Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-23 / 19. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 23. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ SÜDDEUTSCHE ZEI­TUNG Rengeteg olasz szemét érke­zett a napokban Németor­szágba, s a szállítások még tar­tanak. A Süddeutsche Zeitung információi szerint Nápoly- ból, illetve Campania tarto­mányból naponta két vonat érkezik a lipcsei és a bremer- haveni szemétégetőkbe, 1500 tonna háztartási hulladékkal. A német napilap a szállítást szervező olasz Ecolog cégtől szerezte az információkat. Prodi olasz miniszterelnök szerint „a szégyen vonatai” ismét közlekednek. Az Ecolog menedzsere szerint „szó sincs szégyenről. A németek ragyo­gó üzletet kötöttek.” Az ége­tők egy tonna szemét elégeté­sével több minf 100 eurót ke­resnek. (mti) t Adok én neked Australian Opent! Mars haza szőnyeget porolni! (Peter Gossónyi karikatúrája Erős királyi hatalom megteremtésére törekedett, tovább fejlesztette az államszervezetet 550 éve választották királlyá Hunyadi Mátyást Ötszázötvenévé, 1458. ja­nuár 24-én választották ki­rállyá a Duna jegén Hunyadi Mátyást, aki 32 éven át, 1490-ig állt az ország élén. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A mindössze 15 éves uralkodó útja a legerősebb magyar csalá­dok vérzivataros összecsapásain, külhoni raboskodáson, pestisben elhunyt uralkodókon és házas­sági ígéreteken át vezetett a hosszas diplomáciai manőverek után elnyert trónig. Apja, Hunyadi János az ország főkapitánya és a királyi jövedel­mek kezelője Nándorfehérvárnál halt meg pestisjárványban. V. László király Ciliéi Ulrikot ne­vezte ki a helyére, ezt azonban a Hunyadi család familiárisai nem nézték tétlenül, végeztek Ciliéi­vel. A tisztség Hunyadi Lászlóra szállt, de csak pár röpke pillana­tig élvezhette a király által ígért büntetlenséget. A bosszúra éhes Garai-Cillei liga a fejét vétette, öccsét, Mátyást pedig foglyul ej­tették. A fegyvert ragadó Hu­nyadi hívek elől a tehetetlen ki­rály Prágába menekült, s Má­tyást is magával vitte. V. László 1457-ben váratlanul meghalt, ezzel elérkezett a diplomáciai játszmák ideje. Vitéz János, Újlaki Miklós és Szilágyi Mihály megállapodott, hogy Mátyás Podjebrád György cseh király lányát, Katalint veszi feleségül, majd 1458 januárjá­ban megkötötték »a szegedi egyezményt Hunyadi Mátyás ki­szabadításáról és királlyá válasz­tásáról. Szilágyi Mihály és Er­zsébet megígérték, hogy nem állnak bosszút László meggyilko­lásáért, a Garaiak megtarthatták javaikat, Mátyás nagybátyját, Szilágyi Mihályt pedig öt évre kormányzóvá választották. Újabb házassági ötletet felvetve végül a paktum biztosítékaként megállapodtak abban, hogy Má­tyás feleségül veszi Garai lányát, Annát. Az ifjú Hunyadit azonban csak intronizálták, vagyis ünne­pélyesen trónra ültették, a koro­názásra addig nem kerülhetett sor, míg a Szent Korona III. Fri­gyes császár birtokában volt. Mátyás uralkodásának első sza­kasza a királyi hatalom megszi­lárdításáért vívott küzdelemmel telt, majd 1463-ban kiegyezett III. Frigyessel (a korona vissza­vásárlásáról, a török elleni küz­delemről és a trónutódlásról, ha Mátyás fiú örökös nélkül halna meg). Miután nem kellett tartania Frigyestől, megfékezte a báró­kat, a fontosabb tisztségekbe sa­ját híveit - köznemeseket és pol­gárokat - ültette. Erős királyi ha­talom megteremtésére töreke­dett, megreformálta az állam- háztartást, tovább fejlesztette az államszervezetet, a hatalmas adóbevételekből zsoldos hadse­reget verbuvált. Külpolitikai té­ren megosztotta figyelmét a tö­rök veszély és nyugati törekvései között. Uralkodása alatt élte a középkori magyar állam fényko­rát, vált európai nagyhatalom­má. A központosítás eredményei azonban csak átmenetiek lehet­tek, mert az ország gazdaságilag nem volt elég fejlett. A győztes személye az utolsó szavazatok összeszámlálásakor derül csak ki Kiélezett verseny az államfői posztért AATl-ELEMZÉS Csekély előnnyel egy ultranaci­onalista pártvezér indul az élről a szerbiai elnökválasztás második, döntő fordulójában, miután vasár­nap maga mögé utasította az euró­pai integráció híveként kampányo- ló legfőbb vetélytársát. Tomiszlav Nikolics, a Szerb Ra­dikális Párt (SRS) vezetője a vok- sok 39 százalékát szerezte meg, legnagyobb riválisa, Borisz Tadics államfő 35 százalékot kapott. Je­lentősen leszakadva, 7 százalékkal lett harmadik Velimir Ilics populis­ta miniszter, a negyedik helyet a szocialista párti Milutm Mrkonjics szerezte meg 6 százalékkal. Utóbbi két jelölt Nyugat-ellenes politikája jóval közelebb áll Nikoli- cséhoz, mintTadicséhoz. Szavazó­ik többsége valószínűleg a naciona­lista Nikolicsra adja voksát a febru­ár 3-án esedékes második forduló­ban -vélik belgrádi megfigyelők. Tadics számíthat az ötödik he­lyen befutott Cedomir Jovanovics támogatóinak voksaira; a liberális politikus 5 százalékos eredményt ért el. Ez azonban kevésnek tűnik, hiszen 40 százalékjócskán elmarad a Nikolics-hívekhez (39) csapódó Ilics- és Mrkonjics-támogatók (13) együttes voksaitól - még akkor is, ha a második fordulóban a vajda­sági magyar elnökjelölt, Pásztor István hívei (mintegy 2,5 százalék) Tadicsra adnák a szavazatukat. Belgrádi elemzők szerint kiéle­zett versenyben dől el, ki lesz Szer­bia következő államfője: Nikolics vagy Tadics. „Egy bizonyos: ez lesz a legszorosabb választás Szerbia történetében. A győztes személye az utolsó szavazatok Qsszeszámlá- lásakor fog csak kiderülni” - jósolta Marko Blagojevics, a szabad vá­lasztás és demokrácia központ nevű független monitoring csoport munkatársa. Zoran Sztoüjkovics, a belgrádi egyetem politikatudományok tan­székének tanára szerint sok függ a kulcsszereplőktől. Attól, hogy a li­berális, a szerb demokrata és a szo­cialista párt vezetői a két állva ma­radt jelölt közül kinek a támogatá­sára szólítják fel híveiket. Hogy ki nyer, azt csak az utolsó pülanatban, a célfotó fogja eldönteni - véli Szto- iljkovics. Az elnökválasztás eredménye meghatározhatja, hogy a zűrza­varos állapotú Szerbia közelebb ke­rül-e az Európai Unióhoz, vagy visszazuhan az elszigeteltségbe, mely Szlobodan Milosevics autok­rata kormányzása idején, a 90-es évekbenjellemezte az országot. „Nikolics és Tadics különbözően viszonyul Európához, így a máso­dik forduló népszavazás lesz arról, hogy az ország csatlakozni kíván-e az EU-hoz” - jelentette ki Vük Je­remies külügyminiszter, Tadics Demokrata Pártjának a tagja. Nikolics nemrég Nagy-Szerbiá- ról szónokolt, melynek határai mé­lyen beleharapnának Horvátor­szág területébe, és Koszovó meg­védését ígérte katonai eszközök­kel. A választási hadjáratban üyen kijelentések már nem hagyták el a száját. Az új köntösbe bújt 55 éves kragujevaci építésztechnikus óva­tosabb hangot ütött meg, értésre adva: szeretne minden országgal együttműködni, mindenekelőtt Oroszországgal, amely „a legköze­lebb áll” Szerbiához. Szorgalmazta a kooperációt az EU-val is, de „nem mindenáron” - azaz nem Koszovó feladásáért cserébe. A dél-szerbiai tartomány elszakadása esetére nem helyezett kilátásba katonai fel­lépést, csak azt ígérte, Belgrad mi­nimálisra csökkentené a diplomá­ciai kapcsolatokat azokkal az uniós államokkal, melyek elismernék Ko­szovó függedenségét. Mérsékelt hangú nyilatkozatai­val Nikolics nyilvánvalóan azokat az elégedeüeneket próbálja meg­szólítani a demokratikus pártok hí­vei közül, akiket eddig elriasztott az SRS radikális nacionalizmusa. Szavazói főként a kommunizmus összeomlása utáni gazdasági for­dulat vesztesei közül kerülnek ki: a bezárt, felszámolt állami vállalatok állástalanná vált alkalmazottainak a száma százezrekre rúg. Híveinek másik fő csoportját az „újsütetű” szerb állampolgárok képezik. Azok a szerb menekültek, akik a 90-es években Bosznia-Hercegovinából, Horvátországból, Szlovéniából te­lepültek át Szerbiába, de csak Milo­sevics bukása után kaptak állam- polgárságot. A korábbi diktátor re- zsimje ugyanis nagyon megválo­gatta, kinek ad szerb údevelet a mintegy félmillió menekült közül. Paradox módon éppen a demokra­tikus kormányok juttatták (az ál­lampolgárság megadásával) új szavazókhoz a nacionalistákat. A második forduló nagy kérdése, melyik jelölt mögé áll Vojiszlav Kostunica. A konzervatív minisz-. terelnök az első menetben Ilicset támogatta, ám ő kiesett a verseny­ből. Kostunica politikai nézetei közelebb állnak Nikolicséihoz, de miniszterelnöki pozíciója Tadics Demokrata Pártjától függ, amely része a belgrádi koalíciónak. „Szerbia következő elnökét Kostunica fogja megválasztani - jósolta Goran Svilanovics, az or­szág korábbi külügyminisztere. - Bárkit választ is, az nyer a máso­dikkörben.” KOMMENTÁR Mennyire komoly? CZAJL1K KATALIN A politikatudományban alkalmazott demokráciaelméletek alapve­tően két csoportra oszthatók. Az elsőbe tartoznak az úgynevezett minimalista modellek, amelyek szerint minden rendszer, ahol a po­litikai döntéshozók szabad választásokból kerülnek ki, demokrati­kus. A második csoportba tartozó elméletek ezzel szemben egy egész sor egyéb tényezőt is vizsgálnak a szólásszabadságtól kezdve a korrupción át a civil társadalom szabadságáig. A Bósza János je­gyezte Nomos Regionalizmus civil szervezet beszüntetése egyértelműen olyan lépés, amely az utóbbi elmélettípus alapján ki­zárhatja Szlovákiát a demokratikus országok köréből. A komáromi palacsintasütő (korábban állítólag ezzel is foglalkozott Bósza János) autonómiakísérlete minden realitást nélkülöző és kis­sé mulatságos kezdeményezésként indult. Minden bizonnyal az is maradt volna, ha az SNS-es ritmusra menetelő kormánykoalíció fel nem kapja az ügyet, s nem teszi meg Bószát a szlovák államiság első számú ellenségének. A belügyminisztérium másodszori elutasító álláspontja így paradox módon tényleg a demokrácia bajnokává avatja Bószát, aki egy állammal találja szemben magát saját - fur­csa, de teljesen jogszerű - követelésével. Mert akármilyen véle­ménnyel vagyunk is a Nomos Regionalizmus kitűzött céljairól és az egész projekt életképességéről, ahhoz nem férhet kétség, hogy egy demokratikus jogállamban (az alkotmánya szerint Szlovákia is az) törvényes keretek között mindenkinekjogában áll olyan civil szer­vezetet működtetni, amilyet csak akar. A belügyminisztérium döntése - amellyel Ján Slota és Anna Belouso- vová indítványának eleget téve megszünteti a polgári társulást- ezért intő jel, amely arra figyelmeztet, hogy az államhatalom dönté­seiben nem a hatályos jogi szabályozás, hanem önmaga meggyőző­dése alapján jár el. Egyetlen törvény vagy rendelet sem tiltja ugyanis a területi, nemzetiségi vagy bármilyen más autonómia követelését, s még kevésbé az arról szóló vitát és tájékoztatást. Ha bárki - s Szlová­kiában sajnos sokan vannaküyenek-a SzlovákKöztársaságszuve- renitását érzi fenyegetettnek az üyen jellegű cselekvés által, az kizá­rólag az ő problémája, még ha az illető egy koalíciós párt elnöke is. Ha azonban a belügyminisztérium minden jogi alapot nélkülözve azo­nosul a fent említett állásponttal, azmárazegészország,sazon belül mindenállampolgárproblémája,függetlenül attól, mennyire vesszük komolyan Bósza János autonómiavízióját. FIGYELŐ A másság határai Vegyes képet festett az Auszt­riába bevándoroltak helyzeté­ről az a több mint kétszáz ol­dalas szakértői jelentés, ame­lyet tegnap tettek közzé Bécs- ben. A tanulmány számos ajánlást fogalmazott meg a kormány integrációs politikája számára. A jelentésben idézett hivatalos adatok szerint az al­pesi ország lakosságának 16 százaléka - 1,35 millió ember- bevándorló. Közéjük tartoz­nak azok is, akiknek a szülei külföldiek, és születésükkor még nem voltak osztrák ál­lampolgárok. A tanulmány néhány jellegzetességre is fel­hívja a figyelmet:- a bevándoroltak azonos arányban érkeztek muzulmán, római katolikus és ortodox többségű országokból- a kereső külföldiek több mint egyharmada az egykori Jugoszláviából származik, -utánuk következnek az EU- tagországból valók, majd a tö­rökök- zömük a mező- és erdőgaz­daságban, a vendéglátóipar­ban és az idegenforgalomban dolgozik- az EU-államokból szárma­zók képzettsége magasabb, mint az átlag osztrákoké, a volt Jugoszláviából és Török­országból érkezetteké alacso­nyabb- a nem német anyanyelvű is­kolások aránya a 2001-es 10,9 százalékról 2006-ra 14,2 szá­zalékra nőtt- a bevándoroltak által elkö­vetett bűncselekmények szá­ma és aránya az összképet te­kintve viszonylag csekély, de magasabb, ha a külföldiek összlakosságon belüli hánya­dával vetik össze az adatokat- a bevándoroltak között gya­koribb a családon belüli erő­szak- az iszlamizmus, dzsihadiz- mus megfigyelhető körükben, de nem jelentős mértékben- a volt Jugoszláviából és Tö­rökországból származók tizen­egy százaléka komfort nélküli lakásban él (az osztrákok keve­sebb mint egy százaléka)- a bevándorlás „városi jelenség”: a külföldiek több mint kétharmada 10 000 la­kosúnál nagyobb településen él, az osztrákok 37 százaléka „vidéki”- a rossz életkörülmények, a gettósodás nagyban hátráltat­ja az integrálódást, mert a be­vándoroltak nem érzik otthon magukat- a fiatal török nők közül egy­re többen maradnak otthon: 1995-ben 17,2 százalékuk, 2002-ben 32 százalékuk. A szakértők azt tanácsolják a kormánynak, hogy különböző intézkedésekkel - a német- nyelv.-tanulás támogatásával, a bevándoroltak szakképzettsé­gének alaposabb figyelembe vételével és a hazai munkaerő­piaci igényekhez való igazítá­sával, a külföldiek létkörülmé­nyeinek javításával - segítse az integrálódást, a szorosabb beil­leszkedést az ausztriai társada­lomba. Hasznos lenne, ha poli­tikusok, rendőrök, televíziósok között minél több külföldi len­ne. Elengedhetetlen, hogy a bevándoroltak fogadják el az alpesi ország alapértékeit: a gyűlöletet keltő, uszító prédi­kációkat, a női körülmetélést és a vérbosszút szigorúan büntet­ni kell. A toleranciának kölcsö­nösnek kell lennie, és bár a multikulturális társadalom ki­alakulása nem zárható ki, lé­nyeges, hogy az elkülönüléssel járó másság határait ne „nyújtsák túl”, (mti)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom