Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-12 / 260. szám, hétfő

VI Egészségünkre ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 12. www.ujszo.com Az egészséges testben a lélek és a szellem is egészségesebb, oda kell fordulnunk mindenkihez, aki segítséget kér tőlünk, szeretetet, jóságot kell adnunk egymásnak Szervezetünk öngyógyító képessége A természeti népeknél a mai napig úgy gondolják, hogy démonok vagy az elhunytak szellemei szállják meg az em­bereket, megbabonázva, el­varázsolva őket.'' TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT Az istenek megbüntették azokat, akik vétkeztek az isteni rend ellen. A démonokat kiűzték, a haragvó is­teneket áldozatokkal igyekezték ki­engesztelni. Démokritosztól (Kr. e. 470-380) származik a következő mondat: Az emberek az istenekhez fohászkodnak egészségért (lásd ma: fehér köpenyes félistenek); fo­galmuk sincs róla, hogy egészsé­gük, gyógyulásuk kulcsa saját ke­zükben van. Ugyanebben az idő­ben Elippokratész (Kr. e. 460-380) a következő álláspontra helyezke­dett: A betegség nem kívülről jön, nem démonok vagy istenek idézik elő. Sokkal inkább a „physis”, a bel­ső természet gyógyító ereje dönt egészség és betegség felett. Az orvosnak kizárólag erre, az ember bensőjében található gyógyító erőre kell figyel­nie, ezt kell tudásával erősítenie. Paracelsustól (1493-1541) származik a következő kijelentés: Az orvos ereje a beteg természetében keresen­dő. 1957-ben prof. Paul Martini bonni klinikus fi­gyelmeztetett: Nem szabad figyelmen kívül hagyni a „vis medicatrix naturae-t”, termé szetünk gyógyító erejét, amelynek köszönhetően sok beteg gyógyszer nélkül is meggyógyul. Ez a gyógyí­tó erő a legfontosabb előfeltétele a gyógyszeres és műtéti terápiák ha­tásosságának. Nos, konkréten mi is ez - termé­szetünk gyógyító ereje? Mit ért­sünk „öngyógyító erő” alatt? És mi­lyen a „természetes gyógymód”? Hosszú évekig kerestek olyan szervrendszert, amellyel megma­gyarázható a mindnyájunkban mű­ködő természetes gyógyító erő. Sok elképzelés, elmélet született. Egyet­len sem adott a kérdésekre kielégí­tő választ. A választ tehát nem a szervek, hanem sejtek, sőt, a sejtek­ben található molekulák szintjén kellett keresni. Létezik a biológiá­ban egy alapvető megállapítás: al­kalmazkodás és kiválasztódás; adaptáció és szelekció. Az adaptá­ció a természetgyógyászati kutatá­soktól nem ismeretlen fogalom: ál­landóan alkalmazkodunk - környe­zetünkhöz (táplálék, hőmérséklet, mozgás), terheléshez. És ha a kivá­lasztódás szót halljuk, azonnal az evolúcióra gondolunk. Ttidjuk, ho­gyan alakult ki az élet bolygónkon. Látjuk az állandó pusztulást és megújulást a természetben. Arról beszélünk, hogy testünk folyama­tosan megújul: a molekulák és a sejtek szintjén. Ha felgyógyulunk egy betegségből, néhány nap alatt újra „minden rendben van”. A ter­mészet eltávolítja a régit, a gyulla­dás által károsodottat, a működésé­ben sérültet - és mindezt új, jól mű­ködő struktúrákkal pótolja. talmaz, amelyek átlagos élettarta­ma kb. 2 nap. A mérleg egyszerű: testünkben minden másodpercben 5x10^, tehát 500 billiárd új, rend­kívül bonyolult szerkezetű fehéije- molekula keletkezik. Még egyszer: mindez minden egyes másodperc­ben! Az élet kibontakozása egy ősi, egyszerű struktúrákból, tudomá­nyosan elfogadott tény. Az ivarsej­tekben zajló genetikai mutációk, rekombináció és az utódok sokasá­ga az egyedek sokféleségét teszi le­hetővé. Es ez a sokféleség a feltétele annak, hogy az utódok közül kivá­lasztódjanak a legmegfelelőbb mértékben alkalmazkodó egyedek. Az időben korlátozott élet fenn­tartása, tehát az egyed egészségé­nek fenntartása, elengedhetetlen feltétele az élet kibontakozásának hosszú távon. Az embernek egész­ségesnek kell maradnia, hogy egész­Az élet molekulái nem vesznek kárba Azt egy ideje tudjuk, miként kó­dolódnak és szintetizálódnak a pro­teinek. További sorsuk azonban rej­tély maradt. A biokémikusok eddig azt feltételezték, hogy a fehérjemo- lekulák lebontása véletlenszerűen történik. Az erre utaló folyamato­kat, „leleteket’ helyesen derítették ki, de tévesen értelmezték. Ponto­sabban megvizsgálva minden vizs­gálati eredmény a proteinek lebom­lásának kiválasztódó jellegét tá­masztja alá: a természet nem „dobja a kukába” válogatás nélkül ezeket a fontos molekulákat. Az evolúció lé­nyegét adó kiválasztódás bennünk is, minden egyes sejtünkben, folya­matosan tovább zajlik, különben nem maradnánk egészségesek, és nem is tudnánk egyetlen betegség­ből sem felépülni. A fehérje-anyag­seges gén­állományt tudjon átörökítem a következő generáció­nak. És a természet minden élő­lénynek nyújtja az esélyt, hogy tel­jesíthesse ezt a feladatot: természet megőrzi egészségünket. A legfon­tosabb kérdés: hogyan képes erre a természet? Az egészség fenntartásában és visszanyerésében döntő jelentősé­gű folyamat a fehéijemolekulák termelődése (fehéije-anyagcsere vagy protein-turnover). Ez a folya­mat nem véletlenszerű, kiválasztó­dás jellegű. Az egészség fenntartá­sa és a gyógyulás csak a fehérje- anyagcserében zajló kiválasztó­dással magyarázható cserében zajló kiválasztódás a lénye­ges építőelem a természetes gyógy­módok tudományos fundamentu­mában: az elöregedett, működés- képtelen fehéijéket eliminálja, eltá­volítja szervezetünk, az új, műkö­désképes és stabil struktúrájú pro­teineket ellenben megőrzi. Ezzel minden sejt a legjobb teljesítmény- szinten tartja magát. Csak így ké­pes a szervezet nagy egészében el­látni feladatait. Minden egyes sejt proteinjenek minőségé- t ő 1 függ a nagyobb funkcionális egysé­gek (pl. a szív és a keringés szerv- rendszerének, a mozgás szervrend­szerének, az idegrendszernek, az anyagcsere szerveinek stb.) teljesít­ménye. A funkció igénybevétele a fiatalodást segíti E szervrendszerek minden sejt­jét az érintett rendszernek megfe­lelő környezeti hatásai tartják mű­ködésben: táplálékfeldolgozás, anyagcsere, nyomás, húzás, moz­gás, hideg, meleg, szellemi igény- bevétel, szociális kötődések stb. A protein-anyagcserét, a megújulási és megfiatalodási rátát magas szinten kell tartani. Megfelelő „természetes” eljárásokkal igyek­szünk sarkallni ezeket a fehérje­megújító aktivitásokat, a sejtjeink­ben folyamatosan zajló fiatalodási folyamatokat. É természetes hatások lényegé­ben olyan környezeti feltételek, amelyek évmilliók alatt érzékszer­vek és specializált szervrendszerek kialakulásához vezettek, ugyanak­kor állandóan igénybe is veszik ezeket, segítve fennmaradásu­kat és működésüket. A sejt- és szervműködés minden, az élettani viszonyoknak meg­felelő teljesítményfokozó­dás - pl. az idegrendszer­ben, izmokban vagy az agy­ban - a vérkeringés és az oxi­génfelvétel, valamint a glukóz sejtekbe irányuló beáramlásá­nak fokozódásához vezet. A gyógyszerek hatása a fentiek­ben ismertetett hatásoktól merőben különbözik: nem fokozza, hanem csökkenti a molekuláris szintű pro­tein-anyagcserét. A gyógyszeres te­rápiával foglalkozó szakembernek két lehetőség áll rendelkezésére: 1. Olyan anyagokat ad a szerve­zetnek, amelyekből nem képes kel­lő mennyiséget termelni: pl. az emésztőszerv rendszer működését biztosító enzimeket, hormonokat, védekező anyagokat passzív immu­nizáláshoz, a vegetatív idegrend­szer ingerületátvivő anyagait. 2. Bizonyos eltéréseket vissza- kényszerít az élettani normatarto­mányba. Pl.: blokkolja az angio- tenzint átalakító enzimet, ezzel csökkentve a magas vérnyomást. Testünket kb. 75 billió, sejtmag­gal rendelkező sejt alkotja; minden sejt kb. 35 000 génnel van felszerel­ve, és ezek a gének 35 000 proteint kódolnak, szabályosan beléjük van­nak programozva. És ezek a protei­nek (fehérjék) szabályoznak, mű­ködtetnek mindent a sejten belül és kívül: mit kell szintetizálni és le­bontani, mit kell jelezni, szállítani stb. A 75 billió sejt mindegyike 5-10 milliárd fehéijemolekulát tar­Nitrátokkal tágítja a szív koszo­rúereit. Digitálisszal megnyitja a szívizomsejtek ioncsatomáit a kal­cium-ionok előtt. Ugyanakkor kalciumcsatorna- blokkolókkal bezárja az érfali sej­tek ioncsatomáit. Antihisztamin- és ún. proton­pumpagátlókkal, hatóanyagokkal csökkenti a gyomorsav termelődé­sét stb. Tehát blokkolunk, elnyomunk, gátolunk. Antitrombotikus gyógy­szerekről, antidepresszánsokról, antibiotikumokról, antiflogisztiku- mokról (gyulladásgátló), ható­anyagokról beszélünk. Mindeme gyógyszerhatóanyagok a fehérje- molekulákon fejtik ki hatásukat. Ez azt jelenti, hogy egy-egy megcél­zott proteincsoport teljesítményét blokkoljuk. Ezek alapján megérthetjük, hogy a gyógynövények is kemoterápiás gyógyszerek: hatóanyagaik, külö­nösen a fő hatóanyagok, szintén proteinmolekulákhoz kötődnek. Enzimeket vagy receptorokat kell blokkolniuk, különben nem lenne semmilyen hatásuk. Bármennyire is figyelemre mél­tóak is a modem gyógyszerek hatá­sai - a gyógyszer ön­magában nem gyó­gyít. Egészséget nem árulnak a gyógyszertárban: ha a természet­ben, pontosab­ban az élet alapvető épí­tőköveiben, a bennük zajló folyamatokban nem mennének végbe folyamatosan megújító javító „fiatalító” folyama­tok, az életben mindent a véletlen irányítana - akkor minden műtét halállal végződne, minden gyógy­szer hatástalan lenne, és egyetlen „természetes gyógymódtól” sem várhatnánk a legcsekélyebb ered­ményt sem. A sokat emlegetett „természet gyógyító ereje” lényegében mole­kuláris szinten zajló fehétjeszelek- ció, amely szünet nélkül működik minden sejtünkben! E nélkül az élet, ahogy azt ismerjük, nem létez­ne. E folyamatokban gyökerezik az élet, az egészség és a gyógyulás. Ne zavarjuk saját erőinket Terápiás eszközeinkkel - lehető­leg mindenre kiterjedően - a követ­kezőkről kell gondoskodnunk: 1. Biztosítani a struktúra felépí­téséhez és a sejtanyagcsere szem­pontjából szükséges anyagokat. Teljes tápértékű étrend, nem túl nagy adagok, könnyen emészthető módon elkészítve, gyakori kis ada­gokból álló étkezés - amely illesz­kedik a károsodott, túlterhelt emésztőszervrendszerhez. 2. Gondoskodnunk kell róla, hogy minden tápanyag megfelelő mértékben megemésztve és aka­dálytalanul eljusson minden sejt­hez. Meg kell akadályoznunk a be­lek felől jövő visszamérgeződést; a kötőszövetek elsalakosodását és az artériák falának elmeszesedését. 3. Gondoskodnunk kell termé­szetes, a funkciót stimuláló inge­rekről, amelyek hatására az elöre­gedett struktúrák lebomlanak és újakkal pótlódnak: ez lehet böjt, meleg és hideg ingerek, rendsze­res testmozgás, fürdőzés, szauná­zás stb. 4. Gondoskodnunk kell róla, hogy az anyagcseretermékek kivá­lasztódjanak a veséken, a beleken, a bőrön és a tüdőn keresztül. 5. Az egészséges testben a lélek és a szellem is egészségesebb. Ezt számtalan alkalommal megfigyel­hetjük! Segítsünk mindenkinek, aki tanácsért fordul hozzánk. Bá­torságot, bizakodást, szeretetet, jó­ságot kell adnunk egymásnak. így minden, ami a testben és a lélekben javulhat, gyorsabban és biztosab­ban javul. Ha ezeket az alapelveket szem előtt tartva folytatjuk kezelé­seinket, az valóban a természetnek és a beteg természetének megfelelő terápia lesz. Akkor segíthetünk ma­gunknak abban, hogy egészségesek maradjunk, és abban, hogy vissza­találjunk az egészséges rendbe. És akkor hálásak lehetünk, hogy léte­zik egy nagyon fejlett, nagyon spe­cializált orvostudomány, amely eszközeivel képes megmenteni bennünket, ha a „természet ereje” erre egyedül nem képes. (- vörös -) 500 billiárd fehéije másodpercenként i i I I 1 1 Í ( Í i 4 i í

Next

/
Oldalképek
Tartalom