Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-22 / 18. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 22. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ RZECZPOSPOLTTA A gyengeség jeleként értékelte a Rzeczpospolita az orosz vezérkari főnök kijelentését, hogy Oroszország nagy veszély esetén kész atomfegyvert bevetni megelőző csapásként. „Figyelni kell a fenyegetésekre, de nem szabad megijedni tőlük, s nem szabad meghajolni előttük” - írta az újság, így folytatva: Moszkvában nem csak Jurij Balujevszkij fenyegetőzik atomfegyverrel. Hallottunk már európai városokra irányzott rakétákról és új világháborúról is. A lap álláspontja szerint nehéz lesz kompromisszumot elérni Oroszországgal a Kelet-Európába tervezett amerikai rakétapajzs ügyében. Moszkva mindenáron igyekszik megakadályozni a pajzs lengyelországi elemeinek - tíz elfogórakétának - a kiépítését, (mti)- Nyugodtan gombolja be a kabátját! Engem sokkal jobban izgat, hogyan gazdagodtak meg a mi becsületes politkusaink. (Peter Gossónyi karikatúrája) Választás Szerbiában: várakozáson felül szerepelt a Magyar Koalíció Döntés a második fordulóban Két szilárd akarat megizmosodása jellemezte a szerbiai elnökválasztás első fordulóját; a voksolók magas száma (négymillió: 61 százalékos részvételi arány) - rácáfolva minden előzetes közvélemény-kutatási prognózisra - a változás szükségességét jelzi. S1NKOV1TS PÉTER E ponton túl azonban a két tábor útjai szétválnak: az egyik az eddiginél határozottabban követeli az Európához való közeledést, míg a másik a radikálisok kezébe adná a hatalmat. Ez utóbbiak kampányuk során Koszovó minden áron való megtartása mellett a szociális kérdésekre helyezték (feltűnően mérsékelt tónusban) a hangsúlyt (igazságosság, a korrupció elleni harc) - s a demagógia ezúttal is bőséggel kamatozott. Közben ismételten nyü- vánvalóvá vált, hogy Szerbiában a politikai erővonalak 2000 óta szinte változadanok, egyedül talán a meggyilkolt Djindjics miniszterelnök legközelebbi munkatársának, Csedomir Jovanovicsnak a színre lépése jelent némi mozgást az állóvízben, de a legeurópaibb politikusnak ezúttal (is) a szavazatok mindössze 5,5 százaléka jutott. Egyébként szinte riasztó, hogy a fővárosban, Belgrádban a radikálisok győztek - ne feledjük, elnökük az a Vojiszlav Seselj, aki Hágában várja az ítéletet. Mégis, némi optimizmussal, azt is állíthatnánk, hogy minden a menetrend szerint halad. Hiszen a második fordulóba a várakozásoknak megfelelően Nikolics (Szerb Radikális Párt) és Tadics (Demokrata Párt) került, az előbbi közel 40, a másik 35,5 százalékos eredménnyel. A különbség nem nagy, behozható, ez a „begyakorolt” forgatókönyv kétszer-háromszor már bevált, mindannyiszor a „döntőbíró” Kostunica (jelenlegi miniszterelnök) révén, a mérleg alkalmasint ezúttal is az ő kezében van. Az általa irányított Szerbiai Demokrata Párt (SZDP) helyezkedése azonban most nehezebben kiszámítható, s ha a pártvezetés a tagság „úgymond” lelkiismeretére bízza a szavazatok leadását, akkor a február 3-ai második forduló vég- kimenetele teljességgel megjósolhatatlan. (Felmérések szerint az SZDP-tagok kétharmada Tadicsot támogatná, egyharmada viszont ellenlábasát.) Könnyen megtörténhet tehát, hogy az ország sorsát, jövőjét befolyásoló államfőválasztáson mindössze néhány tízezernyi szavazat dönt. Magyar szempontból a választás első fordulója messze felülmúlt minden előzetes becslést és reménykedést: a Pásztor István nevével fémjelzett Magyar Koalíció a megcélzott nyolcvanezer helyett százezernél is több szavazatot kapott! Avagy: harmincötezerrel többet, mint tavaly januárban összesen, amikor a szerbiai parlamenti választásokon a magyar pártok külön indultak. „Egy évvel ezelőtt azt mondták, vége a kisebbségi politizálásnak a Vajdaságban - mondta friss nyüatkozatában Pásztor a Magyar Szónak. - Én ma kimondhatom, hogy ez nem igaz. - Egy ilyen szintű támogatottsággal a választóink azt jelezték nekünk, hogy annak, amit néhány hónapja elkezdtünk, nincs alternatívája. Minden önkormányzatban sikerült növelnünk a támogatottságunkat, főleg Zentán, Adán, Magyarkanizsán és Csókán.” Az elképzelések szerint a soron következő napokban a Magyar Koalíció képviselői Borisz Ta- diccsal egyeztetnek, s ha a demokraták köztársaságielnök-jelöltje vállalja a magyar közösség választási programját, a második fordulóban a magyarság szavazatai őt támogatják. A végzettség nem minősít, a kommunizmusban rengeteg (marxista, szocialista) zöldséget tanítottak Bezzeg mi, politikusok! GÁL ZSOLT A Szlovákiát irányító politikai elit tagjai közül egyre többen csatlakoznak Robert Fico miniszterelnök újságírók ellen indított hadjáratához. Először Ivan Gašparovič köztársasági elnök állt Fico mellé, mondván, a kormánynak saját médiákra lenne szüksége, mert a meglevők nem tájékoztatják rendesen (értsd a hatalomnak tetsző módon) a polgárokat. A Gašparovič-palota, akarom mondani Grassalkovich- palota lakójának kijelentése természetesen annak fényében is értelmezhető, hogy az illető a következő választási ciklusban is maradni szeretne hivatalában és palotájában, amihez nélkülözhetetlen a legnagyobb kormánypárt, a Smer támogatása, ezért ülik nyilvánosan kiállni a kormányfő mellett. De nemsokára csatlakozott a sopánkodók- hoz Vladimír Mečiar is, Fico és Gašparovič szövetségese, vagyis ellenfele, azazhogy... Szóval, hol ellenfele, hol szövetségese, mindenesetre a sajtó pocskondiázásában mindenképpen hűséges szövetséges. Elvégre a bokszoló kormányfő tudását (mármint boksztudását) nemegyszer a szemtelen újságírók ellen is hasznosította. Például, amikor a Joj televízió riportere az iránt érdeklődött, hogy honnan is szerezte a pénzt Elektra nevű villájára. A jobbegyenes kíséretében elhangzó válasza („ha ezt még egyszer megkérdezed, olyat beb...ok, hogy nem térsz magadhoz”) talán mindennél frappánsabban jelképezi a jelenlegi hatalom sajtóhoz való viszonyát. Amíg a média szolgalelkű propagandaeszköz a kezükben, mint a főmufti uralkodása idején a közszolgálati tévé és rádió, meg a hűséges pártiapok, addig minden rendben van. Ha azonban a riporterek kényelmetlen kérdéseket merészelnek feltenni, akkor egyből odacsapunk - képletesen szólva vagy a gyakorlatban is. Mečiar nemrég azt vetette a hazai újságíró-társadalom szemére, hogy Szlovákiában bárki lehet újságíró, aki mikrofont tart a kezében. Nem sokkal ezután Dušan Čaplovič miniszterelnök-helyettes is beállt a kórusba, egyetértve Mečiarral abban, hogy az újságíróknak nincs megfelelő képzettségük. Erre már Viera Tomanová szociális és családügyi miniszter sem hagyhatta annyiban, hogy a Trend gazdasági hetilap főszerkesztője, Rado Baťo földönkívülinek nevezte. Beperelte 30 ezerkoronára, akiadóját meg50 ezerre. Egy kicsit furcsa, hogy az összehasonlítás után, 2007. június 28-án Tomanová a TA3 hírtelevíziónak még azt nyilatkozta, hogy az egészen csak nevetni lehet, meg hogy őt semmüyen karikatúra nem tudja kihozni a sodrából, ellenkezőleg, csak jót mulat rajtuk. Vajon most miért változott meg hirtelen a véleménye? Ez már rázós kérdés, talán az X-akták keretében fény derülhetne rá, már csak azért is, mert érintettek a földönkívüliek. A hatalmi elit média elleni acsar- kodásából egy valamirevaló érvet lehet kihalászni, ez az újságírók képzettségére vonatkozik. Való igaz, hogy Szlovákiában sok vezető újságíró nem végzett valamelyik egyetem zsurnalisztika szakán, sót nincs főiskolai végzettsége. Paradox módon általában a legjobb és a legelismertebb újságírókról van szó. A vezető politikusok tekintélyes része viszont jogot végzett, sőt a docensi titulusig vitte egyetemi karrierje során. Bezzeg mi, politikusok, mondhatná Mečiar, Fico, Gašparovič vagy Ján Cuper (az utóbbi három docens). Ez a felsorolás egyben a legjobb példa arra, hogy Ids hazánkban a főiskolai végzettség egyáltalán nem garancia semmire. A felsorolt jogász urak ugyanis ahol tudták, ott taposták sárba a jogállam eszméit. Ä végzettség azért nem minősít, mert a kommunizmusban - amikor a felsoroltjogász urak megszerezték - a társadalomtudományokban rengeteg (marxista, szocialista) zöldséget tanítottak, no meg kapcsolatokkal és megfelelő helyezkedéssel lendíteni lehetett a tanulmányi eredményeken. Jelenleg pedig azért nem mérce, mert szinte nincs olyan átlag alatti műveltségű fiatal, aki ne tudna diplomát szerezni valamelyik felsőoktatási intézményben. Különben is, az újságíróknál az eladott példányszám, a nézettség, illetve a hallgatottság a döntő vagy az általuk végzet munka színvonala (ki milyen szemszögből közelíti a kérdést) és nem a képzettség, akárcsak a politikusoknál, ahol a szavazatok száma a fontos, mega döntéseik minősége, nem pedig az, hogy ki milyen okos vagy művelt. KOMMENTÁR mmmmmmmmmmm ■- i íhnh ímmmincm^ agg .■■ méMí Repeta kifulladásig JARÁB1K BALÁZS Bár a radikális Tomiszlav Nikolics nyerte a szerb elnökválasztások első fordulóját, az előzetes eredmények szerint négy százalékpontos hátrányban liheg mögötte Borisz Tadics, Európa egyik „legcsinosabb” államfője, legalábbis Belgrád kult(urális)program-magazinja szerint. Az apolitikus hetilap nem adta fel elveit, de legalább külcsín alapján osztályozta a jelölteket. Volt olyan jelölt - Jugoszláv Dobricsanin -, akiről még fényképet sem találtak, de ez az akció is jelzi, a szerbek (ki-ki a maga módján) komolyan vették a vasárnapi voksolást. A nyugati mértékadó sajtó szerint az elnökválasztás tulajdonképpen referendum Szerbia számára. Vagy Európát választja Ta- diccsal, vagy a nemzetközi izolációt és Oroszországot Nikoliccsal. Bár a 61 százalékos részvétel megerősíteni látszik a véleményt, Szerbiának még túl kell tennie magát - legalább formálisan - Koszovó elvesztésén. Ez pedig nem lesz könnyű, még akkor sem, ha teljesen világos a Balkánon, hogy az albánok csupán a Nyugat (az EU és az Egyesült Államok) nyomásának engedve halasztották Koszovó függetlenségének kihirdetését a szerb elnökválasztás utáni hetekre. Nem csoda, hogy Koszovó a legforróbb politikai téma, amely Szerbia számára 1999-től, amikor megszállta a jugoszláv hadsereg, elvesztett tartomány. De amíg Koszovó a legfontosabb téma, Szerbia képtelen lesz újítani. Vasárnap szinte hajszál híján a négy évvel ezelőtti eredmény született - akkor is Nikolics nyert az első fordulóban, és akkor is Tadicsot emelték pajzsra a másodikban a kicsit józanabb szerbek. Vélhetőleg így lesz ez két hét múlva is, bár a radikálisoknál a szemtanúk szerint jó kis disznótort rendeztek a vezír 39 százaléka és a magas választási arány tiszteletére. Úgy vélik, ezzel megdőlt az az elmélet, mely szerint radikális jelöltre maximum harminc százalék szavaz, és Nikolicsnak esélye van a második fordulóban. Ráadásul Koszovó elméletileg nekik kedvez. Vagyis a szerbek nagy valószínűséggel repetázni fognak - a második fordulóban ismét Nikolics-Tadics párharc lesz. Koszovó elvesztésének megemésztése nélkül azonban a Balkán legproblem- tikusabb országa aligha fogja rövid távon követni Szlovéniát, Horvátországot, Macedóniát és Montenegrót az európai úton. Ehhez vélhetőleg nem lesz elég az egyébként a szerb trikolór előtt pózoló európai Tadics, az európai kék alapon kampányoló radikális Nikolics és néha egy-egy fontos politikai pillanatnál kijózanodó szerb többség. Most még repeta kell, de akkor legyen kifulladásig. Utána pedig jöjjön az újabb szerb politikai katarzis és az új nemzedék, ahogy már annyiszor a modem szerb történelem folyamán. JEGYZET Nem show, kész átverés KOVÁCSÁGNES A kilencvenes évek végén Németországban bébiszitterked- tem, ott szoktam meg, hogy a postaládákat telepakolják ingyenes divatlapokkal, magazinokkal. A nők átlapozták ezeket, többnyire választottak is belőlük mhát, fehérneműt, pulóvert, mindenfélét, amit aztán a csomagküldő szolgálat pár napon belül kézbesített. Ha valami miatt elégedetlenek voltak az áruval, visszaküldték, postafordultával megkapták a pénzüket. Anno én is rendeltem magamnak egy nyári ruhát, meg egy szandált, a mai napig hordom. Ma már itthon is teletömik a postaládákat hasonló magazinokkal. S egyre többen vannak, akik rendelni mernek belőlük. Azért fogalmazok így, mert nálunk a csomagküldő szolgálat szolgáltatása, ha finoman akarok fogalmazni, még mindig kész kaland, ha kevésbé finom akarok lenni, kész átverés. Nem pár nap múlva kapja meg a kedves rendelő-vevő az árut, hanem pár hét kell hozzá. Amikor megrendeli, akkor még van pénze, de amikor megérkezik a csomag, éppen az utolsó ezrest váltja fel a közértben, a hó vége meg még messze van. Ja, hogy tegye félre az összeget? Ez is egy megoldás, nem is rossz, de aki fizetéstől fizetésig él, annak ez nem megy. Nemrég az egyik ismerősöm panaszkodott, hogy már vagy két hónapja megrendelt egy fürdőszobaszőnyeget. Rendkívül olcsó volt, és a képen is jól festett. Egyenesen kettőt rendelt belőle, gondolta, karácsonyra meglepi vele a szüleit. Igen ám, csakhogy más ajándék után kellett néznie, mert karácsonyra bizony nem érkezett meg a csomag. Kérte a fiát, kérdezze meg az interneten a társaságtól, mire számíthat. Válaszoltak is, hogy a raktárban éppen nincs az, amit rendelt, de négy (!) héten belül szállítják. Szóval még egy hónap. Semmi elnézés, semmi jelzés, hogy kedves ügyfél, ne veszítse el a türelmét, rövidesen megérkezik a megrendelt áru. Amikor végre megérkezett a már nem is várt és rég elfelejtett csomag, meglepődve látja a kedves ismerősöm, hogy vékonyabb a kelleténél. Talán csak egyet küldtek kettő helyett, futott át az agyán. Ám amikor kibontotta a csomagot, akkor látta, hogy ott van mind a két fürdőszobaszőnyeg, de korántsem olyan vastag és puha, „kellemes a lábnak” anyagból készült, mint a magazin fotóján látszik. Vékony, durva, a közép-európai kényelemhez szokott lábnak olyan, mintha reszelőn sétálgatna. Nincs mit szépíteni, sima átverés. Megkérdeztem, miért nem küldte vissza azzal a megjegyzéssel, hogy nincs megelégedve vele, vagy, mert nem olyan, mint a fotón (ilyen alternatívát is be lehet karikázni a reklamáció során). Azt felelte, már nem volt kedve foglalkozni a szőnyegüggyel. Ismét becsomagolni, postára adni, csak ráfizetne. Lehet, hogy a társaság is számol ezzel, azért húzza az időt. Két megrendelőt biztosan elveszítettek - örök időkre. Az ismerősömet és engem.
