Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-27 / 248. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OlCTÓBER 27. Vélemény És háttér 7- Menj csak a rendőrségre. Tudod, ki hisz majd neked?! (Peter Gossányi karikatúrája HÉTVÉG(R)E Magyar horda TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Fegyelmi eljárást rendelt el az MSZP országos etikai és egyeztető bizottsága a párt egyik EP-képviselője, Dobolyi Alexandra ellen, amelynek súlyos következményei is le­hetnek - írta a budapesti lap tegnapi számában. A hvg.hu internetes hírportál néhány hónapja terjedelmes cikket közölt, melyben rámutatott: Dobolyi interneten megjelent életrajzi adatai és a politikus- nő sajtóban közölt nyilatkoza­tai közt súlyos ellentmondá­sok vannak. Az Európai Par­lament szocialista képviselője például több helyütt is dr. Do­bolyi Alexandraként szere­pelt, holott doktorátust még nem szerzett. A hvg.hu azt is közölte korábban, hogy Dobo­lyi magát a szocialista képvi­selőcsoport helyettes vezető­jeként tünteti fel, holott ezt a posztot Fazekas Szabolcs tölti be. Hasonló hiba volt, hogy egy, a magyar EP-képviselők- ről szóló kiadványban Dobo­lyit mint I. kerületi díszpol­gárt tüntetik fel, holott ilyen címet sem kapott - olvasható a lapban. A lap által megkere­sett MSZP-s EP-képviselők feltűnő lelkesedéssel beszél­tek a Dobolyi ellen indult eti­kai vizsgálatról. Érződik, hogy a delegációban többen is szívesen látnák Dobolyit Brüsszelen kívül. Annál is in­kább, hogy „otthonról” is töb­ben pályáznak állítólag a szo­cialisták közül az Európai Par­lament képviselői posztjára: a képviselők Szabó Zoltánt, Kö­kény Mihályt, sőt, egyesek Medgyessy Pétert is lehetsé­gesjelöltként említették. ELPA1S Doris Lessing brit írónő, az irodalmi Nobel-díj idei ki­tüntetettje szerint a 2001. szeptember 11-i, Washing­ton és New York elleni ter­rortámadások „nem voltak olyan borzalmasak, mint az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) véres akciói”. „Egyes amerikaiak most azt fogják gondolni, hogy bolond va­gyok, hiszen sokan meghal­tak, két nevezetes épület le­omlott, de ez nem volt olyan borzalmas, sem olyan rend­kívüli, mint ők gondolják” - mondta a regényírónő a spanyol újságnak. Nyilatko­zata további részében világ­méretű sorscsapásnak minő­sítette George Bush amerikai elnököt, Tony Blair előző brit miniszterelnökről pedig úgy vélekedett, hogy tizen­egy éves kormányfői tény­kedése kész katasztrófa volt Nagy-Britannia számára. „Ami Busht illeti, ő világméretű sorscsapás. Az egész világnak elege van már ebből az emberből” - jelen­tette ki, hozzátéve, hogy az amerikai elnök vagy nagyon ostoba, vagy nagyon ravasz. „Tudni kell róla, hogy olyan társadalmi osztályhoz tarto­zik, amely nagyon nagy hasznot húz a háborúkból” - hangsúlyozta Lessing. „Tony Blair kész katasztrófa volt Nagy-Britannia számára, mégis évekig támogattuk. Már akkor megmondtam, amikor megválasztották, hogy ez az ember egy kis showman, aki még nagy problémákat fog okozni ne­künk, és úgy is lett” - véleke­dett a brit exkormányfőről a Nobel-díjas írónő. Sokkal vérszegényebbre sikeredett az idei budapes­ti forradalom, mint a tava­lyi, az 56-osról pedig megint nem sikerült meg­emlékezni: a tüntetők tüntettek, a pártok politi­záltak. HOLOPZSOLT És most mi- lesz a forradalom­mal? Megint vége? A magát for­radalmi tömegnek nevező ma­roknyi idiótával? MŰK? Azaz márciusban újra kezdik? És ad­dig? Fél év pihenő, váiják a tél­apóünnepségeket, aztán a Jézus­kát? Nem látjátok, Árpád vére mi­ként fajul szezonról szezonra? Már így is nagyon kevés az őszi­tavaszi lebonyolítási rendszerben egy összecsapás, s ha ez így megy, jövőre csak egy szerényebb szo­bakiállításra telik az évfordulón autógyújtogatás helyett. A köz­MT1- HÁTTÉR A Forradalmi Gárda (Paszda- ran) - amely ellen az Egyesült Ál­lamok szankciókat léptetett élet­be csütörtökön -, az iráni haderő fontos része, jelentősége vetek­szik a reguláris hadseregével. Po­litikai értelemben közvetlenül Ali Hamenei ajatolláh, az iszlám köz­társaság legfőbb vallási és politi­kai vezetője alá van rendelve, szakmai irányítása azonban közös a hadseregével, és ugyanaz a ve­zérkar irányítja a két fegyveres testületet. Létszámát illetően nagyon elté­rő becslések vannak forgalomban: a londoni Stratégiai Tanulmá­nyok Nemzetközi Intézete 350 ezerre, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja ellenben csak 120 ezer­re teszi személyi állományát. Pon­tos adat azért nem ismeretes, mert az gondosan őrzött hadititok Iránban. Mindenesetre van a gárdának saját légiereje és haditengerésze­te, vannak saját felderítő alakula­tai és rakétaütegei, bennük nagy hatótávolságú Sahab-3-as raké­tákkal. (A Forradalmi Gárdának ponti kiállítási darab Toroczkai börtönből kicsempészett csajkája lehet, benne egy Molotov-koktél recept, aztán néhány víz- és könnygázálló arckendő, szám­szeríj, vipera, turul. Szánalmas, gyerekkori lelki sé­rülések sokaságát átélő egyedek- nek is. tekinthetnénk a zavargó­kat, ha nem lenne vérlázító, köz- veszélyes és ünneprontó, amit művelnek. Azzal egyet lehet érte­Csak tudnám, hol van - a Magyar Gárda, amikor a Magyar Önvédelmi Szer­vezet ártatlan autókat gyújt fel önvédelemből. ni, hogy Gyurcsány, takarodj!, de a többivel nemigen. Csak tudnám, hol van olyankor a Magyar Gárda, amikor a Magyar Önvédelmi Szervezet ártatlan autókat gyújt hírek szerint döntő szava van az iráni rakétaprogram irányainak megszabásában.) Háború esetén a teheráni vezetés mozgósíthatja a Paszdaran alá rendelt népi milí­ciát is. A Paszdaran a teokratikus iráni rezsim legmegbízhatóbb támaszának számít. A lakosság sí­ita többségéből verbuvált tagjait - legalábbis a hivatalos propaganda szerint - nagy vallásos buzgóság fűti át, és lelkesíti az iszlám forra­dalom eredményeinek védelmére a rendszer külső és belső ellensé­geivel szemben. A fegyveres szervezetet 1979- -ben, az iszlám forradalom idején alapították. Kezdetben kisebb, kü­lönálló félkatonai kötelékekből állt, ezek eredetileg azzal a céllal alakultak, hogy „terjesszék az isz­lám forradalmat” az ország vidéki területein. Később az került elő­térbe, hogy a gárda ellensúly lehet a reguláris hadsereggel szemben, amely semleges volt ugyan az isz­lám forradalomban, de az új isz­lám köztársaság vezetői szerint nem volt teljesen megbízható. A Paszdaran csakhamar egységesí­tett, szervezett fegyveres testület­té vált, s már a nyolcvanas évek­ben átesett a tűzkeresztségen: be­fel önvédelemből. Nézi, hogy nő a fű? A parlagfű. Ahelyett hogy rendet teremtene, ami deklarált célja. Tegnap aztán egész Budapest szimpátiáját sikerült kivívni a ta­xisblokád évfordulójára rendezett belvárosi kuruc fogócskázással, rajt reggel nyolckor az Erzsébet- hídon. A szervezésen még javítani kell, mert három kuruc elvétette a célpontot, a Lánchidat próbálták blokád alá vonni. A tévedés miatt aztán felmásztak a pillérre, hogy tüstént öngyilkosságot kövesse­nek el, emiatt szokás szerint kijöt­tek a tűzoltók.- Kegyelmed öngyilkos? - kér­dezte a tűzoltó.- Magyar vagyok, nem öngyil­kos! - kiabálta a kuruc.- Akkor ugorj - mondta a tűzoltó, és faképnél hagyta őt, ez­zel nagyjából véget is ért az idei forradalom. Csapataink harcban álltak, de a kormány a helyén. Gyurcsány nem takarodott. vetették az iraki-iráni háborúban. Soraiba tartozott egykor Mah- múd Ahmadinezsád jelenlegi ál­lamfő is, s ennek is része van a gárda növekvő politikai befolyá­sában. Az utóbbi években meg­nőtt a Forradalmi Gárda súlya az ország gazdasági életében is: je­lentős érdekeltségei vannak az építőiparban és az olajiparban az általa alapított vállalatok révén. Ezek nagy előnyöket élveznek a fontos állami megrendelésekért folytatott versengésben. Nagy bizonytalanság övezi az al-Kudsz erőt, amelyet Washing­ton szintén szankciókkal sújtott csütörtökön. Ennek az erőnek a lé­tezését Teheránban sohasem erő­sítették meg hivatalosan. Nyugati hírszerzési értesülések szerint azonban ez a fegyveres testület külföldi műveletekkel van meg­bízva, becslések szerint több ezer fős tagsággal rendelkezik. Az Egyesült Államok azzal vádolja ezt a szervezetet, hogy támogatja Irakban a radikális síita milíciákat, Afganisztánban a fanatikus szun­nita muzulmán tálibokat, a palesz­tin területeken pedig a radikális Hamász szervezetet és az Iszlám Dzsihádot. A többszáz ezer fős alakulatot az iraki-iráni háborúban „avatták fel" Az iráni Forradalmi Gárda jelentősége vetekszik a hadseregével KOMMENTÁR A demokrácia túszejtői SERES LÁSZLÓ Demokráciában emberek néha az utcára vonulnak, ezt el kell fogadni, bár szerintem ma az egész közép-kelet-európai tér­ség boldogabb hely lenne, ha az elmúlt években sokkal több ember marad otthon. Demokráciában azonban világosan megkülönböztethetők a véleményüket szabadon demonstrálni kívánó, mások hasonló jogát tiszteletben tartó polgárok azok­tól, akik azért mennek utcára, hogy másokra kényszerítsék akaratukat, amely szabad választás esetén soha nem kapna többséget. Amikor ezeket a sorokat írom, internetes nácik egy fél dél­előttre megbénították Budapest belvárosának közlekedését, „elfoglaltak” egy villamost, leeresztették egy busz kerekét, ezen túlmenően semmilyen céljuk nem volt. Még jó, hogy a járókelők leköpködték és szidalmazták az árpádsávos bagázst, különben még azt hihették volna, hogy az általános kormány- ellenes hangulat idején ők a nép rejtett szócsöve, hogy tehát a villamos okkupációja olyan forradalmi tett, amelyet a véreskezű Gyurcsány-rezsim hallgatásra kényszerített milliói csendes szimpátiával figyelnek, nyilván. Röhej. Ahogyan az október 23-a emlékét utcai harcokkal, zsidózással, újságíróve­résekkel bemocskoló utcai harcosok sem 1956 örökösei, nem az elhíresült „pesti srácok” 2.0-ás kiadásai, csak egyszerű nyi­las seggfejek, apolitikus focihuligánok és alkoholista társuta­saik, akik azt tesztelik, meddig mehetnek el. Hát, elég messzire. Egyvalamit azonban biztosan kifejeznek a hazai plebsz utcai performance-ai: az általános rosszkedvet és depressziót. Sok minden szükséges ennek a rosszkedvnek az előállításához, és a politikai elit folyamatosan szállítja is az összetevőket. Egy győztes politikus, aki beismeri, hogy hazudott, hogy véget vessen a hazugságnak; egy vesztes politikus, aki közli, hogy ő még soha nem hazudott (és ebből nincs népfelkelés); egy GDP, amely nem és nem akar nőni, ahogy valódi változás sincs, reform sincs, munkakedv sincs, csak apátia és cinizmus, miközben a csehek és a szlovákok után már a lengyelek is el­húznak mellettünk (egészségügyi reform, 15 százalékos egyenadó stb.). Lemaradunk, nemcsak gazdaságilag, intellek­tuálisan is. Itt már nincs is szükség arra, hogy valamely parlamenti párt bátorítsa őket: ha a plebsz azt látja, hogy a parlamenti pártok képtelenek élni a parlamenttel, a demokráciával és a szabad­sággal, akkor szépen lemennek az utcára, népet játszani. És egy szép napon többen lesznek. A szerző a Hírszerző.hu vezető szerkesztője ___________________JEGYZET Tu dunk egymásról JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nagybátyám nem az a levele- zős típus, sokszor évekig sem kapunk tőle levelet. Ez nem is lenne furcsa, ha nem Ausztrá­liában élne. Pár év kihagyás után a napok­ban jött egy csomag, benne videokazettával. Nem is annyira a kazettának örültünk anyámmal, mint magának a ténynek, hogy bácsikánk, idős kora ellenére még egyáltalán él. Anyám is még csak tizennégy éves volt, amikor az ötvenes évek elején nagybátyám fel- kerekedett, s elment bánatá­ban világot látni. A család je- hovista volt, s a szülők, fiuk akarata ellenére feleséget szereztek neki. De amint az várható volt, a kapcsolat ti­szavirág-életűnek bizonyult, s hogy elejét vegye egy életen át tartó szerencsétlen házas­ságnak, nagybátyám kereket oldott, s először Karlovy Va- ryban vállalt munkát. Mivel hónapokig nem adott életje­let magáról, édesanyja, aki­nek a másik fia a szovjet fronton maradt (de bizonyos­ságot soha nem kaptak a ha­láláról), felkerekedett, hogy megkeresse. A volt szállás­adója már csak arról tudott beszámolni, hogy innen is odébbállt, de hogy hová, azt nem kötötte az orrára. Aztán évekig semmi, mígnem várat­lanul levél jött Ausztráliából, amelyben nagybátyám közöl­te, hogy kalandos utazás után - az Atlanti óceánon egy teherszállító hajón, hordóban megbújva - ezen a számunk­ra oly távoli földrészen talált új életet. Megnősült és három gyereke született. De ami a legfontosabb: saját rózsa­farmján dolgozhat. Mivel ez még bőven a szocializmus évei alatt történt, s apja a he­lyi termelőszövetkezet egyik vezetője volt, a család nem igen dicsekedett fiuk szeren­cséjével, és csendben elsirat­ták másodszülöttjüket is. Ám amikor az újságból megtud­ták, hogy azon a vidéken ak­koriban voltak pusztító árvi­zek, a szülői ösztönök felül­kerekedtek, s anyja kétségbe­esésében a Vöröskereszttel kerestette. Talán még a halá­la is elfogadhatóbb lett volna számukra, mint az a bizony­talanság, amit az idősebb fi­ukkal egyszer már megéltek. Vagy tíz év telt el, amikor újabb levél érkezett. A szülők addigra már meghaltak, ezért a levelet a rokonoknak kézbesítették. Egy-egy levél ötévenként azóta is mindig jön. Legutóbb fény­képeket is küldött az ausztráliai nagybácsi, mi pedig elküldtük a helyi lap legújabb számát és a Gömörország c. könyvet. Erre jött most köszönetként egy vi­deokazetta, amelyen nem csak a környékkel, hanem a család­dal és a rózsafarmmal is meg­ismerkedhettünk. Egy kontinens és egy fél év­század távolságából is tu­dunk egymásról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom