Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-16 / 264. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 16. TÉMA: NOVEMBER 17. 9 Véleményem szerint a szocializmusnak nem volt jövője, ha egy ország fejlődni akar, akkor szabadságra van szüksége Ki tud többet a szocializmusról? Ján Budaj Kassán ‘89 novemberében (Képarchívum) Felnőtt az első nemzedék, amely egyetlen percet sem élt a szocialista rendszer­ben. Szüleiktől hallhattak róla, esedeg a történelem- órán tanulhattak, ha’tízen- nyolc évet történelmi távlat­ként értelmezhetünk egyál­talán. Kassai harmadikos gimnazisták írták le, mit tudnak a szocializmusról. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Sok mindent nem tudok róla, csak annyit, amennyit a szüleim mondtak vagy történelemórán vettünk. Szerintem a szocializ­musban az emberek el voltak nyomva, nem tartották be az em­beri jogokat, mindenkit egy kalap alá vettek. Vannak, akik visszasír­ják ezt a korszakot, de az emberek többnyire örülnek a mai demok­ratikus államnak. Szerintem a szocializmus rossz rendszer volt. Ha ez a rendszer folytatódott volna, akkor ma azok az országok, amelyekben szocia­lista rendszer uralkodott, nem ér­tek volna el ilyen fejlődést. Min­denki kapott munkát, még akkor is, ha egy ember dolgozott, öt pe­dig nézte. Ez rengeteg pénzbe ke­rült az államnak és szerintem ez is okozta a vesztét. Az államkassza kiürült, nem tudtak volna már miből fizetni. Igaz, hogy a mosta­ni kapitalizmus sem tökéletes (szerintem a szocializmus sem), mert sok a munkanélküli, de az ország így fejlődhet és új lehetősé­gek nyílhatnak. A szocializmust azok szerették, akik nem voltak túl okosak. A szo­cializmusnak nem volt jövője. Ha egy ország fejlődni akar, akkor szabadságra van szüksége. Az igaz, hogy mindenkinek volt munkája, de az is igaz, hogy író­kat korlátoztak, művészeket nem ismertek el. Az emberek nem tud­ták, mi történik a határon túl. Szerintem a szocializmus jó volt 50%-ban, mert egység volt, béke volt, kiépült minden. Min­denki egyenlő volt. 50%-ban nem volt jó az ateizmus. Üldözték a vallásgyakorlókat. Édesanyám is titokban konfirmált. Baromság volt a titkosrendőrség is. Minden­kit figyeltek, és aki valamit szólt a rendszer ellen, letartóztatták. Számomra a szocializmus mint fogalom és korszak, nem sok min­dent jelent. A családomban nem esik szó róla, senki sem emlegeti a környezetemben. Amit tudok ró­la, csupán annyi, amennyit az is­kolában vagy a TV-ben láthattam, hallhattam. Én úgy gondolom, volt egy-két jó dolog is a szocializmus idejé­ben, de nem igazán szeretnék szo­cialista államban, közösségben él­ni. Jobban tetszik a mai demokra­tikus államformánk és a nagyobb szabadság, ami akkor nem volt. A mai állapotunk sokkal jobban tet­szik. Sok mindenen ott a kézjegye, például a kultúrán, a művészete­ken. Bármilyen mű, épület, ami abban az időben épült, felismer­hető. Kevés esztétikai élményt nyújt. Előnye? A sokak által emle­getett munkalehetőségek. Nem volt munkanélküliség, mint most. Az emberek biztos munkahelyet kaptak, nem kellett külföldre menni a mérnököknek gyümöl­csöt szedni. Egyszerű emberek nem emlé­kezhetnek vissza kellemesen, hi­szen el voltak nyomva, nem saját céljaik szerint éltek. Akinek isme­retsége volt, vagy ismert volt, azt előnyben részesítették, „azt csi­nált, amit akart”. A szocializmus elképzelése jó volt, csak nem lehet megvalósíta­ni. Mindenkinek volt állása, laká­sa, de nem vallhatta saját nézetét. Megsértették az általános emberi jogokat. Annak, hogy 1989-ben megtörtént a rendszerváltás, van­nak jó és rossz oldalai is. Jó volt abban, hogy minden ol­csóbb volt. Abban a korban még minden teljesen más volt. Az isko­lák még nem voltak olyan szinten, mint most, de sokkal jobban igye­keztek a diákok. Nekem az sem tetszett volna, hogy sok olyan dol­got tettek kötelezővé, ami az or­szág irányítói szerint fontos, egyébként nem. Amit hallottam az az, hogy húst, déli gyümölcsöt és még sok más külföldről származó árut nem lehetett kapni vagy sokáig kellett érte sorban állni. Hallot­tam a szövetkezesítésről, jót is, rosszat is. Panaszkodtak az öre­gek arról is, hogy sok volt a besú­gó. Amit most látok és amit pár­huzamba tudok állítani a szocia­lizmussal az az, hogy régen az emberek versengtek a földekért, most pedig rengeteg szabadon hagyott föld áll gazdátlanul, ahol szépen nő a parlagfű. Nem tudok sokat erről a kor­szakról, csak amit a szülőktől és nagyszülőktől hallottam. Bizo­nyos szempontból sokan jobbnak látták, mint a mai rendszert, ezt valószínűleg csak a biztos munka­helyre értették, mert akkor egy diplomával rendelkező embernek nem volt gondja az elhelyezke­déssel. Ma már két diploma is ke­vés... Nem hiszem, hogy a szocia­lizmusban olyan szintű lett volna pl. az irodalom, mint ma, hiszen csak annak a korszaknak megfe­lelő dolgokat volt szabad leírni, az emberekbe csak azokat a szoci­alista eszméket sulykolták, így nem volt lehetőségük a szaba­dabb gondolkodásra. De a hátulütői is megvoltak, pl. ha valaki nem tetszett nekik, az már osztályellenség volt és eltá­volították a számukra „kellemet­len elemeket”. A párt teljhatal­mú, kicsit veszélyes volt, de leg­alább nem voltak pártviszályok, mint ma. Igazság szerint fogalmam sincs, milyen volt a szocializmus. Az idősebbek újra azt szeretnék, a 40 év körüliek semlegesen gondol­nak vissza rá, szóval, se rossz, se jó. A családomban mindig csak annyit hallottam róla, hogy min­denkinek volt munkája, minden fillérekbe került, de a külföldi árut csak nagyon ritkán tudták megvenni. Sok rossz dolog volt ebben az időszakban. Az emberektől elvet­ték a vagyonukat, amihez szerin­tem nincs joga senkinek. Az erős cenzúra miatt nem jelenhetett meg sok könyv sem. Nagyon örü­lök, hogy engem ez az időszak már nem érintett, holott gyermek­ként nem sokat tapasztaltam vol­na belőle. Mindig félelemben éltek az em­berek, mert nem tudhatták, hogy éppen nem a szomszéd fogja őket besúgni. Mindenkinek volt mun­kája. Sokakat kitelepítettek, áttelepí­tettek. A mi falunk egy kicsike te­lepülés a szomszéd falut kitelepí­tették és szlovákokat hoztak a ma­gyarok helyébe. Sokan a családju­kat veszítették így el, de legtöb­ben barátaikat. Mindenkinek volt munkája. Büntetve volt az, aki részegeske- dett. Mindenkinek dolgoznia kel­lett. A boltokban hazai termékek voltak csak, azok viszont jó minőségűek. Nem lehetett kül­földre utazni. A tanárok nem jár­hattak templomba, mert ha meg­tudták, kidobás fenyegette őket. Mivel példát kellett mutatniuk a diákoknak, hogy mennyire jó a kommunizmus. Nem lehetett nyíltan bírálni a kommunizmust. Akárki besúghatott akárkit. Szerintem a szocializmus rom­boló hatással volt az emberek lel­ki világára és kreativitására. Az emberek nem gondolkozhattak szabadon, a tanárok és a művé­szek csak szorongással mehettek templomba. Ha bármi rosszat tet­tek volna a rendszer ellen, meg­büntették őket. Ez egy emberekre erőszakolt életstílus volt, ami le­het, hogy úgy indult, mint jó ödet, de nem vált be, s erre már hama­rabb rájöhettek volna. Szerintem az élet a szoci alatt nehéz volt, és örülök, hogy mi nem abban az időszakban élünk. Számomra a szocializmus a kö­zös munkát, összetartozást jelen­tette. Ha én abban az időben él­tem volna, biztos, hogy ér­deklődtem volna a tiltott dolgok iránt. A hozzáférés a korunkbeli- eknek ismert fogalom. A régen nem megvitatható témák ma na­pirenden vannak. Abban az időben mindent ki kellett harcol­ni, manapság már a szájunkba kapjuk a sült galambot. Mégis el­ítélem a politikáját annak a kor­nak. Szerintem ez egy ideológia, amit egy ideig lehetett volna hasz­nálni, de a mai világban túlságo­san korlátozottnak tartom. Hogyan értelmezik a szocialista korszak jellegzetességeit azok, akik csak hírből ismerik az előző rendszert? A vekszlákok bonit árultak a Tuzex előtt ISMERTETŐ Ha ma azzal állnék egy középis­kolás elé, tudod-e, hogy a vekslá- kok bonyt árultak a tuzex előtt, úgy nézne rám, mint a marslakó­ra. Pedig ezek a kor jelképei vol­tak abban az időben, amikor Csehszlovákiában a kommunisták uralkodtak. Aki tízen valahány évet élt abban a korszakban, an­nak ismerősek ezek a fogalmak. De hogyan értelmezik azok, akik csak hírből ismerik a szocializ­must? A Mladá ffonta Dnes című napilap középiskolásoknak tette föl a kérdést, mit jelent szerintük a vekslák (valutaüzér), a tuzex, a spartakiád és az SNB (Nemzetbiz­tonsági Testület). Az alábbiakban a helyes megfejtést, valamint a di­ákok válaszait közöljük. 1. Ki volt a vekslák? Helyes válasz: Utcai valutaü­zér. Illegálisan üzletelt valutával és tuzexutalványokkal (bony). Ez utóbbiakért speciális üzletekben nyugati árut lehetett venni. A diákok válasza: Kereskedő, slendrián, díler „bón, kell bón?” bonnal kereskedő gyanús figu­ra a hasisos ellentéte, lenyalt fri- zurájú fickó olyan egyén, aki illegális dolgo­kat váltott prostituáltakkal kereskedő olyan ember, akit semmi sem érdekel drogkereskedő ember, akinek pénzre van szük­sége ember, aki az utcán vált be va­lutát, így jogtalanul keres ember, aki tárgyakat cserél hajléktalan katona 2. Mi volt a Tuzex? Helyes válasz: A rendszer pro­minensei számára fenntartott üz­let, amelyben különlegesen jó minőségű árut kínáltak utalvá­nyért (bony). Pl. farmert, luxusá­rut. A diákok válasza: üzlet (utalvánnyal fizettek) nyugati áruval ellátott üzlet külföldi turkáló olyan hely, ahol nyugati áru volt kapható (pl. bőrkabát) jó minőségű áruval ellátott üz­let valamilyen boltocska cég, amely farmert árult drága német üzlet korábban sikeres üzlet, ma ta­lán leasingtársaság 3. Mi volt a spartakiád? Helyes válasz: Tömeges test- nevelési fellépés a sokoli hagyo­mányok alapján. Ötévente ren­dezték a prágai Strahovon. A diákok válasza: tömeges torna kommunista torna tornaegylet sportolók egyesülése, begya­korolt összeállítások bemutatója tornaegyletek találkozója csoportos torna a kommuniz­mus dicsőítésére! tömegpszichózis: helyes, de fö­lösleges sportrendezvény a Szovjetunió­ban gigantikus tornashow esztéti­kus effektusokkal szép volt, kár, hogy vége kommunista tánc tornázó emberek vicces ruhában olyasmi, mint a fiatalok olimpi­ája hátrányos helyzetűek olimpiá­ja 4. Mit jelent az SNB? Helyes válasz: a Nemzetbiz­tonsági Testület rövidítése (kom­munista rendőrség). A rendőrsé­get keményen uralta a kommunis­ta párt. A diákok válasza: rendőrség snowboard állambiztonság nemzetbiztonsági párt állami nemzetbiztonság rendőrök - különleges tekin­téllyel ellátva Állami Nemzeti bank Szlovák Nemzeti Bank Németország MÉRFÖLDKÖVEK 1989 - megdől a reális szocia­lizmus Csehszlovákiában. Elő­ször Prágában, majd Pozsony­ban, később az összes települé­sen diktatúraellenes tünteté­sek zajlanak, megtörik a kom­munista párt teljhatalma. 1990 - Megtartják az első sza­bad választásokat Csehszlo­vákiában. A rendszerváltó pártok nyernek: Szlovákiában a Nyilvánosság az Erőszak El­len (VPN), melynek listáján indult a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) is. Szlovákiában Vladimír Mečiar alakíthat kormányt. 1991 - Mečiar összetűzésbe kerül a VPN vezetésével, ezért leváltják. Az új kormányfő Ján Carnogurský, az akkor le­gerősebb parlamenti párt, a Kereszténydemokrata Mozga­lom (KDH) elnöke. 1992 - A választásokat a Mečiar által létrehozott De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) nyeri, s ismét kormányt alakít. 1993 - Felbomlik Csehszlová­kia. A két ország vezetői nem írnak ki népszavazást, politi­kai döntés születik. Michal Kováčot választják meg az or­szág első elnökének, aki idővel Mečiar ellen fordul. 1994 - Mečiar elveszíti parla­menti többségét, az ellenzéki pártok alakítanak kormányt, amit Jozef Moravčík vezet. Még ugyanebben az évben előrehozott voksolást tarta­nak, amit ismét Vladimír Me­čiar nyer meg. Pártja a Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) és a Munkáspárttal (ZRS) össze­fogva koalíciót alkot. 1995-1997 - Szlovákia mel­lékvágányra kerül. A demok­ratikus rendszer semmibevé­tele, a kormányszintű nacio­nalizmus és bűnözés tér­hódítása, az állami vagyon le- nyúlása miatt Pozsony kima­rad a NATO-bővítésből és nem kezdődnek meg vele a tárgyalások az Európai Unió­hoz való csatlakozásról. 1998 - Az ellenzék összefog: noha Mečiar nyeri a választá­sokat, nincs elég mandátuma kormányt alakítani. Ötpárti ellenzéld koalíció alakul Mi­kuláš Dzurinda vezetésével. A kormány tagja a Magyar Koa­líció Pártja (MKP) is, amely a három magyar párt kény­szerű egyesítésével jött létre. 1999-2001 - Szlovákiával megkezdődnek az uniós csat­lakozási tárgyalások, az ország közeledik a NATO-hoz. 1999- ben új köztársasági elnököt vá­laszt az ország a baloldali Ru­dolf Schuster személyében. 2002-2003 - Mečiar nyeri a 2002-es választásokat is, de nem tud kormányt alakítani. Dzurinda vezetésével jobbol­dali koalíció alakul, amely megkezdi az ország eddigi leg­nagyobb reformjait. 2004 - Az ország belép a NA- TO-ba és az Európai Unióba. A nacionalista Ivan Gašparo- vič az ország új elnöke. 2005 - A reformok kezdenek beérni, az ország gazdasága meglendül, ám a lakosság szá­mára kellemetlen megszon'tó intézkedések és a koalíción be­lüli sorozatos ellentétek miatt a kormánypártok népszerűsé­ge alaposan megcsappan. 2006 - A haloldali Smer és Robert Fico nyeri a választáso­kat, s koalíciót köt a naciona­lista SNS-szel és Mečiarékkal. 2007 - A kormány enyhíteni próbálja a reformok hatásait, ám meg akatja tartam annak esélyét, hogy Szlovákia 2009- ben bevezesse az eurót. (ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom