Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-31 / 251. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 31. Vélemény És háttér 7 , (j>RAGASÄ&,^\v ^DRA'Ö.ASA'6,T>r\ > <K7D f?AőASA'G,DMJ 1 *r RA'GA SÁG, PR AJ ^RÁGASA'G,T>P rRÁGA SÁC cdragasá; 'RA'i (Peter Gossányi karikatúrája) Lehet, hogy a Hedvig-ügy semmissé nyilvánítása is taktika volt Vigyázat, csalok! TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Az MSZP és a Fidesz is lefelé araszol, az elmúlt két hónapban mindkét pártnak csökkent a szavazótábora; a kisebb pártok nem tudnak profitálni a nagyok veszteségeiből - írta a tegnapi Népszabadság a Szonda Ipsos közvéleménykutató október második felében készített felmérésére hivatkozva. A Fidesznek a választókorú népesség egészét és a „biztos” pártválasztókat tekintve egyaránt csaknem kétszer akkora a tábora, mint a szocialistáknak. Az MDF tartja minimális előnyét az SZDSZ előtt - foglalta össze a közvélemény-kutatás eredményeit a lap. A politikával szembeni ellenérzés jele, hogy augusztus óta öt százalékponttal nőtt a pártot nem választók aránya. A teljes népesség körében a Fidesz támogatottsága 31 százalékos - a szeptemberi 32 százalékkal szemben. Az MSZP a szavazók 17 százalékát tudhatja maga mögött - szeptemberben ez az arány 18 százalék volt. Az MDF-re a választópolgárok 3 százaléka adná vok- sát, ez megegyezik az egy hónappal korábbi adattal, míg az SZDSZ-re a mostani felmérés szerint 2 százalékuk szavazna, csakúgy, mint szeptemberben. A választani tudó „biztos” szavazók körében a Fideszt a szavazók 58 százaléka támogatja, egy százalékkal kevesebb, mint szeptemberben, a szocialistákat harminc százalék, ugyanannyi, mint egy hónappal ezelőtt. ELPAÍS Spanyolországba illegálisan bevándorolni szándékozó afrikaiak sokasága fulladt meg, halt éhen vagy lett öngyilkos az embercsempészek által rendelkezésükre bocsátott hajón, mert a lelkiismeretlen csempészek becsapták őket, vízzel töltötték fel a vízi jármű tartaléküzemanyag-tartálya- it, s hamar elfogyott az élelem a tehetetlenül sodródó hajón - mondta el a spanyol lapnak az egyetlen túlélő, egy szenegáli férfi. Egy spanyol halászhajó talált múlt szerdán a Zöld-foki-szigetek közelében a hajóra, és rajta a félhalott Leidi Falira. A 29 éves férfi beszámolója szerint az illegálisan bevándorolni szándékozó afrikaiakat szállító hajó október 3-án indult el Mauritániából a Kanári-szigetek felé. A negyedik napon derült ki, hogy becsapták őket: tartalék üzemanyag helyett víz volt a tartályokban. Ekkor pánik tört ki a hajón. Amikor elfogyott az élelem, több utast álmában a tengerbe dobtak társai. Volt, aki éhen halt, volt, aki öngyilkosságot követett el. A görög parti őrség 123 illegális bevándorlót állított elő az elmúlt két nap alatt Pszérimosz, Farmakoníszi és Lészvosz égei-tengeri szigetek közelében - közölték athéni illetékesek. A 85 afgán és iraki férfiből álló csoportot Pszérimosz szigetén állították elő. Az illegális bevándorlók elmondták, csónakokon indultak el a török partokról. A 20 palesztin férfiből álló második csoportot Farmakoníszi szigetén fogták el. A tizennyolc fős, szomáliaiakból és irakiakból álló harmadikat Lészvosz szigeténél mentették ki a tengerből, a felfújható gumicsónak elsüllyedt. Robert Kalinák és a nyitrai rendőrség ténykedése egyre inkább a hollywoodi mozikra emlékeztet. Nemcsak abban, hogy egyre több hatásvadász effektussal és váratlan fordulattal kápráztatják el a nagyérdeműt, hanem abban is, hogy amit látunk, egyre kevésbé hihető. CZAJL1K KATALIN Fellélegezhetünk. A rendőrség a helyzet magaslatán áll a szélsőségesek elleni harcban. Néhány újságcikk, televíziós riport és tucatnyi feljelentés után kinyomozta, hogy a nyitrai neonáci incidensek megtörténtek, bár néhány napja még maga a belügyminiszter és a nyitrai kerületi parancsnok nyugtázta elégedetten, hogy semmiféle szélsőséges indíttatású inzultusra nem került sor, sőt bizakodásra ad okot, hogy egyre csökken az ilyen AAT1-ÖSSZEFOG LALÓ „A bitcai mániákus tettei a banális hétköznapokhoz tartoznak a szó orosz értelmében: elmentünk a parkba, ittunk, leütöttem, bedobtam a csatornába. Alekszandr Picsuskin gyilkosságsorozata az állami rendszer degradációjának klasszikus eredménye: vesztegetés és kenés nélkül még emberek halálára sem figyel a rendszer mindaddig, amíg a hullák nem potyognak rá” - írta a Vremja No- vosztyej címoldalán. Az újság szerint keresni is csak akkor kezdték a tettest, amikor az büntetlensége miatt teljesen megvadult és tízesével kezdte gyilkolni az embereket, előbb ugyanott, ugyanúgy, később pedig még kísérletezett is: volt, aldt az ablakon lökött ki, volt, akit megfojtott, másnak baltával verte szét a fejét és üveget állított a sebbe. Áldozatai senkinek nem hiányoztak: ha csak egy esettel is komolyabban foglalkoztak volna a hatóságok, nyomban rács mögé kerülhetett volna. Érdekes összehasonlítani az esetet Has- felmetsző Jack ügyével: az ő áldojellegű bűntények száma. Mindez azonban csak blöff volt - tudtuk meg hétfőn -, a rendőrség dörzsölt taktikai húzása. Ma már minden másképp van: a két eset nemcsak, hogy megtörtént, hanem már vádat is emeltek az elkövetők ellen. Bravó, gratulálunk! Csak az nem világos, miért volt szükség mindehhez a szóban forgó csavarra. Hogy a rendőrség így akarta megtalálni a szemtanúkat? Érdekes, az újságíróknak ez nem okozott különösebb gondot. Az sem teljesen érthető, hogy a rendőrség „így akarta kiprovokálni a feljelentést”. Minek? Hiszen a hatályos törvények értelmében a bűnüldöző szerveknek nincs „szükségük” feljelentésre - ha tudomásuk van egy bűn- cselekmény elkövetéséről, kötelességük azonnal eljárni. Persze, lehet, hogy csak nem látjuk át a helyzetet, hogy túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy felfogjuk a rendőrség James Bond-os játszmáit. Ezért azon sem szabad majd meglepődni, ha hamazatai is aszociális alakok voltak, de a hatalom odafigyelt. Picsuskin ügye nyomán pedig csak találgatni lehet, hogy hány hozzá hasonló él még közöttünk. A sakktáblásnak is nevezett sorozatgyilkos azt tervezte, hogy annyi ember életét oltja ki, ahány kocka van egy sakktáblán, vagyis 64-ét. Végső soron 47 gyilkosságért ítélték el Picsukint: az ellene eredetileg felhozott 49 közül egyet Picsuskin kitartóan tagadott, s ezért az ügyészség elejtette a vádat, majd az esküdtszék 48 gyilkosságban és három gyilkossági kísérletben bűnösnek találta, de a bíró egy további - az 1992-ben elkövetett első - gyilkosság ügyében elévülést állapított meg. A Gazeta arról írt, hogy a bitcai rém beismerte ugyan tetteit, de semmiféle megbánást nem tanúsított. Sokan sajnálják, hogy nem lehetett halálra ítélni, de a Gazeta szerint talán nem járt volna rosszul, ha kivégzik. Oroszországban öt büntetőtáborban tartják fogva az összesen mintegy 1300 életfogytiglani szabadság- vesztésre ítéltet, zömmel gyilkosokat. Jellemző, hogy ezekből a rosan azzal rukkol elő a belügy- őr, hogy a Malina-ügy semmissé nyilvánítása is csak taktika volt, nemzetközi szintű, összehangolt akció. Azért volt rá szükség, mert az egyik gyanúsítottnak bombabiztos alibije volt (otthon aludt az ágyában, amit még az anyja is megerősített), és emiatt a rendőrség nem tudott elmozdulni a holtpontról. Egy valamiben azonban igaza van Robert Kalináknak: tényleg csökken országunkban a szélsőséges cselekedetek száma. A szélsőségek ugyanis mindig valamihez viszonyítva számítanak szélsőségesnek. Ha egy hivatalos állami ünnepségen, amelyen részt vesznek a legfőbb közjogi méltóságok, egy koalíciós párt elnöke beszédében azt kívánja, „hogy a keresztre feszített magyar állam a lehető leghosszabb ideig lógjon”, és erre nem érkezik semmiféle hivatalos reakció vagy elhatárolódás, el kell gondolkodnunk azon, hol vannak a szélsőségek határai 2007-ben, Szlovákiában. táborokból még soha nem szökött meg senki. A foglyokat 1-2-sze- mélyes cellákban tartják, s a cellákat naponta ellenőrzik, néha átkutatják. Ha ki kell lépniük valamiért az épületből, bilincset tesznek rájuk. Napi másfél óra sétához van joguk. Havonta egyszer vásárolhatnak élelmiszert és más szükséges holmit, de csakis a táborban keresett pénzükből. Látogatókkal - rövid időre - évente kétszer találkozhatnak, fogolytár- süíkkal úgyszólván egyáltalán nem érintkezhetnek, s egy év alatt egy kisebb és egy nagyobb csomagot kaphatnak. A feltételes szabadlábra helyezést az orosz törvények legkorábban 25 év letöltése után teszik lehetővé, de csakis mindvégig példás magatartás esetén. A Rosszijszkaja Gazeta című kormánylap arra hívta fel a figyelmet, hogy a sorozatgyilkos a per kapcsán sokat szerepelt a televíziók műsorán, amitől az alkoholista bolti rakodómunkás szupermennek érezhette magát, de ami ennél sokkal nagyobb baj: ez a példa követésére ösztönözhet másokat. Vesztegetés és kenés nélkül még emberek halálára sem figyel a rendszer Amíg nem potyognak hullák KOMMENTÁR shIhhbmí mnbsbmí ■bsbhbhhbhMmhhmmhhmÉMnHIIÍI Bosnyák tél JARÁB1K BALÁZS A múlt héten leesett az első hó Boszniában... Ezzel párhuzamosan Mile Dodik, a Boszniai Federáció Szerb Köztársaságának miniszterelnöke kimutatta a foga fehérjét. A boszniai szerb vezér ugyanis elutasította az úgynevezett rendőrreformot, amely az EU alapfeltétele Bosznia asszociációs szerződésének elfogadásához, vagyis a tényleges csatlakozási folyamat megkezdéséhez. Ráadásul a szerb vezér - miután Belgrádban találkozott Kostunica szerb kormányfővel és Titov orosz külügyi államtitkárral - Bosznia nemzetközi „helytartóját” (vagy ahogy az emberei becézik: a „nagyvezírt”), a szlovák Miroslav Lajcákot is élesen támadta. Úgy tűnik, Bosznia szerb része, ahogy Belgrad is (elsősorban Koszovó miatt) inkább a konfliktust, semmint az európai integrációt választja. Márpedig a rendőrreform immáron több éve osztja meg, sikeresen, a föderációt. A reform célja, hogy egyesítse a Boszniát alkotó két tagállam rendőrségét egy boszniai egységbe. A szerbek, akiknek rendőrségére bőven jut kisebb kaliberű háborús bűnösből, próbálják kerülni, mint az ördög a szenteltvizet. Inkább feláldozzák az egész boszniai föderációt és az európai integrációt. Persze, a koszovói függetlenedés nekik is kapórajön. Ám ha regionális összefüggésbe helyezzük a dolgot, kissé kilóg az orosz lóláb - Moszkva Koszovó után Boszniában is a konflitusba fektet be. A profit egyértelműen Európa és a Nyugat további megosztása, hadd keménykedjenek a forrófejű szerbek (ismét) a Balkánon, addig sem lesz olyan sok ideje a Nyugatnak a volt szovjet térséggel foglalkozni. Bár a múlt hét eseményei még nem kerültek be a nemzetközi sajtóba, Dodik, ha így folytatja, valószínűleg szépen visszacsempészi Boszniát, ha nem is Európába, de legalább az európai közéletbe. Szomorú, hogy ismét konfliktus árán. Ráadásul olyan nyelvezetet használva, amely ugyancsak emlékeztet a háború kezdetére a kilencvenes évek elején. Akkor is a szerbek vonultak ki a föderációs jugoszláv tagország szerveiből. Persze, ma már nincs a szerbeket támogató jugoszláv hadsereg és gomba módra szapordó félkatonai szervezetek. Van viszont egy viszonylag prosperáló Bosznia, ahol a szerbek, horvátok, muzulmán és keresztény bosnyákok (igen, eléggé nagy ott a balkáni kavalkád) kezdenek normálisan élni egymás mellett. Boszniának természetesen vajmi kevés esélye van a gazdasági prosperitásra az Európa Unió nékül, éppen ezért tűnik öngyilkosságnak a régi-új szerb taktika. Az Európa Uniónak mindesetre sikerült átaludnia pár évet anélkül, hogy az országra bármiféle politikai nyomás nehezedett volna. A mindössze pár hónapja Európa egyik legizgalmasabb pozíciójában (hol igazgat még európai diplomata egy más államot?) levő Lajcák alaposan bekeményített az öregecske és legendásan alu- székony német kollégája után. A korán beköszöntő bosnyák tél keménynek ígérkezik mind a szlovák diplomata, mind Bosznia számára. Ha az EU most keményen kiáll mellette, akkor a tavasz már nemcsak az enyhülést hozza meg, hanem az integráció reményében is kezdődhet. __________________JI6YZIT________ Ta lálka a temetőben JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Pista bácsit rég elhagyta a felesége. Egyedül maradt, nyugdíjas éveiben csak egy-két kóbor macska látogatta meg elvétve, de mivel már senkit se igen szívelt, azok is gyorsan odébbáll- tak. Kedves időtöltése a csász- kálás lett, s egyszer csak azt vette észre, hogy egyre több időt tölt a temetőben. Később gondolt egy merészet, s megcsináltatta a saját síremlékét. A márvány fejfán nagybetűs felirat hirdette Pista bácsi nevét, már csak a halálozási évszám hiányzott róla. Mivel más dolga nemigen volt, a saját sírja lett a zarándokhelye. Egy idő után a kertben nyíló virágokat is letépte, s kivitte a saját sírjára, halottak napján pedig még koszorút is vett rá, gyertyát is gyújtott. Teltek az évek, már Pista bácsi is kint nyugszik a temetőben. Azóta a sírra nem került friss virág, sőt már a születési évszámot is eltüntette az idő. Halottak napja táján gyakran kijárok a temetőbe. Nem mintha olyan sok sírt kellene gondoznom, de amióta elmaradtak a búcsúk, a vendégségek, szinte ez az egyetlen alkalom arra, hogy rég nem látott ismerősökkel találkozzam. A napokban volt alapiskolai tanárommal hozott össze a sors. Évek óta elköltözött a faluból, s bizony a kora sem teszi lehetővé, hogy gyakran ellátogasson szülőfalujába. De azért ilyenkor, ha botra támaszkodva is, eljön. Panaszkodik, megroppant egészségét ecseteli (már csak az nem fáj, ami nincs), de még kitépi a gyomot, lerúgja a kutyapiszkot és meggyújt egy-egy mécsest rég elhalt hozzátartozói síiján. Egy másik ismerős már messziről kiabál, olvassa ám a cikkeimet, s ilyenkor is a szülőfalujára gondol. A halottasház falán egy felirat januártól a sírhelyekért is fizetni kell. Gyors fejszámolást végzek. Vannak olyan sírok, amelyekről már csak mi tudunk anyámmal, s ha nem leszünk, örökre elenyésznek. Nagyapám testvére van az egyikben, akit még anyám sem ismerhetett, a másikban egy még régebbi halott. Már a nevét sem tudjuk. De a szokás nagy úr, s ezeket a sírokat még az öregektől örököltük. Gondozzuk hát mi is, de már sokalljuk érte az évi kétszáz koronát. Lesz, ahogy lesz. így is marad elég sír. Az egyik szomszéd faluban az önkormányzat még türelmetlenebb, a felhívás mellé kihelyezi a csekket is. Többen zúgolódnak, de aztán mindenki zsebre teszi. Az egykor volt helyi plébános sírján is ott lóg a felszólítás. Lám, így múlik el a világ dicsősége.
