Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-15 / 263. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2007. november 15., csütörtök 4. évfolyam 36. szám A versenyzők magyar nyelven dolgozták ki munkáikat, az előadásaikat is anyanyelvükön tartják A győztesek tudásukat külföldön is bemutathatják Dr. Hidán Csaba László előadása Gután Rendhagyó történelemóra A magyarországi TUDOK elnevezésű versenynek évtizedes hagyománya van. A megmérettetés a legtehetségesebb középiskolásoknak és az alapiskolák felsőbb tagozatosainak nyújt lehetőséget saját kutatásokra, ezek eredményeinek versenyeztetésére országos szinten. OZOGÁNYERNŐ BORKAROLAND A gútai művelődési központban Hidán Csaba László történész, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa „A viselet, fegyverzet és a harcmodor összefüggése a honfoglaló magyaroknál” címmel tartott előadást. A gyakorlati bemutatóval színesített rendhagyó történelemóra számos tévhitet oszlatott el, melyek őseinkről máig is élnek a köztudatban. Hidán tanár úr az újdonság erejével ható tények, és összefüggések sokaságával árasztotta el közönségét. A műsor úgy lett összeállítva, hogy az vizuális élményt is nyújtson a résztvevőknek. A tanár úr külön hangsúlyt fektetett a korhűségre, és nagyon sok - saját készítésű - korabeli fegyvert, harcászati felszerelést és eszközt mutatott be a jelenlévőknek. A diákok csillogó szemmel, és tudásra szomjúhozva hallgatták az előadót, aki részletesen ecsetelte, szemléltette a honfoglalók viseletét, fegyverzetét, és ezáltal a résztvevők képet nyerhettek a magyarok hitvilágáról és társadalmi rétegzettségéről is. A X. századi magyarokról szólva a neves történész büszkén idézte Európa népeinek szállóigévé vált fohászát: ,A magyarok nyilaitól ments meg Uram, minket!” A neves régész a hunok, avarok, magyarok történelmi áttekintése mellett látványos harci bemutatókkal tette izgalmassá az előadást, amelyen a diákok megtudhatták, hogy egy népcsoport és egy történelmi korszak fegyver- gyártását és használatát többféle tényező határozza meg. Elsősorban az adott korszak technikaitechnológiai jellemzői és tudásszintje, ugyanakkor figyelembe kell venni az emberi tényezőket is. A tanár úr elmondta, hogy önmagában a győzelmet nem a lovas nomád íj vagy a szamuráj kard vívja ki, hanem a harcos, aki használja. „Nem mindegy, hogy milyen terepviszonyokon, milyen éghajlati körülmények közt, hányán, milyen képzettségű harcosok és milyen vezetéssel, mivel és hogyan harcolnak. A győzelem és a vereség egyaránt lehetséges mindez figyelembe vételével. Sziklás, erdős terepen vagy mocsaras trópusi területen sztyeppéi nomád módon harcoló és felszereléssel ellátott sereget botorság lenne csatába küldeni, de a legjobb szamurájok a kitűnően kovácsolt kardjaikkal sem tudtak ellenállni a mongol lovasrohamnak” - mondta a történész. Az érdekes, felettébb izgalmas történelemórán tanulságokat is osztogatott, valamint egyfajta egészséges magyarság tudatra nevelt. A tanár úr számos meglepő ténnyel ismertette meg a jelenlévőket. Elmondta, hogy a szabott ruhát a magyarok hozták be Európába, valamint a zuhanyzás is az ősi magyarok szokásából terjedt el világszerte. Hidán szerint méltán lehetünk büszkék őseinkre. Az előadás fokozatosan kötetlen beszélgetésbe csapott át, ahol mindenki kimerítő választ kaphatott kérdéseire. Hidán Csaba László történész izgalmas előadást tartott a honfoglaló magyarok fegyverzetéről (A szerző felvétele) Ebbe a szellemépítő tevékenységbe kapcsolódott be tavaly a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, amely a dunaszerda- helyi Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Középiskola, valamint a Vámbéry Ármin Alapiskola szervezésében megrendezte a szlovákiai országos versenyt. Ebből jutottak el meghívásos alapon a legeredményesebb diákok a budapesti, Kárpát-medencei döntőre. A szlovák oktatási tárca támogatta Idén a szervezőknek sikerült megtenniük egy rendkívül fontos, előremutató lépést: a mai országos verseny immár hivatalosan is a Kárpát-medencei, 2008 márciusában Gödöllőn megrendezendő nemzetközi megmérettetés elődöntője, ahova az egyes szakmai zsűrik ajánlása alapján jutnak el a legeredményesebb fiatal kutatók. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének egy további huszárvágás is sikerült: ebben az évben a szlovák oktatási tárca a rendezvényt hivatalos szlovákiai versenynek minősítette, ennek megfelelően anyagilag is támogatja, ami nem kis dolog feszültségekkel megterhelt napjainkban. Hiszen a versenyzők kizárólag magyar nyelven dolgozták ki munkáikat, az előadásaikat is anyanyelvükön tartják, a hat szakmai zsűri tagjai pedig magyarországi és szlovákiai magyar értelmiségiek. A mai országos verseny hivatalosan is a Kárpát-medencei nemzetközi megmérettetés elődöntője (Képarchívum) A zsűri elnökei A TUDOK 2007 versenyeire két kategóriában, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskolában kerül sor, a fizika és földrajz zsűrijét Radnai Gyula fizikus, a budapesti ELTE tanára, a természetvédelem és biológia zsűrijét Szili István János biológus, az ELTE tanára vezeti. A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Középiskolában négy helyszínen folynak a versenyek: a kémia és környezetvédelem szűrijét Bauer Győző, az MTA tagja, a számítástechnika és műszaki ismeretek bizottságát Hulkó Gábor akadémikus, az orvostudományit Rajzák László sebész, az agrártudományit Csuka Gyula, a hazai mezőgazdasági kutatások és ismeretterjesztés neves alakja vezeti. A verseny legfőbb erénye a nyilvánosság: bárki meghallgathatja az előadókat, valamennyi versenyző részt vesz az összes előadáson, így a kívülállók és a résztvevők egymástól tanulhatnak. A zsűri értékeléséhez mindenki megjegyzéseket fűzhet, ami a fiatal kutatók szellemi gyarapodásának egyik záloga. Már tegnap elkezdődött Bár a verseny egynapos, már tegnap délután - az ünnepélyes megnyitót követően - érdekes előadásokkal vonzotta a természettudományok iránt érdeklődőket: délután fél ötkor Staar Gyula, a budapesti Természet Világa főszerkesztője tartott előadást arról, miként igyekszik a világ második legrégebbi természettudományos lapja egyengetni a fiatal tehetségek útját, majd Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója számolt be hazánkfiai hozzájárulásáról a világűr meghódításában. Révész Tamás, a Kutató Diákok Országos Szövetségének elnöke a diákversenyek évtizedes sikertörténetét mutatta be, Korcsmáros Tamás biológus az egyetemre készülő, a felsőoktatásban részt vevő és a már végzett fiatal kutatók munkájának módszertanáról tartott előadást. Ezt követően kötetlen beszélgetésre került sor. Közösséggyarapító szellemi munka A kétnapos rendezvény, amely megfelelő arányban ötvözi az előadásokat és a versenyprogramokat, a biztosítéka annak, hogy ezúttal is olyan szellemépítő eseményre kerül sor Dunaszerdahe- lyen, amely a legkiválóbbak számára megnyitja az utat, hogy tudásukat külföldön is megmutathassák. Az ilyen és ehhez hasonló rendezvények felcsillantják a reményt: egyre többen tudatosítják, hogy csak az átgondolt, közösséggyarapító szellemi munkának van igazán értelme. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Nem szeret iskolába járni A kislányom most töltötte be nyolcadik életévét. Jól tanul, de nem szeret iskolába járni, mert azt állítja, csúnyán viselkednek vele az osztálytársai. Sikaníroz- zák, bántják. Mit tehetnék ez ügyben? Beszéljek az osztályfőnökkel? Jelige: Bántják. Természetesen, hiszen erről az osztályfőnöknek, sőt az iskola vezetőinek is tudni kell. Azok a gyerekek, akiket bántalmaznak, csak ritkán mondják el otthon, mi történt velük, mert a bántalmazok általában megkövetelik tőlük, hogy erről senkinek ne szóljanak, mert ezért külön megfizetnek. A szülőnek oda kell figyelnie a gyerekére, hogy nem vesz-e észre valamilyen furcsaságot a viselkedésében, például sokkal visszahú- zódóbb, szomorú, nem érdeklik már azok a játékok sem, amikkel önfeledten szokott játszani. Kell lennie a gyerekben annyi bizalomnak a szülője iránt, hogy az őt ért sérelmeket otthon elmondja. S joggal vátja, hogy a felnőttek majd segítenek a baján. A gyerek viselkedésében bekövetkezett változást általában az iskolában is észreveszik. Az osztályfőnöknek dolga olyan biztonságos légkört teremteni az osztályban, hogy a gyerekek el merjék mondani az igazságot, s ne attól féljenek, ezentúl még rosszabbra fordul majd a sorsuk. Nem szabad megengedni, hogy a gyerekek bántalmazzák egymást, s a gyengébben szenvedő alanyai legyenek az erősebbek csínytevé- seinek. Minden eszközzel azon kell munkálkodni, hogy minden sikanéria kiderüljön, s az elkövetők megkapják méltó büntetésüket. A tanítónak el kell magyaráznia az osztályban, hogy ha valakit bántanak, s az szól neki, vagy megmondja otthon a szüleinek, az nem árulkodás, hanem az igazat mondta. És joggal vár segítséget a felnőttektől, hogy védjék meg. Az pedig, aki bántja vagy valamivel zsarolja a másikat, megérdemli, hogy megbüntessék. Nagyon fontos, hogy a gyerek ezeket a rossz, keserű élményeket elmondhassa valakinek. Érezze azt, odafigyelnek rá, segíteni akarnak rajta. Nem nevetik ki miatta, nem bagatellizálják a baját, s nem mondják azt neki, ennyit igazán kibírhatna, hisz az élet még sokkal rosszabb dolgokat is hozhat majd. Ne nevessék ki, ne gúnyolódjanak rajta, hanem erősítsék meg abban, segíteni akarnak neki, s mindent megtesznek azért, hogy máskor semmi hasonló ne fordulhasson elő. Attól se féljen, hogy az iskolában is el kell mondania mindazt, ami vele történt, mert az iskola vezetősége is az ő pártján van, ők is azt szeretnék, hogy minden gyerek jól érezhesse magát az iskolában. Ehhezhozzá tartozik az is, hogy biztonságban legyen. Az a gyerek, aki állandóan attól retteg, hogy esetleg mikor tudódik ki az egész, tanulni sem tud rendesen. Figyelme nem a megtanulandó anyagra irányul, hanem azzal van elfoglalva, vajon ki mit tudhat az esetről. Az iskolában is be kell biztosítani, hogy a kicsik ne legyenek tanári felügyelet nélkül a szünetekben sem, s ha esetleg ennek ellenére megtörténne, hogy valakit bántalmaznak vagy zsarolnak, az rögtön derüljön is ki. Ne csak hetekkel később panaszkodjanak az érintettek, hogy egyszer mi is történt velük. Minden ilyen ügyet azonnal orvosolni kell. A felnőtteknek össze kell fogni, hogy azok, akik rossz útra tévedtek, láthassák, nincs esélyük megvalósítani további terveiket. Labdába sem rúghatnak olyan helyen, ahol mindenki árgus szemekkel figyeli őket, és védi a gyengébbeket. A bántalmazóknak is el kell magyarázni, mi a kivetnivaló a viselkedésükben, és miért nem szabad úgy viselkedni. Lehet, a gyerek olyan családban él, ahol nem sokat törődnek az erkölcsi normákkal, szüntelenül csak az anyagi javak megszerzése körül forog a világ. Otthon azzal dicsekszik egyik szülő a másiknak, ki mindenkit sikerült ma becsapnia, megkárosítani, ártani neki. Az ilyen családból kikerülő gyermek érzéketlen a mások fájdalma iránt, úgy gondolja, csak akkor válhat hőssé, ha ő is hasonlóan viselkedik, és vagánykodni nem is olyan rossz dolog. Lehet, hogy osztálytársai közt olyanok is akadnak, aldk felnéznek rá azért, hogy ő meri bántani a másikat, s neki csupán ennyi elég ahhoz, rivaldafénybe kerüljön, s elnyelje mások csodálatát. Ezeket a gyerekeket ki kell billenteni ebből a hamis illúzióból. Meg kell nekik magyarázni, ők is kerülhetnek hasonló helyzetbe, hisz valaki más éppen őket szemelheti ki hasonló cselekedete szenvedő alanyává. Neki is nagyon rossz lenne, ha ebben a helyzetben senki sem akadna, aki a pártját fogná, aki segítene neki. Csúnya dolgokat művel, olyanokat, amiket nem szabad. Megpróbálnak segíteni neki, hogy megváltozhasson. Dr. Hadas Katalin pszichológus
