Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-03 / 227. szám, szerda
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 3. www.ujszo.com Az alacsony végzettségűek több támogatást kapnak Érettségi nélkül is lehet vállalkozni ÚJ SZÓ-HÍR Rozsnyó. Azok a nyilvántartott állástalanok, akik az alapiskola elvégzése után sem tanonclevelet, sem érettségit nem szereztek, nagyobb támogatást szerezhetnek vállalkozásuk elindításához a munkaügyi hivataloknál, mint az egyetemet vagy főiskolát végzettek. A mindössze alapiskolai végzettséggel rendelkezők átlagban 88 080 korona támogatást kaptak az államtól, az érettségizetteknek illetve diplomásoknak csak 71 520 korona jutott arra, hogy elindítsák vállalkozásukat. A különbözet abból fakad, hogy a kevésbé iskolázott munkanélküliek helyzetükből adódóan általában hosz- szabb ideig szerepelnek a nyilvántartásban, s ezért szeretnék őket jobban motiválni. Hogy vajon képesek-e vezetni egy vállalkozást, arra már nem kíváncsi a hivatal. Az iskolázott, saját hibáján kívül állástalanná vált és vállalkozni kívánó réteg igazságtalannak tartja az ilyen rendszert. A kikötések szerintük olyanok, hogy mindenki, aki legalább írni és olvasni megtanult, képes legyen egy vállalkozást elkezdeni. Van, aki a beadványt anyagi ellenszolgáltatás fejében elkészíti helyettük; a teszt szintén egyszerű. A pályázónak elég annyit tudni, hogy például mikor van az adóbevallás ideje vagy hová kell elvezetni a kötelező illetékeket. Igaz, a folyton változó, magánvállalkozásokat szabályozó törvények és rendeletek kusza szövevényében és a könyvvitel területén való eligazodás már nehezebb lehet egy kevésbé iskolázott embernek. Ezzel a problémával azonban már nem foglalkoznak a hivatalok. Hogy népszerű ez a rendszer, azt az is bizonyítja, hogy az év elejétől 105 vállalkozást jegyeztek be a Rozsnyói járásban. Aki mindezen kedvező feltételeknek sem felelt meg, mert például négy hónapnál rövi- debb ideig szerepelt a neve a munkanélküliek listáján, vagy nem vett részt az előkészítésen, azt a hivatal újabb előkészítésre küldi, azután ismét kérvényezheti a vállalkozási támogatást, (kov) A barlang környékére összpontosítanak Őszi nagytakarítás Domicán ÚJ SZÓ-HÍR Domica. Bár lépten-nyomon azt hirdetik, elkészült a domicai üdülőobjektum, a létesítmény még javában épül. A domicaiak és néhány környező település már javában készül a turisták fogadására. Nagytakarítást szerveztek a Domica-barlang környékén, ösz- szeszedték a szemetet, megtisztították a turistaösvényeket. Leginkább a barlang bejáratára és környékére összpontosítottak. Az akció a Sajó folyó múlt évi tisztításának folytatása volt. Ez a munka az ENSZ Fejlesztési Programjának kicsúcsosodása. „Már 2005-ben és 2006-ban is minden környező településen rendeztünk valamilyen akciót, megszépíthettük a környezetet, ezzel pedig sikerült elérni, hogy több turista látogasson el hozzánk” - mondta Nagy Izabella, az ENSZ Fejlesztési Programja Regionális Központjának PR menedzsere. Az esemény a helyi önkormányzat valamint a magánszektor közötti partner- kapcsolat kiépítésének egyik fázisa. Ez a terület a Szlovák Nemzeti Park egyik legértékesebb része, és egyben a magyarországi régió „kapuja”, (kov) Több mint hatszázan dolgoztak Az esős idő ellenére több mint háromszázan mentek ki a Domica barlang bejáratához, hogy részt vegyenek az önkéntes környezet- védelmi munkában. Óvodások, alapiskolások, a Domica Mikroré- gió településeiről pedig nagy számban felnőttek is. Kitartó munkával közel fél kilométeres szakaszon sikerült megtisztítani a barlang bejárata melletti turistaösvényeket. Becslések szerint majdnem két köbméternyi eldobált szeméttől szabadították meg a világörökség részét képező területet. A munkát folytatni fogják fő támogatójuk, a gömörhorkai SCA gyár, az UDNP és a Domica Mikrorégió települései, valamint önkénteseknek a segítségével, (szász) A világszerte híres barlang sok turistát vonz a régióba (CTK-felvétel) Gömöri Kovács Gyula hatvanhat gömöri település történetét írta meg, most mégis filléres gondokkal küzd Egy helytörténész dilemmái A hetvenes évek derekán főbenjáró bűnnek számított, ha valaki teológusnak készült. A feledi Kovács Gyula négy évig tanult a prágai Károly Egyetem protestáns teológiai karán. Már csak két szemeszter hiányzott ahhoz, hogy pappá szenteljék. A lány, akivel jegyben járt, befejezte a pedagógiai főiskolát és friss munkaerőként lelkesen készült a szeptemberi iskolakezdésre. Gyula szerint ezt használta ki ellene aljas módon az akkori hatalom. FARKAS OTTÓ Úgy emlékszik, a család idővel megszokta, hogy édesapját - aki párttag volt - folyamatosan behívták a rimaszombati pártközpontba, és büntetéssel fenyegették, ha fia nem hagyja ott a teológiai iskolát. Gyula akkor érkezett válaszút elé, amikor a pártközpontban kimondták, ha belőle pap lesz, felesége soha nem taníthat majd. Nem sokkal később a fiatalember megszakította tanulmányait és hazautazott. Gömöri Kovács Gyula az évek során megtanult latinul és görögül. Ez segített neki abban, hogy a későbbiekben a falvak történetének megírásához gyűjtött anyagokat eredeti latin nyelvű dokumentumokból jegyzetelhesse ki. Keserves tapasztalatokban gazdag életét lapunknak így foglalta össze: GÖMÖR KISHOKTI TÉKA G. Kovács Gyula Feled története MÉRY RATIO „Feleden jártam alapiskolába és a mai napig hálás vagyok Szegedi László tanító úrnak, akitől megtanultam, kik voltak a görögök, a rómaiak, és számtalan magyar királyt ismertem meg általa. Aztán a sors a füleki gimnáziumba vezérelt. A humán tagozaton magas szinten tanultuk a magyar irodalmat, a történelmet és megismerkedtünk a latin illetve a francia nyelv alapjaival. A latinnal különösen szerencsém volt, mivel a Károly Egyetemen szigorúan vették ezt a nyelvet... Ebben a gimnáziumban olyan alapokat kaptam, amelyekre egész életemben bátran építhettem. Egyháztörténész szerettem volna lenni, így a gimnáziumból a prágai Károly Egyetem protestáns teológiai karára jelentkeztem, ahová fel is vettek. A kis államvizsgám már megvolt, amikor négy év után a pártszervektől kaptam egy levelet, amelyben felszólítottak, hagyjam ott az iskolát. Belőlem nem lehet pap, amikor az apám és a nagyapám is kommunista. Egyébként is, ha pap leszek, a feleségem nem taníthat. Fellebbeztem, leveleket küldtem a minisztériumokba, írt levelet a dékán is, de a pártközpontban nem vették figyelembe érveléseimet: azt mondták, pap és tanító nem élhet együtt. Beláttam, a hatalommal szemben nincs értelBúcsúzáskor Cicero szavaival próbáltam vigasztalni: „lucunda memoria praeteritorum malorum“ (Az elmúlt bajokra kellemes emlékezni), mire ő Petőfit idézte: „Az írásból pedig nem lehet megélni.“ (A szerző felvételei) me hadakozni, úgy találtam bölcsnek, ha otthagyom az iskolát.” Kovács Gyula az esküvő után úgy gondolta, beiratkozik egy magyar- országi főiskolára latin-görög fordítói szakra. Több főiskolára, egyetemre jelentkezett: felvették Debrecenbe, Budapestre és Sárospatakra is, mégsem lett belőle műfordító. Közölték vele, válasszon magának iskolát Csehszlovákiában, tanulmányait külföldön nem folytathatja. Soha nem érdekelték a számok, a képletek, az egyenletek. Dacból, vagy bizonyítási vágyból elvégezte a rimaszombati Kereskedelmi Kö(/. Korács Gyula EGYHÁZASBÁST TÖRTÉNETE zépiskolát. Szorgalmas volt, közgazdász lett belőle, de a számok világa nem csábította soha. Szabadidejében történelmi és irodalmi témájú könyveket olvasott. A középiskola elvégzése után dolgozott irodában, volt gyapjúfelvásárló, munkás, futó, éjjeliőr, mígnem az utóbbi meghozta a szerencséjét. Ezekre az évekre így emlékezik: „A rimaszombati Gömöri Múzeumban B. Kovács István igazgatósága idején voltam éjjeliőr. Akkor, sőt már korábban is az Új Ifjúság hasábjain jelentek meg tanulmányaim Blaha Lujzáról, Ferenczy Istvánról és másokról. Amikor a Gömöri Múzeum levéltárosa nyugdíjba ment, az igazgató engem bízott meg a könyvtár és a levéltár vezetésével. Az intézményben található kötetek nagy része latin nyelven íródott, azokat természetesen rendszerezni kellett. Mivel a levéltárosi munka mellett maradtam éjjeliőr is, éjszakánként belevetettem magam a kutatásba. A Gömöri Hírlap felkérésére megírtam hatvanhat település történetét, ezzel párhuzamosan a történelmi Gömör vármegye területén, azaz a Rima- szombati és a Rozsnyói járásban előadásokat tartottam a honfoglalásról és az adott település múltjáról. Közben A kereszt árnyékában címmel történelmi regényt írtam, amelyet véleményezésre elküldtem Budapestre Püspöki Nagy Péternek, aki tanácsokkal látott el. A kézirat tizenöt évig feküdt a fiókban, közben háromszor átdolgoztam, most van a nyomdában. A regény Gömör vármegyében játszódik és szerepel benne valamennyi ismert korabeli személy, aki ebben a térségben tevékenykedett. Például Toldi Miklós, áld egy időben Gömör vármegye főispánja volt.” 1993-ban Pelsőc önkormányzata a település fennállásának 750. évfordulója alkalmából pályázatot írt ki a város történelmének megírására. G. Kovács Gyula indult és nyert, az erre a célra kijelölt bizottság az általa megírt település- történetet találta a legjobbnak, a leghitelesebbnek. Az ünnepségre a város történelme könyv alakban szlovákul és magyarul is megjelent. Igazából Pelsőc történetének megírása után kezdtek felfigyelni G. Kovács Gyulára. Az első megbízást szülőfaluja, Feled polgármesterétől kapta. A mintegy két és félszáz oldalas feledi krónika megírása után következett Serke, Egyházasbást... pillanatnyilag pedig két falu polgármestere várja, mikor adhatja nyomdába a település keletkezésének és fejlődésének történetét. A településtörténeteken kívül megírta Gömör megye archon- tológiáját (a világi intézmény élén álló, illetve személyzetéhez tartozó tisztségviselő kilétének és működési idejének megállapításával foglalkozó történeti segédtudomány). Ennek keretében összeírta a 13. század elejétől 1848-ig Gömör megye főispánjait, ispánjait, alispánjait, kormányzóit, főszolgabíróit, szolgabíróit, táblabíráit. Számos tudományos munkát készített történelmünk egy-egy jelentős szakaszáról, foglalkozik címer- és család- kutatással, legújabban pedig a történelmi regény folytatására kérték fel. Tavaly decemberig a rimaszombati Gömöri Hírlap főszerkesztője volt, azóta azonban kevesebbet hallani róla. „Tizennyolc hónapig szinte egyedül szerkesztettem a hetilapot, december 15-én családi okok miatt kénytelen voltam feladni a munkámat. Idegüeg sem bírtam tovább... Pillanatnyilag a fiammal élek. Ő 1700 korona szociális segélyt kap, azt próbáljuk egy hónapra beosztani, bár már ígéretet kaptam, hogy októbertől én is kapok majd 1700 koronát. Ha eladogatnám könyveimet, nem kellene ennyire összehúzni a nadrágszíjat, de azokat nem adom el.
