Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-24 / 20. szám, csütörtök
10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 24. www.ujszo.com Elhunyt Heath Ledger ausztrál születésű színész Túl az életen TALLÓSl BÉLA Heath Ledger két évvel ezelőtt, ilyentájt, az Oscar-gála előtt kavart nagy hullámokat. Valójában akkor tanultuk meg a nevét, amikor a meleg cowboyokról szóló tragikus szerelmi dráma egyik főhősét, Ennis Del Mart eljátszotta. Téma volt hetekig, vajon a filmakadémia „vaskalapos” tagjai be merik-e vállalni, hogy a „melegfilmnek” nevezett Ang Lee-opusra szavazzanak a legfőbb kategóriákban. Az ifjú ausztrál színész frenetikus alakítást nyújtott Ennisként, aki a Brokeback Mountain csúcsain együtt legelteti a nyájat, Jackkel (Jake Gyllenha- al). A két fiúban gyengéd érzelmek gyúlnak egymás iránt. Am Ennis, miután lejönnek a hegyről, érzelmeit nem meri vállalni a nyilvánosság előtt: házasságot köt, gyerekei születnek. De így sem tudja elnyomni magában azt, ami egyszer utat talált benne kifelé. Ezért nyaranként felkerekedik, hogy Jackkel lehessen szerelemben a hegyen. Visszafogott, egyszerű gesztusokkal, a legeslegtermészetesebb módon keltette életre a cowboy társa nyakába szerelmesen boruló figurát. Filmtörténeti legenda kettejük csókja. Olyan erős pecsét, amely Oscar-jelölést ért, s amelyből megtanultuk a nehéz kiejtésű nevet: Heath Ledger. Pedig több mindent eljátszott már ezt megelőzően is. A 10 dolog, amit utálok benned című tinisztoriban jóképű, rettenthetetlen fürtös srácként szelídíti meg és bolondítja magába az újkori makrancos Katát. A filmművészet talán legkegyetlenebb öngyilkosságát mutatta meg a Szörnyek keringője (SITA-felvétel) 1979-2008 című drámában. Minden bizonnyal sokan álomhercegnek beillő, páncélos szőke lovagként zárták a szívükbe a Lovagregény című kalandfilmben. Aztán, a Túl a barátságon után Casanova kosztümébe bújva újra szerelembe esett. Két éve az önazonosságát kereső cowboynak kölcsönzött lényével kavart hullámokat. Most pedig a kétségbeesett döbbenet kavar hullámokat. A döbbenet annak a tragikus hímek a tudatában, hogy: „Holtan találták Heath Ledger színészt kedden manhattani lakásában. Halálát valószínűleg gyógyszer-túladagolás okozta.” Huszonnyolc éves volt. Számunkra még tartogat újat: Bob Dylanként láthatjuk majd egy tavalykészültprodukcióban, és Jokerként is eljön hozzánk még az új Batman-epizódban. De meghajolni a bemutatók után már csak odafentről fog. Hosszú álmában. A Szlovák Nemzeti Komáromban Komárom. Christopher Hampton A gyertyák csonkig égnek című darabjával vendégszerepei a Szlovák Nemzeti Színház a Komáromi Jókai Színházban január 26-án, este hét órakor. A Márai Sándor műve alapján született színdarab díszletét Juraj Fábry, a jelmezeket Peter Čanecký tervezte, a zenét Pavol Šuška szerezte. A közönség a főszerepekben Martin Hubát, Dušan Jamrichot és Eva Krížikovát láthatja. Az előadást Roman Polák rendezte. Az előadás napján délelőtt tizenegy órai kezdettel a Komáromi Szinnyei József Könyvtár közönségtalálkozót tart Martin Huba színész-rendezővel, (báj) FIGYELEM! A GALLA-AUTÓ Kft. megkezdte új és használt tehergépjárművek értékesítését. • hatalmas külföldi raktárkészlet • kedvező finanszírozás • szervizelés, műszaki vizsgáztatás helyben • felépítmény gyártás, javítás helyben Galla-Autó Kft. 2800 Tatabánya, Tarjáni u. 1. (Galla-Teher Kft. telephelye) Tel.: 0036 34 311-432; Mobil: 0036 20 376-5866 e-mail: gallateher@gallateher.t-online.hu RP-8-in?n5 Kilencvenéves Jurij Petrovics Ljubimov, a legendás moszkvai Taganka színház világhírű rendezője Zseblámpával ül a nézőtéren Dús, ősz haja egyenesre vágva, arca pirospozsgás, mozdulataiban erő és lendület. Jurij Petrovics Ljubimov kilencvenéves. Lehet, hogy kora alapján a világ legidősebb rendezője, de hogy szellemiségét, gondolkodásáttekintve a legfiatalabbak egyike, abban biztos vagyok. SZABÓ G. LÁSZLÓ Moszkva színházi fellegvárában, a Tagankán székel lassan negyvenöt éve. Mondhatnánk: övé a Taganka. Negyvenöt előadásának ő a rendezője, de dolgozott másutt is a világban. Operarendezőként még a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben és a chicagói Operaházban is. 1964-ben, amikor a hruscsovi olvadás idején megkapta a Tagan- kát, ahogy ő fogalmaz: „Csődbe ment kolhozistálló volt az egész, milliós adóságokkal, nézők pedig alig lézengtek a falai között.” De ígéretet kapott, hogy olyan színházat csinálhat, amilyet csak akar. Egyvalamit várt el tőle az állami vezetés: húzza ki a színházat a kátyúból. Jurij Petrovics Ljubimov díjazott, érdemes művész volt, a Vahtangov Színházban kezdett, s olyan filmek szereplője lehetett, mint a Nappalok és éjszakák, a Három találkozás vagy a Jegor Bu- licsov és a többiek. A nagy berob- banást a Szecsuáni jólélek című Brecht-darabbal érte el. Ez volt a Taganka első bemutatója 1964-ben, s onnantól kezdve a művészi szabadság, az útkeresés jelképévé vált a színház. Az egész Szovjetunió és az egész világ tudta: Moszkva szellemi központja, színházi trösztje, tiltásokról, tűrésekről és támogatásokról híres teátruma mindent neki köszönhet. Az ő tudásának, az ő világlátásának, az ő elméjének, ám ami a legfontosabb: az ő emberi nagyságának. Politikusok jöttek, mentek, vezérkarok cserélődtek - Ljubimov maradt. Művészetét még a legnagyobb állami hatalmasságok sem tudták megkérdőjelezni, legfeljebb sarokba szorították, elűzték, megfosztották állampolgárságától, aztán a glasznoszty jelszava alatt visszasírták, visszacsalogatták, hazakönyörögték. Lju- bimovot azonban kemény fából faragták. Nem roppant bele abba sem, hogy szeretett Tagankájától jó időre távol tartották. Tudta: szellemisége beivódott a falakba, de ha a színházát le is döntötték, színészei akkor is tovább éltették. Munka nélkül pedig akkor sem maradt, amikor évekre meggyűlt a baja a Kreml vezérkarával. 1983-ban például, amikor a Bűn és bűnhődést rendezte Londonban, a Times-nak adott inteijújá- ban kendőzetlenül elítélte hazája légvédelmét amiatt, hogy Szaha- lin szigete felett lelőtt egy dél-koreai utasszállító repülőgépet. A szoyjethatalom ilyen nyitott bírálata nem maradt megtorlás nélkül. Jurij Petrovicsot - távollétét kihasználva - megfosztották állam- polgárságától. Kapott helyette viszont két mást: izraelit - épp a hetvenedik születésnapján - és magyart. Saranszkij, az egykori szovjet disszidens, akit Izraelben már nemzeti hősként tartottak számon, annyira szerette a Tagankát, hogy azonnal segítő kezét nyújtotta Ljubimovnak. Magyar állampolgárságát pedig 1999-ben Göncz Árpádtól vehette át, hiszen akkoriban már Magyar- országhoz, a magyar színházi élethez is szoros szálak kötötték. 1974-ben, amikor a Taganka egyik legendás előadását, a Hamletet játszotta Budapesten, a zseniális Vlagyimir Viszockijjal a címszerepben, Ljubimov beleszeretett itteni tolmácsába, Koncz Katalinba, akit nem sokkal később feleségül vett, 1979-ben pedig fiuk született. Péter, apjának Petya remekül beszél, ír és olvas magyarul, Izraelben megtanult héberül, az oxfordi egyetemen pedig felsőfokon angolul. Amikor azonban a papa a Bűn és bűnhődést rendezi a Vígszínházban, ő még nincs a világon. Háromszor dolgozik még ezt követően Ljubimov Magyarországon: Trifonov Cseréjét állítja színpadra Szolnokon, a Háromgarasos operát a Nemzetiben és a Don Giovannit az Erkel Színházban. A magyar állampolgárságért tehát keményen megdolgozott. Hazájától hét évet töltött távol. Ennyi ideig tartott ugyanis a száműzetés, s csak miután Gorbacsov „rehabilitálta”, tért vissza Moszkvába. Magyarországon mind a mai napig rengeteg barátja van. Garas Dezsővel kétszer is dolgozott, Udvaros Dorottyával Szolnokon, Tö- rőcsik Marival a Nemzetiben, Kútvölgyi Erzsébettel a Vígszínházban, Eszenyi Enikőt a főiskolán tanította. Azt már Szabó Istvántól, a Mephisto Oscar-díjas rendezőjétől hallottam épp a minap, hogy miképpen kommentálta ’78-ban Ljubimov vígszínházi rendezését Vár- konyi Zoltán, a társulat akkori igazgatója. „Igen, én hívtam meg őt - mondta borús arccal egykori főiskolai növendékének. - De tudja, mit csinál? Kinyitotta a színpad mögötti hatalmas díszletező ajtót, hogy a nézők kilássanak a sötét utcára, és a színészek onnan szaladnak be egy esőgépen át, csuromvizesen a rivaldáig.” „Ez zseniális! Fantasztikus ötlet!”-lekendezett Szabó István. „Januárban, Pistukám? - hüle- dezett Várkonyi. - Megfázik a közönségem!” Nagy vihart kavart előadás volt ez akkor, a színészeknek nem volt könnyű megszokniuk az ezervoltos munkatempót, vitáztak, tiltakoztak is közülük többen, csak a próbafolyamat végén csitultak el, amikor látták a végeredményt. Ljubimov ma, kilencvenévesen is ugyanilyen feszített tempóban dolgozik. Munkamódszerén az idő sem tudott változtatni. Előadásait mérnöki pontossággal rakja össze, a zene, a ritmus, a fényeffektek, a mozgás ugyanolyan fontos nála, mint maga a szöveg. Színészeit még a kész előadás során is instruálja. Ha Moszkvában van, minden este bent ül a nézőtéren, zseblámpával a kezében. Külön széke van a közönség körében, onnan irányítja szó nélkül, különböző fényjelekkel az előadás összes szereplőjét. Mutogatja, hogy gyorsabban, lassabban, a saját szájába világít, ha halk a szöveg, karja úgyjár, mint a szélmalom kereke. Igazi színházi látványosság, páratlan teátrami produkció, amit az évek során kialakított jelrendszerével nyújt. Az agyondekorált, szovjet ornamentikával barokkosított színjátszásnak ő maga vetett véget. Legendás előadásaiban, a Mester és Marga- ritában, a Karamazov testvérekben, a Marat Sade-ban, a Tartuffe- ben, a Csendesek a hajnalokban, a Faustban, a Színházi regényben, a Doktor Zsivágóban minden eszközt aktivizál, hogy a lehető legszorosabb kapcsolatba kerüljön a nézőkkel, hogy minden percben hatni tudjon rájuk, hogy látványban is mindig érdekeset nyújtson. „Direktor vagyok, nem diktátor” - szokta mondani, amikor szigoráról, elvárásairól, a próbáin uralkodó fegyelemről, pontosságról faggatják. Mindezt természetesen önmagától is megköveteli. Közvetlen munkatársai mesélik: amikor nemrég Vlagyimir Putyin a Kremlbe hívta értekezletre, előre jelezte neki, hogy csak fél tizenegyig számolhat vele. Tizenegytől próba, amiről ő sem késhet. Legutóbb, tavaly ősszel Alek- szandr Gribojedov Az ész bajjal jár című, 1824-ben íródott társadalmi komédiáját vitte színre. Örökérvényű darab: a történet ifjú hőse három év távoliét után tér vissza Moszkvába, s elképedve nézi, mi zajlik „felső szinten”. Gunyoros megjegyzéseiért, „lázításáért” sajátos bosszút áll rajta a társadalom: bolondnak nyilvánítja. A Taganka első idei bemutatóját is nagy várakozás előzi meg, hiszen Jurij Petrovics Ljubimov A kastély című Kafka-darabot állítja színpadra. Ezt követően pedig Dickens, Andersen és Oscar Wilde meséiből rendez különleges előadást. Közben megjelent egy igazi színházi csemege: a Taganka - Egy színház személyes ügye című kötet, amely mostanság a legnagyobb könyvslágemek számít Moszkvában. És nemcsak azért, mert egy legendás társulat életrajza, hanem mert a Mester, Jurocska több évtized alatt felgyülemlett, politikai pikantériától sem mentes hivatalos leveleit is közreadja. Feleségével, Koncz Katalinnal (Oláh Csaba felvételei)
