválasztás után is Csehor­szágban marad, s bekapcsolódik a politikai életbe. Népszerűségi mu­tatója nagyon magas. Nagy ünneplésre egyébként nincs ok, mert újra bebizonyosodott, hogy Szerbia mélyen megosztott A szerbek megszavazták Koszovó önállóságát MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Borisz Tadics megválasztásával a szerbek átiéptek történelmi ér­zelmeiken, s megszavazták Koszo­vó önállóságát - véli a Lidové No­viny.- A lap szerint a csehek akkor értik meg a szerbek érzelmeit, ha visszaemlékeznek az 1938-ban alá­írt müncheni szerződésre, amelyet rákényszerítettek Csehszlovákiá­ra, amely elveszítette a szudéta- németek lakta területeit. „A szer- bek történelmi érzelmei alaptalan­nak, anakronisztikusnak és még nevetségesnek is tűnhetnek ne­künk, de (München alapján) meg­érthetjük őket. Ilyen háttérrel még inkább kitűnik a nyugati Tadics győzelme, amely ezt az érzelmi kü­szöböt meghaladja. Ez a választá­sok legfőbb üzenete” - szögezte le az újság. Az ész szempontjából ré­gen vüágos, hogy a szerb igazgatá­sú Koszovó csak mítosz. De hogyan lehet meghaladni ezt a legfőbb ér­zelmi küszöböt, azt nem tudta sen­ki. Bár a Csehszlovákiával való összehasonlítás leegyszerűsített és történelmieden, mégis tény, hogy „Koszovó a szerbek számára Mün­chent jelend”. Ezzel sikerült egy fontos érzelmi korlátot ájtömi, ami komoly társadalmi fordulat Szer­biában. Ha Tadics győzelmét vala­mihez hasonlítani akarjuk, legin­kább a két évvel ezelőtti izraeli vá­lasztásjöhet szóba, melynek előes­téjén Ariel Sáron miniszterelnök visszavonta az izraeli katonákat a Gázai övezetből, amivel áttörte az izraeli érzelmi korlátot. Borisz Tadics győzelme nagy­részt annak köszönhető, hogy a demokratikus szerbek megijedtek, hogy az ország újra elszigetelőd­het. Moszkva is elégedett lehet, Ta­dics, tekintettel a radikális jelöltre adott szavazatok arányára, kényte­len lesz jó kapcsolatot ápolni a Nyugattal is és Oroszországgal is - írta a Kommerszant. A moszkvai lap szerint Tadics személye a ga­ranciája a két ország január végén aláírt, eddigi legjelentősebb kőolaj- és földgáz-megállapodásának. A választás fő vesztese nem Nikolics, hanem Kostunica kormányfő. Az EU-val kötendő megállapodás mi­att megvonta támogatását Tadics- tól, aki életművének tekinti a szer­ződést, és eléréséhez az előreho­zott választásoktól sem riad vissza. Kostunica vagy elfogadhatja Tadics feltételeit, vagy a radikálisokkal lép koalícióra, ám abban szerepe jelen­tősen csökken. A választás hatással lesza kétpártrendszer felé orientá­lódó szerbiai politikai rendszerre, amelyben a marginális politikai erőknek nem lesz helye - írta a lap. A Nyezaviszimaja Gazeta szerint a választás kimenetelének nemzet­közi következményei beláthatóak: hamarosan egyoldalúan kikiáltják Koszovó függetlenségét, már biz­tos, hogy Szerbia aláírja a megálla­podást az EU-val. Ami Moszkva szerepét illeti: a január végén aláírt energiaügyi megállapodást Belg- rádban úgy értékelték, hogyTadics nagy engedményt tett az orosz tá­mogatás fejében, de a támogatás elmaradt. Tadics ellenezte a megál­lapodást, mivel az orosz fél az el­lenőrzéshez szükséges mennyisé­gű részt kapott a NIS-ben a szoká­sos tender nélkül. Tadics megtehe­ti, hogy a megállapodás papíron marad. Nagy ünneplésre nincs ok, bebizonyosodott, hogy Szerbia mé­lyen megosztott. Ez nem ígér sok jót, a két oldal nézeteltérései utcai tömegjelenetekbe torkollnak. Ta­dics öröme sem felhőtlen, a szerbek arra szavaztak, hogy „ne legyen rosszabb”. A Komszomolszkaja Pravda Kosztantyin Zatulint idézte, aki megfigyelőként Belgrádban volt. A duma képviselője szerint Nikolics Oroszországhoz húz, de Európá­ban nem fogadják el, Tadicsot meg Európában és Oroszországban is el­fogadják. Ami Koszovói illeti, a Nyugat kivárta a szerbiai válasz­tást, és már semmi nem akadályoz­za a függetlenség kikiáltását. Oroszország sokszor rámutatott: ez precedens lesz, s ezen az alapon logikus, ha Oroszország elismeri Dél-Oszétiát vagy Abháziát - mondta a képviselő. A Romania Libera szerint „Szer­bia Európát választotta”, a Cotidia- nul úgy véli, Szerbia szétszakad az EU és Oroszország között. A válasz­tások szoros eredménye az Eveni- mentul Zilei szerint figyelmeztetés Európának: a balkáni ország to­vábbra is megosztott. A bukaresti Gandul kommentár­ja kifejti, a román külpolitika „há­rom tűz közé került”. Egyik oldalon ott az EU, mely még nem vesztette el a reményt a közös álláspont ki­alakítására, ott van az USA, amely közvedenül avatkozik be Koszovó függetlenné válásának érdekében. Romániának saját nemzeti érdeke­ivel is számolnia kell. Bukarest azért utasítja el Koszovó független­ségét, mert nem akarja azok mal­mára hajtani a vizet, akik Székely­föld számára akarják felhasználni precedensként az ügyet. KOMMENTÁR Kihasználják az alkalmat? CZAJL1K KATALIN Jelzésértékű,hogyegyszerrekerültaközbeszédközéppontjábaasaj- tótörvény és az információhoz való szabad hozzáférést lehetővé tevő jogszabály. Az előbbit nemesakahazai újságíró-társadalom, hanem a nemzetköziszervezetekis bírálták, sőt a parlamenti ellenzékaz új saj- tótörvény-tervezetvisszavonásátólteszifüggővéaLisszaboniSzerző- dés megszavazását. Az infótörvény módosítását egyelőre a kormány­nak kelljóváhagynia, amely csakannyiban változtatja megajogsza­bályt, hogy lehetővé teszi a vakokés gyengén látókszámára, hogy Braille-írásbankaphassákmeg az információkat. Első pillantásra tehát akár érthetetlennek,sőtfelháborítónaktűnhetacivilszervezetek tilta­kozása a törvénymódosítás miatt. Ha azonban a kabinet jóváhagyja a módosítást, azzal úgymond megnyitja a törvényt, szabad teret kínálva a parlamenti képviselőknek a különböző módosító javaslatok elfoga­dására, amelyekatörvényalapfilozófiájátrengethetikmeg. Ez pedignem más, mint az az elv, hogy a polgároknakjoguk van tu­domást szerezniük gyakorlatilag mindenről, ami az államigazgatás­ban és az önkormányzatokban történik, tehát ott, ahol közpénzekkel gazdálkodnak. Egy demokratikus társadalomban az infótörvény legalább olyan fontos jogszabály, mint a sajtótörvény, s nem kis mér­tékben össze is függ vele, hiszen azújságírókkezében nemegy eset­ben ez az utolsó eszköz az állami vagy önkormányzati intézmények­kel szemben egy-egy információ megszerzésére. Ha a civil szféra azt gyanítja, a kormánykoalíció „készül” valamire a parlamentben, an­nak nyilvánvalóan van némi alapja. Az SNS még nyáron, amikor elő­ször jött szóba az infótörvény-módosítás, jelezte, „kihasználják” az alkalmat, hogy olyan paragrafusokon is változtassanak, amelyek„a gyakorlatban nem váltak be”. Hogy a nemzeti párt olvasatában ez pontosan mit jelenthet, azt csak találgathatjuk, mindenesetre so­katmondó, hogy2005-benJánSlota,mégzsolnaipolgármesterként elnyerte az infótörvény legádázabb ellensége címet. A HZDS is beje­lentette, „konstruktív” változásokat készül véghez vinni a törvény­ben. Nem kevésbé konstruktív volt az a módosító indítvány is, ame­lyet Edita Angyalová volt smeres képviselő próbált meg a reklámtör­vényen keresztül bevinni a jogszabályba. A cél az volt, hogy a hivata­lok visszautasíthassák a „szemmel láthatóan nem közérthető” ké­relmeket. Hogy mi számítana üyennek, azt persze a módosítás nem határozta meg, ez alighanem ahivatalnokokszubjektívmegítélésé- tőlfüggöttvolna. Végül Angyalová, látva, milyenfelháborodástvál- tott ki, visszavonta indítványát. Nem kizárt azonban, hogy a gondo­lat nem szűnik meg, csak átalakul elve szerint nemsokára újra talál­kozhatunk az ötlettel. Ezt a baljós megérzést erősíti Štefan Harabin metamorfózisa is asajtótörvény kapcsán: míg nyáron még azt mond­ta, ha a tervezetétől túlságosan eltérő módosítójavaslatok hangza- nánakel a parlamentben, egyszerűen visszavonja az indítványt, s nem lesz semmiféle változás. Mára ugyanezt diktatórikus eljárásnak tartja, s meggyőződése, hogy egyeden minisztérium sem korlátoz­hatja a képviselők szabad mandátumgyakorlásijogát. Amint arra a közélet tisztaságáért küzdő legismertebb civil szervezet, a Transpa- rency International is rámutatott, az információkhoz való szabad hoz­záférés a korrupcióellenes küzdelem leghatékonyabb fegyvere, tehát az ezt lehetővé tevő jogszabálynak nemcsak az elvi és az etikai, hanem a gyakorlati értéke is jelentős. Ezért érthető és törvényszerű a minden- korikormányokberzenkedése a törvény kapcsán, hiszen a nyilvános­ság és az átláthatóság szűkíti a játékterüket. Ademokráciaszempontjábóléppenebbenrejlikalegnagyobbhaszna. JEGYZET Szláv kenyerünket GRENDELÁGOTA Kalász, kalász, árva magyar kalász,/Miért csillog a könny a búzaszemeken?/Kalász, kalász, árva magyar kalász,/Miért síra szél ott fenn a hegyeken? Az utóbbi időben nem sűrűn gondoltam az idézett nótára, gyerekkoromban gyakran hal­lottam, nem a rádióban szólt, hanem akkor, amikor nagyobb baráti társaság jött össze vala­hol, és néhány pohárka bor után a férfiak megoldották a csomót nyakkendőjükön, és keseregve rázendítettek. Nem gondoltam akkortájt arra, milyen kenyeret eszem. Legyen friss, ropogós, lehetőleg fehér, s tegyenek rá kacsazsírt, az sem baj, ha egy kis májat is daráltak bele, nyáron paprika, paradicsom-mennyei dolog, nem nemzetiségi kérdés. Az sem fordult meg soha a fe­jemben, hogy itt, Szlovákiában szlovák kenyeret eszem (legföl­jebb néha hallottam úton-útfé- len, másként gondolkodó szlo­vák honfitársaktól, hogy aki szlovák kenyeret eszik, az be­széljen szlovákul, de többnyire ez sem velem esett meg), Ma­gyarországon meg magyart. Ta­lán azért sem, mert elég fara­muci lett volna, ha azt gondo­lom, Csehszlovákiában cseh­szlovák kenyeret eszem. Az nyilvánvaló lehetett volna, hogy Medvén, ahol gyerekkoromja­vát töltöttem, magyar kenyeret eszem, mert akkor ott egyetlen szlovák ember sem élt, a búzát magyarok vetették, aratták, magyar molnár őrölte a lisztet és magyar pékhez hordtuk a be­dagasztott tésztát, aki kenyeret sütött belőle. így, egyszerűen kenyeret. Most már viszont tu­dom, hogy a kenyeret nemzeti­ségileg is osztályozhatjuk. Te­hát az, hogy van fehér kenyér, fekete kenyér (nem kizárólag Petőfi után szabadon, az utóbbit nevezve jobb ízűnek, ha otthon kapja az ember), rozskenyér, magos kenyér, egy dolog. Péké- szeti meghatározás. Szlovákiá­ban viszont újítottak. Piros pa­pírszalaggal átragasztottak egy bizonyos kenyérfajtát, s nagy fehér betűkkel ráírták: szláv ke­nyér. Hogy melyik szláv ország­ban sütik, miből készül, az nem derül ki, de valószínűleg nem is lényeges. Egy biztos, nem Szlo­vákéban készül, mert itt valószínűleg beleégetnék a ket­tős keresztet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom