Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-22 / 18. szám, kedd
12 Tudomány ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 22. www.ujszo.com A Nobel-díjas Lev Davidovics Landau orosz tudós a legmodernebb matematikai apparátussal több kötetben dolgozta fel a fizika kétezer éves eredményeit Száz éve született a fizika „írástudatlan” zsenije A sztálini terror gépezete kis híján Lev Davidovics Landaut is bedarálta (Képarchívum) A tudománytörténet nagy szerencséjére a legtöbb tudósjó előadó és publicista is, gondolatait világosan, érdekesen tudja megfogalmazni, emiatt oroszlán- részt vállalnak elméleteik elfogadtatásában. Viszont nem tartozik ebbe a kategóriába a ma 100 éve született Nobel-díjas orosz, Lev Davidovics Landau fizikus. OZOGÁNYERNŐ A világos fogalmazás, jó előadásmód egyaránt vonatkozik minden idők három legjelentősebbnek tartott fizikusára, az ókor zsenijére, szirakuzai Arkhimédészre, a klasszikus fizika megalkotójára, Isaac Newtonra és a huszadik század páratlan zsenijére, Albert Einsteinre. Munkáikat - ha nem is mindig elméleti cikkeiket, hanem ismeretterjesztő könyveiket - már a kortársak is széles körben olvasták, tekintve, hogy nemcsak a vájt fülűeknek szánták mondandójukat. Az ő tökéletes ellentétük Lev Davidovics Landau, aki soha nem tudta érthetően közölni gondolatait, ennek ellenére minden idők legterjedelmesebb és legátfogóbb tudományos műnek, a tízkötetes Elméleti fizikának szerzőjeként tartjuk számon, amely a mintegy tizenötezer gépelt oldalnyi terjedelmével minden bizonnyal a Guinness-féle Rekordok könyvében örökre biztosította számára az első helyet. Az elmondottak fényében aligha meglepő, hogy e grandiózus művet nem ő írta. A témát ismerő kortársak ehhez annyit tesznek hozzá, hogy nem is szerzőtársa fejében született. A Lev Davidovics Landau és Jevgenyij Lifsic által jegyzett hatalmas szellemi alkotást a beavatottak már keletkezése idején úgy jellemezték: ezt a művet nem Landau írta és nem Lifsic találta ki. A fordított szerep- osztás mindkettejük javára vált: a huszadik századi elméleti fizika egyik egyetemes zsenijének fejéből kipattant gondolatokat a kevésbé mély elméleti tudással rendelkező, briliáns publicista öntötte olyan formába, hogy a kettejük által jegyzett alkotást minden kul- túmyelvre lefordították. Nyugodtan mondható, hogy a testes mű az elkövetkező évtizedekben is az elméleti fizikusok legfontosabb kútfője lesz Moszkvától Torontóig, Londontól New Yorkig, Syd- neytől Pekingig, vagyis mindenütt, ahol e tudomány kétezer éves eredményeit a legmagasabb szinten kívánják megismerni a jövő tudósai. Ki volt valójában e nagyszerű elme, aki nemcsak közkinccsé tette a fizika eredményeit, hanem saját elméleti munkásságával oly mértékben járult hozzá a legfontosabb természet- tudomány eredményeihez, hogy maga is megkapta a Nobel-díjat? Bakuban, Azerbajdzsán fővárosában látta meg a napvilágot 1908. január 22-én. Kivételes képességei már kora gyermekkorában meg- nyüvánultak, erről ő maga ekképp vallott: „Az integrálszámítást csak tizenhárom éves koromban sajátítottam el, de a deriválást azóta ismerem, amióta az eszemet tudom.“ Pontosításként érdemes megjegyezni, hogy mindkettő napjainkban is egyetemi tananyag. Tanulmányait szülővárosában végezte, kezdetben a bakui műszaki főiskolát látogatta, majd átlépett a helyi egyetemre, ahol egyidejűleg két szakot: a matematika-fizikait és a vegyészetit is látogatta. 1924-ben átlépett a leningrádi egyetemre, ahol 1927-ben elméleti fizikusként végzett. Már ebben az időben feltűnést keltett eredeti gondolataival, amelyeket a szaksajtóban publikált, ennek eredményeképpen másfél éves tanulmányi ösztöndíjat nyert Dánia, Anglia és Svájc kutatóintézeteiben. Az előbbi helyen a Nobel-díjas Niels Bohr munkatársa lett, aki olyan mély hatást gyakorolt rá, hogy egész életén keresztül egyedüli szellemi vezéreként tisztelte. Hazatérte után a Harkovi Fizikai- Műszaki Intézet munkatársa lett, amely hamarosan - nem kis mértékben az ő érdemeként - a szovjet elméleti fizikai kutatások legfontosabb központjává nőtte ki magát. Itt találkozott az épp friss diplomás Jevgenyij Lifsiccel, aki elválaszthatatlan társa lett, annál is inkább, mivel az ő kuszán megfogalmazott, ám annál izgalmasabb felismeréseit könnyen emészthető formába öntötte. Nyűt titok volt, hogy még a Landau által egyedül jegyzett cikkeket, tanulmányokat, elméleti munkákat is Lifsic fésülte át. Aminek az ad különös jelentőséget, hogy ebben az időben vetődik fel Landauban egy egyetemes fizikakönyv megírásának az ötlete. Ehhez tudni érdemes, hogy ebben az időben már teljesen új matematikai apparátussal dolgoztak a fizikusok, a mátrixok elfogadott matematikai módszerré váltak, és épp Landau nevéhez fűződik a kvantummechanika sűrűségmátrixának a meghatározása. A grandiózus terv szerint több kötetben dolgozták volna fel a legmodernebb matematikai apparátussal a fizika kétezer éves eredményeit. A múlt század harmincas éveinek közepén indult sorozat végül is 10 részesre sikerült, amelynek szellemi vezére és irányítója Lev Landau volt. Természetesen több munkatársa is részt vett e nagyszerű mű megírásában - amelyhez a tudománytörténetben csupán Newton legendás Princi- piája hasonlítható -, viszont „névtelenek“ is akadnak közöttük. A Statisztikus fizika rész szerzőjeként Pitajevszkij és Lifsic szerepel, holott az eredeti változatot Mat- vej Petrovics Bronstejn írta, akit a kézirat leadása után letartóztattak, majd hamarosan, 1938 nyarán koholt vádak alapján kivégeztek. Sajnálatos módon nemcsak a hazai, hanem a külföldi kiadásokból is kifelejtették a nevét, ez a méltatlanság napjainkig kísérti e nagyszerű fizikust. A meglehetősen szabadgondolkodó Landau is gyorsan konfliktusokba keveredett, ez először csak munkahelyi csetepatékban nyilvánult meg, hamarosan azonban az élete is veszélybe került. 1937-ben az egyetem rektorával akasztotta össze a tengelyt, ezért jó barátjához, Pjotr Kapicá- hoz fordult segítségért, aki állást ajánlott fel neki az épp megalakított moszkvai fizikai kutatóintézetben, ahol Landau az elméleti fizika főosztályának vezetője lett. Az eredetileg radikálisan burzsoáziaellenes tudós a terror egyre nyilvánvalóbb térhódításának hatására szembefordul korábbi nézeteivel, egyre hangosabban szólal fel a sztálini fasizmus ellen, 1938-ban még egy röpirat megfogalmazásában is részt vesz. Letartóztatják, és minden bizonnyal csak Pjotr Kapica páratlanul bátor kiállásának köszönheti, hogy életben marad: már a letartóztatás napján levelet ír Sztálinnak, egyidejűleg megszervezi a külföldi szolidaritási mozgalmat is, amelynek élére maga Niels Bohr áll. Az elsöprő tiltakozási hullám hatására - amelyben Nobel-díjas tudósok tucatszám nyilvánítják ki Landauval való szolidaritásukat - enyhítenek a tudós börtönviszonyain, majd amikor Kapica egy év múltán kemény hangú levelet ír a szovjet külügyminiszternek, Molotov- nak, jobbnak látja a hatalom Landaut szabadon bocsátani. Persze tipikusan szovjet feltételekkel: Kapica személyesen felel a volt fogolyért, ami egyben azt is jelenti, hogy a legkisebb politikai megnyilvánulás esetén ő maga is a Gulagra kerül. Az elszenvedett atrocitások hatására Landau a továbbiakban csupán elméleti kutatásoknak szenteli életét. A tudomány nagy szerencséjére. Ugyanis jelentős mértékben járul hozzá a szuprafolyékonyság magyarázatához, a szupravezetés elméletéhez (szerzőtársa a Ginzburg-Landau szupravezetési elméletnek), a plazmafizikához (Landau-féle csillapítás), az elektrodinamika kvantumelméletéhez (Landau-pólus) és a neutrínók kétfázisú elméletének kidolgozásához. Pjotr Kapica amellett, hogy Landau életét megmentette, személyes szabadságát kockáztatta miatta és közvetlen munkatársául fogadta, beavatta őt a szuperfolyékonyság rejtelmeibe is. A folyékony hidrogén különleges mechanikai tulajdonságait Kapica fedezte fel, amikor megállapította, hogy bizonyos hőmérsékleten egyes folyadékokban megszűnik a súrlódás. Ezen a téren végzett munkásságáért 1978-ban fizikai Nobel-díj- jal tüntették ki. De tanítványát, Lev Davidovics Landaut a jelenség elméleti magyarázatáért tizenhat évvel korábban, 1962-ben részesítették ugyanebben az elismerésben. Csakhogy ez az év hajszál híján végzetessé vált számára: súlyos autóbalesetet szenvedett, amelyből haláláig nem gyógyult fel. Hogy egyáltalán túlélte, az a világ tudósai részéről megnyilvánuló szolidaritásnak köszönhető, akik anyagilag segítették rehabilitációját. Talán mondani sem kell, hogy az önfeláldozó atyai jó barát, Pjotr Kapica állt ezúttal is az életéért küzdő tudós mellett. Balesetének következményeit soha sem heverte ki. Ennek hatására, valamint a megfeszített munka következtében és a börtönbeli szenvedések következményeként 60 éves korában, 1968. április 1-jén elhunyt. Kivételes tehetségéről nemcsak No- bel-díja és a fizika több területén végzett alapvető jelentőségű munkássága tanúskodik, hanem az a páratlan tízrészes munka is, amelyet a szó szoros értelmében nem ő írt, de nélküle soha sem látott volna napvilágot, amelynek híján modem elméleti képzésről aligha beszélhetnénk szerte a világ négy sarkán. Magyar kutatás szerint a számítógépek annyira értik a kutyák nyelvét, mint mi Pásztorkutyák ugatásán tesztelték a mesterséges intelligenciát A tűzhányó kétezer évvel ezelőtt tört ki, sziklás törmelékrobbanást okozva Ősi vulkánkitörés nyomaira leltek az Antarktisz jégtakarója alatt ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Egy magyar kutatás szerint a mesterséges intelligenciával ellátott számítógépek legalább annyira értik a kutyák nyelvét, mint az emberek. A kutatók 14 magyar pásztorkutyától származó több mint 6 ezer ugatáson tesztelték a mesterséges intelligenciát lehetővé tevő szoftvert. A kutatás során hatféle ugatást különböztettek meg és rögzítettek. Jelző ugatás: ezt olyankor vették fel, amikor a kutató akkor érkezett a kutyatulajdonos házához, amikor a gazdi éppen nem volt otthon. Harci ugatás: ezeket kutyaiskolákban rögzítették, amikor az 9k- tató arra késztette a kutyát, hogy harapjon a kezén lévő kesztyűbe, és ugasson agresszíven. Sétára hívó ugatás: ezek akkor kerültek szalagra, amikor a kutya gazdája úgy tett, mintha sétára vinné négylábú kedvencét. Labdázós ugatás: ennek felvételére akkor került sor, amikor a gazda labdát tartott a kezében kutyája szemei előtt. Játékos ugatás: ez akkor hangzott el, amikor a gazdi kötélhúzást játszott kutyusával. Panaszos ugatás: ezek akkor hangzottak el, amikor a kutyatulajdonos egy fához kötözte az ebet, és látótávolságon kívül került. A program az esetek nagyjából felében arra is választ tudott adni, hogy melyik ugatás melyik kutyától származik. Kutatók korábban Az ebek azért ideálisak a kutatás elvégzésére, mert már évezredek óta élnek együtt az emberekkel. arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi fül nem tud megbízhatóan különbséget tenni az egyes kutyák ugatása között. Miután kielemezték az ugatások digitális változatát, a számítógép 43 százalékos arány mellett találta el az ugatás fajtáját, nagyjából olyan mértékben, mint az átlagosan tízből négyszer beletrafáló emberek - mondta Molnár Csaba, az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológusa. A szoftver különösen a sétával és labdázással kapcsolatos ugatás terén teljesített jól: ezeket az embereknél is jobban felismerte. Ajátékos és a panaszos ugatás felismerése kapcsán viszont már megmutatkozott az emberi érzékelés előnye a számítógéppel szemben. Molnár szerint a dolog egész biztosan más állati hangokkal is jól működne. A kutató mégis úgy véli, az ebek azért ideálisak a kutatás elvégzésére, mert már évezredek óta élnek együtt az emberekkel. Ha csak két állat közötti kommunikációra kéne figyelni, akkor sokkal nehezebb lenne a jelentés megértése - tette hozzá. Az elkövetkezőkben a kutatók különböző kutyafajták ugatásait fogják egymással összevetni. Mivel a különböző fajtákat más és más céűal tenyésztették, így elképzelhető, hogy ez az ugatásukban is tükröződik. (PB, ú) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Állításuk szerint az első bizonyítékát találták meg kutatók egy vulkánkitörésnek az antarktiszi jégtakaró alatt. Úgy hiszik, a tűzhányó mintegy kétezer évvel ezelőtt tört ki, valószínűleg áttörte a jégtakarót, gőz- és sziklás törmelékrobbanást hozva létre. A Brit Antarktiszi Felmérés kutatói szerint, az eredmények segíthetnek megismerni egy olyan jégtömeget, mely valószínűleg kulcs- fontosságú szerepet játszik a klímaváltozásban. A kutatók a kitörés nyomaira a terület 2004-2005-ös, légi felmérése során begyűjtött radaradatok elemzésével találtak rá. Az adatok egy réteg vulkáni hamut mutattak, mely igen reflektív a radar számára és amely a jég felszínére rakódott le, s azután temette el a több évnyi hó a mai Hudson Mountains területén. A régió közepén, a jég alatt, a szikla hegy alakjában emelkedik mintegy 1 kilométer magasra. A rajta lévő jég vastagsága azt sugallja, hogy a kitörés 2200 évvel ezelőtt következett be. „A jég alatti vulkánkitörés felfedezése az antarktiszi jégtakaró alatt már magában egyedülálló - mondja Hugh Corr vezető kutató. - Úgy hisszük, ez volt a legnagyobb kitörés az AntarktiMűholdas bizonyítékokkal kombinálva kiderült, hogy a nyugat-antarktiszi jégtakaró intenzíven veszít tömegéből. szón az elmúlt 10 ezer évben. Tekintélyes lyukat ütött a jégtakaróba, és legalább 12 kilométer magasra emelkedő, hamu- és gázcsóvát hozott létre“. A kitörés korából származó egyéb bizonyítékokat jégmagokból nyerték ki, melyeket a fehér kontinens számos részéből gyűjtöttek be. Számos minta egy olyan vékony jégréteget mutat, mintegy 2200 évvel ezelőttről, mely szokatlanul jól vezeti az áramot. A csapat szerint ezért a vulkán lehetett felelős, amikor savakat és egyéb vezető vegyületeket köpött a levegőbe, melyek aztán a talajra hullottak, és beépültek a jégbe. A Hudson Mountains a Pine Island gleccser közelében fekszik, mely egyike azon nyugat-antarktiszi gleccsereknek, melyek folyása az utóbbi években felgyorsult. Műholdas bizonyítékokkal kombinálva kiderült, hogy a nyugat-antarktiszi jégtakaró veszít tömegéből, mely miatt néhány sarkkutató úgy hiszi, a melegebb óceáni víz gyorsítja fel ajég folyását a tengerbe. Hosszabb távon ez hozzájárulhat a tengerszintek emelkedéséhez. Ám azok a vulkánok, melyek jelenleg nem szembetűnően aktívak, ugyancsak generálhatnak hőt ajég adatt. A kutatók szerint a megfigyelt tűzhányó valószínűleg ezt teszi. David Vaughan kutató szerint ez egészen a Pine Island gleccserig húzódhat és vékonyíthatja azt. A nyugat-antarktiszi gleccserek szélesebb körű vékonyodását azonban nem magyarázza meg. (m)
