Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-28 / 23. szám, hétfő
Téma 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 28. Történetírás csak egyfajta van: a tényekre, dokumentumokra támaszkodó: a többi a nemzeti tudatban rögzült mítoszok valóságként történő beállítása Csináljunk történelmet, historizáljunk államilag Ez tényleg népiesre sikeredett... _ (ČTK-felvétel) Kevés olyan állama van Kö- zép-Európának, melyre jobban ráillene az Abszur- disztán elnevezés, mint Szlovákiára. Gondoljunk csak a Hedvig-ügyre, a sorozatos rendőrségi balfogásokra, a kisajátításról szóló törvényre, vagy éppen a kormány médiapolitikájára. S most itt a Fico- kabinet újabb agyréme: az úgynevezett ésszerű állami historizálás. LŐRINCZ ADRIÁN Miért úgynevezett? Mert történetírás csak egyfajta van: a tényekre, dokumentumokra támaszkodó; a többi tudománytalan spekuláció, esetleg a nemzeti tudatban rögzült mítoszok valóságként történő beállítása. A lavinát Robert Fico miniszterelnök indította el 2008. január 2-i turócszentmártoni beszédével, melyben amellett, hogy köszöntötte a város és az ország polgárait, eseményekben gazdag évet is ígért nekik. „A 2008. év fontos lesz számunkra - mondta -, s nem csak azért, hogy megünnepelhetjük egy régi nemzet, az ószlovákok fiatal önálló államának, a Szlovák Köztársaság létrejöttének a 15. évfordulóját. Megemlékezünk az első Szlovák Nemzeti Tanács megalakulásának 160., a turócszentmártoni memorandum 145., illetve a Csehszlovák Köztársaság kikiáltásának 90. évfordulójáról is, melyet a szlovákok, hogy gátat vessenek végre az elmagyarosításnak, éppen itt, Turócszentmártonban fogadtak el.” A nemzeti büszkeségre, illetve a szlovák történelem nagyjaira hivatkozva fűzte hozzá: „Minthogy teljes szabadságban élünk, szabadon beszélhetünk a Szlovák Köztársaság állami eszmeiségéről, s fiatal államunk víziójáról. Kormányunk határozottan fogja támogatni a nemzeti kultúrát, a szlovák alkotókat, különösen a filmgyártás területén. Kérdem én - miért nincs a mai napig megfilmesítve Svätopluk király, Pribina fejedelem, Rastislav vagy Cirill és Metód története? Hiszen olyan történetek ezek, melyek erősítik államalkotó hagyományainkat - meddig akarunk hát várni? Noha beléptünk Schen- genbe és megszüntettük a határokat, legértékesebb európai vízumunk továbbra is a szlovák kultúra a marad. Támogatni fogjuk az ésszerű állami historizálást, az egyedi nemzeti hagyományok iránti büszkeséget. Tudjuk, hogy amik most vagyunk, megegyezik azzal, amik voltunk. Ezért tettre óhajtjuk váltani Štúr vízióját, mely szerint, idézem: »a történelem a szellem szolgálatába állt«. Hiszen a politikának is szüksége van az önreflexióra.” A fordítás hiteles - a megannyi fogalom- és képzavarral egyetemben. Hogy mi rejlik az „állami eszmeiség”, „állami vízió”, vagy „politikai önreflexió” kifejezések mögött, csakis a szónok tudhatja - vagy ő sem, de jól hangzik... Mi kerül a történelemkönyvekbe? Egy-egy nemzet történelmét számos szemszögből lehet vizsgálni - s minél régebbi korokba nyúlunk vissza, annál nagyobb tér nyílik a ködösítésre. így van ez a magyar őstörténettel is - míg a hivatalos fbár egyre gyengébb lábakon álló) változat még mindig a finnugor rokonság mellett tesz hitet, fokozatosan teret nyer a su- mér, szkíta, hun, avar, türk s egyéb eredetre való hivatkozás. A laikus számára vérmérséklet, esetleg politikai beállítottság kérdése, melyiket fogadja el, ám a történésznek függetlennek kellene maradnia. A kormányfő turócszentmártoni beszédéről persze a „szakmának” megvolt a véleménye, s azt nem is rejtette véka alá: ószlovák, esetleg ószláv királyság nem létezhetett, hiszen a kérdéses időpontban - a IX. században - kizárólag a pápa által adományozott korona birtokában lehetett király bárki is, s ilyen személyről a Morva folyón innen s túl nem tudnak. Ugyanakkor szlovák történészek, nyelvészek és régészek egy csoportja - egész pontosan harminckét fő - állásfoglalásban igyekezett tudtára adni a művelt világnak, hogy a kormányfő kijelentései megállják a helyüket, történeti tényekkel is alátámaszthatók. Természetesen a Matica slovenská körül csoportosuló szakemberekről van szó, akik közül viszont ma nem egy olyan pozícióban van, amelyből befolyásolni tudja a hivatalos történetírást, esetleg tankönyvkiadást - így megvan az esély arra, hogy a soron következő generáció (is) elferdített ismeretek birtokába jusson. A történészek állásfoglalásának súlyát persze csökkenti az a tény, hogy egy részük nem személyesen írta alá, s nem ismerték a tartalmát sem. Ebben a szellemben nyilatkozott például Alexander Ruttkay, a Szlovák Tudományos Akadémia Archeológiái Intézetének vezetője, aki elmondta, hogy „...nem tartoztam a kezdeményezők közé, csupán később csatlakoztam, amikor az állásfoglalás már készen volt. Nem vettem részt az összeállításában sem.” S bár a „kiáltvány” történetileg alátámaszthatatlan események, személyek mellett áll ki, nem tartja félrevezetőnek vagy károsnak a szöveget. Szlovénekről, ószlávokról vagy ószlovákokról beszélni szerinte ugyanaz, mintha a mai szlovákságról esne szó, a különbség árnyalatnyi. Szerencsére akadnak, akik még „érzékelik” ezt - például Dušan Kováč történész, aki felhívta a figyelmet arra, hogy az ószlovák kifejezés használata tudománytalan. Ezért Marek Ma- ďarič kulturális tárcavezető támadásának volt kitéve, aki azt rótta fel neki, hogy a XX. század történelmével foglalkozó történész ne foglaljon állást a középkort érintő kérdésekben. Hogy az állásfoglalást aláírók döntő többségének szintén nem ez a kor a szakterülete, nem annyira fontos. Fő a lojalitás. Jánošík, a nagy példakép A szlovák kormányfő felkészültségét jellemzi, hogy a meg- ünneplendő évfordulók kapcsán kijelentette: 1688. január 26.-án született Juraj Jánošík, a kormány „nagy példaképe”, s születésének 320. évfordulóját szintén meg fogják ülni. Itt csupán két dologban lőtt mellé: az egyik, hogy a XVII. században nem adtak ki születési anyakönyvi kivonatokat, így szülőfalujában, Terchován sem tudja senki megmondani, mikor született; az említett dátum a keresztelésének az időpontja. A másik „melléfogás”, hogy a fellelhető, a legtöbb szlovák történész által is elfogadott korabeli dokumentum szerint Jánošík köztörvényes bűnöző volt, akinek „píárja” életében, sőt az azt követő évtizedekben is elég siralmas volt, s csupán a romantika idején lépett elő nemzeti hőssé, példaképpé. Persze megeshet, hogy Robert Fico nagyon is tudatában van ennek - politikájának néhány mozzanata így teljesen más megvilágításban tűnik fel. Ezért bocsánatot fogunk kérni? Munkácsy Mihály: Honfoglalás - A szlávok kódolása Árpád előtt. Masaryk szerint a demokrácia nemcsak arról szól, hogy bármit közzé tehetünk, hanem hogy hallgatni, egymásra figyelni is tudunk Dušan Kováč: a történelemnek a megismerést kell szolgálnia ÚJ SZÓ-INTERJÚ Dušan Kováč történész, a Szlovák Tudományos Akadémia alel- nöke Robert Fico kormányfő újévi beszédét követően hangsúlyozta, hogy az általa hangoztatott tények nem korrektek. Erre, mint mondta, kötelessége volt felhívni a figyelmet. Mivel a közép-európai térségben szinte hagyomány, hogy a politikusok olykor kényes történeti kérdéseket boncolgatnak, tisztázzuk végre a „hatásköröket”... Véleményem továbbra is az, hogy történelemmel elsősorban a szakembereknek kellene foglalkozniuk; ez egy tudomány, mely a megismerést szolgálja, s nem feltétlenül csak kényes, kritikus dolgokkal kell foglalkoznia, hanem a pozitívumokat is fel kell dolgoznia. Küldetése teljesen egyértelmű: ha tudjuk, honnan jövünk, könnyebben meg tudjuk érteni, kik vagyunk, felmérhetjük lehetőségeinket, s így láthatjuk, hová tartunk. Az emberiség történeti dimenziókban gondolkodik, ez egyik sajátossága, s a történettudomány feladata az, hogy ezeket a dimenziókat feltárja. A politika ezzel szemben szívesen használja eszközként. Nem helyes, ha a politikusok történészként lépnek fel, mert nem ez a dolguk. Inkább abban kellene közreműködniük, hogy a kutatási eredmények a nyilvánosság elé kerüljenek, s ugyanez vonatkozik a közszolgálati médiára is. Nem szabad megtörténnie, hogy a tudomány által alá nem támasztott féligazságok lássanak napvüágot - s ez abban az esetben is érvényes, ha nem politikai célok megvalósításáról vagy bizonyos tömegek megnyeréséről van szó. Ha mégis egyértelmű a célzat...? Akkor azzal nemcsak a politikai elit, hanem az egész társadalom is degradálódik, mintegy kiállítja önmaga szegénységi bizonyítványát. Egyszerűen azért, mert Európában ma már ilyesmit nem csinálunk. Képzeljük csak el, hogyan csapódna le, ha Angela Merkel német kancellár beemelné Lo- hengrint vagy az ógermánokat a német történelembe...? Teljesen abszurd volna. Ilyen abszurdum az is, hogy a szlovák politikai elit újkori nemzetébresztők szerepében tetszeleg. Ez a mai Európa szellemiségének idegen. Az effajta megnyilvánulás a politikai kultúra hiányára vezethető vissza? A történelmi tudás másik küldetése, hogy kiépítsen egy bizonyos fokú politikai kultúrát, mely Szlovákiában, de más közép-európai posztkommunista országokban is alacsony szinten van. Ennek azon kellene alapulnia, hogy a társadalom kritikus a politikusok kijelentéseivel szemben, hogy képes különbséget tenni a demagógia és a megvalósítható program között. Másik dolog, hogy ha a történészek, az értelmiség és a politikusok itt jövőt akarnak építeni, a történelmet megfelelő alázattal kell kezelniük, s forrásként kell használniuk. Egyszersmind meg kell tanulniuk kulturáltan viszonyulni hozzá. Miképp minősíti a társadalmat, ha mégis „vevő” az ilyen, nemzeti érzelmekre apelláló kijelentésekre? A demokrácia alapvető problémája az, hogy működése a társadalom bizonyos fokú kulturáltságát feltételezi. Ha egy olyan társadalomban, melyben nincsenek demokraták, általános választójogot ad, ez katasztrófához vezet. A demokráciához demokraták kellenek - olyan emberek, akik nemcsak beszélni, hanem hallgatni is tudnak. Ez volt Masaryk eszméje: hogy a demokrácia párbeszéd, s a parlamenti szavazás már csak az utolsó mozzanata. Ha ilyen társadalmat akarunk építeni, nem szabad belevinnünk a nacionalizmust. (-la-)
