Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-21 / 293. szám, péntek

www.ujszo.com UJSZO 2007. DECEMBER 21. Kultúra 9 Gombík Róbert plébános, a Charta '77 első csehszlovákiai magyar aláírója a Múzeumi Szalonban „Olaj akartam lenni” A szlovákiai magyar köz- és kulturális élet jeles egyéni­ségeit állítja a figyelem kö­zéppontjába a Múzeumi Szalon, a Szlovákiai Ma­gyar Kultúra Múzeuma be­szélgetősorozata, melynek decemberben két vendége is volt. Pozsonyban, a Brämer-kúriában a közel­múltban Gombík Róbert plébános foglalt helyet a vendégszékben. MISLAY EDIT A neve talán nem annyira köz­ismert, pedig ő volt a szélesebb polgári és politikai jogokat köve­telő Charta 77 nyilatkozat első csehszlovákiai magyar aláírója. Ezt természetesen az 1989 előtti államhatalom nem nézte jó szemmel, és mindent megtett azért, hogy az életét megnehezít­se. S ez sikerült is nekik. Nem egé­szen egy évvel a Charta 77 kiált­vány aláírása után megvonták pa­pi szolgálati engedélyét, s hét éven keresztül egyik ideiglenes ál­lásból a másikba vándorolt. Sokat elmond az akkori időszakról, hogy saját egyházának püspöke még kertészként sem volt hajlan­dó alkalmazni Gombík Róbertét. „Haladó szellemű, víg kedélyű, türelmes, fáradhatatlan” - így jel­lemezte Miklósi Péter, a rendez­vény házigazdája Királyrév és Zsi- gárd 58 éves plébánosát, akivel nem csupán életpályájáról, ha­nem az egyház helyzetéről, a ma embere és a hit viszonyáról is be­szélgetett. A plébános elmondta: bár szü­lei mélyen vallásosak voltak, nem készült rögtön papi pályára, mi­után 1967-ben Komáromban le­érettségizett, a zsolnai közlekedé­si főiskola hallgatója lett. Forróvérű fiatal volt, részt vett a diákmozgalomban, s 1968január­jában még maga sem gondolta, SZUBJEKTÍV Kalapot kellene küldeni egy honlaptulajdonosnak. Az illető ugyanis kijelentette, kalapja nin­csen, azért valamijét megeszi, ha idén megnyílik az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes pozsonyi, Híd utcai székházában a színház­terem. S hogy ne kelljen sze­génynek elmajszolnia bélelt cipő­jét, hátha kemény fagyok várnak ránk, alkalmasint keressünk neki egy kisebb méretű kalapot, ne­hogy a nemez megfeküdje a gyomrát. És még egy kalapot il­lenék venni, de azt más céllal. Azért, hogy megemelhessük az If­jú Szivek minden egyes alkalma­zottja előtt. Ugyanis az, hogy 2007. december 19-én ünnepé­lyesen megnyitották a színház- termet, amely korábban próbate­rem, később, amikor elkezdődött a magyar Táncművészeti Főisko­la oktatása tanterem volt, mind- annyiuk érdeme. Nem hátráltak meg, amikor olyan igazgató ke­rült az együttes élére, aki nem a professzionalizálást akarta foly­tatni, még jobb körülményeket teremtve, hanem vissza óhajtotta forgatni az idő kerekét, és ismét olyan csapatot verbuvált volna össze, melynek tagjai mellesleg, szabad idejükben táncolnak, énekelnek, zenélnek, egyébként tanulnak vagy dolgoznak. Mű­vészi szempontból egy évig nem történt semmi, viszont a ku­lisszák mögött dúlt a harc. A Szi­vek oldaláról azért, hogy folytat­hassák a 2000-ben megkezdett utat, az ellenzők részéről, nehogy tovább fejlődhessen az az egyet­len magyar hivatásos táncegyüt­tes, amely itthon - mind a ma­gyar, mind a szlovák szakma kö­rében -, Magyarországon, a ten­geren túl és több európai ország­ban addig nem tapasztalt elisme­(Somogyi Tibor felvétele) Miklósi Péter és Gombík Róbert plébános hogy egy év múlva teológiára fog járni. Volt azonban egy barátja, akivel sokat beszélgettek lelki dolgokról, vallásról, s „fölébredt bennem a vágy, hogy másként se­gítsem az embereket, nem gráná­tok dobálásával”. Mesélt arról is, milyen volt az élet a szemináriumban a szocia­lista rendszerben, a titkosrendőr­ség milyen szorgosan látogatta őket. „Nem küldtem el őket, mert szerettem beszélgetni, megvéde­ni az álláspontomat, s úgy gon­doltam, őket is meg tudom győzni”. A Charta 77-ről a Sza­bad Európa rádióból értesült, s másnap már utaztak is Prágába barátjával, a bazini káplánnal, hogy aláírják a nyilatkozatot. Próbálták paptársaikat is meg­nyerni az ügynek, de nem jártak sok sikerrel, a titkosrendőrség pedig gyorsan rájuk „találd’. Jöt­tek a házkutatások... A plébános, mint mesélte, hellyel, kávéval kí­nálta a titkosrendőröket, s a helyzet pikantériája az volt, hogy míg a lakásában mindent felfor­gattak tiltott iratok után kutatva, nem is sejtették, hogy a doku­mentumok azoknak a székeknek az aljába vannak erősítve, ame­lyeken ülnek. Három héttel Gombík Róbert a letartóztatása előtt egyébként Gustáv Husák nyugat-németországi hivatalos látogatása során azt nyilatkozta, hogy Csehszlovákiában a Charta 77 aláírása miatt senkit nem fognak bebörtönözni... 1978. szeptember 15-én Gombík Ró­bertét felfüggesztették papi állá­sából, s szó szerint az utcára ke­rült. Nem volt hová mennie. Egyik híve, egy 82 éves néni aján­lotta fel, költözzön hozzá. Meg is kérdezték aztán tőle, nem fél-e attól, hogy az „ellenzéki” plébá­nos miatt elveszíti a nyugdíját. „Én már semmitől se félek” - hangzott a néni válasza. Munkája (Ifj. Papp Sándor felvétele) Gombík Róbertnek ritkán akadt, mert mindenhonnan elutasítot­ták, szerencsére azonban, jegyez­te meg, volt néhány család, akik­hez mindig bemehetett, és volt mit ennie. De mint mondta, soha nem bánta meg, hogy aláírta a Charta 77-et, mert azzal saját magát tagadná meg. A bársonyos forradalmat követő időszak is tar­togatott számára csalódást: azok­kal ért egyet, akik azt állítják, hogy ellopták a forradalmat. „A történelemben mindig elő fog fordulni, hogy az emberek leg­szentebb érzelmeit mások saját érdekeikre használják fel” - mondta. Soha nem akart politikus lenni, árulta el, „én csak segíteni szerettem volna, olaj akartam lenni, hogy menjen a gépezet”. Vallás nélkül nem tudja elkép­zelni az életét. ,Jézus számomra mindennek a forrása. Nem állítom persze, hogy mindig szót tudok neki fogadni.” Alföldi Róbert lesz a főigazgató Budapest. Alföldi Róbert lesz a Nemzeti Színház főigazgatója - jelentette be a vezetői tisztségre kiírt pályázat eredményét Hüler István oktatási és kulturális miniszter csütörtökön. A miniszter a pályázatokat elbíráló bizottság javaslata alapján és a Nemzeti Va­gyonkezelő Tanács jóváhagyásával nevezi ki Alföldit a Nemzeti Színház Zrt. új vezérigazgatójának 2008. július 1-jétől. Megbízása a színház tervezett szervezeti átalakításáig, de legfeljebb 2013. jú­lius 31-ig tart. Alföldi Róbert színész-rendező jelenleg a Bárka Színház igazgatója, a teátrum a művész rendezésében pénteken mutatja be az Ahogy tesszük című darabot. Színházi elfoglaltsága miatt az új főigazgató a premier másnapján nyilatkozik terveiről. Hiller István elmondta: Jordán Tamás jelenlegi igazgató kineve­zését korábban 2008. június 30-ig meghosszabbították, így a két vezető az évad végéig együtt dolgozik. Az új évad műsortervének elkészítése, a szerződtetés az új vezető feladata. (MTI) PENGE Eurüdiké és környéke Ha mitológiai statisztikát ké­szítenénk, hogy melyik antik mítosz a legelevenebb napja­inkban, Orpheusz és Eurüdiké története minden bizonnyal az élbolyban végezne. Erdős Virág legújabb könyvének, mely hu­szonegy írást tartalmaz, szintén ez a mítosz a kerete: a nyitó no­vellában Orpheusz megveszte­geti az alvilág urát (az elme­gyógyintézet vagy kórház főor­vosát), majd miután megpil­lantja Eurüdikét, inába száll a bátorsága, meggondolja ma­gát, és ott hagy csapot-papot, hitvest, szerelmet. Erős vonal- vezetésű publicisztika, monda­nám, kitűnő tárcanovella, de mégiscsak: egyszer használatos szöveg. (A recenzens itt elmé­láz, mi mindent kezdett volna a tárggyal mondjuk a hasonló pa­rabolák megalkotásának nagy­mestere, Dino Buzzati vagy a nagy átváltoztató, a kifogyha­tatlan ötletességgel megáldott mesélő, Italo Calvino!) A világrengető események szürreális és demisztifikáló át­hangolása vagy újraírása Erdős Virágnál is egy jellegzetes, in­Erdős Virág Eurüdiké tim novellatípust eredménye­zett, melynek vitathatatlan ér­tékei vannak. Ilyen például a teret, időt, hatalmasságot nem tisztelő fordulatos mesélés bá­torsága. A némi szarkazmussal átitatódott, groteszkbe átcsa­pó, plasztikus nyelv még a blaszfémiára hajlamos üdvtör­téneti allúzióktól sem retten vissza. Mária című novellájá­ban például Mária, József hit­vese egy kutyát szül. A peremen lévőkkel való szolidaritás, a ki­rekesztettekkel való szimpati- zálás érzelmessége és a novel­lában használt finom retorika valóban megindító, de ha a tör­ténetet a megcélzott sugalma- zások felől olvassuk, nem na­gyon értjük, Jézus miért éppen kutyaként születik meg, s nem- mondjuk - bárányként, hogy a nyelvben rejlő allegóriák szó- szerintiségéből fakadó humor legalább valamelyest ilyen irányban is elmélyülhessen. A Mária párja a belső gyűrűn, amennyiben koncentrikus kö­Csehy Zoltán kritikai rovata rökként értelmezzük a szöveg­füzért (én hajlanék rá), egy má­sik (mondjuk így:) Jézus-törté­net, mely sokkalta sikerültebb, egyenesen kitűnő humoreszk (AbsolutChristmas): a háromki­rályok egyszerre jelennek meg gyermeki-mesés figurákként és Heródes besúgóiként, és min­ket szembesítve szembesülnek a giccskarácsony kommersz „csodájával”. E szövegcsoport­ba tartozik a Többiek? című no­vella is, mely Noé bárkájának történetét tárja elénk egészen üde megközelítésben, vagy a Salamon király kukában lakó menyasszonyáról szóló gro­teszk újraírás. A Május sorsel­osztó központjának hangulati leírása mestermű, akárcsak a Kedves Április! stílusbravúrok­ban tobzódó (a leginkább talán Parti Nagyot idéző) pikareszk levél. A transzcendenciával való já­ték, illetőleg a halállal mint sokszor csak nyelvi lehetőség­gel való tragikomikus szembe­nézés Erdős Virág egyik legfőbb erőssége. A mese, illetve me­seszerűség szinte állandó jelen­léte minduntalan a privát szfé­ra univerzumához kötődik: ez természetszerűleg Erdős Virág legjobb szövegeiben szerencsé­sen végteleníti az intimitás ki- teljesedését. Nincs standard történet, csak jobb-rosszabb va­riáns létezik. A szerző nyelve az intimitá­son belül nyeri el változatossá­gát. Erdős legkitűnőbb írásai­ban még a szóviccgyártás vagy a fogyasztói társadalom oly zordon zord jelenére tett aktua­lizáló célozgatások elburjánzá­sa sem hat kedvezőtlenül. En­nek ellenére az Eurüdiké című kötetben akad jó pár egyszer használatos szöveg is: a Hopp, te Zsiga! című képaláírás-soro­zathoz például másodjára az ember inkább már csak Szilágyi Lenke pompás fotója végett tér újra meg újra vissza - igaz, el­sőre nagyon is jót derült rajta, és ez egyáltalán nem mellékes. (Erdős Virág: Eurüdiké, Budapest, Magvető, 2007.) Értékelés: ••••••OOOO Kalapot emelhetünk az együttes alkalmazottai előtt: a színházterem megépítése valamennyiük érdeme Színházavató az Ifjú Szivek székházában rést vívott ki magának. Közben elkezdődtek a színházterem épí­tése körüli munkák, elkészültek a tervek, találtatott kivitelező, az­tán minden leállt, s már attól tarthattunk, az álom mindörökre álom marad. Sajnos, azért is ala­kulhatott ilyen bonyolultan a színház története, mert sokan nem örültek annak, hogy a fővá­ros kellős közepén egy magyar intézmény részben állami pénz­ből, részben saját megtakarított pénzéből olyan színháztermet alakít ki, amely nemcsak tánc-, hanem kamaraszínházi előadá­sok, esetleg konferenciák színhe­lye is lehet. Ráadásul úgy, hogy senki előtt sem kell hajbókolni, különösebben senkinek sem kell hálásnak lenni, mert aki ez ügy­ben bármit tett is, szurkol a Szi­veknek, érti és magasra értékeli munkáját, tudja, hogy a néptánc nem kettőt jobbra, kettőt balra, hanem éppen olyan kemény munka, akár a balettosoké. Ünnep volt szerdán Pozsony­ban, a Szivek Híd utcai székhá­zában. Az első, színháznyitó elő­adást azok látták, akik elfogadták az együttes meghívását. Ott volt a kulturális tárca államtitkára, Augustín Lang, a kisebbségi és regionális kultúrák főosztályának vezetője, Jana Kresáková és min­denki, akit foglalkoztat az egyet­len szlovákiai magyar hivatásos néptáncegyüttes sorsa, (rend)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom