Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-12 / 10. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 12. Vélemény És háttér 7- Képes lenne elindítani egy konstruktív vitát a magyar és a szlovák politikusok közt? (Peter Goftányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Felelet helyett, egyelőre TALLÓZÓ OROSZ LAPOK A nacionalistaként ismert Dmitrij Rogozin Oroszország NATO-kapcsolataiért felelős állandó nagykövetté való ki­nevezéséről a Rosszijszkaja Gazeta című hivatalos orosz lap pénteki számában megál­lapította: nem mindenkinek nyerte el a tetszését a kemény nacionalistaként és a NATO szenvedélyes bírálójaként is­mert Rogozin kinevezése, de a politikus hírét egyértelműen ellensúlyozza gazdag tapasz­talata és szónoki tehetsége. A lap szerint Rogozin konstruk­tív párbeszédet szándékozik kialakítani a szervezettel, de a NATO-t továbbra is katonai gépezetnek tekinti, amely kö­zeledik Oroszország határai­hoz. Idézte az újság az orosz külügyminisztériumot, amely szerint az új állandó képviselő munkájában az egyik fő fel­adat az Oroszország és a NA­TO együttműködését 2008-ra rögzítő program beindítása lesz. Rogozint előző nap ne­vezte ki Vlagyimir Putyin el­nök. Az Izvesztyija interjút kö­zölt Rogozinnal, aki kinevezé­sét így kommentálta: „Meg­maradtam meggyőződésem­nél, de úgy alakult, hogy a Kreml és én találtunk valami közöset, ami enyhítheti az ed­dig meglévő nagyon kemény ellentéteket.” A Moszkovszkij Komszomolec című lap emlé­keztetett arra, hogy az előző választások élőn botrány tört ki az akkor Rogozin által veze­tett Rogyina (Haza) párt kö­rül, amely idegengyűlölőnek minősített propagandaanya­gaiban azt ígérte, megtisztítja a várost a szeméttől. ,Annyi biztos, hogy a kinevezés oka nem a NATO iránti nagy szere­tet. Ugyanakkor a háttérben éleződő ellentétek húzódnak meg Oroszország és a Nyugat között, egyebek mellett Ko­szovó kérdésében és az ameri­kai rakétapajzs tervezett ke­let-európai telepítése miatt. Ezért a kinevezést sokan NA- TO-ellenes demonstrációként értékelik, mások szerint vi­szont a héja nem olyan retten­tő, mint amilyennek mondják, és Rogozin tud nagyon is ru­galmas diplomata lenni. Kér­dés azonban, hogy kemény embert akartak-e a NATO-hoz küldeni, vagy inkább egy ké­nyelmetlen politikus diplo­máciai száműzetéséről van-e szó”-írta a lap. Ha a parlament is elfogadja a kormány által már megvi­tatott új sajtótörvényt, ak­kor könnyen lehet, hogy az olvasók ezen a helyen egy sértődött politikus válaszát fogják olvasni, ha éppen úgy hozza a sors. KOCUR LÁSZLÓ A jelenleg is érvényes sajtótör­vényt 1966-ban fogadták el, egy bor esetében ez a tény alaposan megnövelné értékét, ám egy mindannyiunkat - hiszen ha új­ságot nem olvas is mindenki, té­vét azért néz - érintő norma ese­tében nem biztos, hogy előny a kommunista múlt, ráfért hát már a ráncfelvarrás. Ám Robert Fico kormánya nem éppen a médiával való pozitív kapcsolatáról ismert, így az általuk kidolgozott törvény is ilyen. Érdemben kommentálni persze csak akkor érdemes, ha el­fogadta a törvényhozás - addig izgalommal vátjuk, hogy bölcs honatyáink milyen módosító ja­vaslatokat fűznek hozzá -, így egyelőre csak egy pontjához, a fe­leletre való joghoz csatolnánk némi kommentatív elemet - elöl­járóban azt, hogy ne keverjük össze a helyreigazítással, mert az más tészta. A felelethez való jog kétélű fegyver. Lehetővé tenné ugyanis a cikkben érintettnek, hogy az inkriminált írásban sze­replő tényállításokra - szerencsé­re véleményre nem - azonos he­lyen, azonos terjedelemben rea­gáljon. Ha tehát egy lap címlapon közli, hogy egy miniszter veri a feleségét, és a tárcavezető ezt az állítás jó hírnevére nézve - ha van még neki, a jelenlegi garnitú­rában ez ritkaságszámba megy - sértőnek tartja, akkor ugyanott kell közölnie a miniszteri választ arról, hogy nem veri a feleségét, akkor is, ha történetesen az al- Kaida eddigi legnagyobb merény­letét produkálná aznap, így az kí­vánkozna főhelyre. De coki, Oszama, mert ott a miniszteri vá­lasz. A lapok híroldalait ugyanis nem valamiféle elvont, ködös koncepció, hanem az élet, az események ilyen vagy olyan fo­lyama alapján szerkesztik. így vi­szont a közélet szereplői másod­állásban újságírói/szerkesztői munkát folytatnának. Szélsősé­ges esetben még az is előfordul­hat, hogy a lapok példányszáma amiatt csökkenne, mert az olva­sók elunnák holmi izgága politi­kus állandó feleleteit. Gazdasági igazgatónk pedig ráncolhatja a homlokát, attól tartva, hogy előbb-utóbb még honoráriumot is fognak kérni, felbuzdulva a si­keren. A hét híre számomra kétségkí­vül az volt, hogy Ján Slotát jog­erősen elítélték. Érdekes mód, ezt a tényt az autók adójához túl­ságosan ragaszkodó alkotmány- bíróhoz hasonlatosan elfelejtette feltüntetni hivatalos önéletrajzá­ban. Persze, az vesse rá az első követ, aki nem akart volna meg­lépni a szocialista Csehszlovákiá­ból, melegebb éghajlatra, ám - ha nekem nem is, de - választói­nak mindenképpen tartozott vol­na annyival, hogy ezt nem mu­lasztja el közölni. E sorok írója sokkal jobban sajnálja azt a tényt, hogy visszatért. A rendkívül aktív nemzeti vezér e héten újabb pro­jektet jelentett be. Bár a mező- gazdasági tárcát a HZDS felügye­li, mégis úgy gondolta, köteles­sége segítő jobbot nyújtani a koa­líciós partnernek, és saját kezébe vette a turulok okozta károk fel­számolását. Janónk turulűző ket­tőskereszteket szeretne emelni országszerte, különös tekintettel Dél-Szlovákiára, mert nem bírja már nézni a turulok röptét. Csáky Pált is megleckéztetné a nemzeti solymász, igaz, őt nem ragadozó madarak illegális tartása miatt, hanem mert az MKP-elnök azt ta­lálta mondani budapesti látoga­tása során, hogy a Szlovák Nem­zeti Párt szélsőséges és ultranaci­onalista. A bülbülszavú Anna Be- lousovová nemzeti alelnök asszony szerint Csákynak lesz mit csinálnia, hogy ezt az állítását bebizonyítsa. Erről viszont vég­képp nem vagyok meggyőződve. JEGYZI! Fürdőzés holt mederben TALLÓSl BÉLA Olyan ez is, mint a karácsony. Azt is lökik már hónapokkal koráb­ban. Október-novemberben el­lepik az áruházakat a karácsonyi hacukaimitációkban csilingelő kismanók és szömyegyebek, hogy el ne feledkezzünk az ün­nep nyereséget termelő gazdasá­gi vetültéről, vagyis hogy jó előre megvegyük az aj ándékot Jézuska nevében a fa alá, aki majd odate­szi, ha szimpatikusak vagyunk neki. De ha nem, akkor is. Ezek is lökik már most, a legnagyobb zi­mankóban, hogy hova tervezzük a nyári szabadságolást. Már megalkották a listát, hogy me­lyek 2008 slágerúticéljai. így van rendjén: időben kell a kampány beindítása, hiszen - miként a hír­adás is figyelmeztet - „a profi, te­hetős, ráérős turisták világszerte állandóan figyelik a sláger- úticélokat”. Vagyis lesik a nyara­lóhelytopokat, hol lehet a legpa- zarabbuí intenzív melanómave- szélynek kitenni testük teljes fe­lületét. Ók persze nem így fogal­maznak, hanem egy kis sznobiz­mussal ködösítve kiadós napfür­dőzésről beszélnek. Profi nap- fürdőzésről, aminek a lényege: ébresztőre állítjuk a mobilt, hogy szakszerűen, pontos időközön­ként váltsunk testhelyzetet. Az­az, el ne vétsük, mikor van az ide­je a hasról hátra fordulásnak, utána pedig a visszafelé billenés- nek. Szinte látom apust, anyust, Kevint, a kisskacot, Lolát, a kisbu- lát, ahogy Maralujzaanyus ve­zényszavára egyszerre fordulnak (otthon, a nyugágyon) begyako­rolt mozdulattal, s az egész strand őket nézi - csupa grimasz a tengerpart. De nem mindegy melyik! Ä profi, tehetős, ráérős turistáknak már nem kell a kisöblű Adria - ahogy Sznobo- mék nagyasszony mondja-, ne­kik a mediterráneo bícs is derogá­ló, nekik más kell. A Kis-Antillák trópusi szigetállama, St. Lucia, a kínai Hajnan sziget, a mexikói Puerto Escondido, a még ínyen­cebbeknek Ecuador, Mozambik vagy San Diego. A világ teteje, Machu Picchu már lerágott csont. Mi abban az élvezet?! A veszély­vállalás, az jön be ma, az elmenni és nem megjönni kockázata. Eb- benaműfajbanaz afrikai vadva- dászat is lecsúszott a slágerlistá­ról, mi az tisztes távolból meghu­nyászkodott oroszlánokat kilőni az élők sorából. Akik valamit is adnak a nívóra, s akikbe kellő­képpen belenevelődött a sznobé­ria, azok cápanézőbe merülnek alá, meg krokodilfarmokat láto­gatnak meg, esetleg óriáskígyó­telepeken csatangolnak mezít­láb. Milyen jó, hogy nekem már évek óta nincsenek nyaralási gondja­im. Számomra ugyanis ott ért véget a veszélyvállalás és a ten­ger, amikor Hammametnél a vállamra telepedett egy jókora medúza. Azóta megvan a biztos slágerúticélom. Nyaranként egy­két hétre kiköltözöm gyerekko­rom közkedvelt fürdőhelyére, a Nyitra-partra, ahol megtettem és be is fejeztem az úszó világ­bajnoksági győzelmem felé ve­zető első csapásaimat. Igaz, évek óta nem lehet a mi Nyitránk vi­zében lubickolni, mert a 65-ös árvíz után más mederbe terel­ték. De hát minden csak fantázia kérdése. A piramisokban sincsenek fáraók! KOMMENTÁR Júlia és a vabank BALLAD. KÁROLY A nagyvilágban nem sokan hallottak arról, hogy az újonnan meg­alakult független Ukrajna 1992-ben zárolta a szoyjetTakarékbank- ban elhelyezett lakossági betéteket. Ez akkor igen nagy érvágást je­lentett a kisemberek számára: nem elég, hogy megszűntek a mun­kahelyek, nem elég a követhetetlen infláció és az áruhiány, nem elég, hogy a szociális védelem és az egészségügyi ellátás minden képzeletet alulmúlt - még a megtakarítások is elvesztek. (Takaré­koskodni a szovjet érában nem volt nehéz: igaz, hogy a fizetések szintjét alacsonyan tartották, de azt a keveset jól be lehetett osztani, mert az alapvető szükségletek az állami dotáció révén alig kerültek valamibe, értékesebb holmihoz, gépkocsihoz, külföldi utazáshoz vagy más „luxushoz” pedig nemigen lehetett hozzájutni. Aki tehát nem gurította le a torkán a fizetését, minden hónapban félretehe­tett egy keveset - és ez az évek során felhalmozódhatott.) Aztán ahogy az ukrán gazdaság kezdett talpra állni, apránként sor került a nevetséges mérvű kártalanításra. Előbb életkor szerint szelektáltak: a 90 évesnél idősebb ügyfelek vehettek fel pénzt számlájukról. Aztán született olyan döntés, hogy a régi betétek terhére az eladósodott lakosok részben rendezhetik kommunális tartozásaikat (víz-, gáz-, villanyszámlák), az elhaltak után temet­kezési segélyként pedig az örökösök felvehettek egy kerekebb összeget. 2002-tőí aztán óriási kegyet gyakorolt az állam: minden betét terhére évente visszafizettek 50 hrivnyát (kb. 7 euró)! Ehhez képest a múlt év decemberében miniszterelnöknek megvá­lasztott Júlia Timosenko bejelentése jelentős előrelépésnek számít: az egykori betétesek 1000 hrivnyára (kb. 140 euróra) lesznekjogo- sultak. ígéretet tett arra is, hogy két éven belül a teljes összegeket visszafizeti az állam. Ha nem, akkor ő lemond a posztjáról. Egy ukrajnai elemző szellemes címet adott a témát érintő cikkének: Timosenko vabankot játszik, azaz egy lapra tett fel mindent, olyan akciót helyezett kilátásba, amelybe ugyan beleroppanhat a költség- vetés, ám ő nyertesként kerülhet ki a játszmából: arra számít, hogy a lakosság meghálálja kegyeit. Miután az ortodox karácsonyon mint valami égből alászállt angyal, a központi televízióban nagy el­tökéltséggel megerősítette ígéreteit, olyan népszerűségre tehet szert, amely kitarthat 2009-ig, amikor is Ukrajna államelnököt vá­laszt (hogy indulni akar ezen a megmérettetésen, azt már korábban bejelentette a szőke hajkoszorús vaslady.) Nos, a kártérítés el is húzódik addig. A költségvetésből egyelőre 20 milliárd hrivnyát utaltak át az állami Takarékbanknak, és ebből csupán 6 milliárdot szánnak közvetlen kifizetésre (a többit a la­kosság kommunális tartozásainak rendezésére fordíthatja). A ha­tározat ugyan megszületett, de a végrehajtás nem a pénz kiadásá­val, hanem listázással kezdődik. Máris hosszú utcai sorok kígyóz­nak a bankfiókok előtt: a betétesek arra várnak, hogy személyes okmányaikat bemutatva felvegyék őket a kártérítést igénylők név­sorába. Arról is nyilatkozniuk kell, mekkora összeg maradt még a betétkönyvükön, azt készpénzben kívánják-e felvenni, avagy tar­tozásaikat törlesztik belőle, esetleg a takarékbankban új, immár kamatozó folyószámlán helyezik el. A szakértők egyetértenek abban, hogy „Júlia ezreseinek” óriási inflációgerjesztő hatása lesz. Bár az 1000 hrivnya töredékét éri a régi szovjet ezer rubelnak, országos viszonylatban mégis hatalmas vásárlóerőt szabadít fel - és erre élénken reagál az árupiac. „Szeretném hinni - fejezi be elemzését a proLJA.com újságírója -, hogy a kormányzat mandzsettájában el van rejtve egy ász.” Ennek hiányában ugyanis a karácsonyi meséért a kártérítésben nem ré­szesülők fizetnek keserű árat. netes módon alakította át a társa­dalmat ... (az emberek) asszimilá­lódtak a puha diktatúrához”. Fi­scher szerint meglepő, hogy Ker­tészt a Kádár-rendszer inspirálta arra, hogy egy másiknak a mélyére lásson. ,A Sorstalansághoz a Ká­dár-rendszer szolgáltatta a nézőpontot” - deklarálja Kertész az interjúban. Miért nem ment 1956 után nyugatra ő is, mint 200 ezer másik magyar? „Nem maradtam volna, ha már nem kezdtem volna el írni ... 27 évesen nem tudtam megtanulni írni egy másik nyelven” - mondja. Mi a véleménye a de­mokratikus Magyarországpolitiká- járól? - kérdezi Fischer. ,A demok­rácia szó leértékelődött, azt mon­danám, nem politikai rendszer, hanem kultúra” - hangzik a válasz. Kertész még hozzáteszi: Magyaror­szág „kissé morózus”. Fischer emlí­tést tesz a Magyar Gárdáról, és ar­ról, hogy „durva antiszemita irodalom” is kapható Magyaror­szágon. Jobb-e, hogy az antiszemi­tizmus nyílt teret kap? „Az anti­szemitizmus furcsa ügy Magyaror­szágon. Káros, romboló, szívből jö­vő, de nem aktív... nálunk van az egyetlen rabbiképző szeminárium Közép-Európában, ez még Kádár alatt is itt volt, és a legnagyobb zsi­dó közösség is itt él” - mondja Ker­tész Imre. (inti) Kertész Imre a demokráciáról Németországi tartózkodásának „iróniájáról”, a „morózus” Magyar- országról, és a demokráciáról mint kultúráról beszél Kertész Imre a tegnapi The Independentben. A legnagyobb brit liberális napilap­ban közölt interjúban - amelyet Ti­bor Fischer magyar származású, Londonban élő író-újságíró készí­tett Budapesten - Kertész kifejti: nem tartja ironikusnak, hogy ideje nagy részét Berlinben tölti. „Né­metország volt az, ahol íróként ha­tást tudtam kifejteni, ahol a köny­vemet megértették és kiadták. Egyébként is itt (Magyarországon) tapasztaltam meg először a fasiz­must, nem Németországban. Nagy volt az érdeklődés a holokauszt iránt - mondja 90-es évekbeli né­metországi fogadtatásáról. - Nem moralizáltam, ők pedig magyar se­gítséggel megértettek valamit a múltból.” Az 1975-ben megjelent Sorstalanságról felidézi: az egyik magyar kiadó azzal dobta vissza a művet, hogy antiszemita. „Máig őr­zöm a levelet” - mondja. Kertész a Kádár-rendszerről azt vallja: az 1956-os forradalom leverése és az utána következő konszolidáció kü­lön embertípust teremtett, „rette-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom