Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-11 / 284. szám, kedd

10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 11. www.ujszo.com A magyar és a szlovák művelődési intézet szerződése Szakmai együttműködési megállapodást írtak alá Rekordnézettséget ért el a november 30. és december 7. között zajlott 8. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál Nyitott ajtókkal fogadott világok Li Yang kínai rendezőé lett a Grand Prix (SITA-felvétel ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Szakmai együttműkö­dési megállapodást írt alá tegnap a pozsonyi Národné osvetové cent­rum (NOC), azaz a Nemzeti Mű­velődési Intézet és a Csemadok du- naszerdahelyi székhelyű Művelő­dési Intézete. A dokumentum sze­rint egyebek mellett kölcsönösen fellépési lehetőséget biztosítanak az együtteseknek és szólistáknak egymás rendezvényem, tájékozat­ják egymást rendezvényeikről és szakmai tanácskozásaikról, vala­mint kölcsönös módszertani segít­séget nyújtanak egymásnak. A megállapodást a Nemzeti Műve­lődési Intézet képviseletében Dr. Ján Tazberík főigazgató, a Csema­dok Művelődési Intézete nevében Huszár László igazgató, továbbá az őt megbízó Csemadok Országos Tanácsa képviseletében Hrubík Bé­la országos elnökírta alá. Huszár László lapunknak el­mondta: „Az együttműködés évti­zedek óta működik a Csemadok és a NOC között, csak a rendszerváltást követően, amikor mindannyiunk- nak megvoltak a sajátságos prob­lémái, ezek a kapcsolatok személyi szintre kerültek. Az utóbbi idő­Budapest. Rokonai, barátai és tisztelői vettek végső búcsút Szabó Magda Kossuth-díjas írótól hétfőn a F arkasréti temetőben. „Ilyen asszonyt nem lehet elfelej­teni - mondta a ravatalnál Hiller István oktatási és kulturális minisz­ter. - Képtelenség felfogni, hogy az a kimeríthetetlennek hitt forrás, amely az ő ötven évnyi írói csodavi­lágából, bölcsességéből, emberis­meretéből táplálkozott, most úgy tűnik, elapadt” - fogalmazott a tár­cavezető, hozzátéve: a tizenévesek tolongtak új köteteiért és generáci­ók fedezték fel őt újra és újra. Lator László a pályatársak, s a Szabó szakban azonban újra megpróbál­tuk a kapcsolatainkat élénkítem. Az idei Duna Menti Tavaszon már ott voltak a NOC megfigyelői, a folklór részleg munkatársaival egy konferencián találkoztunk, s meg­indult a párbeszéd. Meghívtak a Scénická žatva rendezvényre is, s ott vetettem fel, hogy deklaráljuk egy együttműködési szerződésben az eddig »nem hivatalos« közös munkát.” Kérdésünkre, miképpen értékeli a két intézmény közötti megálla­podást, Dr. Ján Tazberík így vála­szolt: ,A szerződéssel hivatalos formát adtunk a hosszabb ideje tar­tó együttműködésünknek, vagyis egyfajta mérföldkőnek is nevezhe­tő a mai nap. Ami az együtt­működést illeti, valamennyi terü­letre kiteljed, amellyel a Nemzeti Művelődési Intézet foglalkozik az amatőr művészeti mozgalom kere­teiben, a hagyományos kultúrától kezdve az amatőr művészeti moz­galmon keresztül egészen a színját­szásig. Meggyőződésem, hogy az együttműködésünk a jövőben to­vább bővül. Én magam vetettem fel például a mai találkozón egy szlovák-magyar irodalmi pályázat ötletét, (me) Magda közreműködésével alapí­tott Széchenyi Irodalmi Akadémia elnökeként búcsúzott a november 19-én elhunyt írótól. A költő fel­idézte Szabó Magda életútját, csa­ládi örökségét, az átvészelt hábo­rúkat, veszteségeit, kényszerű hallgatását, méltatta munkássá­gát, különleges írói technikáját. „Külföldön hamarabb felismerték benne a nagy írót, mint a hazai kri­tikusi közvélemény” - utalt Szabó Magda német, francia és olasz díja­ira. „Szabó Magdánál íróbb írója nem volt és nem is lesz egyhamar a magyar irodalomnak” - hangsú­lyozta Barna Imre, az alkotó 29 könyvének hatvanhat kiadását gondozó Európa Kiadó vezetője. Pozsony. Kezdjük egy kis áb­rándozással. Ha a szlovák fővárosnak is lenne olyan reprezentatív helyszíne, mint Velencének a Lídó, Cannes-nak a Riviéra, Kar­lovy Varynak a Kolonnád, akkor a nyolcadik, vagyis az idei Pozsonyi Nemzet­közi Filmfesztivál is lehe­tett volna olyan parádés mustra, mint az említett fesztiválvárosok szemléi szoktak lenni. TALLÓSI BÉLA Nincsenek persze illúzióink, mert ahhoz azért egy kissé na­gyobb költségvetésből kellene gazdálkodnia, vagyis nagyobb pénzügyi támogatásra leime szük­sége. Hiszen csak oly módon le­hetne megoldani azt, hogy a (most még nem létező vagy nem kialakí­tott) reprezentatív helyet jeles sztárokkal népesítse be. Cannes, Velence és az utóbbi években már Karlovy Vary is a világsztárok mi­att hangos és médiacentrikus. A patinás cseh fürdőváros a rend­szerváltást követő időszakban már Hollywoodot is becsalogatta, igaz, akkori álomgyári csillaga, Leonar­do DiCaprio még nyugodtan vé­gigsétálhatott őrző-védő kíséret nélkül a híres sétányon, nem zak­latták, mi több, talán meg sem is­merték, holott akkor már túl volt első Oscar-jelölésén - a Gilbert Grape című filmben nyújtott alakí­tásáért jelölték a legjobb férfi mel­lékszereplő kategóriában. Mosta­nában már a legmenőbbek, az ép­pen befutottak és csúcson lévők is szívesen látogatnak el Karlovy Va- ryba, és csillognak-villognak vörös szőnyegén. Megfordult már ott Gael Garda Bernal, Scarlett Jo­hansson, Keira Knightley vagy Hugh Dancy (ez utóbbi itt volt ugyan Pozsonyban is, de csak a vásznon: aTomKalin rendezte Sa­vage Grace című spanyol-ame- rikai-francia drámában). Korábban a pozsonyi szemle szervezői is megpróbáltak elmoz­dulni ebbe az hányba. Volt egy­két próbálkozás, de inkább az idő­sebb (talán a tiszteletdíjat vagy gázsit illetően jobban elérhető- megközelíthető) nemzedék kép­viselői váltottak jegyet a pozsonyi járatra. Bár idén is voltak vendé­gek, ők azonban „csendesebb hátszéllel” érkeztek és voltak je­len a szemlén. Elkísérte a filmjét az idei nagydíjas Li Yang, aki járt már nálunk. 2003-ban, előző munkájának bemutatóján is itt volt, akkor a rendezésért járó díj­jal utazhatott haza. Új filmjét, a Boldog új életet „hozta” Pozsony­ba Bogdán Árpád rendező. Eljött, s egyben vállalta a zsűrielnöki tisztet Jan Harlan német szárma­zású brit producer. Itt volt Ulrich Seidl osztrák rendező, aki előtt egyrészt filmjeinek retrospektív vetítéseivel tisztelgett a fesztivál, másrészt Vanessa Redgrave és Jan Triska után ő is átvehette azt a dí­jat, amellyel a világ filmművésze­tét gazdagító művészi kivételes­séget ismeri el a pozsonyi szemle. Nyitott szemlélet A vörös szőnyeges puccos fel­vonulást és a vakuk villogásának intenzitását leszámítva a 8. Po­zsonyi Nemzetközi Filmfesztivál­lal kapcsolatban megállapítható, hogy minden egyébbel megüti a nagy nemzetközi szemlék nívóját. Legfőképpen mindenre nyitott szemléletével és a filmkínálatá­val. Ezekkel semmiképpen nem marad alul korosabb „testvé­reivel” szemben. Nyolcéves létére eddig se volt gyenge, de idén iga­zán megerősödött. Erősítette a közönség is: a rendezvénynek ott­hont adó Palace Cinemas előcsar­noka a szemle teljes ideje alatt tömve volt fiatalokkal, főleg diá­kokkal, hiszen számukra igen kedvezményes volt a bérlet. Ko­rábban nem tapasztalt kígyózó sorokat kellett végigállni a jegy­pénztáraknál. Ez nem azt jelenti, hogy kevesebb jegykiadót helyez­tek üzembe, mint az előző évek­ben, hanem hogy a szemle nyolc­éves léte alatt az idei volt a leglá­togatottabb. Ennek igazolására jöjjön egy kis statisztika: a 38 or­szágból a programba beválogatott 196 filmet 135 vetítésen több mint 21 ezren látták - egy-egy ve­títésen átlagosan 157 néző ült a teremben. A legjobbakat kifogva Annak idején a szervezők szán­dékosan választották a téli idő­szakot, december első hetét. így nem kell tippelgetve válogatni az adott évi filmtermésből, megte­szik azt már az előző fesztiválok: a pozsonyi szekcióelnököknek „mindössze” meg kell szerezniük az egyes alkotásokat. Láthattuk a román Cristian Mungiu Cannes­ban Arany Pálmát „szakított” és Európai Filmdíjjal kitüntetett 4 hónap, 3 hét, 2 nap című munká­ját, továbbá a locamói Arany Leo­párddal díjazott opust, Masahiro Kobayashi Újjászületés című munkáját, AngLee új, Se, jie című opusát, amely Velencében „ra­gadta magához” az Arany Orosz­lánt, a kínai Wang Quanan film­jét, a Tuya házasságát, amely vi­szont Berlinben szerezte meg az Arany Medvét. Amint a legek e rövid sorából is kiderült, a pozsonyi szemle meg­felelt annak a trendnek is, amely - mint ahogyan az a rangos nem­zetközi mustrákra is érvényes - kaput nyitott a Távol-Keletnek. A szemle nyitottságát mutatja ez is, nemkülönben az, hogy Szabad övezet: Britisch Queer Cinema címmel külön szekciót, mintegy külön kis szemlét nyitott-terem- tett a meleg-, leszbikus és trans- szexuális filmeknek. Folytatva a legek sorát, több olyan produkciót is sikerült meg­szerezni, amelyet hazájában Os- car-díjra neveztek, a külföldi film kategóriát megpályázva. Ilyen A sírás művészete, amelyért a dá­nok szeretnék megszerezni a szobrocskát, de bemutatták a németek favoritját is, a török származású Fatih Akin A másik oldalon című megrendítő opusát. A díjazottak Továbbra is a legekről lesz szó, de a Pozsonyban szerzett legek­ről. A fesztivál fő szekciójában, az első- és másodfilmesek munkái­nak versenyében tizenhat alkotás közül válogatott, majd ítélkezett fölöttük a nemzetközi szakmai zsűri. Idén magyar film nem, de szlovák (Vlado Fischer A széthul­lás félideje című munkája) szere­pelt a versenyprogramban. A leg­jobb filmért járó Grand Prix-t Li Yang Vakhegy című kínai, hong­kongi és német koprodukcióban készült munkája nyerte el, amely a női sorsra ránehezülő, azt meg­bénító, esetenként ellehetetlenítő „vakhegyekre”, vagyis a világ sok pontján máig élő, erősen tradici­onális, szemellenzős nézetekre vi­lágít rá. A rendezésért járó különdíjjal az észt Veiko Ounpuu rendező Őszi bál című munkáját jutalmaz­ták, amely azokra a zátonyra fu­tott viszonyokra nyit ablakot, amelyekbe a szocializmusban épült embertelen-arctalan lakóte­lep-labirintusba bezsúfolt, s máig ott élő emberek kényszerültek. A legjobb női alakítás díja Julie Kolbecké, a legjobb férfialakítás díja pedig Sam Rileyé lett. Az előbbit Peter Schönau Fog A sírás művészete című dán, az utóbbit pedig Anton Corbijn Control című angol produkciójában láthatta a pozsonyi közönség. A zsűri különdíját Etgar Keret, Shira Geffen Medúza című közös rendezése érdemelte ki - nem vé­letlen a pozsonyi szakmai siker, hiszen a film Cannes-ban is ara­tott, Arany Kamerát kapott a leg­jobb elsőfilm kategóriában. A FIPRESCI-díj Lengyelország­ba vándorolt: Andrzej Jakimows- ki Apró varázslatok című munká­ját ismerve el. A közönségdíj azonban itthon maradt: Vlado Fischer A széthul­lás félideje című, városi környe­zetben játszódó tragikomédiája tetszett legjobban a szemle néző­inek. Ilyen is ritkán történik meg hazai film esetében, ami biztató, avagy a fordulat jele is lehet(ne), mivelhogy idén külön szekció fog­lalkozott a szlovák filmmel. A következőkben az egyes fil­mek között szemlézünk majd. n'GHYMeS KARÁCSONY VIANOČNÝ KONCERT 2007. DECEMBER 14..19.00 VMK GALÁNTA MSKSGALANTA r> * - JÓITOKBAN! dpredaj vstupeniek - Jegyelovetel: 031.780278 Cena vstupeniek - Jegyárak: 250 Sk / 300 Sk www.ghymes.hu További koncertek: 2007. december 2. Pozsony 2007. december 26. Budapest Aréna BP-7-14728 Ulrich Seidl osztrák rendező is a fesztivál vendége volt (ČTK-felvétel) „íróbb írója nem volt a magyar irodalomnak" Végső búcsú Szabó Magdától MTl-TUDÓSÍTÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom