Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-29 / 274. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 29. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Ökológiai vészhelyzet A fejlett országoknak azonnal intézkedniük kell a globális felmelegedés elleni harc érdekében, különben katasztrofális árvizek, aszály és más csapások várhatók - áll az ENSZ jelentésében. A gazdag országoknak 2015-ig évente 86 milliárd dollárt kell a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak kitett lakosság megsegítésére fordítaniuk. „Fennáll egy ökológiai katasztrófa veszélye” - mondta Kevin Watkins, a jelentés fő szerzője. Az összeg felét a fejlett országok infrastruktúrájának környezetbaráttá alakítására kell fordítani, 40 milliárd dollárral a fejlődő országoknak a klímaváltozással szembeni küzdelmét kell segíteni. A fennmaradó 2 milliárd dollárt a természeti katasztrófákra való reagálás javítására szánják, (mti) Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája A következő NATO-csúcs egyik központi témája a szervezet bővítése lesz A NATO-bővítés kilátásai Az Észak-atlanti Szövetség következő, jövő áprilisi bukaresti csúcstalálkozójának egyik központi témája minden bizonnyal a bővítés lesz. A NATO-tagság- ra, mint mindig, most is több ország aspirál. ONDREJCSÁK RÓBERT S hogy még bonyolultabb tegyen a képlet, a tagságra vágyó országok legalább három régióból származnak: Balkán, Kelet-Euró- pa, Kaukázus. Ez nagyon lényeges különbség az elmúlt két bővítési körrel összehasonlítva- 1999-ben és 2004-ben -, amikor az új tagok Közép-Európában és a Baltikumban összpontosultak. Elemezve az egyes országok jellemzőit, a csatlakozni vágyó országok több csoportra oszthatóak. Az első csoportot Horvátország, Macedónia és Albánia alkotja. Bár az összes jelölt közül Zágrábnak van a legnagyobb esélye a csatlakozásra, létezik két komoly érv, ami miatt mégis egy csoportként kell kezelnünk az említett országokat. Az egyik, hogy a NATO általában országcsoportokkal és nem egy-egy országgal bővül. Ha ugyanis politikai döntés születik a bővítésről, akkor egyszerűbb az utána következő folyamatot egy nagy csoporttal levezényelni, mint 2-3 évenként újabb individuális esetekkel bajlódni. A másik ok, hogy Horvátország, Macedónia és Albánia az úgynevezett Adriai Charta országai, amely washingtoni kezdeményezésre jött létre, hogy elősegítse a térség stabilitását és hosszabb távon integrálódását is. Amikor e csoport létrejött, Horvátország előnye a többiekkel szemben még nem volt akkora, mint most. Ezért bár Zágrábban sokan és sokszor mondják, hogy Tirana és Szkopje csak hátráltatják a horvát integrációs ambíciókat, nincs mit tenni, Horvátországnak várnia kell balkáni partnereire. A következő csoportot Ukrajna, Grúzia és Szerbia alkotja. Jelenleg egyiknek sincs szinte semmi esélye a csatlakozásra, de hosszabb távon mindhárom országgal számítani kell. Míg azonban Grúziában a politikai elit nagyobb része gyakorlatilag NATO- párti, a másik két ország esetében más a helyzet. Grúziában egyébként a belső és a külső stabüitás a legfőbb fékezőerő. Szerbiában a társadalom legatlantistább része paradox módon a hadsereg, a koszovói trauma ellenére. A politikai palettán az adanti integráció még sokak számára vörös posztó, sőt a szakemberek körében sem eldöntött tény a NATO-csadakozás. Szerbia esetében komoly előrelépést jelentett, hogy az ország belépett a Partnerség a békéért programba, amely már komolyabb együttműködést tesz lehetővé az ország számára. Természetesen Belgrádban nem a politikai konszenzus hiánya az egyetlen gond. Elég, ha csak a háborús bűnösök kérdéskörére gondolunk, vagy ami egyelőre még fontosabb, Koszovó jövőjére. Koszovó kérdése annyira központi jelentőségű Belgrad számára, hogy jelenleg még háttérbe szorít minden más külpolitikai irányvonalat vagy elképzelést. Hosszabb távon azonban mindenképpen sor kerül a szerb-NATO viszony szorosabbra fűzésére, hiszen Szerbia nélkül nehezen képzelhető el a Balkán tartós stabilitása. Az is igaz viszont, hogy ezt a tényt sok szerb vezető túlértékeli... A következő ország, amely ebbe a csoportba tartozik, Ukrajna. Hogy még komolyabb legyen a dolog, itt már nemcsak a politikai erők és a társadalom egyes csoportjai között vannak jelentős véleménykülönbségek a NATO- val kapcsolatban, hanem a nézetek regionális lebontásban is komoly változásokat mutatnak. Az ország keleti és déli része, ott elsősorban a Krím-félsziget, komoly ellenérzéseket táplál a szervezet iránt. Emlékezzünk csak például a krími esetre, amikor a helyi aktivisták - nem nehéz belegondolni, müyen külföldi háttértámogatással - megakadályozták egy közös hadgyakorlat lebonyolítását. Öszszefoglalva tehát, Juscsenko elnök minden nyilatkozata ellenére Ukrajnában még távolról sem létezik a részleges megállapodás olyan szintje, amely a komolyabb integrációs lépések nélkülözhetetlen előfeltétele volna. Az említett országokon kívül van viszont még egy, amely egyértelműen szeretne a NATO tagja lenni, mi több, minden téren - politika, haderő, gazdaság - felkészültnek számítana. Ha lenne esélye. Ez az ország Izrael, amelynek helyzete nagyon specifikus. Izrael esetében a legfőbb akadály az európai szövetségesek egy részének makacs ellenállása, amely megakadályozza, hogy az ország NATO-tagsága eléljen arra a szintre, hogy téma legyen belőle. Látható, hogy a NATO-tagságra aspiráló országok halmaza rendkívül heterogén. Van, amelyik szinte minden téren felkészült, de magában nem léphet be (Horvátország), van, amelyiket a már bent levő közép-európaiak nagyon szeretnének, ha belépne, de maga sem tudja, be akar-e lépni (Ukrajna), és végül van, amelyik nagyon szeretne belépni, viszont nem készült fel (Albánia). Ezek alapján nagy a valószínűsége, hogy bár a NATO soron következő bukaresti csúcstalálkozójának e- gyik legfontosabb témája a bővítés lesz, ha csak nem történik valami rendkívüli, egy ország sem kap meghívót a román fővárosba. Rasmussen aggódik amiatt, hogy a magyar parlamentben nem szavazták meg a női kvótát Nők nélkül nem mehet MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Poul Nyrup Rasmussen, az Európai Szocialisták Pártjának (ESZP) elnöke aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a női kvóta néven ismertté vált javaslat megosztotta a magyar parlamenti frakciókat, és az előterjesztést nem fogadta el az Országgyűlés. Rasmussen - Gurmai Zitával, az Európai Szocialista Párt Nőszervezetének elnökével közösen megfogalmazott nyilatkozatában - üdvözölte, hogy a hétfői szavazáson, amelyen a nagy pártok képviselői saját lelkiismeretük szerint voksoltak, bebizonyosodott: az MSZP képviselőcsoportja támogatja leginkább, hogy a magyar közélet alakításában a nők a jelenleginél nagyobb szerepet játsszanak. ,Azonban ez nem elég, minden szocialistának igennel kellett volna szavaznia” - olvasható Rasmussen és Gurmai közös állásfoglalásában. Az európai szocialisták elnöke szerint „nem lehet többé Európát építeni a nők arányos képviselete nélkül. A nőknek az élet minden területén, így a döntéshozatalban is megfelelő arányban kell szerepet kapniuk. Az ESZP elkötelezte magát amellett, hogy törekedni fog a nők legalább 40 százalékos képviseletére a döntéshozó testületekben.” Gurmai Zita hozzátette: „a nőket segítem kell, hogy minél felkészültebben és minél nagyobb számban vegyenek részt a politikai döntésekben. Ez utóbbi megvalósítására még nem találtunk a kvótánál alkalmasabb eszközt”. A női kvótáról szóló törvényjavaslatot Sándor Klára és Magyar Bálint SZDSZ-es képviselő terjesztette a Ház elé. A javaslat elfogadásához a jelenlevő ország- gyűlési képviselők kétharmadának igen szavazatára lett volna szükség. A határozathozatal során végül 132-en szavaztak igennel, 97-en nemmel, 118-an pedig tartózkodtak. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök támogatta a törvényjavaslatot, csakúgy, mint kormánybeli helyettese, Kiss Péter kancelláriaminiszter. Az MSZP soraiból igennel is, nemmel is szavaztak a képviselők, és tartózkodók is voltak. A törvényjavaslatot előterjesztő SZDSZ képviselői a nemmel voksoló Gulyás József kivételével igennel szavaztak. A Fideszből 32-en szavaztak nemmel, például Kövér László és Mikola István, a frakció 19 tagja - köztük Orbán Viktor és Navracsics Tibor - megszavazta a javaslatot. A kereszténydemokrata frakció eleve nem támogatta a női kvótát, miként az MDF jelenlévő tagjai sem - nem szavazott viszont Dávid Ibolya és Boross Péter. KOaUBEHTÁR Második felvonás CZAJL1K KATALIN Miután tegnap félbeszakadt a rendkívüli koalíciós tanács, az a helyzet állt elő, hogy igazából senki sem tudja, mi a helyzet. VladimírMečiaraztnyilatkozta, RobertFico bejelentette: nemakar továbbegykoalícióbanmaradniaHZDS-szel.Mečiarékmégsem tesznek semmit, s a kérdésre, ez a kormány bukását jelenti-e, Szlovákia egykori teljhatalmú ura annyit tudott közölni: nem tudja. Nemlettünksokkal okosabbak Robert Fico sajtótájékoztatója után sem, amelyen a kormányfő szájából elhangzott: a Smer nem fogja tolerálni az állami vagyon lenyúlását, séma koalíció lassú szétverését, amelyre Mečiar Dzurindával szövetkezett. Hogy ez a kormánykoalíció végét jelenti-e, már nem volt idejük megkérdezni az újságíróknak, mertFico elviharzott. Mikuláš Dzurinda, felbuzdulva a koalíciós partnerek tanácstalanságán, azzal a „megoldásľ’javaslattal állt elő, hogy folytassa működéséta Smer-kormány, de Fico nélkül. Ez persze abszurd, mert a Smer ugyanúgy nem képzelhető el Fico nélkül, mint a HZDS Mečiar nélkül. Az is kuriózum, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezére egy, a mostanihoz hasonló koalíciós krízis apropóján a koalíció fennmaradása mellett tör lándzsát. Az okok érthetők: az SDKÚ az esetleges előrehozott választások után valószínűi eg ismét nem tudna kormányt alakítani, tehát az idő előtti voksolás semmit sem oldana meg. Érvényes ez RobertFicóra, aki a hetek óta húzódó válságnyománveszített a minden probléma megoldását ismerő szuperpolitikus-imá- zsából, ami alighanem tükröződne a választási eredményeken is. Kormányoldal és ellenzék érdekei tehát meglepően egybeesnek: va- lamüyen formában fenntartani a status quót, Mečiar kipaterolása esetén akár HZDS-es vagy KDH-sképviselőktámogatásával. Fico üzenete a KDH-nak, hogy követelni fogja a mečiari amnesztiák megszüntetését és a politikusokat vagyonuk eredetének felmutatására késztető törvény elfogadását, félreérthetetien volt. Robert Fico nyü- ván szét akarj a verni aHZDS-t,hogya Smer átvehesse Mečiar választói bázisát, amire nagy esélye van. Ugyanazt teszi, mintáz Orbán Viktor vezette Fidesz a kilencvenes évekmásodikfelében, amikor elő- szörTorgyán Független Kisgazdapártját falta fel, megpróbálta bekebelezni az MDF-et is, és felszippantotta a MIÉP szavazóbázisát. Amint azonban hamar kiderült, ezzel elsősorban saját pozícióját gyengítette, mivel megfosztotta magát potenciális koalíciós partnereitől. Azóta nem is hívták Orbán Viktornaka magyar miniszterelnököt. Szentségtörések AAAL1NÁK ISTVÁN Nem ünneprontásként: az európai politika szempontjából tökmindegy, hogy egy, két vagy három romániai- felvidéki - magyar ül Brüsszelben, mégis érthető a romániai magyarok öröme, hogy három képviselőjükkerül be az EP-be, és velük együtt örülünk, még a legapróbb sikerüknek is. (Tegnapra kiderült, a liberálisok listáján is bejutott egy magyar fiatal az EP-be.) Igaz, fontos a látszat, de sokkal lényegesebb, hogy legyen magyar a bukaresti - a pozsonyi- parlamentben. Anagy erdélyi eufóriaközepettenemszabadmegfeled- kezni arról, hogy a vasárnapi választáson alacsony, harminc százalék alatti volt a részvétel, vagyis egyrészt a román távolmaradóknak is köszönhető a magyar siker. Tény, a magyarok nagyobb arányban mentek el szavazni, de még mindig csak fegyelmezettebbek voltak, mint a románok, és nem fegyelmezettek. Az RMDSZ-re és Tőkésre együttvagy450ezrenszavaztak.A2004-es parlamenti választáson az RMDSZ több mint 600 ezervoksot gyűjtött be. Ha a jövő decemberi romániai választásokon akkora lesz a magyarok részvétele, műit most, nem lesz magyar honatya Bukarestben. Senki nem tudhatja, hogy ez a „fegyelmezettebb” részvétel mennyire tulajdonítható az anyaország beavatkozásának. Amagyarkormány- pártokaz RMDSZ-neksegítettek, a Fidesz, személy szerint Orbán Viktor, Tőkés püspöknek kampányolt elképesztő intenzitással. Némi iróniával mondhatnánk: Orbán nemcsakTőkés, hanem az RMDSZ táborát is mozgósította. Egy romániai magyar politológus szerint megbukottazakísérlet,hogyakétválasztóitábort-Tőkésétésaz RMDSZ-ét- a magyarországi politikai megosztottság fogalmaival ír- jákle. Tiszteletben tartva, hogy ezt az erdélyiek értik és érzikaleg- jobban, azért meg kell jegyezni: innen másképp látszott. Az erdélyi magyar társadalom más, mint a magyarországi. De a választás előtti és a választás utáni nyilatkozatok- Tőkés Lászlóé is, akár Markó Béláé is-pontosanleképeztékaz anyaországihadállásokat, amelyek érzéketlenül figyelmen kívül hagyják az erdélyi specifikumokat, a kisebbségilét sajátosságait. Hanemígylenne, a romániai magyar politikai képviselet jövője miatt aggódók nem kongatnák a vészharangot. Szinte primitív igazság: bárhogy alakul is aFidesz és az MSZP iszap- birkózása, a budapesti parlamentben mindenképpen magyar képviselők ülnek. A bukarestiben nem biztos, hogy lesznek. Ami azért lenne tragédia, mert Románia uniós tagsága óta erősödik a román nacionalizmus. Hiába ütötték ki a szélsőséges Tudorékat, az ő szerepüket előszeretettel vette át a Demokrata Párt, amely csak a nevében az. Nálunk a tavalyi választás legitimizálta a primitív nacionalizmust, jövőre Romániában lesz erre hasonló esély. Markó azt mondja, T őkésék szét akarták verni az RMDSZ-t, ami nem sikerült, még mindig a szövetség az erősebb. Tőkés szerint a demokrácia, apluralizmus győzött, megszűnt a romániai magyar egypárt- rendszer. Vagy bebetonozzák ebbe magukat, ami önpusztítás, vagy egymás erejét elismerve és tiszteletben tartva gyorsan elkezdenek gondolkodni azon, hogyan állítsanakj övőre közös listákat. Még egy különlegessége van a helyzetnek. Lehet Tőkést, a stílusát, a politikáját nem szeretni. Viszont nem lehet elvitatni az érdemeit. Románia lesz az unióba bejutott posztkommunista országok közül az egyetlen, amelynek rendszerváltó hőse EP-honatya lett. Mintha a lengyelek Lech Walesát, a csehek Václav Havelt küldenék Brüsszelbe.
