Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-10 / 8. szám, csütörtök

10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 10. www.ujszo.com Elhunyt Garaj Lajos A szlovákiai magyar felsőok­tatás újabb nagy öregje távozott az élők sorából. Életének 76. évében január 7-én, hétfőn el­hunyt Garaj Lajos irodalomtör­ténész, műfordító, a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészka­ra Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének nyugalmazott do­cense. Már az elmúlt év augusz­tusában, amikor 75. születés­napja alkalmából köszöntötte lapunk hasábjain bensőséges, meleg hangú írással volt tanít­ványa, Fazekas József, sem szolgált túl jól az egészsége. Ám ebben a megromlott egészségi állapotban is dolgozott még - most már végérvényesen utol­sóvá vált művén: a Madách Im­réről írt monográfián. „Garaj Lajos a második világ­háború után újrainduló szlová­kiai magyar szellemi élet jelen­tős tudományos teljesítményt felmutató személyiségei közé tartozik, jóllehet igazi tehetsé­ge, szakmai felkészültsége az adott politikai-társadalmi kö­zegben nem bontakozhatott ki teljes mértékben. Ennek ellené­re eddigi munkássága tudomá­nyos életünk fontos részét alkot- ja, s jelentős ösztönzéseket ad­hat a további kutatásokhoz” - ír­ta róla pályáját összegezve Fa­zekas József. Irodalmárként a magyar­szlovák irodalmi kapcsolatok­kal, Gömör megye múltjával, va­lamint Madách szlovák fogadta­tásával foglalkozott. Több egye­temi tankönyvet írt, ezek közül az egyik legfontosabb (melyet egyetemi oktató kollégájával, 1932-2008 (Képarchívum) Jaroslava Pašiakovával közösen jegyez), a Bevezetés a magyar irodalom és kultúra történetébe a rendszerváltás után jelent meg szlovák nyelven. A modern ma­gyar regény című szlovák nyelvű monográfiája 1999-ben látott napvilágot. Nagy szakmai felké­szültségéről, tájékozottságáról tanúskodik, hogy több irodalmi lexikon számára készített jelen­tős számú szócikket. Az ő fordí­tásában jutott el a szlovák olva­sókhoz egyebek mellett Szabó Magda: Az őz, Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét, Hernádi Gyula: Az erőd, Duba Gyula: Ugrás a sem­mibe című regénye. A magyar tanszék víg ke­délyű, derűs, nyugalmat árasztó oktatójaként nemzedékek egész sorát avatta be a magyar iroda­lom szépségeibe. Sokan meg­őrizzük emlékezetünkben Garaj tanár urat, aki a magyar irodal­mi életből származó anekdotái­val még az előadásai közti szü­netet is érdekfeszítővé tudta tenni, (m) Ma este bemutató a Komáromi Jókai Színházban Anyám azt mondta, hogy ne! ELŐZETES Komárom. Charlotte Keatley kortárs angol szerző Anyám azt mondta, hogy ne! című színmű­vének magyar nyelvű ősbemuta­tóját tartják ma 19 órakor a Ko­máromi Jókai Színház Vasmacska Stúdiószínpadán. A darabot Har­kányi András fordította és a szín­ház korábbi stúdió-sikerét, az Őszi álom című drámát jegyző Lé- vay Adina rendezte. Charlotte Keatley darabjának hőse négy nő, négy generáció. Dorist Szvrcsek Anita, Margaretet Holocsy Krisztina, Jackie-t Ger­mán Zille, Rosie-t Szoták Andrea m.v. alakítja. A cselekmény né­gyük időutazása, ötévestől nyolc­vanévesig játsszák szerepeiket. A darab időszerkezete mozaikszerű, a jelenetek nem kronológiai sor­rendben következnek egymás után. Remek lehetőség ez a négy színésznő számára, remek kihívás a rendezőnőnek. A darab díszleteit és jelmezeit Gadus Erika m.v. tervezte, a dra­maturg Dömötör Varga Emese, a rendező asszisztense Mesinger Nóra volt. (báj) Margaretet Holocsy Krisztina alakítja (Dömötör Ede felvétele) Ringan Ledwidge DVD-n megjelent road movie-ja izgalmas bolyongás az ausztrál vadrengeteg sűrűjében Bele a semmibe - rejtélyes vágta Úgy érdemes leülnünk a képernyő elé, hogy nem nézünk meg a DVD-borítón semmilyen adatot. Főként a műfaji megjelölést ne ke­ressük az információk kö­zött. Ennél a produkciónál ugyanis fokozottan érvé­nyes, hogy úgy adja magát a leginkább, ha szépen elő­rehaladva magunk fedez­zük fel a műfaji jellemző­ket, és magunk határozzuk meg eme besorolási kate­góriát. TALLÓS1 BÉLA Ugyanis - ha a lélektani háttér összefüggéseinek felfedezésére s a karakterek boncolgatására ve­vők vagyunk - nagyon sokáig tud­juk élvezni azt, hogy nem va­gyunk képesek lemérni-megálla- pítani, merre megy el a stílusáb­rázolás, milyen mértékig törek­szik a hitelességre az induló sztori realizmusa. Hosszú ideig önma­gában ez is feszültségteremtő erő és kíváncsiságunk fokozó eleme tud maradni. Már ez sejteti, és a végére be is jön, hogy a Bele a semmibe (eredeti címe: Gone) fe­szült szórakozás, nem kis lelki tor­túra, nem könnyen kitörölhető másfél óra. . A sydneyi repülőtérre nagy elánnal megérkezik Alex (Shaun Evans), tele kíváncsisággal és vá­rakozással. Nyitott, kalandvágyó fiúnak néz ki, ahogy beleveti ma­gát az ismeretlen nagyváros for­gatagába, lezserül, lobogó szőke hajjal. Amerikából repült, de nem az ausztrál főváros érdekli, sze­retne továbbindulni immár a szá­razföldön, csakhogy lekési a ki­szemelt távolsági buszt. A követ­kező viszont csak másnap indul, ezért egy vaskos ausztráliai úti­könyvvel a kezében kénytelen a buszpályaudvar lépcsőin dekkol- ni. Ekkor bukkan fel Taylor (Scott Mechlowicz). Csupa titok, ahogy megakad a szeme a szőke fiún, s ahogy egy alsóbb lépcsőfokra le­ülve stíröli őt. Talán mert felisme­ri benne az amerikait, vagy valami más okból, nem tudni még, de odaszól neki, hogy: „Úgysem talá­lod meg a könyvben, amit keresel.” Szó szót követ, mígnem Alex lelkesen követi a rövidre nyírt, feketehajú Taylort. Egy diszkóban kötnek ki, majd hajnal­ban Alex egy lányt ölelve arra éb­red, Taylor polaroid géppel meg­örökíti őt, ahogy egy hozzájuk csapódott lányt, alkalmi ismerőst, egyéjszakás kalandhősnőt ölel. Ez a fotó lesz tárgyi mozgatórugója az eseményeknek. Lelki előbbre vivője, és egyre izgalmasabb titka a filmnek viszont abból fakad, majd egyre terebélyesedik, hogy a reggeli ébredés után, anélkül, hogy búcsút vennének a mulato­zás' közben levadászott csajoktól, a két fiú egy strapabíró klassz kis terepjáróval nekivág Ausztrália kiterjedt távolságainak. Csak úgy cél nélkül, bele a semmibe, hogy minél több kalandot megélhes­sen. A kalandot egy kiadós tanko­lással (reggelivel) kezdik az egyik gyorsétteremben. Taylor rájön, Alex nem egyenes ember: közele­désére a házába visszabújt csiga módjára viselkedik, rejtőzködő, gyanakvó és bizalmatlan alak, aki hazudik. A következő kép a nyílt tengerpart, közel távolban csak dűnék s a két srác, ahogy belegá­zol és jóízűen lubickol a habok­ban. Taylor vádaskodón veti Alex szemére, hogy nem beszélt a ba­rátnőjéről, mi több, letagadta. Ki­pakol neki, hogy nem igaz, amit vetített neki megismerkedésük elején. Vagyis nem fedi a valósá­got az, hogy baráti látogatóba in­dult. Az egyetemi évei alatt meg­ismert barátnője, Sophie (Amelia Warner) után repült Ausztráliába. Taylor neheztelve adja tudtára, őszinteséget remélt, nyíltságot, cimboraságot, de ekkor még úgy tűnik, megbocsát, ezért Alex gya­nútlanul követi, s bízza rá magát. Sophie-hoz hajtanak, s mivel hármuk között szikra pattan, a szerelmespár nem pattintja le Taylort, úgy döntenek, társulnak a fiúhoz, s nem távolsági busszal indulnak nyári nagy kalandra. Alex egyre inkább gyanakszik, egyre féltékenyebb, s egyre titok­zatosabbá válik számára Taylor - nem igazodik ki a szándékai kö­zött. Szeretne megszabadulni tő­le, átszállni egy buszra. De Sophie vonakodik, nem sérthetik meg Taylort. Rábeszélésére mégis hármasban folytatják, ám ekkor Alex és a néző számára - aki szin­tén nem tudja, mi a gubanc, s mi izzítja a két fiú közti feszültséget - már minden nagyon gyanús. Tay­lor rejtélyes szándékával egyre közelebb kerül a maga alatt lévő féltékeny Alexhoz, ahogy az egyik pihenő alkalmával egészen közel hajol hozzá, és rébuszokban meg- vallja neki, mi motiválja fura vi­selkedését. E vallomás után már nincs vissza, csak előre, bele a tit­kokat rejtő semmibe. Még egyszer megállnak, utoljára. Külön-külön vesznek ki szobát a motelban. Ám Taylor éjszaka bekönyörgi magát Alexhez. S a szőke srác kétségbe­esésében ajtót nyit, megadja magát... Ekkor kezdődik a pokol. Egyre megtévesztőbben teker­günk a rejtély labirintusában. Ekkor derül ki, hogy ez az iz­galmas road movie nem az, ami­nek hittük. Más műfajba torkollik, mint amit reméltünk tőle. Ám aki szereti a titokzatos, veszekedé­sekkel, lelki viharokkal tarkított utazást, annak jó utat. Megéri be­társulni a fura hármashoz, s vé­gigvágtatni velük az ausztrál vad­rengetegben. Kiváló komikus volt, művésze a rögtönzéseknek Meghalt Körmendi János MTl-JELENTÉS Budapest. Életének 81. eszten­dejében elhunyt Körmendi János színművész, író - tudatta tegnap a család közlése alapján az Oktatási és Kulturális Minisztérium. A Kos­suth- és Jászai Mari-díjas szín­művészt türelemmel viselt hosszú betegség után január 6-án, szere­tettéi körében érte a halál. Körmendi János Szegeden szü­letett 1927-ben, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1946 és 1951 között végezte. A háború utáni első nagy színésznemzedék tagja, népi kollégista volt, főiskolai osztálytársa Sinkovits Imrének, Márkus Lászlónak, Gyurkovics Zsuzsának.l951-ben, friss diplo­mával a zsebében lett a Madách Színház tagja, a körúti társulathoz 35 éven keresztül hűséges volt. 1987-ben a Mikroszkóp Színpad társulatához szerződött, ezenkívül fellépett a Thália Színházban, a Radnóti Színpadon, az Operett­színházban, sőt az operaházban is. Több kabarétréfát és tv-bohóza- tot is írt, a legnevezetesebb közü­lük Csehov Három nővérének pa­ródiája, amelyet Márkus Lászlóval és Haumann Péterrel adtak elő a Magyar Televízió egyik szilveszte­ri műsorában. Töbh évtizedes pá­lyája során elsősorban epizódsze­repeket kapott, s gyakran néhány (Képarchívum) mondatban kellett felhívnia magá­ra a figyelmet. Kiváló komikus volt, művésze a rögtönzéseknek. Játszotta Próba­kőt (Shakespeare: Ahogy tetszik), Holofemest (Shakespeare: Lóvá tett lovagok), Miskát (Kálmán Im­re: A csárdáskirálynő), Sylvestert (Moliére: Scapin furfangjai), No- votnyt (Shubert: Három a kis­lány). Filmekben is láthatta a kö­zönség (Patyolat-akció, Krebsz, az Isten, Te rongyos élet). Levelek az urológiáról című kötete 1974-ben, az Életrajz két felvonásban 1987-ben, a Nyakig a színházban 1990-ben jelent meg. ticketportql fjeket City Hotel Bratislava *fru> sMrtzok n y, p EEET3 a MUSIC-ART bemutatja: Diótörő jégbalett — a Szentpétervári Állami Jégbalett előadásában Zene: Piotr L Čajkovskij az est védnöke Őexelenciája Alexander Ivanovič Udal’cov,- az Oroszországi Föderáció nagykövete 2008. januári9. ís.oo 0 NTC Sibamac aréna POZSONY JEGYELŐVÉTEL: www.ticketportal.sk / tel.: 02 52 93 33 23 NTC Sibamac aréna, Príkopová 6. Bratislava Dr.Horák / tel: 02/54 43 56 67 INFO: www.music-art.sk, tel: 0903 445 710 KMBBHpHBBI poznám .t I TA 3 BP-7-15182

Next

/
Oldalképek
Tartalom