Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-30 / 25. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 30. www.ujszo.com RÖVIDEN Marko Markovičék pozsonyi koncertje Pozsony. Ma este nyolc órakor lép a pozsonyi Aréna Színház színpadára a Kusturica-filmekből jól ismert szerbiai fúvóscsapat, a Boban és Marko Markovié Orkestar. Magyarországon koncertjeiket hatalmas érdeklődés kíséri, de az utóbbi években már Szlovákiában is ismertek, sőt elismertek. Boban, a fiatal Marko Markovié apja hosszú évekig vezette a csapatot, eljutottak több nemzetközi fesztiválra, egyebek közt a moersi International New Jazz Festivalra, de felléptek Cannes-ban, továbbá visszatérő szereplői a budapesti Szigetnek. Holnap Pozsonyban valószínűleg a 2005-ös The Promise - The King of Balkan Brass című albumukról játszanak majd szerzeményeket, de bizonyára nem maradhat el a Buba Mara vagy a Kalasnyikov című opus sem. Koncertjeik igazi csemegének számítanak a világzene kedvelőinek körében, (kispeti) Az Ardea együttes a Deja vu-klubban Pozsony. Ma este évadnyitó Deja vu-klubestet tartanak a Bazová utcai Hlava XXII. kávézóban. A vendég a dunaszerdahelyi Ardea együttes. A zenekar muzsikája több érből táplálkozik. Felfedezhetjük benne a Kárpát-medencében élő népek hagyományos zenei világát, a keleti kultúrák misztikumát, valamint dzsessz- és szvingelemeket. Az esti koncert kapunyitása 18 órakor lesz. (ú) Rekorddal kezdett a Mézesmackó Nézettségi rekordot döntött a hazai mozikban bemutatott legújabb cseh film, Jan Hfebejk Mézesmackó című vígjátéka, melyre az első hét végén 9 723 néző váltott jegyet. Ez a látogatottság felülmúlja a Szlovákiában bemutatott valamennyi Hfebejk-film első hét végi nézettségét. Az idehaza bemutatott cseh filmek toplistáján ezzel a nézőszámmal a Mézesmackó a negyedik helyen áll. A Hfebejk-opust két tinikomédia, a Gimi és a Raftingolók, valamint Svérákék vígjátéka, Az üvegvisszaváltó előzi meg. (tb) Ismeretlen Capa-képek kerültek elő Madrid. Robert Capa (Friedmann Endre, 1913-1954) magyar származású fotóriporter eddig ismeretlen képei kerültek elő Mexikóban, a képeket jelenleg vizsgálják. Mint arról a katalán El Perio- dico de Catalunya című napilap beszámolt, a spanyol polgárháború idején készült negatívokat három ládában találták Capa két kollégájának - David Seymoumak és Gerda Tarónak - munkáival együtt. Az újság - a The New York Timesszal egyidejűleg - beszámol arról, hogy 127 negatívot találtak papírdobozok mélyén. (MTI) Georges Simenon fia Tarr Béla új filmjéről A londoni férfi - burokban hátteret képez köré, az egész mégis egyetlen ember elméjében is megtörténhet - érzékeltette az alkotás hangulatát az író fia, hangsúlyozva, hogy ez a hangulat teljesen átsugárzik a filmen is. A jogörökös elmondta, hogy bár a forgatás helyszínén nem járt, mégis lenyűgözőnek tartja, hogy a Korzikán forgatott képeken egy északi tengeri kikötő hangulatát tudták megteremteni a filmesek. Kitért arra is, hogy a kötet keletkezésekor még nem élt, ugyanakkor feltételezi, hogy az akkoriban harmincas évei közepén járó édesapja még kevésbé pesszimistán látta a vüágot. John Simenon felidézte, hogy egyszer még a kész fázis előtt Budapesten látta Tarr Béla alkotását, majd Cannes-ban is megnézte, utóbbi helyen azonban nem sokat adott a közönség reakcióira, mivel „a Cannes-ban megforduló emberek sokkal inkább magukkal vannak elfoglalva, mintsem a filmekkel”. A budapesti bemutatótól azonban nagyon sokat vár - fűzte hozzá. Tarr Béla 135 perces filmjét, amely 2004 és 2007 között, magyar-francia-német koprodukcióban készült, január 31-től tekinthetik meg a nézők a magyarországi mozikban. A londoni férfit, amelyet a cannes-i nemzetközi bemutató után már számos külföldi városban, Grazban, Ljubljanában, Torinóban, Tallinban és Tajpejben is láthatott a közönség, a fővárosi és vidéki mozikban egyszerre kezdik vetíteni. A forgatást 2005-ben kezdték Korzikán. A francia producer, Humbert Balsan öngyilkossága és cége, az Ognon Pictures jelentős adóssága miatt a munka néhány nap után félbeszakadt, majd tavaly márciusban folytatódott. MTI-JELENTES A londoni férfi című filmnek tipikus Simenon-hangulata van, és e lenyűgöző teljesítményhez nagyban hozzájárul az, hogy fekete-fehéren forgatták - mondta Tarr Béla alkotásáról John Simenon, a film alapjául szolgáló kötet szerzőjének, Georges Simenon belga írónak a fia tegnap, a dísz- bemutató napján. Tarr Béla stílusa és megközelítése egyaránt segít megteremteni azt az atmoszférát, amelyet a könyv sugall - vélekedett John Simenon. A kikötői pályaudvaron dolgozó, elmagányosodott váltóőr történetét elmesélő könyv egy burokban játszódik, mivel ugyan a környezet egy megszállott, fura Tarr Béla a cannes-i bemutatón (Reuters-felvétel) Húsz évvel ezelőtt mutatták be A padlás című Presser-musicalt Budapesten, a Vígszínházban Mindennapi csodák A padláson Mintha a Broadwayn született volna... halljuk mostanában egyre többet egy-egy magyar vagy cseh musical bemutatója után. Van egy musical Budapesten, amely büszkén elmondhatná ezt magáról. Hiszen A padlás immár húsz éve andalít el bennünket, témája és meseszövése mégis tipikusan európai. S ettől annyira ellenállhatatlan. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A padlást 1988. január 27-én mutatta be a Vígszínház, s húsz év után, napra pontosan 665-ödször megy fel a jelképes függöny. Csak két öregebb előadás fut Budapesten, a Madách Színház már többször felújított Macskákja, valamint az ugyancsak a Vígben látható Játszd újra, Sam. Az előbbit 1981-ben, az utóbbit egy évvel később mutatták be. Hadd valljam be, hogy A padlás meghatározó lett számomra, ugyanis ez volt életem első Budapesten látott színházi előadása, méghozzá alig pár nappal a bemutató után. Később, már a magyar fővárosban élve alig volt olyan év, hogy ne néztem volna meg újra. De nem állhattam meg, hogy ne kísérjem figyelemmel a vidéki előadásokat, így láttam a Hegedűs D. Géza által rendezett egri előadást, valamint a Kocsmáros György által színre vitt komáromit is. Ez utóbbinak a premierje 1992. május 15-én volt, s évekig játszották nagy sikerrel. De téljünk vissza az eredetihez (az akkor vásárolt bakelitlemezt már teljesen elkoptattam). A musical véletlenül született meg. Presser Gábor és Sztevanovity Dusán alkotótáborba vonultak, hogy elkészítsenek egy mesesorozatot a televízió részére. A sorozat nem készült el, ám az ötletekből, régi emlékfoszlányokból összeállt egy mese 9-től 99 éves korig. Ezt a történetet zanzásította pár hét alatt Horváth Péter, s ehhez írtak még újabb dalokat az alkotók. Már csak remek színészek kellettek, és Marton László, aki a Pres- ser-musicalek avatott szakértőjeként (hiszen utána volt már a Képzelt riportnak, a Harmincéves vágyóknak, a Jó estét nyárnak, s megvolt már a Bródy jegyezte Kőműves Kelemen bemutatója is), ha a darabot nem is húsz évre tervezve, de biztos telt házakat ígért vele színházának. Az azóta eltelt két évtized alatt nemzedékek nőttek fel, lezajlott egy rendszerváltás, az alapvető emberi eszmények és álmok azonban ugyanazok maradtak. A padlás hősei ma is felettébb aktuális emberi érzésekről szólnak, a Témüllerekkel ma is naponta hadakozunk, s ha már nagyon elfáradtunk, még mindig szívesen veszünk elő egy-egy mesekönyvet, hogy erőt merítsünk Hófehérke vagy Csipkerózsika történetéből. Presserék padlásán elfelejtett mesehősök gyülekeznek, akiknek sok egyéb mellett az a varázslatos tulajdonságuk, hogy csak a jó emberek láthatják őket. S a Rádiós, aki a földön kívüli világgal keres kapcsolatot, a mesehősök jótett leikévé válik. S ehhez kell a Kölyök, Süni és természetesen Mamóka segítsége is. Azé a Mamókáé, akinél finomabb szilvás gombócot senki sem tud készíteni. Negyvennégy színész fordult elő már az előadásban, sokan kiöregedtek, és sajnos, hárman már nem élnek a bemutató szereplői közül. Tábori Nóra, Sipos András és Kaszás Attila, aki már odaátról nézi a rádiósutód heroikus küzdelmét a Témüllerekkel. Vannak színészek, akik több szerepet is kipróbáltak már az előadásban - Igó Éva, aki Süniként kezdte, idén átlépett Mamóka szerepébe. Aki egyszer látta Rudolf Péter bugyuta, állandóan zsörtölődő törpéjét (aki eleinte még komoly gyűrűgyakorlatokat is végzett), Rácz Géza bumfordi Meglökőjét, Méhes László peches Hercegét (aki a kezdetekkor még kötélen ereszkedett végig a nézőtéren), Tábori Nóra örökké aggódó Mamókáját, az biztos, hogy legalább egyszer még visszatért A padlásra. A darabnak megvolt-megvan a maga sajátos utóélete is. Annak idején perben állt a Madách Színházban színpadra állított Doctor Herz című musicallel. Zalán Tibor jóvoltából pedig már parafrázisa is született (Vigyázat, a tetőn angyalok járnak). Ez is az előadás halhatatlanságát bizonyítja. Hisz kell egy hely, ahol minden szellem látható, ahol az igazságba vetett hitünk, álmaink, az ábrándjaink valósággá válnak. Egy musical, amely ha nem is a Broadwayn, de legalább a szomszédos ország színpadjain nyomot hagyhatna. Tanay Bella sokáig főzte a szilvás gombócokat Mamókaként Jó esély van arra, hogy orosz vagy egy egykori szovjet tagköztársaságból származó film Oscar-díjas legyen A legújabb termést ünnepelték a Moszfilm stúdióban MT1-PANORÁAAA Moszkva. Az Oscarra jelölt 12 és Mongol című filmek alkotói bizakodóan nyüatkoztak az orosz film jövőjéről a legrangosabb orosz filmdíjak hétvégi moszkvai díjátadója nyomán. „Remélem, az emberek úgy nőnek fel, hogy követik és élvezik az orosz mozit” - mondta Nyikita Mihalkov filmrendező. 12 című filmjének egyik sztárja, Szergej Makovetszki pedig kijelentette: „Az Oscar azt mutatja, hogy az orosz film éppen olyan jó, mint a többi.” Az Arany Sas-díjak (Golden Eagle Award) átadására péntek este került sor a Moszfilm stúdióban megrendezett gálaesten. Az Arany Glóbusz mintájára létrehozott díjat ugyan csak néhány éve alapították, ám idén is több mint ezer filmsztár, filmrendező és politikus jelenlétében találtak gazdára a híres stúdió színfalai között. Itt forgatták például a Moszkva nem hisz a könnyeknek című ötvenes években játszódó drámát is, amely 1979-ben elnyerte a legjobb külföldi film Os- car-díját. Idén ismét jó esély van arra, hogy orosz vagy egy egykori szovjet tagköztársaságból, Kazahsztánból származó film legyen a világ legnagyobb érdeklődéssel várt filmdíjának nyertese. A küzdelem a február 24-i Os- car-esten dől majd el, amikor kiderül, hogy az orosz és kazah produkciók felül tudtak-e kerekedni izraeli (Beaufort), lengyel (Katyn) osztrák (Pénzhamisítók) vetély- társaikon. Az Amerikai Filmakadémia díjával 1994-ben egyszer már kitüntetett Nyikita Mihalkov most A tizenkét dühös ember című amerikai produkció remake-jével jutott be ismét az Oscar-élmezőnybe. A bíróAz Arany Sas-díjak több mint ezer filmsztár és rendező jelenlétében találtak gazdára a híres stúdió színfalai között. sági drámát hazájába helyezte: az orosz esküdteknek egy csecsen fiú felett kell ítélkezniük, aki megölte orosz katonatiszt nevelőapját. A Kínában és Kazahsztánban forgatott Mongol a kazahokhoz közel álló történelmi alak, a nomád uralkodó, Dzsingisz kán életének epikus elbeszélése. „Vártuk az Oscar-jelölést, és büszkék vagyunk arra, amit Kazahsztánért tettünk” - mondta Szergej Bodorov, a film orosz rendezője, aki elmesélte, hogy több ezer e-mailt kapott kazah feladóktól, akik szerint filmjének sikere bizakodással töltötte el nemcsak a kazah filmipart, hanem az egész országot is. „Az orosz filmipar leginkább azért fejlődik, mert jövedelmező” - hangsúlyozta a The Irony of Fate (A sors iróniája) című komédia egyik szereplője. Timur Bekmam- betov vígjátéka, egy 70-es évekbeli tévéfilm remake-je december végén hatalmas sikerrel futott Oroszország-szerte: forgalmazása első hónapjában 50 millió dolláros bevételt hozott.
