Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-15 / 12. szám, kedd
12 Kitekintő ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 15. www.ujszo.com TURIZMUS Csődbe vágtat a lovasiskola Bécs. A fehér lipicai csődöre- iről és a paripák elegáns, táncoló stílusáról ismert, a közelmúltban felújított bécsi Spanyol Lovasiskola a csőd szélén áll - közölték illetékesek. A 430 éves intézmény, amely Bécs belvárosában, a Hofburg palota egykori császári istállóiban működik, és az osztrák főváros egyik legnépszerűbb idegenforgalmi nevezetessége, tavaly közel 2 millió euró veszteséget termelt - közölte Elisabeth Gürtler pénzügyi tanácsadó. Gürtler asszony elmondta, hogy takarékossági okokból lemondták az Amerikai Egyesült Államokba tervezett turnét, és a vezetők mentőterv kidolgozásán fáradoznak. Elisabeth Gürtler, a nagy hírnévnek örvendő bécsi operabálok volt vezetője szerint a magas személyzeti költségek okolhatók az iskola növekvő veszteségeiért. Külföldön fellépő lovasaik napidíjat kapnak, aminek köszönhetően a havibérük elérheti a 10 ezer eurót is-mondta. Az amerikai turné lemondása mellett az iskola idén 38-ról 69-re emeli a bécsi bemutatók számát, hogy növelje a jegyeladásokból származó bevételeket, sőt tervezik, hogy maguk állítják elő az értékes állatok táplálásához az abrakot. „Fontos a hagyomány, de a hagyomány önmagában nem elég a sikerhez” - figyelmeztetett. Több, nevének elhallgatását kérő lovas az Österreich és a Wiener Zeitung című lapnak elmondta, hogy féltik a paripákat a túlterheléstől. Az 1980-as években, amikor évi 70 előadást tartottak, több ló lesán- tult. Gürtler asszony azonban ragaszkodik a megnövelt előadásszámhoz. Szerinte a lovak a külföldi fellépések miatt jóval többet szenvednek a konténerben való utazástól. „Ha túl sok lesz, leállítjuk” - mondta. Évente mintegy 250 ezren tekintik meg az iskola előadásait, az ülőhelyekre mintegy 50 euróba, az állóhelyre érmék az összegnek a felébe kerül egy jegy. Tavalyi ausztriai hivatalos látogatásakor Vlagyimir Putyin orosz ebök is felkereste a Spanyol Lovasiskolát, amelynek eredeti célja az volt, hogy lovagolni tanítsa a Habsburg- dmasztia tagjait. (MTI) Az iskola fehér lipicai csődö- reiről és a paripák elegáns, táncoló stílusáról ismert (Képarchívum) A farsang, az evés nagy szezonja közepette érdemes tudnunk, nagyon pontosan szabályozták, milyen állat húsát szabad elfogyasztani Biblia: nemcsak szent, hanem egészséges is A Biblia évébe léptünk. A szent könyvvel - amelynek a 2008-as évet szenteli a katolikus és a református egyház - sokféle a kapcsolatunk. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Sokan úgy vannak vele, mint hajdanában a marxizmus-leni- nizmus műveivel. Elolvassák a kötelező olvasmányt, de nem mélyülnek el benne. így bizonyára sokaknak újdonság, hogy Mózes törvényei mennyire részletekbe menően foglalkoztak a korabeli emberek egészségével, sokszor ma már különösnek ható precizitással. A farsang, a húsevés nagy szezonja közepette például érdemes tudnunk, hogy nagyon pontosan szabályozták, milyen állat húsát szabad elfogyasztani, s milyenét nem. Az általános szabály: „Valamely állatnak hasadt a körme és a körme hasadása kettős és kérőt rág (kérődzik) azt megegyétek. Meg ne egyétek melyek csak kérőt rágnak, vagy csak meghasadt a körmük.” így például tilalmazták a tevehús fogyasztását, mert a teve ugyan kérődző, de nem hasított körmű. Ugyancsak tiltott volt a disznóhús fogyasztása, hiszen a sertés ugyan hasított körmű, de nem kérődzik. (Érdekes, hogy Mózes törvényei a nyu- lat kérődzőként említik, s fogyasztását tiltják, noha valójában a nyúl nem ilyen állat.) Fogyasztható viszont a birka, a marha, a kecske, a szarvas húsa. Praktikus, hogy az utolsó kivételével csupa olyan állat, amely - ellentétben például a sertéssel - egy nomád táborral együtt vonulhatott vándorlásaiban. A vízben élő állatok közül a mózesi törvények alapján meg- ehetők, amelyeknek szárnya vagy héja (ma úgy mondjuk: uszonya vagy pikkelye) van. Amelyeknek nincs, tilosak. A szárnyas állatok közül tiltott a keselyű, az ölyv, a kánya, a sas és a héja, továbbá a holló, a strucc, a bagoly, a kakukk, a karvaly, a hattyú és az éjjeli vatjú. Tiltott minden olyan álMózes egészségvédő törvényei a Bibliában. Az ártalmas ételek fogyasztását a vallási törvények akkor sem ajánlják, ha azok nem tiltott állatból valók. (Képarchívum) lat húsa, amely a tenyerén jár, és amelyik a földön „tsúszmász”. Ezzel a majom és a kígyók húsának fogyasztását zárták ki. Megengedett szárnyasok a tyúk-, a pulyka-, a liba-, a kacsa- és a galambfélék. A sivatagi népek sokszor rákényszerültek a sáskafélék meg- evésére is. Ezt a Biblia úgy szentesíti, hogy a négy lábon járó szárnyas áílatok közül azokat lehet megenni, amelyeknek „hosszú lábaik vannak a szökdét- selésre”. A földön mászók közül tisztátalanok: menyét, egér, béka, kaméleon, sündisznó, gyík, csiga, vakondok. A szabályozás többnyire a romlandó vagy gusztustalan húsokat tiltja, bár ez nem minden esetben egyértelmű. Például a sertések húsa gyakran fertőzött férgekkel, különféle élősködőkkel, amelyek emberre is veszélyesek. Akkoriban nem mindenütt tartották meg, hogy erősen hőkezelni kell a húst, inkább tiltották fogyasztását. A kígyót - a bűnbeesés miatt - egyébként is megvetendő állatnak tartotta a Biblia, s természetes, hogy ilyennek a húsát sem javasolták fogyasztásra. A szabályok egészségügyi jellegét erősíti, hogy a törvények kimondták: a tisztátalan állatok megfertőzik az edényt és azt a vizet is, amelybe beleesnek. Az egészségre ártalmas ételek fogyasztását a vallási törvények akkor is tiltják, ha azok nem tiltott állatból valók. Ezeket az ételeket azon az alapon tilalmazzák, hogy az egészséget veszélyeztető dolgok kategóriájába tartoznak. Más egészségügyi szabályozást is olvashatunk a Bibliában. A hadi tábori szállásra vonatkozó törvények is megkövetelik a tisztaságot. A sok összezárt embert járványveszéllyel fenyegette volna a higiéna hiányossága. Ezért tiltották, hogy a harcosok a táboron belül végezzék kis- és nagydolgukat. De nemcsak tilalmat, hanem módszert is adott a hogyanra Mózes V. Könyvében: „És a táboron kívül valami helyed legyen néked, és oda kimenj szükséget tenni. És legyen neked ásótskád a te fegyvered mellett, és amikor le akarsz ülni, azzal áss vermet: és felkelvén befedjed, ami tőled elment.” Más helyeken is található utalás a korabeli higiéniai viszonyokra. A Királyok Könyvében három történet is arról szól, hogy hőse valamilyen bűnt követett el, amelyet az Úr javainak lerombolásával is büntetett. Jéroboám, Baása és Ákháb is megérdemelte halálát és házuk lerombolását. A Királyok Könyve így érzékelteti a teljes pusztítást: „Annak okáért íme én veszedelmet hozok Jéroboámnak (Baása és Ákháb is így járt) a házára és kiirtom Jéroboámnak még a falra hugyozóját is és kihányom a Jéroboám háza maradékait mígnem vége lészen.” Ezek szerint egy jobb házban már a próféták korában is működött a falra szerelt piszoár. Igaz, házon (és városon) kívül, a táborban még csak az „ásótska” dívott. A vas és az acél világa, avagy ötvenéves lesz idén az Atomium emlékmű, amely az 1958-as világkiállítás legfőbb látványossága volt Ma is vonzza a látogatókat, mert az időutazás élményét kínálja Az Atomium mai szemmel nézve kissé talán avítt, megítélése vegyes, egyesek „megkésett Eiffel-torony-utánérzésnek" tartják (Képarchívum) KÁRPÁTI JÁNOS Brüsszel. Ötvenéves lesz idén a brüsszeli Heysel parkban álló Atomium emlékmű, amely az 1958-as világkiállítás fő látványossága volt, és eredetileg csak a kiállítás féléves időtartamára szánták. Az expó ideje alatt azonban akkora népszerűségre tett szert, hogy a város vezetősége a véglegesítés mellett döntött. A kilenc gömbből álló építmény acélból készült, és a vas tércentrált köbös kristályrácsát jeleníti meg 165-milliárdszoros nagyításban. Ez nagyjából akkora lépték, mintha egy 0,1 mm-es porszemcsét Föld méretűre növelnénk. André Water- keyn tervei alapján, 1956 márciusában kezdték meg az építését. A szerkezet teljes magassága 102 méter, tömege pedig 2400 tonna. A kilenc, egyenként 18 méter átmérőjű gömböt tizenhat cső köti össze; a kocka éleit alkotók 3 méter átmérőjűek és 29 méter hosszúak. Az átlóban lévő csövek átmérője 3,3 méter, hosszuk 23 méter. A csúcsára áhított kocka három alsó gömbjét egyenként egy 35 méter magas állvány támasztja alá, viszont van a szerkezetnek még további három olyan gömbje, amelynek nincsen függőleges alátámasztása. így ezek biztonsági okokból zárva vannak a látogatók előtt. A turistákat a középső csőben közlekedő lift egyenesen a legfelső gömbbe szállílja, ahonnan körpanoráma nyílik a városra és környékére. A lift visszafelé csak a középső gömbig viszi utasait, mert ott és a többi alsó gömbben - ahova mozgólépcső segítségével lehet továbbjutni - az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek retrokiállítását tekinthetik meg a látogatók. Az ezredfordulóra az épület állapota meglehetősen leromlott, és időszerűvé vált az átfogó felújítás. A munkálatok - amelyek során az eredetileg alumíniumból készült burkolatot is rozsdamentes acélra cserélték - 2004 márciusában kezdődtek meg, és 2006. február 18-án értek véget. Az Atomium mai szemmel nézve kissé talán avítt, megítélése vegyes, egyesek „megkésett Eiffel-torony- utánérzésnek” tartják. Hétvégéken azonban ma is hosszú sor kígyózik a lift körül, jóllehet, odafenn a panoráma ritkán élvezhető verőfényben, Brüsszelben ugyanis vagy esik az eső, vagy éppen elállt, vagy hamarosan újrakezdi. Az építmény mindenesetre jól példázza azt, hogy egyes történelmi korok prioritásai, emblematikus fogalmai mennyire eltérő módon ülhetnek meg az eltérő sorsú országok lakosainak tudatában. A mi fülünknek felettébb rossz csengésű az „ötvenes évek” vagy „a vas és acél országa” kifejezés. Belgiumban a szénbányászat és az acélipar virágkora elsősorban munkaalkalmat jelentett - történetesen sok olyan menekültnek is, aki itt talált magának új egzisztenciát. A Heysel parki építmény talán azért vonzza ma is a látogatókat, mert az időutazás élményét kínálja. Létrejötte még acélipari és mérnöki teljesítmény volt, de a konstrukcióban már ott rejlik a továbblépés üzenete, az atomkutatás iránya. Az Atomium gömbjeiben kószálva, a letűnt évtizedek ruha-, használatitárgy- és bútorbemutatója a ma minket körülvevő tárgyi világ szerves előzménye. Az ötvenes és a hatvanas évek formavilága közötti különbség éppoly szelíd, de határozott fejlődést tükröz, mint a nyolcvanas és a kilencvenes évek eltérősége. A nyugati turista nem lát éles határvonalat múlt és jelen között. A faforgácsból és szörnyűséges műanyagból összetákolt „variabútorzat” semmivel sem volt kényelmesebb és felhasználóbará- tabb Belgiumban, mint másutt. A kelet-európai üyenkor arra gondol, hogy „ebben kellett élnünk”. A nyugat-európai viszont úgy tekint e tárgyakra, hogy „ebben éltünk”. A szerző az MTI brüsszeli tudósítója
