Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-22 / 268. szám, csütörtök

www.ujszo.cotn UJ SZÓ 2007. NOVEMBER 22. Tudomány - hirdetés 15 Louis Jacques Mandé Daguerre, az első használható fényképészeti eljárás, a daguerrotípia feltalálója születésének kétszázhuszadik évfordulójára A látható világ megörökítője Louis Jaques Mandé Daguerre, a fényképezés nagy öregje 64 éves korá­ban, Petit Bry sur Marne-ban 1851. július 12.-én hunytéi. Bár a nevét vi­selő eljárást ma már csak a beavatottak ismerik, szerepe a modern fény­képezés kialakulásában nehezen becsülhető túl, tekintettel arra, hogy milliók számára tette lehetővé az élethű képek készítését (Képarchívum) Aligha túlzás azt állítani, hogy a képrögzítés kezdetei az őskorba nyúlnak vissza: valahol az altamirai bar­langrajzok keletkezésének idején, vagy még korábban, több tízezer évvel ezelőtt született meg korai eleink­ben az őket körülvevő világ ábrázolásának az igénye. OZOGÁNY ERNŐ Minden bizonnyal ez kezdetek­ben a többi művészeti ághoz ha­sonlóan kultikus célokat szolgált, viszont egyértelmű már e korai művészek esetében is a valósághű­ségre való törekvés igénye. Az ókorban, elsősorban az egyiptomi majd a görög művészet kialakulá­sával sikerült is ezt művészi tökély­re fejleszteni. Ekkor és az ezt köve­tő csaknem háromezer évben vi­szont az ábrázolást a kép alkotójá­nak tehetsége, mesterségbeli tudá­sa és világlátása jellemezte, vagyis a látott, háromdimenziós valóság csak bonyolult szubjektív áttételek révén vált kétdimenziós képpé. Ugyanis nagyjából ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy először fém-, majd üveglemezen, később átlát­szó rugalmas hártyán legyen meg­örökíthető az embert körülvevő va­lóság. Nem véletlenül tartott évszá­zadokig az új eljárás feltalálása: a fotográfia fortélyait nem lehetett a természettől ellesni, minden rész­letében az alkotók fejében kellett megszületnie. A sok tudós több év­százados munkáját Daguerre fejez­te be, aki megalkotta az első hasz­nálható fényképezési eljárást. Oly­annyira, hogy találmányának kö­szönhető, hogy ma hiteles képünk van nemzenünk lánglelkű költőjé­ről, Petőfi Sándorról. A róla készült felvétel ugyanis daguerrotípia. A fényképezés első nagy feltalá­lója Joseph Niepcéhore Niepce volt, aki a 19. század húszas évei­ben aszfalttal bevont papírlapra ké­szített néhány felvételt. 1826-ban jelentkezett nála egy fiatalember, Louis Daguerre, hogy együttműkö­dést kínáljon fel neki. A 61 éves tu­dós gyanakvással fogadta, majd a beszélgetés végén egyszerűen ki­hajította. Nem csoda: minden oka megvolt a gyanakvásra, hogy cse- pűrágóval áll szemben. A 39 éves vendégnek ugyanis alig volt ta­pasztalata a képrögzítés területén. Az 1787. november 18.-án Cor- meiUes-ben született Daguerre ere­deti hivatását tekintve ugyanis adótiszt volt. Bohém hajlamai azonban eltérítették őt polgári fog­lalkozásától, így színházi díszlet­festésre adta a fejét. Mivel rendkí­vüli módon érdekelte őt a monu­mentális festmények és a fény együtthatásának kérdése, kidolgo­zott egy olyan eljárást, ahol a kép érzékelésében a fénynek meghatá­rozó szerep jut, ezt diorámának ne­vezte el. A dioráma jól áttetsző se­lyemszövetre festett olyan kettős kép, amelynek elülső oldalán nap­pali megvüágításban, túlsó oldalán éjjeli, holdfényvilágítást jelezve lát­ható ugyanaz a táj. A félig áteresztő hártya elvén működő kép nappal egészen más hangulatot áraszt, mint este, hátidról megvilágítva. Színházi fényeffektusokkal kiegé­szítve a hajnali derengéstől a nyári viharig több hangulat ábrázolható a festményen. Az 1822-ben Párizs­ban bemutatott, az egész színpadot kitöltő, 22 méter széles, 11 méter magas dioráma óriási feltűnést kel­tett ugyan, de nyilvánvaló, hogy semmi köze a fényképezéshez. Daguerre ezután újabb váltással a camera obscurával, az ősfényké­pezőgéppel végez kísérleteket. Zsákutcába kerülve veszi fel Niepce-el a kapcsolatot. Az előz­mények tudatában nem lehet cso­dálkozni a tudós elutasításán. Csakhogy Niepcenek nincs pénze kísérletei folytatásához, emiatt kül­földi támogatókat keres. Nem ki­sebb pártfogója akad, mint Thomas Young, a Royal Society tit­kára, a legnagyobb élő angol fizi­kus. Young szívélyesen fogadta Niepce-et, meleg szavakkal méltat­ta találmányát a Királyi Társaság ülésén. Csakhogy a támogatás fel­tétele az eljárás ismertetése volt. Az öregedő francia cselvetésre gyana­kodott, azt hitte, a furfangos ango­lok ellopják az ötletét. A szigetor­szági tudósok viszont nem voltak hajlandók zsákbamacskát venni, megvonták tőle támogatásukat, így Niepce üres kézzel távozott. Vi­szont Chalon-sur-Saone-i otthoná­ba távozása előtt megnézte Da­guerre diorámáját. Más megoldást nem látva, elfogadja az egyszer már visszautasított ajánlatot, en­nek eredményeképpen 1829-ben szerződést kötnek, amelyben Da­guerre elismeri Niepce szerzői jo­gait a fénymásolási eljárás terén, viszont fenntartja a továbbfejlesz­tés jogát. A közös kísérleteknek Niepce 1833-ban bekövetkezett ha­lála vet véget, így az utolsó lépés megtétele Daguerre-re marad. Daguerre kezdettől fogva ide­genkedett az aszfalttól. Jó szimatá­nak bizonyítéka, hogy helyette ezüsttel bevont rézlapokkal kísérle­tezett. A lemezt jódgőzzel kezelve alakította ki a fényérzékeny ezüst- jodid réteget. Ezt a Niepce-féle ka­merába helyezve kétórás expozíci­ós idővel készített tájképeket. A megvilágítás hatására az ezüstjo- did elbomlott, ezeken a helyeken színezüst kristályosodott ki. Ezzel az eljárással sikerült ugyan készíte­nie képeket, azonban minőségben semmivel sem jobbakat, mint Niepce. Viszont melléje szegődött a szerencse: rendteremtés alkalmá­val egy eredetileg félresikerült fel­vételre bukkant, amelyen soha nem látott gazdag árnyalatokban pompázott a kép. Nem kellett soká­ig kutatnia, hogy rájöjjön a megol­dásra: a fiókban eltört higanyos üvegcse tartalma okozta a meglepő változást. A higanygőz ugyanis fe­hér ezüstamalgámot alkotott a színezüsttel. így sikerült akaratán kívül előállítania az első fényképet. Viszont nem tudta a fénykép „romlását” megakadályozni a réz­lemezen fennmaradt ezüstjodid szép lassan exponálódott. A jó ég tudja, hányféle vegyülettel próbál­ta eltávolítani a maradék ezüstjodi- dot, mígnem ismét szerencséje volt: 1837-ben rájött, hogy egész idő alatt az orra előtt hevert, kony­hasónak hívják. Ezúttal viszont ke­ményen megdolgozott az eredmé­nyért: két évbe telt, mire sikerült rábukkannia a „rögzítőre”. A róla elnevezett daguerrotípia tehát a megvilágított helyeken az ezüst- amalgám alakította ki a képet, a sö­tét részeket a konyhasóoldatta] el­távolított ezüstjodid alatt levő réz­lemez adta. Később arra is rájött, hogy rögzítőként sokkal jobb a nátrium-tioszulfátot használni, a gyakorlatban is ez teijedt el. A francia kormány 1839-ben tíz­ezer frank éyjáradékért megvásá­rolta az eljárást, amelyből hatezer Daguerre-nek, négyezer az 1829- es szerződés szellemében Niepce fiának jutott. Daguerre igazán el­mondhatja magáról, hogy a sors kegyeltje: a szerencse harmadszor is mellé szegődött, amikor páratlan szimattal 1839 augusztusában An­gliában és Walesben szabadalmaz­tatta az eljárását (otthon ezt nem tehette meg, miután a találmányát már egyszer az évjáradék fejében eladta). Ugyanis 4 nappal később a francia kormány nyilvánosságra hozta azt, ezzel a világ minden tá­ján ingyen hozzáférhetett bárki. Mondani sem kell, ez a szigetor­szágra nem vonatkozott, ott a helyi törvények értelmében fizetni kel­lett a feltalálónak. Bár a da­guerrotípia tökéletes pozitív képet adott, viszont volt egy számottevő hátránya: nem lehetett-sokszorosí­tani. Erre - talán sorsszerű módon - Daguerre halálának évében ke­rült sor, amikor az angol Frederic Scott bemutatja az első modern fényképet, amelyet üveglemezre készült negatív alapján állított elő. Ezt már egyaránt lehetett nagyítani és sokszorosítani is. Ez elindította a fényképezés diadalútját. < A Ml ENERGIÁNK TÖBB MINT 70%-A TISZTA FORRÁSBÓL ERED. BIZTONSÁGOS, MEGBÍZHATÓ, EFFEKTIV ELEKTROMOS ENERGIÁT TERMELÜNK. AZ UTÁNUNK KÖVETKEZŐ NEMZEDÉK TISZTÁBB JÖVŐJÉT SZOLGÁLÓ ÚJ PROJEKTEKBE 110 MILLIÁRDOT FEKTETÜNK. WWW.SEAS.SK SLOVENSKÉ ELEKTRÁRNE BP-7-14621 \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom