Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-31 / 26. szám, csütörtök

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 31. www.ujszo.com Markéta lrglová húszévesen jutott az Oscar-díj közelébe. ír filmmel alapozta meg zenei pályáját Dalokba szőtt szerelem Markéta lrglová élete most gyorsul fel igazán... (Képarchívum) RÖVIDEN Doris Lessing átvette a Nobel-díjat London. Doris Lessing 88 éves brit írónő, aki egészségi állapota miatt nem lehetett jelen december 10-én a stockholmi hivatalos ün­nepségen, Londonban vehette át a Nobel-díjat- az elismerést Staffan Carlsson svéd nagykövet adta át. Doris Lessing 1919-ben Perzsiában, a mai Iránban született, Dél-Rhodesiában, a jelenlegi Zimbabwében cseperedett fel, s a gyarmati Afrikában szerzett tapasztalatai ihlették első regényét (A fű dalol - The Grass is Singing), amely 1950-ben lá­tott napvüágot. Alegnagyobb hatást Az arany jegyzetfüzet (The Gol­den Notebook) regénye fejtette ki - az 1962-ben publikált mű a femi­nista irodalom klasszikusának számít. Doris Lessingnek, aki több mint 50 regényt, elbeszélést, memoárt és színdarabot írt, tavaly ok­tóberben ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Akadémia az el­ismerés odaítélését indokolva kiemelte az írónő szkepticizmusát, belső tüzét és látnoki képességeit. (MTI) Két író a Magyar Intézetben Pozsony. Ma délután 17 órától Vámos Miklós és Németh Gábor írók az Irodalom és... sorozat e havi vendégei a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének székházában. Azt, hogy mikor melyikük lesz a riporter, illetve a riportalany, vélhetően a helyzet hozza magával. A rendhagyónak és a magyar kultúra napjára való tekintettel ünne­pinek ígérkező író-olvasó találkozó a Szépírók Társasága által indí­tott A könyv utóélete program részeként valósul meg. (juk) Szabó Magda-kötetek februárban Budapest. A tavaly novemberben elhunyt Szabó Magda több kötetét jelenteti meg februárban újra az Európa Könyvkiadó, amely az író 90. születésnapja alkalmából kezdte meg munkáinak új, kemény fedeles kiadását. A kiadó közlése szerint a Pilátus, a Régimódi történet, az Okút, A csekei monológ, A pillanat, A szem­lélők és Az a szép fényes nap című alkotások látnak napvilágot a jövő hónapban. (MTI) Astérix az Olimpiai Játékokon - európai támadás Kasszasikerre termett MTl-HÍR Párizs. Hetve'nnyolcmillió eu- rós költségvetés, egyidejű bemu­tató 40 európai ország 5000 mozi­jában, igazi sztárparádé: Az Asté­rix az Olimpiai Játékokon című film kasszasikerre termett. A Goscinny és Uderzo képregé­nyeiből készült harmadik film nemcsak a kis bajszos gall világhí­rére, hanem a sztárszereposztásra is épít. Alain Delon személyesíti meg Julius Caesart, Gérard De­pardieu bújik ismét a kövér, kissé lassú felfogású, ám iszonyú erős és hűséges Obélix bőrébe, Clovis Comillac a ravasz, vakmerő Asté­Berlin. Neves színésznők és rendezőnők kaptak helyet a feb­ruár 7-én kezdődő berlini film- fesztivál Costa-Gavras elnökleté­vel működő zsűrijében - jelentet­te be kedden Dieter Kosslick, a fesztivál igazgatója. A zsűri tagja lesz a francia Sandrine Bonnaire, aki olyan nagyságokkal forgatott már, mint Claude Chabrol és Maurice Pialat és aki a közelmúlt­ban nagy elismerést aratott do­kumentumfilmet készített autista húgáról. A német Diane Krüger 2004-ben vált híressé Wolfgang Petersen Trójájában, tavaly pedig Bille August Dél-Afrikában ját­szódó berlini versenyfilmjében, a Goodbye Bafanában szerepelt. Ugyancsak a testület női oldalát erősíti Susanne Bier dán rende­zőnő, akit Oscar-díjra jelöltek az Esküvő után című alkotásáért, va­lamint Shu Qi tajvani színésznő, az ázsiai mozi egyik legnép­szerűbb sztárja. Costa-Gavras, aki pályafutása során elsősorban történelmi-poli­tikai filmjeivel aratott nagy sikert a Z-től az Ámenig, 1990-ben megkapta a berlini filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét a Zene­dobozért. A 21 versenyfilm közül nagy érdeklődésre számíthat az Oscar­rix. De a nemzetközi stáb sem akármilyen: a spanyol Santiago Segura, a német Michael Herbig, az olasz Luca Bizzarri mellett a sportvilág néhány szupercsillaga is megjelenik, valódi identitásuk­tól alig eltérő alakban: Michael Schumacher például Schumix- ként kocsihajtó, gazdája pedig ki is lehetne más, mint Jean Todt, a Ferrari csapatfőnöke. Amália Ma- uresmo teniszcsillag mint Amélix szerepel, Tony Parker NBA-sztár Tonus Parker római bajnok, Zine­dine Zidane pedig a beszélő Nu- mérodix. A film pontosan 40 évvel az eredeti képregény után kerül a nézők elé. díjas amerikai Errol Morris Elfo­gadott hadműveleti eljárása (Standard Operating Procedure), amely a foglyok kínzásairól hír­hedtté várt iraki amerikai börtön­ről, az Abu Graibról szól. Morrist 2004-ben A háború ködében című filmjéért már Oscar-díjjal tüntet­ték ki, és Kosslick szerint ez az új filmje is „a székhez szegezi a nézőt”. A spanyol Isabel Coixet Elégia című filmje Philip Roth re­génye alapján készült. Főszerep­lői Ben Kingsley és Penelope Cruz lesznek. Damian Harris Az éjsza­ka kertjei című alkotását pedig John Malkovich fémjelzi. Az eu­rópai mezőnyben ott lesz Mik Leight Happy-Go-Luckyja és a francia Robert Guediguian Lady Jane-je. A versenyfilmek között kínai, hongkongi, japán és iráni alkotások is lesznek. Erős lesz a Fórum szekcióban a zenei kínálat: Madonna itt mutatja be első rendezését, Steven Sebring pedig Az élet álma (Dream of Life) című filmjében Patti Smith ameri­kai punk énekesnő-költőnő portré­ját adja. Zenéhez kötődik a feszti­vál nyitánya is: versenyen kívül mutatják be Martin Scorsesének a Rolling Stones 2006-os New York-i koncertjeiről készült filmjét. Az eseményre a szervezők reményei szerint a veterán rockbanda tagjai is megjelennek. Két díjat már elnyertek. December elején a Los An- geles-i, pár nappal ezelőtt az Amerikai Filmkritikusok Szövetsége díjazta őket. Februárban újabb két ran­gos elismerés birtokosai lehetnek, ha a szerencse melléjük szegődik: előbb a Grammyt, utána pedig az Oscart is nekik ítélhetik. SZABÓ G. LÁSZLÓ Markéta lrglová és Glen Han­sard, az Egyszer (Once) című, John Camey rendezte ír film fő­szereplői és zeneszerzői ugyanis mindkét versenyben komoly eséllyel indulnak. Valašské Mezihcí és Los Ange­les között van néhány megálló. De kezdjük az elején. Markéta Irglo- vá még a morvaországi kisváros gimnazistájaként, a Siren nevű lányduóban zenélt. Már akkor is remekül zongorázott, gitározott, énekelt és a dalszerzés sem állt távol tőle. 2001-ben Mezincíben, egy helybeli fesztiválon fellép egy ír együttes, élén Glen Hansarddal. Erről írja az a bizonyos nagy­könyv, hogy sorsszerű találkozás. Markéta és Glen egymásba sze­retnek, s onnantól kezdve fel is gyorsulnak az események. A lány kiköltözik Írországba, közösen ír­ják dalaikat, rengeteg fellépésük van, 2006-ban megjelenik eíső al­bumuk, a The Swell Season (Prí­ma szezon), s még ugyanabban az évben eljátsszák az Egyszer fősze­repét. A mindössze 150 ezer dol­lárból forgatott film (egy cseh lány és egy ír utcazenész nagy ta­lálkozása) közönségdíjat nyer a Sundance fesztiválon, betétdala, a Falling Slowly pedig azonnal slágerré válik, s most ott szól az Oscar kapujában. Büszkék a csehek, és boldogok az írek. Ha nyer a dal, két ország ünnepel. A világ már jól járt: a Fal­ling Slowly vezető dala sok-sok slágerlistának, a film pedig már eddig is nézettségi rekordokat döntött nem egy országban. Te­gyük gyorsan hozzá: megérdemel­ten. Ennél egyszerűbb és mégis megható szerelmi történetet rit­kán lát az ember. Dublin szívében felfigyel egymásra két ember. Fő­állásban porszívójavító a fiú, még túl sem lépett élete nagy szakítá­sán, a még helyét kereső cseh lány gyerekével és anyjával költözött ki idegenbe, hogy anyagilag egy ki­csit megszedje magát, s távolról lássa tisztábban nem éppen jól működő házasságát. A nagy talál­kozás mindkettőjük számára fel­csillantja a nagy reményt, a közös folytatást, a film azonban nem haj­lik rózsaszínbe, s talán ettől is olyan hiteles. Az első szerepét alaktó Markéta lrglová és a ze­nészként már elég karakteres Glen Hansard őszinte játékáról nem is beszélve. Voltaképpen az egész film rajtuk állt és bukott (volna), de mert végig képesek voltak ön­magukat adni, John Carney ren­dezése az elmúlt évekegyik legkel­lemesebb meglepetése. ,Amikor John a forgatókönyvet írta, még nem is ismert engem - meséli Markéta lrglová. - Az utca­zenész alakját Glen tapasztalatai alapján formálta, de még arra sem gondolt, hogy neki adja majd a szerepet. Ót csak arra kérte fel, hogy írjon néhány dalt a filmhez. John később elmondta Glennek, hogy a női szerepre kelet-európai arcot keres, de nem színésznőt, hanem inkább zongoristát. És olyan negyven körülit. Mire Glenn megjegyezte: ő ismer egyet, bár ő jóval fiatalabb, még a húszat sem töltötte be. John elgondolkozott, majd azt mondta: ’Jó, rendben, hozd el, majd megnézem.’ így kaptam meg én a szerepet, ame­lyen aztán a korom miatt itt-ott módosítottunk. A férfi főszerepet eredetileg egy hollywoodi ír szí­nész játszotta volna, de mivel fog­lalt volt a forgatás idején, John végül is Glenre bízta. Ezt nevezik véletlennek. Glen és én egyszer csak ott álltunk egymással szem­ben, egy ír film főszerepében.” Markéta lrglová abban az idő­ben valóban első dalszövegeit ír­ta, Glen Hansard pedig (akinek első csehországi koncertjeit a lány édesapja szervezte) gitárral a ke­zében tényleg Dublin szívében zenélt. Közös szerzeményük, a You Ain’t Goin’ Nowhere általuk újra komponált verziója az Ott sem vagyok című Bob Dylan-film- ben is felhangzik. Glen Hansard együttese, a Frames ezt is nagy si­kerrel játssza. Markétával együtt ugyanis már nemcsak Írországban és Angliában, hanem Kanadában és az Egyesült Államokban is többhetes koncertkörutakat tar­tanak, s már a New York-i Beacon Theatre színpadán is hatalmas si­kert arattak, ahol Bob Dylantől Leonard Cohenig már eddig is a legnagyobb zenészek léptek kö­zönségeié. ,A zene teljesen kitölti az éle­temet - mondja Markéta lrglová. - Filmszerepekről soha nem ál­modoztam. Nem is tartom szí­nésznőnek magamat, de ha újabb érdekes lehetőségeket kapok, természetesen nem fogok elzár­kózni előlük. Juraj Herz, A hulla­égető rendezője keresett meg nemrég készülő filmje forgató- könyvével, hogy aztán engem vá­laszt-e a szerepre vagy sem, majd kiderül. Tévésorozatokban sem­miképpen nem szeretnék részt venni, ezt a műfajt meghagyom másoknak.” Önálló koncertekre sem vágyik. Glen csapatával, a Framesszel To­rontótól Texasig mindenütt lelkes közönség fogadta, további fellé­péseiket pedig már Grammy- és Oscar-jelölésük híre ragyogja be. „Bárhol lépünk is fel, mindenütt telt ház vár bennünket. A szóló­karrier egyáltalán nem érdekel. A sikertől nem szeretnék elszédülni. Számomra a zene tartalmas idő­töltést, mindent feloldó szórako­zást jelent, a lelkem mélyén azon­ban arra az időszakra várok, ami­kor majd óvónőként dolgozhatok, gyerekekkel foglalkozhatom. An­nak is meglesz a maga szépsége, hiszen a zenével őket is meg tu­dom majd fogni. Ugyanakkor nyelveket és történelmet is szíve­sen tanulnék, de most még csak tervezni sem tervezhetek, hiszen újabb és újabb koncertek várnak ránk. Eredetileg úgy képzeltem, hogy miután kiköltöztem Íror­szágba, egy évig egy hangulatos kis kávézóban dolgozom majd, azt követően pedig elvégzem az óvó­nőképzőt. Aztán mi lett belőle?! A zenének köszönhetően most a vi­lágot járom, és ha szerencsém lesz, újabb filmben játszhatok Prágában. Írország teljesen elkáp­ráztatott. Rögtön, az első hét után tudtam, hogy ott akarok élni. Gyönyörű a természet, imádom a tengert, és nagyon szeretem az ot­tani embereket is. Hisznek a cso­dákban. A tündérekben, a kobol- dokban, a boszorkányokban. Mi, csehek, hozzájuk képest mindent cinizmussal fogadunk. Én opti­mista vagyok, hiszek a jó erejében. A filmben is kezdettől fogva hit­tem. Hollywood karácsonyfává dí­szítette volna a sztorit, és Tom Cru- ise-nak adta volna a főszerepet. John biztosra vette: egy ismeretlen ír fiú és egy ismeretlen cseh lány történetét sokkal közelebb érzik majd magukhoz a nézők, a zenével pedig még szélesebb kapukat tud­nak megnyitni előttük. És igaza lett. Remek zenészek vittékjóhírét a filmnek, a Sundance közönségdí­ja pedig hatalmas elismerés volt számunkra.” Alacsony költségvetésű filmről lévén szó, még azt sem engedhet­ték meg maguknak, hogy Dublin utcáin leállítsák a kamerájukat. Azért már fizetni kellett volna, méghozzá elég komoly összeget, így aztán maradt a kézi kamera. „Kétségtelen, hogy technikailag vannak hiányosságai a filmnek. Én mégis úgy érzem: büszkék le­hetünk rá, hiszen a maga eszköze­ivel, egy egyszerű történettel sok mindent elmond a barátságról és a zene erejéről. Glent biztosan előbbre viszi a pályán. Annak is örülnék, ha újabb közös albu­munk születne, hogy maradjon elég energiánk önmagunkra és az új dalokra. Nem tudom, meddig fog tartani ez az örömzenélés az életünkben, remélem, nem az Os- car-gála után ér majd véget, le­gyen bármi is az eredmény. Glen- nel úgy tervezzük, veszünk majd egy kis házat a tengerparton, és ott fogunk élni. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék hálával az édesapámra. Voltaképpen neki köszönhetem, hogy mi, ketten ta­lálkoztunk, és most ott tartunk, hogy együtt utazunk Los Angeles­be. Lesz, ami lesz, a mi életünkbe már sem a Grammy, sem az Oscar nem szólhat bele.” Markéta és Ölen az Egyszer című ír filmben Erős lesz a Fórum szekcióban a zenei kínálat Hírességek a Berlinalen MT1-PANORÁMA

Next

/
Oldalképek
Tartalom