Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-03 / 253. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 3. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ WASHINGTON POST Donald Rumsfeld volt ameri­kai védelmi miniszter egy 2006 áprilisi belső feljegyzés­ben arról írt, erőteljesebben kell tudatosítani a fenyege­tettséget az amerikai nép kö­rében. Az Irak elleni invázió legharcosabb támogatója, akinek2006 novemberében, a Republikánus Párt kong­resszusi választási veresége után kellett távoznia a Penta­gon éléről, azt fejtegette: az amerikai népet, amelynek „vezetésre van szüksége”, ön- feláldozásra kell bírni. A The Washington Post közölt né­hányat azokból a félig titkos elektronikus levelekből, ame­lyekkel a merev vezetői stílu­sú, a sajtót megvető Rumsfeld irányította a védelmi tárcát. Nem szigorúan titkos, de nem a nyilvánosságnak szánt elektronikus levélkékben kö­zölte beosztottjaival elvárása­it. A miniszter naponta 50-60, „hópihének” becézett levéllel lepte meg munkatár­sait, sokszor a legnyersebben közölve ellentmondást nem tűrő véleményét. Második minisztersége során, 2002 és 2006 között 20 ezer levelet szórt szét a Pentagonban. A 2006. áprilisi üzenet azután született, hogy nyugalmazott tábornokok egy csoportja té­ves iraki politikája miatt le­mondásra szólították fel. Bel­ső üzenetében azt írta: az amerikaiakban azt kell tuda- tosíttatni, hogy „erőszakos szélsőségesekkel vannak kö­rülvéve”. Az emberek özönle- ni fognak, hogy áldozatot hozzanak, „vezetésre van szükségük, áldozat=győze­lem” - írta. Egy másik alka­lommal arról értekezett: a közvéleménynek tudnia kell, hogy a terrorizmus elleni küz­delemnek nem lesz végső ál­lomása, nem lesz békekötés. „Ez hosszú háború (...) Irak csak az egyik harcterep.” Egy­szer azt fontolgatta, hogy a terrorellenes küzdelmet világszintű lázadássá kellene minősíteni. Kérte kollégáit, teszteljék, milyen lenne a fo­gadtatása egy ilyen bejelen­tésnek. Véleménye szerint sem Európa, sem az ENSZ nem érti meg a fenyegetést, nem látja a nagyobb képet. Ugyanabban a feljegyzésében azt fejtegette, hogy a muszli- mok az olajkincsük miatt eltá­volodtak a „munka való­ságától”, a fizikai munkától. Úgy vélte, a muszlim államok koreaiakkal és pakisztániak­kal dolgoztatnak, miközben fiatalságuk munka nélkül ma­rad, amelyet könnyebb radi­kalizmusra csábítani. Több üzenetében sürgette, hogy Irakot és Iránt össze kell kap­csolni. Arról írt, ha Amerika kudarcot vall Irakban, abból Iránnak származik előnye, és „a fő gondot Irán jelenti az Egyesült Államoknak”. A hó- pelyhek nem csak a terroriz­musról szóltak. Stephen Had­ley nemzetbiztonsági tanács­adónak 2006 júliusában arra panaszkodott, hogy az oro­szok kiszorítják az amerikaia­kat Közép-Ázsiából, Moszkva sokkal sikeresebb a megfé­lemlítésben, mint Washing­ton annak elhárításában. Ge­orge Bush a demokraták győ­zelmét hozó kongresszusi vá­lasztások másnapján jelentet­te be Rumsfeld távozását, az­zal, hogy egy nagyszerű veze­tőtől, baráttól és megbízható tanácsadótól válik meg.- Az ellenzék soraiban nagyobb biztonságban érezném magam,ha a parlamentben ilyen öltözékben jelenhet­nék meg (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉ(G)RE Bámuló politikai paletta A lombhullató ősz dere újra­festi a természetet, s a dér­csípte barna falevelek zizeg­ve hullanak alá. Ez rendben is volna, ám vajon mi a fene csípte meg tágabb régiónk politikai kultúráját, hogy an­nak palettáján újra megje­lent a szélsőjobbot szimboli­záló barna szín? S1DÓ H. ZOLTÁN A parlagfüvet irtó Magyar Gár­da után most, íme, zászlót bontott a katasztrófavédelemben jeles­kedni óhajtó Cseh Gárda is. A de­rék Švejk kevésbé derék utódai egyelőre csak keresik az ellensé­get (segítsünk nekik: a német- és cigányellenességre biztosan épít­hetnek), ám még mielőtt megvá­dolnánk őket múltidézéssel, a gárdisták sietve kiálltak az oszt­rákok szemét szúró temelini atomerőmű bővítése és működtetése mellett. Nesze ne­ked Enrico Fermi, Szilárd Leó, Robert Oppenheimer, Teller Ede! Azért van itt haladás, előrelépés, még ha atommagnyi méretű is! Vagy nézzük a bolgár szélsősége­sek legújabb kezdeményezését: két történészt szeretnének kivé­geztetni, akiknek vétkük, hogy ob- jektívebb képet festenének a sé­relmektől terhes bolgár-török együttélés időszakáról. Vajon le­fejezzék vagy karóba húzzák a két okvetetlenkedőt? A hamleti súlyú dilemmáról - a korszellemnek leginkább megfelelő fórumon - az interneten lehet szavazni. Atom (Temelin), környezetvédelem (parlagfű) és internet (voksolás) - ma már ezek a témák és csapás­irányok egy „haladó” szélsőséges eszköztárának kellékei. Ehhez képest miféle ásatag, a nürnbergi birodalmi napok karikatúrája az, amit „házi” uszítónk, Ján Slota művel? Az SNS-vezér régi vágású bajkeverőként párás szemű publi­kuma előtt tartott földrajzzal öt­vözött történelemórát, amikor Csemován megállapította: a ma­gyarok a Góbi sivatagba valók, de ha már eleink Közép-Európába tévedtek (bizonyára Árpádék nem olvasták Jilemnickýtôl a Kompas v nás című alapművet), akkor el kellett volna őket a törökökkel hurcoltatni Isztambulba. Persze, Slota legújabb meg­nyilvánulásán mi már annyira sem csodálkozunk, mint Chan- ning Crowder, a Miami Dolphins amerikaifutball-csapat játékosa, aki most hétfőn tudta meg, hogy Londonban angolul beszélnek. Az Amerikai Labdarúgó Liga londoni kihelyezett mérkőzése kellett ah­hoz, hogy a világ dolgaiban járat­lan hústorony ezzel a felismerés­sel gazdagodjon. Nálunk bizony megengedhetetlen ilyen fokú nai­vitás. Áki esetleg mégis illúziókat táplál, azt e héten Fico uramék egy csatalónak elegendő dózissal józanították ki. Felsorolni is hosszú sora, ezért csupán csak csemegézünk minapi dicső tette­ikből: a komáromi Duna Mente Múzeumában tisztogatnak, az in­tézmény nevéből kivéve a „magyar” szót. Sikerült megnyit­niuk a második magánnyugdíjpil­lért, ami a jövőben százezrek öregkori juttatását sodorja ve­szélybe, vagy faragja le a kifize­tendő összeget. A kormánykoalí­ció pedig rutinosan söpörte le az asztalról a lakossági petíciókat (egyáltalán tudja ez a balga nép­ség, mihez adták a nevüket? - kérdezik a smeres képviselők). Mielőtt a felsorolt heti csapások hatására fájdalmas arccal előre­buknánk, mint a karóba húzott ember háromórányi szenvedés után, van egy jó hírünk is. Kide­rült, Robert Fico édesanyjának ju­tányosán lakást szerzett. Vagyis miniszterelnökünkből ugyan hi­ányzik a távlatos gondolkodás, ám a szíve a helyén van. Négy év alatt mintegy négymillióan menekültek Pakisztánba és Iránba Ötmillió otthontalan MT1-HÁTTÉR Az ENSZ adatai szerint mintegy ötmillió embernek nincs otthona Afganisztánban, az országot az elmúlt harminc évben elhagyó, majd visszatelepülő emberek mil­liói évek óta táborokban élnek. Az afgán kormányzat egyedül képte­len megoldani a kérdést - mondta M. Nairn Kakar, a menekültügyi minisztérium képviselője. Áz ENSZ adatai szerint több mint 4,8 millió olyan afgán van, aki 2002 után tért vissza szülőföldjére, ez az afgán népesség hatoda. A vissza­érkezés után - elvesztve korábbi földjeiket és házaikat - menekült- táborokban telepedtek le, ahol rendkívüli szegénységben élnek. Az afgán kormány képtelen egye­dül megoldani a problémát, nincs felkészülve arra, hogy szállást és munkát adjon a visszatelepülők­nek. A nemzetközi közösségtől és a humanitárius szervezetektől vár­nak segítséget. Egyelőre nem lehet tudni, mikorra rendeződik a visszatelepülök kérdése, minde­nekelőtt stabilitást kell teremteni az országban. Az északi tartományban mint­egy negyvenezer regisztrált vissza­települt család van. Több minisz­térium együttműködésével két tá­bort alakítottak ki Baglánban, amelyeket településekké alakíta­nak át. Az egyik ilyen tábor, Ete- had (Szolidaritás) Puli-Humritól néhány kilométerre fekszik. Kö­rülbelül 12 ezer család, mintegy százezer ember él állás nélkül a táborban. A tábor egyik lakója, az ötven­éves Ghulan Rasad fiával együtt dolgozik a téglagyárban. A férfi több mint húsz évvel ezelőtt hagy­ta el az országot a szovjet megszál­lás miatt, Pakisztánba menekült, onnan tért vissza. Hazatérése óta senki nem foglalkozik velük, a szabad ég alatt élnek. Legfőképp megfelelő szállásra lenne szüksé­gük, egy földbe vájt lyukban élnek. A kormánytól azt is váiják, hogy oktatást biztosítson a gyerekeik­nek, az ő jövőjük ettől függ. Az afgánok az 1970-es évek vé­gén kezdték tömegével elhagyni otthonukat a kommunisták hata­lomra jutása és a szovjet megszál­lás miatt. Négy év alatt mintegy négymillióan menekültek Pakisz­tánba és Iránba. Egy kisebb cso­port 1988-ban hagyta el az orszá­got a harcok következtében. Utána következett a talibán hatalomra kerülése miatti exodus 1996 után. Az utolsó menekültáradat, mint­egy háromszázezer ember, az Egyesült Államok 2001-es invázió­jakor indult útnak. KOMMENTÁR Új divat: halottgyalázás KISS TIBOR NOÉ Ha közelednek az ünnepek, Magyarországon az ember gyomra már előre görcsbe rándul, hányinger kerülgeti. Ha ugyanis az ünnep po­litikai jellegű, akkor bizton számíthat arra, hogy a politikai osztály jelesei egymást ekézikmajd. Jobb esetben a lelátóról mindezt csak anyázás és ököllengetés kíséri, rosszabb esetben viszont jön a tojás, a paradicsom, az utcakő, a Molotov-koktél vagy éppen a tank (hogy a gumilövedékekről és a viperákról már ne is beszéljünk). Az ün­nepnél csak az a rosszabb, amikor vége van: a történtekre ilyenkor mindenki másképp emlékszik. Mint a játszótéren, ahol mindig a másik ütött először. Vannak aztán vallási eredetű ünnepek, de már ezek is kiüresedtek (nyilatkozza a szociológus). De még mennyire, hogy kiüresedtek: a Mikulás és a Jézuska árukapcsolásként már most is kapható a szu­permarketekben (november eleje van), a húsvéti nyulak pedig vár­hatóan már februárban feltűnnek a polcokon. Jó, nem kell nagy­áruházba menni, ez igaz. Halottak napján viszont illik kilátogatni a temetőbe, adózás a hol­tak emlékének, ámen, vagy amit akartok. Az ember azt gondolná, hogy legalább ez az ünnepnap mentes a kicsinyességtől és az aljas­ságtól. De nem, az emberi kicsinyesség és aljasság végtelen sok ar­cot ölthet magára. Például egyszeri temetőbejáró képében bukkan fel. A papa (vagy a mama) meglátogatja a nagypapa (vagy a nagymama) sírját, hogy kegyelettel adózzon elhunyt családtagja előtt. De a papa (vagy a mama) igazából egy smucig disznó, a virágra ugyanis saj­nálja a pénzt. Mit tesz tehát? Egyszerűen ellop egy csokrot valaki más sírjáról. És ez sajnos nem apokaliptikus kesergés: a Budapesti Temetkezési Intézet vezetője szerint sehol Európában nem lopnak annyit a temetőkben, mint Magyarország nagyvárosaiban. Vannak persze rafináltabb bűnözők is. A Hírszerző írása szerint egyes virágárusok azért fizetnek bagatell összeget a tolvajoknak, hogy lopkodják vissza a sírokról a korábban eladott cserepes vi­rágokat - hiszen így akár kétszer-háromszor is el lehet adni ugyanazt a portékát. Ilyenkor mondja azt a kommentáríró, hogy no komment. JEGYZET Közlekedni veszélyes KOZSÁR ZSUZSÁN NA Közlekedni veszélyes. Főleg gyalogosként, hiszen az em­bert vígan elüthetik a gyalo­gosátjárón, akkor is, ha zöldet jelez a lámpa, a buszmegálló­ban, a járdaszigeten, akárhol. De azt nem gondoltam volna, hogy még egy tűzoltóautónak is veszélyes közlekedni. Hi­szem az böhöm nagy. És villog is, szirénázik, hogy adjanak neki előnyt, eresszék útjára, mert sürgős, mert menteni kell, emberéletet, ingóságot és ingatlant, sosem lehet tudni, milyen katasztrófát okozhat pár perc késés. De hiába villog. Az autósok is sietnek, a maguk pitiáner dol­gai miatt, és járgányuk nagy­ságával és összetörhetetlensé- gével egyenes arányban nö­vekszik sebességük is, fittyet hányva a lakott terüle­ten parancsolt maximum hatvannak. A tűzoltók meg tülkölnek, nyilván káromkod­nak is, csak azt nem halljuk a fékcsikorgás, szirénázás, fel­bőgő motorok zaja közepette. Persze, akinek sűrűn szidták az anyját, az a sofőr már messze jár, a maga mögött hagyott káosz meg nem érdekli. Baleset nem tör­tént, ő volt főúton, a tűzoltók csak szirénázzanak, és várják ki szépen, míg az úttest ki­ürül, majd akkor mehetnek a dolgukra. Mit számít az a pár másodperc? Annyi idő alatt tán csak nem ég benn valaki? Ha meg igen, legalább lesz miről olvasni az újságban. Hát kérem, kedves mentősök, tűzoltók és rendőrök, csak nyugi, semmi sietség, semmi fékevesztett száguldozás, mindent a maga idejében. Hogy valaki kétségbeesve gyors segítséget vár, mert ve­szélyben van? De hát az egész élet veszélyes, nem? Tessék hozzászokni. Lapulok a jár­dán, mint egy félénk nyuszi, reménykedem, hogy az éle­tem vagy az általam szeretet­tek élete soha, soha nem fog azon múlni, hányán törtetnek arrogánsán, menő kocsijukkal ott is, akkor is, ahol, amikor előzékenynek és türelmesnek kellene lenniük. És mellettem szirénázva elsuhannak a tűzoltók. 6662 Hétfőtől újabb rovattal bővül Véleményoldalunk. Az aktuális poli­tikai, közéleti, gazdasági eseményekkel kapcsolatban teszünk fel önöknek egy kérdést, amelyre sms-ben küldhetik el maximum 160 karakteres válaszukat. A feleletet a következő formában küldjék: UJSZO(köz)válasz(köz)név, telefonszám. Az sms-t a 6662-es telefonszámra küldhetik a T-Mobile vagy az Orange hálózatból. Az sms ára 3,- korona áfával. Figyeljék a kérdést, küldjék a vá­laszt! Aszerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom