Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-25 / 21. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 25. Kultúra 9 Évekkel ezelőtt olvasta, s még ma is érvényesnek találta Charlotte Keatley darabját Lévay Adina rendező Nők az elvarázsolt birodalomban „Mindannyian cipelünk magunkkal valamiféle érzelmi hagyatékot, amit a szülőktől kaptunk" (Dömötör Ede felvétele) Csupa nő vitte színre Char­lotte Keatley Anyám azt mondta, hogy ne! című da­rabját január elején a Ko­máromi Jókai Színházban. A fordítón, a hang- és fénymestereken kívül min­den alkotó nő volt. A dra­maturg, a díszlet- és jel­meztervező, az asszisztens, az öltöztető. Négy színész­nőjátszik a színpadon, kü­lönös női sorsokat. SZÉL JÁNOS A rendezőnő szerint a feminiz­mus még mint téma sem merült fel a próbafolyamat során. A kortárs angol írónő, színésznő és kritikus darabja nem ezzel foglalkozik. Anyákról és lányokról szól. Szere­tettől és gyűlöletről, az anyaság ta­bujáról mesél. Lévay Adina nem nyúlt Charlotte Keatley szövegéhez. Az egy-két hú­zás a Dömötör Varga Emesével való dramaturgiai munka eredménye. A rendezőnő még angliai egyetemi évei alatt olvasta a darabot, ame­lyet annyira megtetszett neki, hogy hazavitte Budapestre. Most a Ko­máromi Jókai Színházból érkezett felkérés nyomán az Anyám azt mondta, hogy ne! megmérettetett, és még mindig súlyosnak találta­tott. Lévay Adina előadást rende­zett belőle a Vasmacska Stúdió- színpadon. A magyar nyelvű ősbe­mutató után beszélgettünk. Mi érdekelte a darabban? Egyrészt a témája. Mindannyian cipelünk magunkkal valamiféle ér­zelmi hagyatékot, amit a szülőktől kaptunk. Az érdekelt, hogy ettől boldogok vagy boldogtalanok le­szünk-e, hogy sikerül-e megszaba­dulnunk tőle. Másrészt nagyon ér­dekesnek találtam a darab drama­turgiáját, azt, hogy nem kronológi­ai sorrendben íródott. Vannak benne időn kívüli, ún. Senkiföldje- jelenetek, amikor a négy generáci­óbeli nő találkozik egy játszótéren, egy homokozóban, egy költői, álombéli, képzeletbelihelyen. Ott hangzik el, hogy öljük meg anyut. Ezt a mondatot nem konkrétan kell érteni, én legalábbis nem úgy értettem. Sok olvasata lehet. Attól a pillanattól kezdve, hogy az előadás színpadra kerül, jön a közönség és megtekinti, a szabad asszociáció­kat már nem tudjuk befolyásolni. Ez a gyönyörűség a színházban. Ha egyszer valamit kiteszel, onnatól fogva a nézők hozzáköltik azt, amit a saját életük, érzelmi világuk sze­rint még hozzá tudnak költeni. Nincs vége a történetnek. Miért ezzel a négy színésznő­vel dolgozott? Germán Zillével már dolgoztam az Őszi álomban. Szvrcsek Anitát nagyon szeretem. Holocsy Kriszti­nát érdekes embernek találom, ezért szerettem volna vele dolgoz­ni. Szoták Andreát kevésbé ismer­tem, de láttam a Mese a halott cár­kisasszonyról című előadásban, és nagyon tetszett. A szerepe kényes szerep. Majdnem végig gyerek, az­után kamaszodik. Nehéz szerep, de úgy éreztem benne olyan erő lako­zik, mellyel meg tudja oldani. Előző komáromi sikerének, az Őszi álomnak érdekes és izgal­mas próbái voltak. Az olvasópró­bát, azután hat héttel később a főpróbát például egy temetőben tartották. Az Anyám azt mondta, hogy ne! próbafolyamata alatt meglátogattak egy iskolát. Sokat beszélgettünk arról, ho­gyan lehetne megeleveníteni egy gyermeket a színpadon. Abban egyetértettünk, hogy nem az infan­tilis gyermek felé kell mennünk, hanem a gondolat- és érzelemvilá­gát elkapni. Ha ez sikerül, mind­egy, hogy az ember öt-, húsz- vagy hatvanéves. Felkerestünk egy isko­lát, és próbáltunk másképp figyelni a gyermekekre, az ő szemszögük­ből nézni a világot. Erős az előadás képi világa. Homokban mászkálnak, térdel­nek a szereplők, homokban áll a zongora. Körben a háttérben sze­letekben lóg a felhős ég. Az elő­adás bátor plakátján pedig egy meztelen nő áll a zongora mel­lett. Amikor az előadáson dolgoz­tam, René Magritte belga festő ké­peit nézegettem. Az egyik festmé­nyének az a címe, hogy Elvarázsolt birodalom. Gadus Erika tervezővel azt mondtuk, ez a vüág mond va­lamit. Nagyon inspirált bennünket. Elkezdtünk beszélgetni. Mindig úgy dolgozunk, hogy én mondok valamit, ő arra válaszol valamit, végül kikristályosodik, ami nekünk kell. Szerintem Gadus Erikának egészen különleges teret sikerült a stúdióba varázsolnia. Az Őszi álom előadásának egyik alkotóeleme volt a zene. A zene ezúttala a kort jelöli. Azt, hogy melyik évben járunk. Itt ez a négy harminc év körüli színésznő, akik gyermekeket és öregasszo­nyokat is játszanak az előadás so­rán, közben ott az egész huszadik század, kell a támpont a nézőnek. A zene segít beazonosítani a kort. Kellett egy zenei rész a Senkiföld­jének is, ami nem visz a hatvanas, hetvenes évekbe, hanem idődén, így találtunk Dömötör Varga Eme­se dramaturggal egy Vivaldi-feldo- gozásra. Nem zenekar szólaltatja meg, hanem emberi hangok. Felix fiával az egész próbafo­lyamat alatt a színházban lak­tak. Anyaként és rendezőként milyen volt ez az időszak? Mindig így dolgozom. Felixet háromhetesen már a színházban pelenkáztam. Boldog, hogy szín­házban nő fel, én pedig megszok­tam, hogy velem van. A legelején, amikor a szülés után elkezdtem dolgozni, nehéz volt a két próba közötti időben úgy foglakolzni ve­le, hogy közben nem rendezek. Megtanultam, hogy amikor dol­gozom, nincs sok időm rá, de az­után annak az időnek, amit együtt töltünk, minőségi időnek kell len­nie. Amikor vele vagyok, nagyokat játszunk. Ám ha bemegyek a pró­baterembe, csak a darabbal fogla­kozom. Az előadást az édesanyjának ajánlotta. Ô gyakran mondta, hogy: ne? Nem. Nekem nagyszerű anyu­kám van. Emlékszem, amikor meg­tudta, hogy cigarettázom, azt mondta: „Nem értek ezzel egyet, de - ne bújj el, inkább cigizz a konyhá­ban, főzök neked egy kávét”. Más­kor meg azt mondta: „Este tízre gyere haza. Ha később jönnél, tele­fonálj. Csak tudjam, merre vagy”. Anyám tanácsokat adott, és rám hárította a felelősséget. Nem tiltott semmit, nem volt minek ellenállni. A felelősséggel pedig kezdenem kellett valamit. Anyám most Olasz­országban él, még nem látta az elő­adást. Hamarosan Budapestre jön. Akkor elhozom, hogy megnézze. Kiállítás Hunyadi Mátyásról Budapest. Egy reneszánsz uralkodó - Mátyás az állam­férfi, hadvezér és mecénás címmel nyílt kiállítás a budai Várban, a Honvédelmi Mi­nisztérium Hadtörténeti In­tézet és Múzeumában teg­nap; a reneszánsz év kereté­ben megrendezett tárlat Hu- nyádi Mátyás életét és korát tablókon és korabeli tárgyi emlékeken keresztül mutatja be. A kiállítás húsz tablóból áll, amelyet vitrinben elhe­lyezett műtárgyak tesznek teljessé. A tárlat központi da­rabja Mátyás király halotti pajzsának tökéletes másola­ta, amelynek eredetijét a pá­rizsi Hadtörténeti Múzeum­ban őrzik. A kiállításról szóló ismertető szerint a magyar múzeumokban ebből a kor­szakból alig van tárgyi emlék, és ez különösen igaz a fegy­verekre. Az időszaki kiállítás 2008. júniusáig tekinthető meg a budai Várban. (MTI) Mézesmaci-tortával ünnepelték Jan Hrebejk legújabb, Mézesmackó című komédiájának szerdai, szlovákiai bemutatóját, melyen az alkotók közül részt vett a képünkön is látható (balról) Ondrej Trojan pruducer, va­lamint a férfi főszereplők közül Jifí Machátek és Roman Luknár. A film várt és váratlan gyermekáldásról, téves szerelmekről, hűségről és megcsalásról, féltékenységről, a mindennapi családi életről szól prágai és ró­mai életképekkel megtűzdelve. (Peter Prochózka felvétele) Megnyílt a Szépművészeti Múzeum új kiállítása A Medičiek fénykora MTl-TUDÓSÍTÁS Budapest. Mátyás király meg­koronázásának 550. évfordulóján megnyílt A Med iciek fénykora című kiállítás a Szépművészeti Múze­umban. A 60 olasz gyűjtemény 200 műtárgyát bemutató tárlatot teg­nap Hiller István miniszter és Baán László, a múzeum főigazgatója nyi­totta meg. „A reneszánsz olyan fő­művei vannak most itt, amelyek a világ minden táján a tananyag ré­szét képezik” - mondta Hiller Ist­ván, utalva Mantegna, Botticelli, Leonardo és Michelangelo alkotá­saira. Az Élet és művészet a rene­szánsz Firenzében alcímű tárlattól szólva rámutatott arra, hogy „Ma­gyarországon az itáliai rene­szánsznak ilyen csodálatos együt­tese soha nem járt”. Kiemelte: Má­tyás királyt 550 éve éppen január 24-én koronázták meg a Duna je­gén, ezért az idei évet az uralkodó és a reneszánsz kor tiszteletének szenteli Magyarország. Baán Lász­ló a tárlattal kapcsolatban úgy fo­galmazott: „szépség és életöröm uralkodik abban a világban, amelybe mostantól száz napon ke­resztül beléphetnek”. A tárlatot a rendezők két részre osztották: az első, XIV. századi korszak a művé­szetet hatalmas összegekkel támo­gató firenzei bankárcsalád, a Medi­čiek kezdeti idejét mutatja be uta­zási csekkek, korabeli hitelkártyák és pénzek segítségével. A korszak­ból emellett még szőtt alkotások, régi firenzei térképek, fából készült makettek kaptak helyet. PENGE A finnek nem rokonai senkinek? „A finnek nem rokonai sen gyöngéd lenni, miközben a senkinek” - kezdi versét Helvi lappföldi, pohjanmaai vagy a Hämäläinen. A sor olyan döb- karjalai férfiak természetrajzát benetes elemi erővel tör fel, nyújtja. Asko Martinheimo hogy szinte kérdés, miért nem humora egy hallá változott fiú ez lett a legújabb magyarul ki- megkapó történetében nyilvá- adott finn antológia címe. nul meg: az átváltozás drámai, Tény és való, hogy az ugyan- kafkai gesztusa itt a komikum­ebből a versből származó Millió ban oldódik fel. tűlevél erdeje hatványozottab- A könyv különösen nagy ár­ban mozgósítja az olvasóban a deme, hogy jó néhány költe- sajátosan finn életérzés kon- mény több magyarításban is vencióit. A finnség határozott szerepel benne: a magyar szö­________________ veget interpretációként és nem a finnt helyettesítő leképezés­ként kezeli. Roppant sajnálatos viszont az, hogy a szerzőkről (akik közül az átlagolvasó alig ismer párat) semmit se tudunk Cseny Zoltán meg, még az egyes szövegek kritikai rovata keletkezési ideje sem derül ki,------------------------ s a fordítókról is szeretnénk többet tudni puszta villámpos- tárgya e kiváló kötetnek, s ta-elérhetőségükön túl (remél- ahogy a címadó metafora mel- jük, a kiadók és a folyóiratok lett Pekka Parkkinennek köl- felfigyelnek rájuk!). Elkelt vol- teménye is megfogalmazza, na néha egy-egy jegyzetszerű valóban úgy tűnik, hogy: „a magyarázat is, mert itt-ott a finn irodalom az erdőben szüle- finn vüágban járatlan olvasó, tik / és ott tévelyegnek magya- bizony, tanácstalan (pl. mi le­rázol.” Mítoszok keletkeznek, hét az a Karjalanheili?) épülnek le, korrigálódnak: ez a kötet valóban egy erdőhöz ha­sonlítható. Minden része ter­mészetesen tagozódik be létte­rébe, s szinte minden szöveg­ben ott van „az egész,” a tűlevélben az erdő. Johanna Sinisalo sajátos finnugor misz­tikával átitatott, mágikusan költői elbeszélése alighanem a kötet egyik legjobb darabja: egy beavatási szertartás (a „csimika-próba”) bizarr misz­tériumát jeleníti meg számos allegorikus értelmezés lehető­ségét felvillantva. Eeva Tikka Csónakvásárlás című novellá­jának alapkérdése, hogy ha megvásárolunk egy tárgyat, akkor megvesszük-e vele az Mindenesetre az antológia a előző tulajdonos sorsának egy legújabb finn fordítónemzedék darabját is. Raija Seikkinen az kollektív, markáns névjegye, írónői sorsot boncolgatja, s va- Az összeállítást az előszó tanú­lóban izgalmas létleletét nyújt- sága szerint egy fordítói pályá­ja a férfi-nő viszonynak egy zat előzte meg, s a pazar vég­hosszúra nyúlt autóút meditá- eredmény kétszeres tisztelgés cióiba ágyazva. Tuuve Aro is egyben: részint Finnország szintén hajlamos a parabolára: függetlenné válásának 90. év- egy ínyencségnek számító be- fordulójára emlékezik, részint főtt eltörésén keresztül ábrá- a műfordítóként, tanárként és zolja egy kapcsolat kríziseit, kultúraszervezőként is ismert Feltétlen említést érdemel Pét- Outi Karankót köszönti szüle- ri Tamminen sajátos humora, tésnapja alkalmából, mely valóságos nemzetkarak- (Millió tűlevél erdeje, terológiai dimenziókat nyer: Szerkesztette Simon Valéria egyszerre tud szarkasztikus és és Várady Eszter, Kalevala realista, trágár és szeretettelje- Baráti Kör, Budapest, 2007) Értékelés: ••#••••#00

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom