Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-04 / 228. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 4. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ SME A Világbank azt javasolta Szlovákiának, ukrán vendégmunkásokkal oldják meg a szakképzett alkalmazottak hiányát. A kérdés nem egyszerű, vélekedik a napilap elemző cikkének szerzője, ugyanis huzamosabb időre szóló szerződést maximum 200 ukrán kaphat, 2007-re régen kimerítették a kvótát. A munkaügyi minisztérium azt állítja, tárgyalni akar a kérdésről az ukrán féllel, az egyezményről is, amely a szlovákiai munkavállalók ukrajnai alkalmazását is érinti. Ha az országban bevezetnék a zöldkártyák, nem lenne szükség kvótákra. A munkaerő-cseréről szóló szerződést tíz évvel ezelőtt írta alá a két ország, éppen itt az ideje, hogy frissítsék. (Peter Gossónyi karikatúrája- Kolléga úr, mikor készül el a nemzeti gyűlölködés elleni elixírje? A Helmut Kohl kancellár ígéreteitől megszédült keletnémetek az első pofont 1991 tavaszán kapták Nyögvenyelős német egység Tizenhét éve élnek egy államban kelet- és nyugatnémetek, ám az eufórikus hangulatban lezajlott újraegyesülés, a négy évtizednyi megosztottságot felváltó egység paravánja mögött ma is súlyos problémák feszülnek. MTI-ELEMZÉS Erich Honecker, a néhai NDK-t 18 éven át irányító kommunista politikus kedvelt kiszólása volt, hogy az egyesülés azért sem lehetséges, mert a szocializmus meg a kapitalizmus épp olyan összeegyeztethetetlen, mint a tűz, meg a víz. A néhai pártfőtitkár egyenrangú partnerek fúziójára (a szocializmus nyugat-németországi bevezetésére!) gondolt; rémálmaiban sem fordult elő, hogy az NSZK lenyelje az NDK-t. Márpedig ez történt 17 éve, bár hivatalosan a keletnémet tartományok kérték felvételüket az NSZK-ba. A Helmut Kohl kancellár hangzatos ígéreteitől („virágzó tájak keleten, az egyesülés senkinek nem fog egy pfennigjébe sem kerülni”) megszédült keletnémetek az első pofont 1991 tavaszán kapták: sorra zártak be, vagy csökkentették a termelést és a dolgozók létszámát nagy hagyományú keleti gyárak, üzemek. Ezek külföldi (zömmel nyugatnémet) kézbe kerültek. Az új tulajdonos pedig „racionalizálta” a termelést. A korszerű technológiák bevezetése, a termékpaletta átalakítása együtt járt az alkalmazottak nagy részének elbocsátásával. A keleti országrészben ma átlagosan 14% a munkanélküliség, nyugaton kevesebb, mint a fele (6,8%). A privatizáció hátulütője volt az is, hogy az új tulajdonosok nagy része csak azért vásárolta fel (potom áron) a keleti cégeket, hogy megszerezze azok (keleti) piacát. Ezt a 16 milliós piacot a saját termékeivel árasztotta el, miután megszüntette a lenyelt keletnémet vállalat áruinak gyártását. Az 1990 után nyugatnémet tulajdonba került keleti cégek 80 százaléka időközben csődbe ment; a külföldi (olasz, francia, amerikai, brit) kézre került vállalatok négyötöde ma is jelen van a piacon. A Wartburg, Trabant után ma aligha sír számottevő réteg, annál többen siratják a munkahelyüket és a jövőjüket. 1990 óta több mint másfél millióan települtek át keletről a nyugati tartományokba megélhetési okból. Hasonló nagyságrendű azoknak a keletnémeteknek a száma, akik nyugati tartományban dolgoznak, és csak hetente, kéthetente utaznak haza. Az elnéptelenedés miatt számos keleti városban folyik a szocialista lakótelepek „visszafejlesztése”: a panelházak lebontása. A helyi önkormányzatoknak ugyanis - amelyek aktív keresők és nagy cégek hiányában szűkös költségvetéssel bírnak - nincs pénzük több száz üres lakás fenntartására. A legtöbb helyen bezárják vagy összevonják az óvodákat, iskolákat: a fiatalok elvándorolnak, egyre kevesebb gyerek születik. Ilyen háttér előtt nem csoda, ha a keletnémetek jelentős része „másodosztályú” polgárnak érzi magát Németországban: 18 százalékuk „sítja vissza” az NDK-t. A frusztráció paradox jelenségben érhető tetten a politika síkján. Az egyesüléskor még az életben maradásért küzdő Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS - az egykori kommunista állampárt jogutódja) ma él és virul keleten, sőt: a nyugati WASG szervezettel végbement fúzió nyomán össz- német párttá vált Baloldal (Die Linke) néven. A szociáldemokratáktól balra álló szervezet szinte minden keleti tartományban erősödik, s a felmérések biztos bejutást (országosan 11 százalékot) jósolnak neki a 2009. évi parlamenti választásokon. A beváltatlan ígéretek, a szövetségi és tartományi szinten kormányzó nagy néppártok (CDU, SPD) látszólagos képtelensége a feladatok megoldására is hozzájárul a volt NDK lakosságának polarizálódásához. A Baloldal vonzerejének erősödésével egyre többen válnak fogékonnyá a szélsőjobb pártok (NPD, DVU) szirénhangjaira: e pártok három keleti tartomány parlamentjébe is bejutottak a legutóbbi választásokon. Tagjaik és híveik ügyesen szítják (iskolák előtt osztogatott propaganda-füzetekkel!) az idegenelle- nességet, rasszizmust, aminek eredményeként keleten szinte hetente ad hírt a sajtó külföldiek (főleg afrikai és ázsiai menedékkérők) elleni utcai támadásokról, atrocitásokról. A keleti és nyugati lakosság eltérő múltja, neveltetése kulturális szinten is tetten érhető - például televíziós vetélkedőkben. Az ARD népszerű kvízműsorában pár hónapja két boc- humi (Ruhr-vidék) versenyzőnek fogalma sem volt arról, hogy a kérdésben megnevezett négy népszerű keletnémet sportoló közül melyik vállalt politikai szerepet 1989 után. Egy idősebb szászországi testvérpár pedig annál a kérdésnél kapitulált, amelyben egy Hessen tartománybeli hegység nevét kellett kitalálni. „Ezeket a nyugati hegyeket mi, keletiek úgysem ismerjük” - hangzott a rezignált válasz, bő 16 évvel a német egység megvalósulása után. A lakossági arányok gonosz szándékból fakadó megváltoztatásáról szólnak a történetek Heves magyar tiltakozás a betelepítés ellen MTl-HÁTTÉR Újabb magyar párt, a délvidéki Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) emelte fel igen erélyesen a hangját szerbnek minősülő menekültek feltételezett vajdasági betelepítése ellen. A párt azért nyugtalankodik, mert értesülései szerint Szerbiának 50-150 ezer, Koszovóból az Európai Unióba költözött, többségében muzulmán vallású romát kell rövid határidőn belül visszafogadnia, s azt is tudni véli, hogy a szerbiai emberi jogi szervezet új települések létesítésének tervezetét dolgozta ki, amely érinti az összes magyarlakta községet. Amit pontosan tudni lehet, az az, hogy pár hete aláírták azt a szerb-EU-megállapodást, amely megkönnyíti a szerb állampolgárok - egyébként szigorú szabályokhoz kötött - beutazását az EU-ba. Ennek egyik feltétele az volt, hogy Szerbia fogadja vissza az illegálisan az EU területén tartózkodó, hivatalosan szerbnek minősülő embereket. Mivel Szerbia a néhai Jugoszlávia jogutódja, a 17-18 éve szétesett egykori állam háborúk űzte menekültjeinek zöme is hivatalosan szerb, pedig lehet, hogy Nyu- gat-Európába távozása előtt sosemjárt Szerbiában, addigi életét Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban vagy Macedóniában élte le. Ráadásul nem tudni, pontosan hányán is vannak. Tanja Miscevic, az EU-s kapcsolatokért felelős miniszter a százezresnél nagyobb számokat légből kapottaknak minősítve 4000-4500 visszatérőről beszélt. A Vajdaságban hét-nyolc éve, a koszovói háború óta jelen van az a tudat, hogy szerb menekültáradat nyomja el a helyi magyarságot. Százezres menekültáradatról, a lakossági arányok gonosz szándékból fakadó megváltoztatásáról szólnak a helyi magyar pártok által is felkarolt történetek. A koszovói albánok galádságát bizonyítani akaró belgrádi becslések eközben 150-200 ezerre teszik a déli tartományból elmenekültek számát, s minden kimutatás arról szól, hogy ezeknek 70-80 százaléka Szerbia déli részén, Nis és Kragujevác környékén telepedett le. A vajdasági magyar politikai erők mégis nyugtalanok. Félnek a vízumegyezmény miatt Nyugat-Európából, s a délszerbiai tartomány esetleges függetlenné válása miatt délről érkező koszovói romáktól. Ágoston András, a VMDP elnöke írt ezzel kapcsolatban levelet Göncz Kinga magyar külügyminiszternek, s a téma - mint Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke elmondta - felmerült Sólyom László köztársasági elnök pár héttel ezelőtti szabadkai látogatása során is. Belgrád eközben koszovói - roma jelző nélküli - szerbek újabb menekülésétől tart abban az esetben, ha a tartomány elszakad Szerbiától. KOMMENTÁR Mélypont CZAJL1K KATALIN Ha eddig azt hittük, a szlovák-magyar viszony újkori történelmi mélypontjára süllyedt, tévedtünk. Ä tegnapi nappal a két ország diplomáciai kapcsolatában eddig meglevő felszínes, törékeny dekórum is oda. Robert Fico világossá tette, ő márpedig nem tűri meg (országa) területén, hogy idegen államok, főleg Magyarország legfőbb képviselői járkáljanak ide, és úgy viselkedjenek Dél- Szlovákiában, mintha Eszak-Magyarországon lennének. (Kíváncsian várjuk, hogyan szándékozik Robert Fico megakadályozni, hogy Sólyom László vagy bármely más ország államfője nem hivatalos látogatásra érkezzen az országunkba. Ezen a téren egyébként hasznos tanácsokkal szolgálhat neki a belorusz, líbiai vagy venezuelai diplomácia, bár el kell ismernünk, a miniszterelnök mostanáig is sok ihletet merített a felsorolt országoktól.) Lehet ugyan vitatkozni azon, hogy a szlovákiai magyarság szempontjából mennyire volt szerencsés Sólyom László komáromi „magánkiruccanása” a jelenlegi feszült viszonyok között, egy dologban azonban Robert Fico mélységesen téved: a mindenkori magyar köztársasági elnök igenis a teljes magyar nemzet szimbolikus államfője, és ez által a határon túli honfitársak még csak hazaárulást sem követnek el. Mit sem változtat ezen a tényen megannyi hősködő politikusi nyilatkozat, de az sem, ha a magyar köz- társasági elnököt történetesen kitiltanák az országból. Németországban is teljesen normális, hogy az ottani dánok a sajátjukként tisztelik a dán királynőt, akinek a portréja ott lóg minden intézményük falán, s a többségi lakosság ezt tiszteletben tartja. Robert Fico legújabb, magyarellenes kirohanása hűen leképezi a kormányfő világlátását: az állam a kormányé és még inkább a kormányfőé, akinekjogában áll a saját képére gyúrnia azt, legyen szó a magáncégek nyereségéről, a média működéséről, vagy éppen a lakosság valamely csoportjának szemléletéről. Mindeközben ámultán, s kissé szorongva figyeljük, meddig eszkalálódhat még a két ország (nemzet?) közti konfliktus. S azon töprengünk, miként lehetne megállítani s visszafordítani a szinte már önjárónak tűnő folyamatot, még mielőtt túl késő volna. JEGYZET Bagoly mondja verébnek BUCHLOV1CS PÉTER Ez már a pöcegödör legalja. Most következett be az, ami ilyenkor törvényszerűen be szokott: nacionalisták minősítenek nacionalistáknak másokat, üldözési mániában szenvedő, mártírkodó pszeudode- mokraták fertőzik különféle demagóg összeesküvés-elméletekkel a közbeszédet, miközben önmagukat a jószomszédi kapcsolatok Grál-lovag- jaként állítják be. De hát ez mind lényegtelen, ugye, kedves miniszterelnök úr? Ön teljesjoggal mondhatja az MSZP- ről és a FIDESZ-ről, hogy lényegében miattuk fajult el a szlovákiai politikai helyzet, mert úgymond versengenek abban, ki a nemzetibb. Már csak azért is mert az ön pártja, a Smer még írmagjában sem mutat nacionalista vonásokat, sőt, önök „európai szintű szociáldemokrata politikát” folytatnak, noha Slota úr rendre az asztalra piszkít, ahová viszont önök ültették oda, a kompániájával együtt. Kedves miniszterelnök úr, én elismerem, hogy az MKP a lehető legszerencsétlenebb módon és rosszkor hozakodott elő a Benes-dekrétumokkal, de azt végképp nem gondolom, hogy itthon pusztán Csákyék izgá- gasága miatt éleződött ki a magyar-szlovák viszony. Sőt-az MKP létezésétől függetlenül -, az önök kedves kormánya ez alatt a bő egy év alatt már több esetben is bizonyította, mennyire gondolta komolyan a kisebbségi jogok csorbítha- tatlanságát. Konkrét eseteket egy műveltebb középiskolás is fel tud sorolni, úgyhogy ezt most tovább nem is firtatnám. Mint ahogy azt sem: ön továbbra is Meciar legjobb tanítványa. Az öreg fénykorából. S miként a nyilatkozatokból ki tudtam venni, az ön történelemszemlélete sem különb attól, amit Meciaré tükröz, miszerint a szlovákiai magyarokat náciat- lanítani kell. A kormányt persze nem. Hogyisne, még megbénulna, szétesne. S akkor mi lenne az ön váteszszerepével, a chávezi allűrjeivel, az ön népboldogító, világmegváltó programjával? Amiből eddig főképp a rögtönzéseket, átgondolatlan intézkedéseket, vagdalkozá- sokat volt szerencsénk megtapasztalni. TALLÓZÓ NÉMET SAJTÓ Az újraegyesülés a németek számára történelmük legnagyobb szerencséje volt - hangsúlyozta a német egység napja alkalmából elhangzott ünnepi beszédében Norbert Lammert. A Bundestag elnöke kiemelte: ennek köszönhető, hogy az egyesült, szabad és demokratikus Németország ma békében él valamennyi szomszédjával, tagja az európai államok közösségének. A Bundestag elnöke utalt arra, hogy erről minden fennálló probléma, az ország nyugati és keleti része közötti gazdasági különbségek ellenére sem szabad megfeledkezni. Lammert sürgette a Kelet és Nyugat közötti, előítéletek felszámolását, a múlt feltárását, s ezzel összefüggésben az oktatás javításának fontosságát.
