Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-16 / 13. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. január 16., szerda 5. évfolyam, 3. szám • ■ía‘*t Q Rendőri együttműködés Schengen utón Az államhatárt átlépve is tovább üldözheti a bűnözőket a rendőrség 25. oldal Csak a botlábúak nem sportolnak Utánajártunk annak, mi a titka naszvadi kézilabdának? 27. oldal A két ország elnöke már megállapodott egymással A Bodrogközben Szlovákia és Ukrajna között néhány éven belül új határátkelő nyílhat 28. oldal Két éve, 2006. január 19-én 19.36-kor eltűnt a légi irányítás radarernyőjéről annak az AN-24-es repülőgépnek a rádiójele, amely 43, a koszovói Pristinából hazatérő szlovák katonát szállított Kassára. A gép a magyarországi Hejce község közelében található Borsó-hegyre zuhant, a tragédiának az akkor 27 éves Martin Farkas személyében mindössze egyetlen túlélője van. Szlovákiában néhány órával a szerencsétlenség után rendkívüli kormányülésen döntöttek az áldozatok hozzátartozóinak kárpótlásáról, és 24 órás nemzeti gyászt hirdettek. Január 26-án az eperjesi sportcsarnokban példátlan biztonsági intézkedések mellett búcsúztatták el a szerencsétlenségben elhunyt katonákat. Másnap lemondott tisztségéről Juraj Líška szlovák védelmi miniszter, de indoklásában hangsúlyozta, nem érzi felelősnek magát a Flejcén történt katasztrófa miatt. Az áldozatok tiszteletére emlékművet avattak Koszovóban, a Borsó-hegyen és Hejce községben is. A baleset okát vizsgáló katonai ügyészség jelentésében kizárta, hogy a repülőgép műszaki okok miatt zuhant volna le, és a tragédia okaként emberi mulasztást jelölt meg. (Szabó Bernadett felvétele) JEGYZET Keresztes hadjárat KÖVESDl KÁROLY Az idei év a nemzeti érzület ápolásának jegyében fog telni Szlovákiában. Nem vicc, nemcsak a nemzeti párt harsogja ezt, a kormányfő is bejelentette. Mivel nem elég öntudatos az ország népe, Szvatopluk szlovák királynak szobrot emelnek a pozsonyi várban. Ha a csehekre Szent Vencel tekint le Prágában, Budapesten pedig Szent István, itt az ideje, hogy valaki itt is lenézzen a dolgozó nép okos gyülekezetére. Nem számít, hogy Szvatopluk nem volt szlovák és nem volt király, majd a kormány utólag megkoronázza. Mire a Fico-Slota- Mečiar csapat négy termékeny évét kitölti, Szvatopluk már régen császár lesz, és talán az eurót is neki köszönhetjük, amit egy év múlva lepengetünk a boltos elé a pultra. Mert a kormánynak, az államfőnek, de talán a vécés néninek is ez a legfontosabb ma Szlovákiában. Hogy legyen eurója az öntudatos szlovák polgárnak, és amerre a szem ellát, kettős keresztekre essen a lenyugvó nap sugara, bármerre is csámborogják. Amikor január első napjaiban a polgár bement a boltba, és azt tapasztalta, hogy bejelentés nélkül drágult meg minden szinten szülte minden, nem káromította el magát, nem fakadt sírva, hanem arra gondolt, lesz neki Szvatoplukja, hála a kormánynak. És jó lesz neki! Kár, hogy olyan dicstelenül leáldozott a szocialista realizmus. Elképzelem, micsoda épületes alkotásokkal lehetne gazdagítani a nemzet panoptikumát: kettős kereszt alatt kötényében eurót számolgató anyóka nézne a felkelő napba. Természetesen a Grassalkovich-palota előtt, vagy a várudvaron. Be szép is lenne! Nincs is sok baj a kormánnyal és annak alkotóelemeivel. A gond csak annyi, hogy Fico és famulu- sai túlértékelik a saját szerepüket, és azt hiszik, ők kakálják a spanyolviaszt, és udvari történészeikkel átírathatják a Kárpát-medence történelmét. Mert egyébként nem tudom elképzelni, honnan veszi a bátorságot a kormány nemzeti szárnya (amely tulajdonképpen csak a legnemzetibb, hiszen a többi is az), hogy Dél-Szlovákiát teli akaija rakni kettős keresztekkel? És az sem vüágos, hogyan óhajtja ezt véghezvinni. Kormányhatározatot hoz? Eltörli azokat az önkormányzatokat, amelyek ellenállnak, és nem kémek a keresztből? Egyéb kényszerítő eszközt alkalmaz? Elzáija a csapot, és törvényt szegve nem fizet fejkvótát a renitenseknek? Esetleg visszadobja a neki nem tetsző településekről érkező uniós pályázatokat? (Ezzel amúgy sincsenek illúzióink: ahol a szlovák nemzeti párt kezében összpontosul az uniós támogatások leosztása, ott sejthető a dolog végkimenetele.) Hát akkor mégis hogyan fognak bemasírozni Komáromba, Galántára, Rimaszombatba, Nagykaposra a szláv (bocsánat: szlovák) nemzeti államiságot jelképező bizánci keresztekkel az újkori hittérítők? Rejtély. Az újkori keresztes hadjárat mindenesetre elég szerencsétlenül rímel a schengeni határnyitásra. Úgy tűnik, hogy amikor végre az Európai Uniónak ezen a fertályán is lehulltak a határsorompók, a legnemzetibb szlovákokat hirtelen félelem szállta meg, hogy abból a fertelmes és büdös szabadságból mindenkinek kijut. Ők valószínűleg úgy képzelik, hogy abból csak a többségi nemzet egyedeinek jár. Egyébként sem világos, kit és mit akarnak megtéríteni Slotáék a kettős kereszttel, amikor azt az Árpád-házi királyok honosították meg égtájainkon. Ha egy kicsit közelebbi ismeretségbe kerülnének az európai (és nem a magyar) történelemmel, rájönnének, hogy ez a vidék éppúgy a Szent Korona tartománya volt, akár Szlavónia vagy Horvátország. Talán arra is rájönnének, hogy a turulok és a kettős keresztek, mint szimbólumok, nem alternatívái egymásnak, hanem éppenséggel kontinuitásról, történelmi folytonosságról árulkodnak.
