Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-08 / 282. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 8. www.ujszo.com RÖVIDEN Odaítélték a Közép-Európa-díjat Az osztrák Karl-Markus Gausst 7200 eurós díj illeti, amelyet az IDM-től (Duna-menti és Közép-Európai Intézet) vehet át december 12-én a Bécs melletti Maria Enzensdorfban, a Hunyadi kastélyban. A laudációt Dalos György tartja. A szerző Európa etnikai és kulturális jellegzetességeinek sokszínű ábrázolásáért veheti át az elismerést. Gauss közelebb hozott bennünket Európához, és közelebb hozta Ausztriához közép-európai szomszédait, áll az IDM indoklásában, (litera) Nem lesz szemlenyitó A londoni férfi Budapest. Tarr Béla rendező és Téni Gábor producer visszautasították Herendi Gábornak, a Magyar Filmszemle tanácsa elnökének azt a kérését, hogy A londoni férfi legyen a szemle nyitófilmje. Tarr Béla és Téni Gábor közlése szerint Herendi Gábor szerdán azzal kereste meg őket, szeretné, ha A londoni férfi nyitná a 39. Magyar Filmszemlét. Szavaik szerint a kérés meglepő volt számukra, hiszen november elején a szemletanács elnöke az erre vonatkozó felajánlásukat visszautasította. Ezért a T.T. Filmműhely úgy döntött, hogy a film bemutatóját - a filmszemle keretein kívül - január 28-án az Uránia Filmszínházban rendezi meg. „Ennek megszervezése több hete folyik, így Herendi Gábor ajánlata már késve érkezett” - írják az MTI-nek eljuttatott közleményükben. A szemletanács elnöke még novemberben azt nyilatkozta, nem vetítenek nyitófilmet a jövő évi magyar filmmustrán, ehelyett apróbb műsorszámokkal szeretnék pergőbbé tenni az eseményt nyitó ünnepséget, (mti) Budapesten a broadwayi Mary Poppins Washington. A világturnéra induló broadwayi Mary Poppinsmusical 2009-ben Budapestre is ellátogat. A Manhattan 42. utcájában található New Amsterdam Színház előadása jövő tavasszal indul világkörüli turnéra - jelentette be a két producer, Thomas Schumacher és Cameron Mackintosh. A musical januárban látogat Koppenhágába, márciusban a chicagói közönség élvezheti. Szeptemberben Budapesten, októberben Stockholmban mutatják be. A társulat a tervek szerint fellép Kínában és Dél-Afrikában is - írta a The New York Times. Thomas Schumacher elmondta: a Mary Pop- pins szokatlanul népszerű a felnőttek körében is. „Pompás darab, fantasztikus dalokkal, egy történet, amelyet mindenki ismer, de korábban így még valószínűleg nem mesélték el” - fogalmazott a producer, aki szerint a közönség soraiban nem a 12 évesek, hanem a 35-40-es és idősebb korosztály tagjai vannak többségben, (mti) Végéhez közeledik a Kodály-év rendezvénysorozata Szeminárium Galántán GAÁL LÁSZLÓ Galánta. A jubileumi Kodály- évben New Yorktól Tokióig több mint 3000 szimfonikus zenekari előadás hangzott el, és ezek 82 százalékában Kodály Galántai táncok című műve is szerepelt. Ennek kapcsán sok helyen megemlítették a galántai cigánysort, a galántai állomáson csellengő cigányokat, akiktől a világhírű zeneszerző gyerekkorában a hangszer szeretetét tanulta. Kodály nemcsak nagy zeneszerző és nyelvész volt, hanem a földrajzot is átírta. Mindezt a Kodály Kórusok IV. Nemzetközi Találkozójának előestéjén, december 6-án tartott Ko- dály-szemináriumon hallhattuk a Pázmány Péter Alapítvány galántai székházában. A Csemadok Galántai TV szervezésében megtartott kétnapos szeminárium bevezetőjében Mézes Rudolf, a választmány titkára felsorolta a 2007-es Kodály-év eseményeit. Hosszú volt a lista, hiszen a szervezők úgy tervezték, a zeneszerző születésének 125. és halálának 40. évfordulója alkalmából meghirdetett kettős Ko- dály-évben minden hónapban legalább egy zenei eseményt szerveznek. Közülük megemlítjük, hogy az eseménysorozat zárórendezvényén, a Serkenj fel kegyes nép címmel meghirdetett Kárpát-medencei Kodály-vetélkedő Kecskeméten megtartandó döntőjében, december 17-én a Galántai Kodály Zoltán Alapiskola csapata is ott lesz. A Kodály-év galántai eseményei között továbbá mindenképpen említést érdemel a csaknem száztagú Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar fellépése, amely Budapest és Brüsszel között egyetlen határon túli fellépését tartott, Kodály kedvenc mátyusföldi városában. A csütörtöki szemináriumon neves magyarországi vendégek voltak jelen: Gál Tibor, a Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium igazgatója, valamint az ugyancsak pécsi Kertész Attila Liszt- és Bartók-díjas karmester, aki Kodály munkásságát méltatta, valamint beszélt arról is, hogyan éltetik ma is a kodá- lyi hagyományokat. A szeminárium résztvevőinek egy csoportja a Kodály életét bemutató kiállítás paneljei előtt (Szőcs Hajnalka felvétele) Nánay István (balról) kritikus a szakmai tanácskozás résztvevőinek körében (Dömötör Ede felvétele) Nánay István szerint teljesen más a szerepük és mások a lehetőségeik a határon túli magyar színházaknak Sorscsapás vagy ajándék? A komáromi Jókai Színház megalakulásának 55. évfordulóját stílszerűen egy szakmai rendezvénnyel, a Határon túli színházak MAHOLNAP címmel tartott konferenciával ünnepelte. Az erdélyi, vajdasági és a hazai magyar színházak multimediális és interaktív „névsorolvasása” után került sor magára a szakmai tanácskozásra, melyre a szervezők hét előadót hívtak meg. FORGÁCS MIKLÓS Olyan szakemberek érkeztek Komáromba, akik évtizedek óta figyelemmel kísérik és elemzik a színházak művészi profilját, olyan lelkes szervezők, akik fesztiválokat és más megmutatkozási lehetőségeket álmodnak meg és hívnak létre ezeknek a társulatoknak, és olyan állami hivatalnokok, akik bevezethették az alkotókat a finanszírozási kérdések gyakran nyűgös, de megkerülhetetlen labirintusába. Hizsnyan Géza orvos, színikritikus, aki a találkozót levezette, azzal adta meg a gyakran párbeszéddé táguló rendezvény alaphangját, hogy magát betegesen optimistának nevezte, ugyanis hisz abban, hogy a két kultúrában való létezésnek az alkotók számára geijesztő, megtermékenyítő hatásai vannak, tehát pozitív, semmivel sem helyettesíthető ho- zadéka. A kisebbségi színházi lét karakterét, jellegét, valódi vagy megkonstruált sajátságait próbálták megfogalmazni és kibogozni Nánay István és Darvay Nagy Adrienn színikritikusok, az elméletet a gyakorlattal ütköztetve, az adott helyzetet finoman és érzékenyen körüljárva és akár óvatosan általánosítva. Nánay István, megkérdőjelezte, sőt nevetségesnek nevezte, hogy bárki is manapság tendenciákról beszéljen, bár előadása a Színházi irányok, szemléletek a határon túli magyar színházakban címet viselte. Szerinte egész Európában nincs jelenleg egy „menő” stílus, jellemző trend, mint például húsz-harminc éve. Minden általánosítás inkább az egyszerűségből, a szellemi reny- heségből következik. A színház általában százféle, annyiféle a stílus, ahány színház van, és ez jellemző a kisebbségi magyar színházakra is. Teljesen más a szerepük Beregszászon, Erdélyben vagy éppen Felvidéken, különbözőek a helyzetek, mások a minőségek. Nánay a stílusjegyeket nem színházakhoz, inkább alkotókhoz kötötte, s ilyen meghatározó, jelentékeny alkotóból, akik ráadásul egy-egy színház élén is állnak, a határon túli rendezők közül igazán csak kettőt tudott említeni: Tompa Gábort és Bocsárdi Lászlót. Tompa a Kolozsvári Állami Magyar Színházat igazgatja, Bocsárdi pedig a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházat vezeti. Ok valóban meghatározó egyéniségek, de a színikritikus úgy látja, hogy magyarországi rendezéseik korántsem olyan jelentékenyek, mint otthoni előadásaik. Nánay István szerint a jelenlegi helyzetben a nagyszínházak „népszínházi” jelleggel kell hogy működjenek, hiszen mindenevő közönséget kell kiszolgálniuk, s ez rendben is van. Ami viszont nincsen rendben, hogy ennek a felfogásnak nincs, vagy alig van alternatív ellenpárja, hiszen csak ez a réteg lenne képes egy irányvonalat kialakítani, a népszínház nem képviselhet egy vonulatot. Mindenütt nagyon fontos lenne, hogy a közönségnek „a” színházzal szemben legyen választási lehetősége. Nánay elengedhetetlennek tartja a kőszínházi székhelyeken kívül is életet teremteni, rendszeresen játszani, eljuttatni az előadásokat máshová is, nem jó az a helyzet sem, ha egy színház maximum 10-12 alkalommal tud havonta játszani. Ezután kialakult egy kisebb vita, mit is fednek azok a fogalmak, hogy tájolás, vendégjáték, kiutazás. Kiderült, hogy a saját épületen kívüli játék szinte biztosan csak ráfizetéssel oldható meg, hiszen például Szlovákiában egy gazdaságilag erős régió kultúrhá- za is maximum a költségek felét tudja biztosítani. Darvay Nagy Adrienn színikritikus a határon túli magyar színjátszást mint sajátos európai jelenséget értelmezte. Azonnal szabadkozott, hogy olyan elavult politikai szakkifejezést használ, mint „határi’, „határon túli”, hiszen főleg Schengen után már igazán nehéz megmondani, hol a határ, azt már csak a korlátoltság és a bürokrácia szabhatja meg. Ä kisebbségi magyarok különös helyzetét illusztrálandó megemlítette, amikor egy román kritikus egy erdélyi magyar színház magyarországi vendégszereplését határon túli sikerként könyvelte el, vagy a vajdasági születésű zseniális táncos-koreográfus Nagy Józsefet is nagyszerű francia művészként emlegetik, és Szerbia mindent megtesz haza- költözéséért, Brüsszelben az első magyar nyelvű előadást a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház játszotta. A helyzet változott, hiszen a nyelv - kisebbségben is - már nem cél, de eszköz, sőt csak egy a sok közül. A magyar színházakon Beregszászon érződik a szláv lélek és humor, Komáromban a szlovák Martin Huba rendezésében benne van a cseh groteszk, Erdélyben kihat a játékra a román expresszivitás és a reteat- ralizált színpadi nyelv, a szerbiai magyar alkotók értik a balkáni poézist és a testbeszédet. Darvay Nagy Adrienn definíciója szerint a multikulturalitás adja a közép-európai hungarikum egyedi jellegét. A sajátos arcélű, többféle kultúrát ötvöző műhelyeket mutatja be már 10 éve a Vendégségben Budapesten rendezvénysorozata, melynek a színikritikus tanácsadója. Nyakó Béla a jövőre húszéves kisvárdai fesztiválról beszélt. Az első találkozón a Kassai Thália, a Szabadkai Népszínház és a Munkácsi Lézerszínház (mivel ott voltak magyar alkalmazottak) vett részt. Az első néhány alkalom szinte politikai tüntetés volt, a misszióvállalás jegyében telt, a színházak szerintük fontos előadásaikat hozták el, fokozatosan alakult ki az új profil: a válogatás, a versenyfesztivál-jelleg. Mátyás Irén, a Zsámbéki Nyári Fesztivál igazgatónője elmondta, ez a rendezvénysorozat nem a kisebbségi színházak számára fenntartott megmutatkozási helyként jött létre, de az, hogy Zsámbék érdekes, sajátos, különös hangú színfoltja lett a magyar színházi életnek, annak köszönhető, hogy rátalált ezekre a társulatokra. Mátyás Irén elárulta: egyre bizonytalanabb a színház sorsa, ő is, mint oly sokan, az EU-s pályázatok útvesztőiben bolyong, de fontos tényként említette, hogy készül Magyarországon a színházi törvény. Horányi László színész a Magyar Játékszíni Társulás elnökeként beszélt a szervezet szerepéről, tevékenységéről, arról, hogy díjakat oszt ki, kuratóriumokba delegál tagokat, hallatja a hangját problémás ügyekben, csak kis léptekkel haladhat, de ha mindig lép, annak lehet eredménye. Javasolta, hogy fogadjanak el egy Komáromi kiáltványt, mely szorgalmazza, hogy a színházi törvény preambulumába kerüljön bele az a kitétel, miszerint a határon túli magyar színjátszás szerves része a magyar színjátszásnak. A finanszírozási kérdésekről, a Szülőföld Alapról és a Nemzeti Kulturális Alapról Nagyné Varga Melinda, a Magyarország Oktatási és Kulturális Minisztériuma (OKM) Művészeti Főosztályának vezetője és Radácsi Anikó, az OKM címzetes főtanácsosa beszélt. Hangsúlyozták: a legfontosabb tudni a valódi igényeket, hogy a színházak maguk mondják meg, mire van szükségük müyen területeket támogató pályázatok kiírására várnak. Az esti díszelőadáson Sütő András Egy lócsiszár virágvasámapja című drámáját láthatta a közönség Lukáts Andor rendezésében. A fenntartó részéről Silvia Det- vayová, a Nyitra Megyei Önkormányzat Kulturális osztályának munkatársa adta át Milan Belica megyei elnök emléklapját, valamint a legnagyobb megyei kitüntetésnek számító aranyplakettet. Tóth Tibor, igazgató biztosított mindenkit, hogy a színház mindent a közönségéért tesz, s ha a nézők időnként ennek az ellenkezőjét érzékelik, akkor az csak pillanatnyi zsákutca, kudarc, az útkeresés ára.
