Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-21 / 267. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 21. Vélemény És háttér 7 6662 Ezen a héten arra kérdésre várjuk olvasóink sms-eit, véleményük szerint hogyan végződik a koalíciós válság. Fölbomlik-e a kormánykoalíció vagy kibítja a viharos állapotot, mivel egyik partnernek sem lenne ínyére megválni a húsosfazéktól? Válaszukat maximum 160 karakterben a 6662-es telefonszámra küldjék a T-Mo- bile vagy az Orange hálózatból a következő formában: ujszoCköz)válasz(köz)név. Az sms ára 3.- korona áfával. — Sajnálom, tanárnő, nem készültem. Úgy döntöttem, addig nem tanulok, amíg a miniszter úr át nem írja a tankönyveket. (Peter Gossónyi karikatúrája) Meglepő módon a szakszervezeti tagok aránya Franciaországban a legalacsonyabbak közé tartozik Ez a harc lesz a végső Még a napkirály, XIV. Lajos uralkodott Franciaországban, amikor őfelsége úgy gondolta, nagylelkű nyugdíjazási kedvezményekkel ajándékozza meg a számára oly kedves előadásokat szervező párizsi operaház dolgozóit. GÁL ZSOLT Ekkor 1698-at írtak. Most, 410 év elmúltával Nicolas Sarkozy köztársasági elnök végső harcot indított az időközben elburjánzott nyugdíjkedvezmények ellen. Ezek jó része nem is olyan rég még valamennyi közalkalmazottra, azaz az összes francia munkavállaló egyötödére vonatkozott, de a Je- an-Pierre Raffarin vezette jobboldali kormány 2003-ban alaposan megnyirbálta a privilegizáltak körét. Annak francia rendje és módja szerint a kormány bele is bukott ebbe a nyugdíjreformba, s az általa kiváltott népharagnak nem kis része volt abban, hogy a franciák az Európai Unió alkotmánytervezetére is nemet mondtak egy népszavazáson. A 2003-as nyugdíjreform mégis átütő siker volt egy olyan országban, ahol gyakorlatilag az 1968-as diáklázadás óta szinte semmit sem sikerült átalakítani. A megcsontosodott szociális és gazdasági rendszer megreformálására tett valamennyi kísérlet csúfosan megbukott a szakszervezetek által szervezett sztrájkok és tüntetések miatt. A társadalmi ellenállástól megrettenve a változásokat tervező kormányok visszavonulót fújtak 1986-ban, 1994-ben, 1995-ben és legutóbb 2006-ban is. Mit is védtek ilyen vehemensen a közalkalmazotti érdekképviseletek? Nos a jelenleg 16 szektorra és mintegy félmillió dolgozóra valamint 1,1 millió nyugdíjasra vonatkozó szabályok szerint a megszokott 40 év helyett elég 37,5 évet ledolgozni és a speciális sémák alapján 55 vagy akár 50 évesen is nyugdíjba lehet vonulni, tegyük hozzá, igencsak nagyvonalú juttatást kapva. Ezért a rendszerért ugye megéri sztrájkolni és tüntetni az érintetteknek. Csakhogy Sarkozy számításai szerint ez a nagyvonalúság évi 5 milliárd eurós többletkiadásba kerül a francia államnak, vagyis a többi adófizetőnek. A híreket figyelő emberek számára úgy tűnhet, hogy a francia szakszervezetek folyton sztrájkolnak. Meglepő módon azonban a szakszervezeti tagok aránya Franciaországban a legalacsonyabbak közé tartozik a világon, még az amerikai szintnél is kisebb, s viszonylag kevés a sztrájk is. A munkabeszüntetések többségéért a közalkalmazottakat tömörítő, a kommunista párt szoros szövetségesének számító CGT szakszervezet a felelős. Ez a vasúti és városi tömegközlekedés megbénításával mindig is képes volt gazdasági károkat okozni és kormányokat vagy azok reformterveit megbuktatni. Lényegében tehát egy kisebbség élt vissza a helyzetével és kényszerítette akaratát a kormányra és a többségre. Most azonban Sarkozyben emberükre akadtak. Ó az első államfő, aki már a választási kampányban előre megmondta, fel kell számolni az egyes közalkalmazotti csoportok kedvezményeit, s erre egyértelmű mandátumot kapott a választóktól. Míg korábban a francia közvélemény jórészt a sztráj- kolókkal szimpatizált, ma már többségük a kormány oldalán áll, és ellenzi a munkabeszüntetést. Már nem hatnak rájuk azok az érvek, hogy például a vasútnál vagy az energetikában dolgozó emberek veszélyesebb munkát végeznek, s ezért jár nekik a kedvezmény. Ez talán igaz volt a széntüzelésű gőzmozdonyok korában, de a teljesen automatizált TGV-szupervonatok vezetőire nehéz ráfogni, hogy belegebednek a munkába. Az elszánt és energikus elnökkel és a sztrájkoktól megfáradt közvéleménnyel szemben álló szakszervezetek érzik, hogy az utolsó elkeseredett harcukba kezdtek tagjaik előjogainak a megőrzéséért. Egy olyan elnök ellen, aki nem hátrálhat meg. „Sarko” valószínűleg nyertesen fog kikerülni ebből a csatából, még ha az eredményt „tárgyalásos kompromisszumként” fogják is tálalni. Ez a csata azonban csak a Franciaország megreformálására indított háború kezdete egy megrendült és népszerűségét vesztett szakszervezeti mozgalom ellen. A kérdés az, mi lesz a munkaerő-piaci reformokkal, amikor könnyen a társadalom többsége állhat a barikád másik oldalán. Az ENSZ mérsékelte az AlDS-fertőzöttek számára vonatkozó becslését Afrika a legjobban sújtott kontinens MTl-HÁTTÉR Jelentősen mérsékelte a világszerte élő AIDS-fertőzöttek számára vonatkozó becslését az ENSZ illetékes ügynöksége, a UNAIDS idei jelentésében, amelyet kedden ismertettek Géniben. A jelentés szerint 2007 végére 33,2 millió olyan ember él a Földön, aki fertőződött a gyógyíthatatlan szerzett immunhiányos tünetegyüttest (AIDS) okozó HIV-vírussal. Ez a szám mintegy 16 százalékkal alacsonyabb a tavaly év végi 39,5 milliós adatnál, a csökkenés mögött azonban elsősorban az adatgyűjtés módszerének megváltoztatása áll, és nem a HIV-vírus terjedésének lassulása. Jevin De Cock, az Egészség- ügyi Világszervezet (WHO) AIDS-részlegének t igazgatója ugyanakkor rámutatott, hogy először* tűnik ki az adatokból, hogy csökken az AIDS okozta halálesetek száma. A szakértők szerint 2,1 millió ember, köztük 330 ezer gyermek halt meg az AIDS miatt elkapott betegségekben, az új HlV-fertő- zöttek számát pedig 2,5 millióra teszik - közülük 420 ezer a gyermek. (Az újonnan fertőzöttek számát néhány éve még évi 5 millióra becsülték.) A UNAIDS és a WHO hivatalosan szerdán teszi közzé újabb éves jelentését, miután a múlt héten Genfbe összehívott szakembereik megvizsgálták a két szervezet adatgyűjtési módszereit. A legnagyobb korrekcióra Indiával kapcsolatban kényszerültek, ahol az alaposabb felmérések nyomán 5,7 millióról 2,5 millióra, majdnem a felére csökkent a HlV-fertózöttek számára vonatkozó adat. A korábbi felmérések nagyrészt a terhesgondozáson megjelenő fertőzött nők, illetve egyes magas kockázatú csoportok, így például a kábítószer-fogyasztók adatainak a veszélyeztetett lakosság egészére vonatkozó, alapvetően hibás kivetítésén alapultak. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az AIDS-nyilvántartások még mindig túlzóak, miután a köz- egészségügy számára a betegek magasabb száma több pénzt jelent. „A javított adatok tisztább képet adnak az AIDS elterjedtségéről, s ez kihívásokat, de új lehetőségeket is jelent” - bizakodott nyüatkozatában Peter Piot, a UNAIDS vezérigazgatója, aki szerint kezd megmutatkozni az AIDS elleni küzdelembe fektetett erőfeszítések eredménye. A UNAIDS becslései szerint a Szaharától délre eső fekete-afrikai térségben például idén 1,7 millió volt az újonnan fertőző- döttek száma, ami jelentős csökkenés a 2001-es év óta. Azonban továbbra is Afrika az AIDS által legjobban sújtott kontinens, összesen mintegy 22,5 millió HIV-fertőzöttel. „Nyolc, a térségbe tartozó ország adja mintegy harmadát a világ összes új HIV-fertőzésének, illetve AIDS okozta halálesetének” - áll az ENSZ-program idei jelentésében. Ebben a térségben továbbra is az AIDS az elhalálozás vezető oka, s egyaránt sújtja a férfiakat, a nőket és a gyermekeket, míg másutt a világban legtöbbször a homoszexuális férfiakra, az intravénás droghasználókra és a szexiparban dolgozókra koncentrálódnak a járványgócok. Ázsiából a dokumentum Vietnamot emeli ki, 'ahol 2000 és 2005 között megduplázódott a HÍV fertőzésével együtt élők száma, és Indonéziát, ahol a leggyorsabban terjed az AIDS járványa. KOMMENTÁR Otthonunk, a nyelv CZAJL1K KATALIN A gondolat, hogy gyerekeink újra Nové Zámkyról, Košicérôl és Štúrovóról fognak tanulni az iskolában, hajmeresztő. Visszaem- lékszünk a régi kommunista tankönyvekre, amelyekben a pionírok bratislavai kirándulásairól olvashattunk. Akkor nem is ütköztünk meg ezen igazán - a szlovák helységnevek egy idegen propaganda elemei voltak, amelyet nem is akartunk a magunkénak érezni. A kommunista tankönyvekben lefestett világ teljes egészében mű és hamis volt: hiteltelenek voltak a lelkes pionírok, egy szavát sem hittük el a buzgó gyári munkásoknak, nem is beszélve a sok-sok elvtársról. Mindez része volt mindennapi tudathasadásunknak, annak az állapotnak, amikor két valóság - a hivatalos és a tényleges- párhuzamosan létezett egymás mellett. Ami most készül, sok hasonlóságot mutat az akkori állapottal. A kormány az egyik oldalon kijelenti, hogy a nemzetiségi jogok terén marad a status quo, s közben az oktatásügyi tárca nemzeti identitásunk legfontosabb „kellékéhez”, a nyelvünkhöz nyúl. Mert, patetikusan hangzik bár, de tényleg igaz, hogy otthonunk a nyelvünk - csak ott tudjuk otthon érezni magunkat, ahol a nyelvet is magunkénak érezzük. A magyar nyelvű történelmi helységnevek így bizonyos kapcsolatunkat, kötődésünket is kifejezik az általuk megjelölt helyszínekhez. ÉS éppen ez az, ami a leginkább zavarhatja az SNS-t: az a fajta történelmi kötődés, amely esetleg túlmutat az újkori Szlovák Köztársaság időbeli és térbeli határain, s amely szerves részét képezi az itt élő magyarok, ruszinok, németek identitásának. Mert mondjuk ki nyíltan: a Selmecbánya, Párkány vagy Diószeg elnevezések nem az újkori Szlovák Köztársaságban születtek. Azonban használatuk még nem jelenti azt, hogy bármilyen módon kétségbe vonjuk ennek az államnak a létjogosultságát. S ha a hatóságok kitiltják őket a „forgalomból”, azzal semmiképp nem növelik lojalitásunkat az újkori Szlovákia iránt, éppen ellenkezőleg, erősítik bennünk azt az érzést, hogy az államunk nem vállal minket olyannak, amilyenek vagyunk - hagyományainkkal és nyelvünkkel együtt. A kormányzó SNS részéről egyre gyakrabban hallható magyarellenes kirohanások idején ez több mint jelzésértékű. Ha tehát az oktatásügyi miniszter legújabb ötletével valamit biztos elér, az a magyar diákok (még nagyobb) elidegenedése lesz a szlovák államtól és annak hivatalos szerveitől. Amit viszont biztos nem ér el, az az intézkedés deklarált célja: a magyar tanulók jobb „tájékozódásának” elősegítése. JEGYZET Rehabot nyitok PUHA JÓZSEF Lehet, hibát követek el azzal, hogy kifecsegem az ötletet. Még valaki lenyúlja. De egye fene, nyúlja, legalább nem leszek egyedül a piacon, nem támad meg a monopolellenes hivatal, sőt kialakul az egészséges konkurencia. Az ötlet amúgy sem saját kútfőből származik - tanár végzettségű, takarítóként dolgozó ismerősömnek, Annának tanácsolta brithonban a munkaadója, hogy ebbe invesztáljon, ha úgy dönt, vállalkozásba kezd. Szóval, majd ha nékem sok pénzem lesz (dehogy ülök fel a repülőre, azt most is megtehetem, ahhoz már nem kell vagyon), luxus rehabilitációs intézetet nyitok. A hangsúly természetesen a luxus szón van. Annának már tavaly megmondták, ezé a jövő, s a napokban az egyik nemzetközi tévécsatornán vetített riportműsor is ezt igazolta. Ismerősöm újgazdagéknál „szolgál”. A családnak van egy tizenkilenc éves fia, akit a szülők a felnőttkorba lépés után luxus elvonókúrára fizettek be, mivel évek óta iszik, mint a gödény. Abszolválta is, kisebb sikerrel. A londoni villanegyedben ez nem szégyen, az már igen, ha a fiatalember „hagyományos” rehabilitációra kényszerült volna, és olyan helyre kerül, ahová csak a csőcselék jár. A luxus rehab a legújabb státusszimbólum. A sok sznobnak köszönhetően Angliában egymás után nyílnak a luxus rehabok, meg a plasztikai sebészetek - ez a másik sláger. A családok abban versenyeznek egymással, ki fizet többet különböző szolgáltatásokért, miközben maga a szolgáltatás nem lényeges. Természetesen az is másodlagos kérdés, hogy a méregdrága rehabilitációnak milyen a hatékonysága. A luxus elvonókúra - ahogy a riportműsorból kiderült - alapjában véve semmiben sem különbözik az úgynevezett hagyományostól, ott sem szolgálnak fel at ebédhez drága aperitívet. Ne legyenek illúzióink, a legújabb trend néhány éven belül bennünket is elér, hiszen a nyugatot majmoljuk, és a helyi sznobok még rá is tesznek egy lapáttal. Szóval, amint összegyűlik a pénz, belevágok, megvalósítom az ötletet. A problémát ugyan nem érzem át, magyarán: nem vagyok alkoholista, de a „rászorulókon szívesen segítek”. S ha a háziorvosom a legközelebbi találkozásunkkor megkérdi - mert mindig megkérdi -, iszom-e, cigizem-e, kábító- zom-e, és a válasz hallatán megjegyzi - mert mindig megjegyzi -, milyen jó a feleségemnek, én bizony nem mosolygok vissza rá, helyette lesütöm a szemem. És meg is mondom neki, hogy már más idők járnak!
