Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-16 / 13. szám, szerda
Szülőföldünk-sport 27 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 16. A naszvadiak hagyományosan minden évben részt vesznek a Havlíčkúv Brod-i kézilabdatomán Szeretnének szorosabban együttműködni a gútaiakkal (Képarchívum) Hogyan neveljünk élvonalbeli játékosokat pusztán lelkesedésből? A naszvadi kézilabda titkának nyomában Csak a botlábúak nem sportolnak Mi a közös Haris Katalinban, Zácsik Szandrában és Kovacsicz Mónikában? Mind a hárman a Fradi játékosai. És még? Mind a hárman Naszvadon ismerkedtek meg a kézilabdával. Úgy, mint a Vácott játszó Gogola Klaudia, a Székesfehérvárt erősítő Bízik Boglárka vagy a vágsellyei Duslo játékosa, Csalava Mária. BŐD T1TAN1LLA A névsor és a klublista igazolja, Naszvadon jó kézilabdáslányok teremnek. Netán a földrajzi szélesség és hosszúság szerencsés találkozásának folytán? „Lehetséges, hogy a naszvadi-imelyi gyerekekben van egy kis gén, mert hisz azt mondjuk, csak a botlábúak nem sportolnak Naszvadon” - ismeri el nevetve Miskovics György, a kézilabdaklub menedzsere és egyben a női csapat edzője. Persze sejtjük, az igazságot nemcsak a génállományban kell keresnünk, sokkal inkább a szisztematikus munkában és a hagyományokban. Naszvadon 1971 óta működik a kézilabdaklub, s a közel negyvenéves fennállás alatt országos bajnoki címekkel is büszkélkedhet az egyesület, amely jelenleg négy csapatot működtet - a nők az I. ligában, azaz a másodosztályban indulnak (8 mérkőzés után a 8. helyen állnak a táblázaton), az ificsapat a II. Ugában szerepel, az idősebb diáklányok és a fiatalabb diáklányok együttese pedig a megyei bajnokságokban gyűjti a pontokat. A klub három iskolával működik együtt kiemelten - a naszvadi magyar és szlovák alapiskola, és az imelyi magyar alapiskola diákjai is már másodikos koruktól kézilabdáznak. „Ha tartani akaijuk a lépést a sportág élvonalával, muszáj korán kezdeni a felkészítést. Negyven-ötven gyerekkel foglalkozunk, a második-harmadik osztály után már nagyon komoly szinten. Ezért már áldozatokat is kell hozniuk a gyerekeknek, hiszen hetente háromszor van edzés, hétvégenként pedig mérkőzések és tornák” - tudjuk meg Miskovics Györgytől, aki a klub többi vezetőjéhez, edzőjéhez hasonlóan sportszeretetből végzi a munkáját. „Mindenki amatőr szinten, lelkesedésből csinálja. Ha a nemzetközi tornákon más országokból érkező sportvezetőkkel beszélgetünk, kiderül, hogy Szlovákia a feltételeket tekintve bizony az utolsó helyen kullog. A szív, az akarat, a lelkesedés viszont pótolhatja ezeket a hiányosságokat” - állítja Miskovics György. A klubot jelenleg a Ferplast Slovakia cég mellett a naszvadi és az imelyi önkormányzat támogatja, s néhány további vállalkozó mindkét községből. Ezért is lett az egyesület hivatalos neve 2001-től ŠSK CVČ Nesvady - Imeľ. „A naszvadiakon kívül az imelyiek is segítik a klub működését, és onnan is van sok gyerek. Ezért kérték, hogy ha lehetne, jelenjen meg az Imely név is a klub elnevezésében. Jogos volt ez a kérés, végül is a csapatra a naszvadiak és az imelyiek is büszkék” - magyarázza Miskovics György. Ha meglenne a megfelelő anyagi háttér, komoly csapatot lehetne összehozni Naszvadon. „Tehetséges gyerekek mindig vannak, saját játékosokra építünk, vagy olyanokra, akik 10-12 éves koruktól nálunk kézüabdáznak, például Gutáról, Érsekújvárból vagy Ógyalláról érkeznek, tehát gyakorlatilag ők is a mi neveléseink” - mondja Miskovics György, és egy jövőbeli tervről is említést tesz: a naszvadi egyesület szeretne szorosabban együttműködni a gútai kézüabda-szakosztállyal: „Néhány vendégjátékos már most is van, ezt az együttműködést akarjuk később is folytatni. Ez persze attól is függ, milyenek lesznek az anyagi feltételek.” Az ifjúsági csapatok merész célokat tűztek ki maguk elé, a dobogón végezni bajnokságukban. A felnőtteknél viszont a bent- maradás az elsődleges. Nem gondoltak Naszvadon esetleg arra, hogy ha Haris, Zácsik, Kovacsicz meg a többiek még mindig az ötezres községben játszanának, akkor az élvonal élcsapata lehetne az együttes? Miskovics György realistán nézi a helyzetet: „A játékosok szabadon választhatnak, és egy falunak sosem lesznek olyan lehetőségei, mint egy városnak, hogy Budapestet ne is említsem. Nekünk nagy öröm, ha bekapcsoljuk a tévét, és nagyszerű klubokban látjuk a naszvadiakat.” Kovacsicz Mónika is a naszvadi-imelyi klubban ismerkedett a kézilabdával (Reuters-felvétel) Nyolcadszor bajnok a komáromi 1. BC biliárdklub, versenyzői az európai kupaporondon is jeleskedtek Remek előrelépés a kitűnő BEK-bronzérem KERESZTÉNYI GÁBOR Komárom. A biliárdsport (pool-biliárd) a honi körülmények között, de a volt keleti blokk országaiban is a fiatal sportágak közé tartozik, hiszen alig másfél évtizedes múltra tekint vissza. Főleg a fiatalabb korosztály körében közkedvelt, így nem csoda, hogy gyorsan fejlődik. Szlovákiai viszonylatban lassan egy évtizede Komárom tekinthető a hazai biliárdsport fellegvárának. A Duna-partiaknak jelenleg két csapatuk szerepel az extraligában (a Saturnus is), de a jobbik a komáromi I. BC, amely eredményességével évek óta kimagaslik a legjobbak mezőnyéből. Sorozatban nyolc alkalommal nyerte meg az extraligás csapatbajnokságot. Nemrégiben a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a harmadik helyen végeztek a komáromiak, amire valószínűleg többen is felkapják a fejüket, mert az már európai viszonylatban is jelent valamit, mégpedig komoly előrelépést az öreg kontinens ranglistáján. 2006-ban Szlovákia bajnok- csapataként az ötödik helyen zárták a versenyt, így tavalyi eredményük nemcsak klub-, de országos szinten is az eddigi legkimagaslóbb eredmény. Pedig nagyon kévésén múlott a döntőbe jutás. Az elődöntőben 2:2-re végződött a Csehország-Szlovákia találkozó. A döntőbe jutást szélütésekkel, büntetőlökésekkel kellett eldöntenie két játékosnak. Nyolc sorozatig a komáromi Jaroslav Polách és a Hradec Králové színeiben Michal Gavenčiak sem hibázott. Az utolsó, kilencedikben sajnos megremegett a komáromi fiú keze. Elúszott a döntő, de így is lett egy kitűnő bronzérem! A harmadik hely kiharcolása Jaroslav Polách, Petrovics Zoltán, Milan Klobučník és vendégjátékosként Lukáš Kfenek nevéhez fűződik. A komáromi trió a bajnokcsapatból, balról: Ján Kucsera, Jaroslav Polách és Petrovics Zoltán (A szerző felvétele) Nyolc csapat csatája a galantai sportcsarnokban Mátyusföldiek teremfocija ÚJ SZÓ-ELŐZETES Galánta. A szomszédos járásokkal ellentétben a galántaiban még az elején tartanak a teremfocitornák szervezésében: szombaton, január 19-én csupán harmadízben kerül sor a területi futballszövetség rendezvényére, melyre nyolc együttes küldte el jelentkezését. „Ezúttal is besoroltuk a mezőnybe a felsőbb szintű, azaz a kerületi bajnokságban közreműködő csapatokat is. A területi szinten játszó galántai fakó, az alsó- és felsősze- liek, a gányiak, a nagymácsédiak és tósnyárasdiak mellett az V. liga déli csoportjában élen telelő vízkeletieket és a IV. bgás diószegieket láthatják akcióban a futballhívek a galántai sportcsarnokban - adta közre a legfontosabb tudnivalókat Štefan Kurie, a Galántai Területi Futballszövetség sporttechnikai bizottságának titkára. - A két négytagú csoportban előbb körmérkőzéses rendszerben csatáznak a győzelemért a résztvevők. A két-két legeredményesebb együttes kerül az elődöntőbe. A vesztesek a harmadik helyért csapnak össze, a győztesek pedig a fináléban küzdenek a vándorserlegért.” Megtudtuk, a reggel nyolc órakor kezdődő csoportmérkőzések 2x14 percig, az elődöntők és a helyosztók pedig 2x15 percig tartanak, egy kapus és négy mezőnyjátékos juthat szóhoz egyszerre egy csapatban, (ái) KIK INDULNAK? A csoport Sládkovičovo Dolné Slabby Veľká Mača Topoľnica B csoport Čierny Brod Galanta B Horné Saliby Gáň Bojtos János Labdarúgó-kesergő Összejött a vezetőség, futballcsapat, szurkolók, Fociévet értékelni: mi nem jött be s mi volt jó. Idézték a nagy szavakat, amit mondtak egy éve: Nincs csapat a bajnokságban, mely mienkkel felérne. Lelépjük az ellenfelet, megmutatjuk neki jól Hogy játsszák a mai futballt, s rúgunk egy taliga gólt. S félidőben, amikor már húsz-nullára vezetünk, Odasúgjuk fölényesen: nincs csapat, mely bír velünk! És jöttek a meccsek sorra, de nem, ahogy hitték bent, Hullt a gól - de hálójukba! Lehet ez, te Fociszent! Az ellenfél csele jött be, ők csak néztek, mint a ló, Mig győzték számolni, hogy hányszor rezdül a háló. A meccseket mások nyerték, jött a kiábrándulás, Mentségükre felhoztak sok helyzetmentő kifogást:- Eső esett, nagy volt a sár, itt kell látni a hibát, Mi pedig a száraz gyepre dolgoztunk ki taktikát. Többjátékos, mint ki focit életében csak most lát, Nem szerelte, de csodálta az ellenfél csatárát. Tűzött a nap, sztárjainkat a hőguta gyötörte, A kapura nem egyenest indultak eí, de körbe. A hátvédnek, kapunk előtt, szemébe sütött a nap, Labda helyett lábat rúgott s már ugrott a piros lap. A kapus sorfalt rendezett: te ide állj, te odább, A labdáról meg, mikor repült, azt hitte, hogy délibáb. Null-nullánál gólgyárosunk kihagyott két büntetőt, Egy védőnk meg döntetlennél, mentés helyett öngólt lőtt. Egy bizonyos: az eredmény nem lett húsz-nuü, nem bizony, Még jó, hogy a szurkolókat nem fogta el az iszony. S idegenben ? Nem volt vonal. Hiba volt ott húsz is tán, Az ellenfél csatársora nem is volt a szúpiszkán. Az asszisztens rosszul intett, partnak lejtett a pálya, S edzőjüknek keresztanyja volt a bíró mamája. Az ellenfél ravasz módon készült fel a nagy meccsre, A pályán csak egy labda volt, s azt is mindig elvette. Magának ő lezárta a kapu előtti teret, Ahová bemenni minket, csak nagyritkán engedett. Bezzeg őami kapunkhoz, mikor akart lerohant, Azt mondta, ő itthon van és a pályához joga van. Mi az ilyen módszer ellen nem tehettünk már sokat, Csak néztünk, hogy fejjel, lábbal hogy szerzik a gólokat. Hát így történt. Szomorú tény, de okulni kell ezen, S küzdeni, hogy több ilyen év soha ne következzen. Mindenkinek feje, szíve legyen mindig a helyén, Jól kösse fel amit fel kell, s ne legyen nagy a mellény. Tanulság: Számos példa bizonyítja, jegyezzük meg jól a szót: Az élet már sokszor adott nagy mellényre nagy zakót! Rendhagyó műfajú anyagunkat időszerűsége, találó fordulatai és az olvasói világ megörökítése vitte a lap hasábjaira (súpiska - csapat-összeállítás)
