Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-08 / 282. szám, szombat

Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI A szalont egy tetszés szerint eltá­volítható vagy felállítható közfái osztja ketté. Nem ez volt a színtér, hanem egy jó kis hely, amelynek a nevét nem illik elárulnom. HONORÉ DE BALZAC: A NUCINGEN-HÁZ 2007. december 8., szombat 1. évfolyam 45. szám A tehetséggondozást illetően gyerekcipőben járunk, az e téren való nagyobb odafigyelés nélkül nehézségekbe ütközünk... Világunk 2020-ban A megtartó programok kidolgozása és működtetése az országos és helyi politika, a civil szféra és az ön- kormányzatok közös felelőssége (Fénykép: Reuters/lna Fassbender) Európában figyelemre mél­tó folyamat zajlik. Az euró­pai nemzetek képviselői ar­ra kényszerülnek, hogy új­radefiniálják magukat a 21. század körülményei között. CSÁKY PÁL Ttidják ugyanis, hogy a harma­dik évezred kihívásait senki sem ignorálhatja. Mivel tájainkon is olyan erős és gyors változások ta­núi lehetünk, amelyek alapvetően határozzák majd meg jövőnket, le­hetetlenség e folyamatból kivonni magunkat. Globalizádós, modernizációs hatások A modernizációs folyamatok na­gyon felgyorsultak. Szülőföldünk ma néhány év horizontján többet változik, mint korábban évszáza­dok alatt. A kikerülhetetlen moder­nizációs, globalizádós hatások éle­tünk részévé váltak, s a mostam fo­lyamatokból az kerül ki győztesen, aki a legügyesebben tud alkalmaz­kodni hozzájuk. Az a fajta létfüozó- fia, amely a bezárkózásra, az ellen­állásra, a viszonyok konzerválására alapult, mára idejétmúlttá, veszé­lyes visszahúzó tényezővé vált. A mobilitás, az információk hatékony felhasználása, a rugalmasság stra­tégiai jelentőségű kívánalmakká váltak. Amíg két generárióval ez­előtt elmondhattuk, kevéssé érde­kel bennünket a világ többi része, most annak lehetünk tanúi, hogy távol-keleti beruházók adnak mun­kát nekünk. Ajtónkon kopogtat a migrádó, számos községünk lakos­sága csökken, s idő kérdése, mikor jelennek meg nálunk is nagyobb számban az arab, kínai és egyéb nemzetiségű betelepülők. A demográfiát a szakértők csen­des gyilkosnak is nevezik. Erdély 19. századi, Koszovó 20. századi példája mutatja, mennyire képes történelemformáló erővé előlépni ez a jelenség. S a történelem arra is tanít bennünket, hogy vákuum e téren sem jöhet létre, az egy nép ál­tal kiüresített területet elfoglalják más népek képviselői. A folyamat egyelőre jórészt az országon belüli­ekre korlátozódik, alacsonyabb életszínvonalunk okán még nem vagyunk elsőrangú célterület. Ám csak idő kérdése, mikorra válunk azzá. A helyi és regionális önkor­mányzatok, a rivil szféra és a köz­ponti politika kiemelt felelőssége, hogy e jelenséget kezelje és negatív hozadékait csökkentse. Versenyképes közösség, tehetséggondozás Az univerzális játékszabályok hatálya alól ugyanis senki sem von­hatja ki magát. Egyénként sem, kö­zösségként sem. Ä ránk nehezedő nyomás növekedni fog, a verseny­helyzet elkerülhetetlen, a kinyílt határok miatt a megmérettetés egyre inkább nemzetközi jelleget ölt majd. Legalább három olyan te­rületet van, amelyen minőségi fej­lődést kell megvalósítanunk. Az in- formádóáramlás és annak felhasz­nálása az első, a kapcsolati tőke fej­lesztése és a közösség céljainak megvalósítására való felhasználása a második, a nyelvtudás fejlesztése a harmadik ilyen kívánalom. El kell jutnunk oda, ami a nyugat-európai kis nemzetek esetében már ma gya­korlat, hogy minden polgár leg­alább három nyelven tudjon kom­munikálni: az anyanyelvén túl a ré­gióban használt domináns nyelvet (esetünkben ez a szlovák) és leg­alább egy világnyelvet kell tudnia legalább középszinten használnia. A tehetséggondozást illetőn gye­rekcipőben járunk, az e téren való nagyobb odafigyelés nélkül nehéz­ségekbe ütközünk. Ösztöndíjrend­szerek működtetésére volna szük­ség, amelyben az állam mellett sze­repet vállalnának a helyi és megyei önkormányzatok, vállalatok, civil szervezetek és az egyházak is. S ne feledkezzünk el a változó mechanizmusokról sem. Az infor­mációáramlás terén az elmúlt évti­zedekben sokat profitáltunk abból, hogy a magyarországi rádió- és televízióműsorokat különösebb gondok nélkül élvezhettük. 2012, a digitalizációra való áttérés után ez is másként lesz. A földi sugárzások megváltoznak, megszűnnek, az új módszerek alkalmazására már most fel kell készülni. Közösségi tudat, átgondolt stratégiák Rendkívül fontos látni és láttat­ni, hogy minden igyekezet akkor emelheti a közösséget, ha tudatos vállalás áll mögötte. A szlovákiai magyar közösség azért maradt fent kilenc évtized megpróbáltatásai után is, mert tudata egészséges volt, vállalta nemzeti, közösségi hovatartozását. A schengeni rend­szerbe való belépéssel nagyság­renddel megnövekszik szabadsá­gunk szintje, s valóban elsősorban rajtunk múlik - egyéneken és kö­zösségeken is mennyire tudunk élni vele. Bosszantó tapasztalni, hogy a Szlovákiában élő magyarok tudata nagyon lassan alkalmazko­dik ehhez a megváltozófélben levő helyzethez. Azok a magyar szülők, akik továbbra is szlovák tanítási nyelvű iskolába íratják gyermekü­ket, még mindig szlovák nemzetál­lami koncepcióban gondolkodnak, nem akatják észrevenni, hogy a magyarról szlovákra való nyelvvál­tással gyermeküket egy 13 milliós nyelvi közösségtől egy négy és fél­milliós felé irányítják. Nem győz­zük eleget hangsúlyozni - s min­den komoly szlovákiai tudományos felmérés adatai ezt bizonyítják -, hogy a magyar tanítási nyelvű isko­lát végzett magyar gyerekek össze- hasonlíthatadanul sikeresebbek, mint szlovák tanítási nyelvű iskolát végzett társaik. Ezek az adatok is­mételten visszaigazolják Comenius igazát, amely szerint a tudást és a kreativitást az anyanyelvén tudja mindenki a leghatékonyabban el­sajátítani. Látni kell, hogy a most felnövő generációkra olyan dina­mikus világ vár, amelyben életük során öt-hatszor lesznek kénytele­nek átképezni magukat, hogy meg tudjanak felelni az új kihívásoknak. Ilyen helyzetben pedig nagyon fel­értékelődik a mobilitás, a kreativi­tás szerepe. A jövőben (is) az lesz a nyerő, áld a gyorsan változó feltéte­lekhez a leghatékonyabban tud majd igazodni. Ahhoz is a tudatos vállalás ele­mei szükségeltetnek, hogy - főleg a fiatalok - ne elvándorlásban, ha­nem a szülőföldön való boldogulás lehetőségeinek megkeresésében gondolkozzanak. Az országos és helyi politika, a civil szféra és az ön- kormányzatok közös felelőssége üyen megtartó programok kidolgo­zása és működtetése. A tudatfor­málás pedig a család és az iskola el­idegeníthetetlen feladata, e téren szülőnek és pedagógusnak helyet- tesítheteden feladatai vannak. Fi­gyelemre méltó, hogy a közvéle­mény-kutatások azt mondják, e té­ren a szegényebb, műveletienebb, hatalom nélküli, beosztott pozíció­ban élő rétegek a legkiszolgáltatot­tabbak. E szempont tudatosításá­val tehát egy korrekt szociális poli­tika nemcsak ereded szociális, ha­nem másodlagos, nemzetmegtartó funkciót is ellát. Strukturális problémák, munkanélküliség A közösséghez való tudatos ra­gaszkodás és a műveltségi szintünk emelése mellett ezek a legnagyobb gondok, amelyekkel szembe kell néznünk. A szlovákiai magyarlakta régiók durván két csoportra oszt­hatók: a nyugat-szlovákiai rész gazdasági és szociális helyzete jobb, mint a közép- és kelet-szlová­kiaié. Nyugat-Szlovákiában már in­kább a minőségi lét kívánalmai ke­rülnek előtérbe, míg Közép- és Ke- let-Szlovákiában a munkahelyte­remtés problematikája dominál. Azt is érezzük, a problémamegol­dás lehetőségei egyre inkább regio­nális és helyi szintre kerülnek - kö­szönhetően azoknak a decentrali­zációs intézkedéseknek, amelyeket az elmúlt nyolc évben megvalósí­tottunk. A schengeni rendszerbe való be­lépéssel újabb lehetőségek nyílnak meg előttünk e témákban is, haté­konyabban csatíakozhatunk Ma­gyarország Európai Területi Együttműködésének Operatív Programjához is. Az MKP-ban ezért határoztuk meg megyénként a programfelelősöket, akik ezt a fajta együttműködést koordinálni fog­ják. Újból át kell gondolnunk a ma­gyarországi infrastrukturális rend­szerre való minél hatékonyabb rá­kapcsolódási lehetőségünket. A ve­szélyeztetett régiókban - ez jelen­leg a Garant és Ipoly mente, Gö- mör, Bodrogköz és az Ung-vidék - külön programokat kell kezdemé­nyeznünk, amely csomagnak része kell, hogy legyenek értelmiség­megtartó intézkedések is. A me­gyéknek, a helyi önkormányzatok­nak, a polgármestereknek e téren is információgyűjtő és -felhasználó hálózatként, networkként kell mű­ködniük. Ezekben a régiókban nem csupán a nagyobb beruházások megvalósítását, hanem a kis- és kö­zépvállalkozások támogatását is fi­gyelembe kell venni, a dán flexe- curity módszer elemeinek alkalma­zásával. Elvándorlás, betelepedés 2004, az EU-ba való belépés óta megjelent tájainkon két addig tö­meges méreteket nem öltő jelen­ség, az elvándorlás és a községe­inkbe való nagyobb méretű betele­pedés. Mindkettő óriási kihívást je­lent, amellyel szemben nem egy­szerű dolog helytállni. Az EU egyik alapelve ugyanis a helyváltoztatás szabadságának garantálása, admi­nisztratív eszközökkel ezt korlátoz­ni nem szabad. Ugyanakkor az sem mindegy, ki telepszik be falvainkba és városainkba, s milyen körülmé­nyek között. Ezzel a kérdéssel sok esetben összefügg az ipartelepítés problémaköre is. Nyugat-Szlováki­ában ugyanis már számos multina­cionális vállalat munkaerőhiánnyal küzd, s idő kérdése csupán, a hi­ányzó munkaerőt mikor pótolják majd európai fejvadász cégek al­kalmazásával Ukrajnából vagy Ázsia valamely régióiból. Ugyanak­kor itt van a nyakunkon oktatás­ügyünk két paradoxona, a konzer­vatív szempontok által diktált okta­tási szerkezet, amely nem mindig reagál rugalmasan a munkaerőpi­ac kívánalmaira, valamint a funkci­onális analfabéták egyre inkább használhatatlan sokasága. Arra is oda kell figyelnünk, hogy kellő te­repet biztosítsunk mindazoknak, akik Nyugat-Európában tett kiruc­canásuk után megfelelő kondíció­kat kínáló hazai talajra kívánnak visszaérkezni. A politika elégtelenségei, a civil szféra súlya Ami az előnyünk, az a hátrá­nyunk is - mondhatnánk a civil társadalom állapotát elemezve. A Csemadoknak - az elmúlt évtize­deket látva - valóban sokat kö­szönhetünk, ám az új körülmé­nyek között mintha nem igazán találta volna meg a helyét. A volt vezetők közül sokan közéleti sze­repet vállaltak, ami méltánylandó jelenség, s a Csemadok ilyen szempontból a felkészítő szerve­zet fontos szerepét teljesítette. Ám ezzel maga is meggyengült, s nem kellőképpen erősödtek meg a civil szféra egyéb alkotói sem. Gyengék az érdekvédelmi szervezetek, az európai szinttől elmaradnak a re­gionális szerveződések, keresik társadalmi helyüket, szerepüket az egyházak. (Egy markáns példa: a közelmúltban olyan civil szerve­zet vezetőjét kerestük, aki világ­nyelven tud véleményt cserélni az európai porondon szereplő part­nereivel. Alig találtunk ilyet - márpedig csupán magyar vagy szlovák nyelvvel e téren sem lehet messzire érni.) A szlovákiai ma­gyar társadalom mintha túlontúl elkényelmesedett volna, mintha túlontúl csupán az MKP-tól várná problémái jelentős részének meg­oldását. Egy párt azonban - le­gyen bármennyire hatékony is -, üyen szerepet nem teljesíthet si­kerrel, sem Szlovákiában, sem másutt. Nem is ez a célja, s ma­gunk közt szólva az MKP sincs még azon a szinten, hogy nyugat­európai partnereivel mindenben fel tudná venni a versenyt. Szak­maiságban és szervezettségben sem. Téljünk azonban vissza a dvü szférához. Az elmúlt években létre­jött társadalmi szerveződések szintje európai összehasonlításban sok ldvánnivalót hagy maga után. Megvallom, nem hiszem, hogy a ki­törés iránya egy új párt megalapítá­sa lenne - akkor, amikor nem tud­juk eldönteni, van-e két vagy há­rom menedzseri garnitúránk. A párt mint szervezet ugyanis nem lehet cél - csakis eszköz. Jó, vagy kevésbé sikeres - de eszköz, nem öncél. A modernizáció szükségessége A kitörés kánya az átfogó társa­dalmi és szervezeti modernizáció - a nyugat-európai szintek felé való nyújtózás. Azt is látnunk kell saj­nos, hogy a szlovákiai magyar tár­sadalmon belüli hatékonyságnöve­lés és modernizáció kérdésében gyakori jelenség az ellenállás, a partikuláris érdekek túlzott képvi­selete, a meg nem értés, az önzés. A sok szempontból méltányolható előnyünk - a bejáratott utakhoz, megszokott módszerekhez való túlzott ragaszkodás - e téren is gyakran a hátrányunkká válhat. Márpedig ez az kás nem azért szü­letett meg, hogy átfogó képet és megoldási lehetőségeket vázoljon fel minden problémánkról, hanem azért, hogy láttassa: a tét valóban nagy, s ha nem tudunk felülemel­kedni provincializmusunkon, a 21. század kihívásai között nagyon meggyöngülhetünk. A szlovákiai magyar közösség ügyeinek képvi­seletét nem más, elsősorban ennek a közösségnek az elitje kell, hogy felvállalja. Ez pedig tanulás, válla­lás, alázat és jobb szervezettség nélkül nem fog menni. Ehhez nőni kell. Mindannyi­unknak. V. KÍNÁLATUNK JAKSICS 70. Az illusztrátor és festő a Magyar Galériában 12. oldal A nemzeti populizmus ellen A Fórum Intézet cselekvési programja 14. oldal Viták, perek, névtelen levelek Komáromi múzeumi körséta Kalauz: Vrabec Mária 16-17. oldal J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom