Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-31 / 298. szám, hétfő
8 15 ÉVES SZLOVÁKIA ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 31. www.ujszo.com A térség sereghajtójából éllovassá vált az ország, ám ez a siker nem az alapító atyáknak köszönhető, és olyan gyorsan véget érhet, mint amilyen hirtelen jött Fekete lyukból tátrai tigris. De meddig? Szlovákia megalakulásakor kevesen gondolták volna, hogy egyszer a térség reformokban élenjáró sikerországává válhat. Ehhez azonban rögvest hozzákívánkozik, hogy ez a siker egyáltalán nem az „alapító atyák” érdeme volt, és ugyanolyan gyorsan és váratlanul vége szakadhat, mint ahogyan jött. GÁL ZSOLT 1992-től 1998 végéig csaknem megszakítás nélkül a Vladimír Mečiar és pártja, a HZDS vezette koalíciós kormányok irányították Szlovákiát. A honalapítók csapatának kormányzása nemzetközi elszigeteltségbe és a gazdasági csőd szélére juttatta az országot. Bár a szlovák gazdaság a kilencvenes évek közepén 6 % körüli éves tempóval növekedett (1998-ban már csak 4 %-kal), a növekedés fő mo- toijává az egyre nagyobb eladósodás árán megvalósuló állami túlköltekezés vált. Ez veszélyes egyensúlytalansággal, az állami költségvetések és a külkereskedelem növekvő hiányával (ikerdeficit) párosult. 1994 és 1998 között Szlovákia külföldi adósságállománya 4,7 müliárd dollárról 11,8 mil- liárdra ugrott. Bár ennek csak ötödé volt az állami adósság, a többit a vállalati szektor vette fel, azonban a vállalati hitelek több mint felére is garanciát vállalt az állam. A harmadik Meéiar-kormány hivatali idejének végén a hazai piacon már 25-30%-os kamattal vett fel rövid lejáratú hiteleket, a nemzetközi pénzpiacon pedig már csak a romániai vagy kazahsztáni mértékű kamatprémiummal tudott kötvényeket kibocsátani. A kormányzó erők módszerei miatt Szlovákia fokozatosan afféle fekete lyukká vált Európa közepén. Visegrádi szomszédaival ellentétben nem vették fel a legfejlettebb országokat tömörítő OECD-be, az 1997-es madridi és luxemburgi csúcstalálkozókon nem kapott meghívót a NATO-ba, és az Európai Unióval csatlakozási tárgyalásokat kezdő országok első körébe. A külföldi tőke messze elkerülte az országot. A külföldi befektetők egyébként sem nagyon rúghattak volna labdába, mert a meéiari vezetés „a miénket nem adjuk, -a külföldit meg nem akaijuk” szólamok mellett, a ,hazai tőkés osztály” megteremtésének céljával a saját klientúrájához tartozó egyéneknek osztogatta szét bagóért az állami vagyon egy tekintélyes részét. A visegrádi csoporton belül a kilencvenes évek végére Szlovákia lett a külföld felé leginkább eladósodott, a legnagyobb kereskedelmi és államháztartási hiánnyal küzdő, a legkevesebb külföldi tőkét vonzó ország a legmagasabb adókkal és munkanélküliséggel. Az 1998 végén felálló első Dzu- rmda-kormány üres államkasszát örökölt, az ország elfogadott költségvetés nélkül lépett az 1999-es évbe. Ekkor már a szlovák cégek több mint fele volt veszteséges, a bankokban a minősített kinnlevőségek nagysága elérte a 170 milliárd koronát, amelynek nagy része behajthatatlan hitel volt. Az ország harmadüt legnagyobb bankja (IRB) gyakorlatilag még 1997 végén csődbe ment és a nemzeti bank kényszerfelügyelete alá került. A külföldi befektetők a tétovázó új kormány láttán elvesztették a türelmüket és tömegesen szabadultak a koronától, lejtőre küldve annak árfolyamát. A szlovák korona rögzített árfolyamát a jegybank már 1998 októberében kénytelen volt megszüntetni, miután 1 milliárd dollárt költött annak védelmére és a valutatartalékok vészesen alacsony szintre csökkentek. 1999 májusáig a korona árfolyama 70%- ot esett az euróhoz és a dollárhoz képest, egy euró akkor 48,1 koronát, a dollár pedig 45,2 koronát ért. A krízis végül is kiváltotta (a magyarországi Bokros-csomaghoz hasonló) Ivan Mikloš nevével fémjelzett gazdasági stabilizációs csomag elfogadását. Ez súlyos áldozatok árán (a növekedés lefékeződése, az infláció és a munkanélküliség megugrása, a reálbérek csökkenése) mentette meg az országot a gazdasági és pénzügyi összeomlástól. A megszorító intézkedések további reformokkal párosulva, mint például a bankkonszolidáció és - privatizáció, a magánosítás felpörgetése, az adórendszer átalakítása, az egykulcsos adó bevezetése és a nyugdíjrendszer reformja (az utóbbi kettő már a másodüt Dzurindakormány érdeme) végül is meghozták gyümölcsüket. Az egykor hátul kullogó Szlovákia éltanulóvá vált. A visegrádi csoporton belül országunk vonzotta a legtöbb külföldi zöldmezős beruházást, itt csökkent a legjobban a munkanélküliség és nőtt a leggyorsabban a foglalkoztatottság, itt lett a legalacsonyabb az adóterhelés, a költség- vetési hiány. A külkereskedelemben a korábbi óriási hiányok helyett a 2007-es évet valószínűleg többlettel zárjuk. Bejutottuk az OECD-be, a NATO-ba és az Európai Unióba, sőt a visegrádi négyek közül valószínűleg mi tudjuk elsőként bevezetni az eurót 2009-ben. És persze nálunk a legmagasabb a növekedés üteme, amit ezúttal a kivitel és a beruházások hajtanak, nem pedig az állami túlköltekezés. Míg a küencvenes évek végén a hazai gazdasági szakértők hivatkoztak folyton a szomszédos országokban zajló reformokra, pár év alatt megfordult a helyzet, és már a szlovák reformokat emlegették a térségben követendő példaként. A sikerektől azonban nem szabad megmámorosodni, a reformokat sem lenne szabad abbahagyni, különben ismét elszalad mellettünk a világ. A múltból sem ártana tanulságokat levonni, jelenleg azonban egy olyan kormány irányítja az országot, amelynek fő pártja és annak vezetője a Dzu- rinda-kormány reformjait kritizálva szerezte népszerűségét, két koalíciós partnere pedig 1998-ig központi szereplője volt az országot a csőd szélére juttató politizálásnak. Ahelyett, hogy folytatták volna a növekedést megalapozó reformokat, nekiláttak azok visz- szarendezésének. Ez elég rossz fejlemény a szlovák gazdaság jövőjére nézve. TIZENÖT EV MÉRFÖLDKÖVEI 1992 Február: Az új államjogi szerződés alapelveiről és az egyes köztársaságok hatásköréről tárgyal a Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács vezetősége. A szlovák parlament elnöksége később elveti a javaslatokat. Marián Čalfa szövetségi miniszterelnök úgy véli, ezzel megkezdődik a közös állam különválása. Április 1.: Sikertelen szavazás a szlovák szuverenitási nyüatkozat- tervezetről - a kormánypárti és a magyar képviselők nem vesznek részt a voksoláson. Ez megismétlődik május hetedikén is. Június 5-6.: Választások Csehszlovákiában. Az Együttélés, az MKDM és a Magyar Néppárt választási koalíciója a Szlovák Nemzeti Tanácsba történő választásokon a szavazatok 7,42, míg a szövetségi gyűlési választásokon 7,39 százalékát kapja. Az egyedül induló Magyar Polgári Párt nem kerül a törvényhozásba. Júniusban megalakul Vladimír Mečiar második kormánya. Június 14.: Szlovákiai parlamenti és törvényhozáson kívüli pártok - köztük a szlovákiai magyar politikai erők - megállapodnak, népszavazást kezdeményeznek a két szövetségi köztársaság közti viszony rendezéséről. Július 17.: A Szlovák Nemzeti Tanács kinyüvánítja Szlovákia függetlenségét. A magyar képviselők egy része tartózkodik a szavazáskor, egy részük ellenzi a deklarációt. Augusztus 6.: Václav Klaus cseh és Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnök megegyeznek Csehszlovákia különválásáról. Szeptember 1.: A pozsonyi parlament elfogadja a szlovák alkotmányt. Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés képviselője aznap a Pozsony-Prága autópályán, Humpolec közelében balesetet szenved, november 7-én meghal. December 31.: Éjfélkor megszűnik a Cseh-Szlovák Köztársaság. 1993 Január 1.: Megalakul az önálló Szlovák Köztársaság. Február 15.: A parlament a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) jelöltjét, Michal Kováčot választja köztársasági elnökké. Június 30.: Szlovákiát felveszik az Európa Tanácsba. 1994 Január 8.: A szlovákiai magyar polgármesterek, az önkormányzati és a parlamenti képviselők, valamint a magyar pártok és politikai mozgalmak vezetői nagygyűlést tartanak Komáromban, hogy megtárgyalják a szlovákiai magyarság további sorsával kapcsolatos kérdéseket. Március 9.: Michal Kováč államfő országértékelő jelentése a parlamentben. Két nappal később a képviselők megvonják bizalmukat Vladimír Mečiar kormányfőtől. Az áüamfő 14-én leváltja a miniszterelnököt, 16-án pedig Jozef Mo- ravčík alakít koalíciós kormányt. Május 9.: Szlovákia az Európai Unió társult partnerévé válik. Szeptember 30 - október 1.: Előrehozott parlamenti választások Szlovákiában. Az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt koalícióban indul. A demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) a szavazatok mintegy 35, a magyar pártok koalíciója pedig 10,18 százalékát szerzi meg. December 13.: Megalakul a harmadik Mečiar-kormány. 1995 Február 2.: Érvénybe lép a Szlovákia és az Európai Unió közti társulási szerződés. Március 19.: A szlovák-magyar alapszerződés aláírása Párizsban. Május 5.: A kormánykoalíció 80 képviselője megvonja a bizalmat Michal Kováč államfőtől. Augusztus 31.: Elrabolják az államfő fiát, ifj. Michal Kováčot. 1996 Január 1.: Hatályba lép az államnyelvről szóló törvény. Július 3.: A parlament jóváhagyja a területi és közigazgatási felosztásról szóló törvényt, amely felszámolja a magyar többségű kistérségeket. 1997 Január 31.: Az államnyelvről szóló törvényre hivatkozva a magyar iskolákban bevezetik a csak szlovák nyelvű bizonyítványokat. Május 23.: Gustáv Krajči belügyminiszter meghiúsítja a NATO- csatlakozásról és a közvetlen elnökválasztásról kiírt népszavazást. Július 3.: Öt ellenzéki párt létrehozza a Szivárvány Koalíciót, amely Szlovák Demokratikus Koalícióként megnyeri az 1998-as választásokat. Július 8.: A katonai szervezet madridi csúcsértekezletén eldől, hogy Szlovákia nem kerül a NA- TO-bővítés következő körébe. 1998 Március 2.: Véget ér Michal Kováč köztársasági elnök ötéves megbízatási időszaka. A parlamentben nem sikerül megválasztani utódját, az államfői hatáskörök egy részét Mečiar kormányfő gyakorolja. Május 20.: Új választási törvényt hagy jóvá a parlament. A választáson egyedül induló pártnak az összes szavazat legalább öt százalékát kell megszereznie, hogy a törvényhozásba jusson, koalícióban még magasabb ez az arány. Június 21.: Dunaszerdahelyen Magyar Koalíció Pártja (MKP) néven egyesül a Magyar Keresztény- demokrata Mozgalom, az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Polgári Párt. Július 4.: Létrejön a Szlovák Demokratikus Koalíció. Szeptember 25-26.: Parlamenti választások Szlovákiában. Noha Mečiar megint nyer, Mikuláš Dzurinda vezetésével az SDK, az SDĽ, az SOP és az MKP alakít kormányt. 1999 Március 24.: Szlovákia megnyitja légterét a NATO gépei előtt, amelyeket a katonai szövetség Jugoszláviában vet be. Május 29.: Az első szlovákiai közvetlen elnökválasztás győztese Rudolf Schuster volt kassai kerületi párttitkár, későbbi kassai főpolgármester, a koalíciós Polgári Egyetértés Pártja (SOP) alapítója és első vezetője. Július 10.: A parlament elfogadja a kisebbségi nyelvek hivatali használatáról szóló törvényt. December 9-10.: Az Európai Unió helsinki csúcsértekezlete úgy határoz, öt másik országgal együtt Szlovákiával is megkezdi az előcsatlakozási tárgyalásokat. 2000 December 14.: Szlovákia az Európai Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagjává válik. 2001 Június 19.: A parlament ratifikálja a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartáját. December: Az első választások az újonnan kialakított megyei ön- kormányzatokba. 2002 Szeptember 20-21.: Ismét Mečiar nyeri a választásokat, ám most sem tud kormányt alakítani. Tisztán jobboldali koalíció alakul (SDKÚ, KDH, MKP, ANO) Mikuláš Dzurinda vezetésével. Az országban megkezdődik a négyéves reformidőszak, aminek hatására „tátrai tigrisnek” nevezik el Szlovákiát. December: Eldől, Szlovákiát felveszik az Észak-atlanti Szerződés Szövetségébe (NATO). Erre 2004-ben kerül sor. 2004 Május 1.: További küenc országgal együtt Szlovákia is az Európai Unió tagállamává válik. Megtartják az első Európai parlamenti választásokat. 2006 Július 17.: A Smer nyeri az előrehozott parlamenti választásokat. Rövid időn belül Robert Fico alakít kormányt, (korp)
