Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-08 / 282. szám, szombat

16 Szalon

ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 8. www.ujszo.com

A komáromi Duna Mente Múzeum. A hajdani Jókai Egyesület múzeumának 1913-1936 között Alapy Gyula, 1936-1990 között Szombathy Viktor volt az igazgatója

(Somogyi Tibor felvételei)

Sorozatos igazgatóváltások és megtorlások - Fehér Csaba leváltását nem csak a megyei hivatalnok, a saját beosztottjai is szorgalmazták

Múzeumi körséta vitákkal, perekkel és levelekkel

Október végén a szlovák többségű Nyitra megyei képviselőtestület leváltotta a komáromi múzeum igazgatóját, Fehér Csabát, és elvette az intézmény megnevezéséből a magyar kultúra jelzős szerkezetet.

VRABEC AAÁR1A

Azt, hogy a döntést a szlovák többségű közgyűlés szavazta meg, fontos hangsúlyozni, mert akárhonnan nézzük is, részben politikai indíttatásból született. A megyei hivatalban sokak szemét szúrta a leváltott igazgató olykor talán túlságosan karakán magyarsága és az, hogy milyen sajátságos módon értelmezi munkaköri jogait és kötelességeit, ezért a megfelelő alkalommal lecsaptak rá. Nem kellett sokáig várniuk, még csak mondvacsinált indokokra sem szorultak, hiszen a postás heti rendszerességgel hordta nekik az aláírt és névtelen leveleket Fehér Csaba ellen, akivel nemcsak a felettesei, hanem a beosztottjai sem voltak maradéktalanul elégedettek.

Magyar létükre elegük volt belőle

így következhetett be az a furcsa, de szlovákiai magyar közösségünkre mégis oly jellemző helyzet, hogy miközben a hatalom elvesz valamit

bocsátott szakképzett dolgozók helyett megfelelő képesítéssel nem rendelkező embereket vett fel, és még a Magyarországon szerzett diplomákat sem fordíttatta le. Hiányos volt a munkahelyi jelenlét dokumentációja, némely alkalmazottakat olyan munkára osztott be, amelyhez nem volt megfelelő képesítésük, arról nem is szólva, hogy a kiállításokat csak magyar nyelven nyitotta meg, és csak magyar nyelvű tájékoztatóanyagot készíttetett róluk, amivel folyamatosan megsértette az államnyelvről szóló törvényt” - sorolja Helena Psotová, aki a legnagyobb gondnak mégis azt tatja, hogy

már a saját alkalmazottai sem akartak Fehér Csabával dolgozni. „Mi is jó párszor tapasztaltuk a hivatalban, hogy szinte leheteden vele együttműködni, mert az értekezletekre nem járt, a szakmai szervezetek összejöveteleit ignorálta, még a múzeum munkatervét sem tartotta be. Mindezt egy kívülálló valóban értékelhetné úgy, hogy azért váltottuk, le mert magyar, és a magyar jellegű tevékenységet helyezte előtérbe, de aki így gondolja, annak a figyelmébe ajánlom, hogy a múzeum alkalmazottainak magyar létükre is elegük volt belőle” - érvel az osztályvezető asz- szony, külön hangsúlyozva, hogy Fehér Csaba politikai tevékenységével nem foglalkozik. „Pontosan dokumentálható, hogy a volt igazgató úr politikai tevékenységet folytat, és ez a múzeum munkájára is hatással volt, de ezzel mi nem foglalkozunk” - mondja.

Mégis úgy látszik, hogy az utolsó csepp a pohárban az a kitelepítésekről szóló kiállítás volt, amelyet Fehér Csaba Brüsszelben, az Európai Parlamentben mutatott be tavaly novemberben.

Soha többé - Never again

A Never again 1945-1948 című kiállítás híre még a megnyitó előtt eljutott Dušan Caplovič kormány- alelnökhöz, és ő hívta fel a megyei hivatalban az illetékeset, tudnak-e róla egyáltalán. „Semmit nem tudtunk erről a kiállításról, Fehér Csaba még szolgálati utat sem írt ki. Mikor figyelmeztettem, azt mondta, hogy magánemberként utazik, a tárlat az ő magánügye, és végül egy nappal az elutazása előtt vett ki sza- badsá- g o t . Utólag tudtuk meg, hogy ennek ellenére az anyagot a múzeum alkalmazottai vitték ki, akik viszont szolgálati úton voltak Brüsszelben. Ez megengedhetetlen fegyelmi vétszerzett jogainkból, mi mégsem tiltakozunk olyan nagyon, mert velük együtt megszabadultunk egy nyűgössé vált személytől is. Komáromban a jelek szerint pontosan ez történt, mert a múzeum alkalmazottainak egy részével a Fehér Csaba menesztése kiváltotta megköny- nyebbülés még a névcsonkítás okozta keserűséget is feledteti. A megyei hivatalnak pedig ennél jobb érv és indok nem is kell ahhoz, hogy igazolja döntése helyességét.

„Őszintén megmondom, hogy mi a feljelentések és a névtelen levelek alapján kezdtünk el vizsgálódni a komáromi múzeum háza táján. Egy levélre még nem figyeltünk volna fel, de több volt belőlük, és a lényegüket úgy foglalhatnám össze, hogy Fehér Csaba nem kommunikál a beosztottjaival, teljesen autoritativ módon, csakis a saját érdeklődését és érdekeit szem előtt tartva vezeti az intézményt” - mondja Helena Psotová, a megyei hivatal oktatásügyi és kulturális osztályának vezetője. „Amikor már a kulturális m i - nisztéri- umba is mentek feljelentő levelek, onnan szóltak le nekünk, hogy nézzünk utána, mi folyik itt. Az ellenőrzések során . aztán megállapítottuk, hogy az elség, mert itt nem arról van szó, ki hogyan látja és értékeli a háború utáni időszak történéseit, hanem arról, hogy egy intézmény vezetőjének meg kell tartania a fenntartóval folytatott kommunikáció alapvető szabályait” - mondja Psotová.

Fehér Csaba szerint azonban a lényeg nem az, hogy szabadságra vagy szolgálati útra ment Brüsz- szelbe, maga a kiállítás témája volt szálka a fenntartó szemében. „Dušan Čaplovič kijelentette, hogy a kiállítással rontom Szlovákia hírnevét, és a megye számára ez volt a jel, hogy engem el kell távolítani. Innen kezdve egyre fokozódott a rám nehezedő nyomás. Többször beidéztek a kulturális bizottság elé meghallgatásra, megvonták féléves prémiumomat, egymást követték a múzeumban az ellenőrzések” - sorolja a leváltott igazgató, aki ragaszkodik ahhoz, hogy Brüsz- szelbe igenis a saját, nem pedig a múzeum kiállítási anyagát vitte ki. „A múzeumnak 2005-ben volt ugyanilyen témájú kiállítása 210 négyzetméteren. Ezt látta egy brüsszeli delegáció, és érdeklődtek, be lehetne-e mutatni az Európai Parlamentben. Tárgyaltunk is róla, de közben változott a helyzet, és kiderült, hogy csak kisebb tárlatra van hely. Ekkor döntöttem el, hogy a saját anyagomat viszem ki, de ragaszkodtam ahhoz, hogy ugyanezen alkalommal a múzeum is bemutatkozhasson. Ezért jött velem három kolléga, akik a múzeum propagandaanyagait hozták ma-