Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-24 / 245. szám, szerda

22 Sport ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 24. www.ujszo.com CAROLINA- VANCOUVER 3:1 (0:0, 1:0, 2:1), g.: Stillman (26.), LaRose (48.), Ray Whitney (60.), ill. Morrison (54.). MONTREAL-BOSTON 6:1 (1:0, 2:0, 3:1), g.: Higgins (13.), Kovaljov (27.), Begin (38.), Brisebois (42.), Gra- bovszkij (50.), A. Markov (53.), iU. Wideman (47.). CALGARY-SAN JOSE 1:4 (0:1, 0:2, 1:1), g.: Langkow (58.), ill. Clowe (20.), M. Mi- chálek (28., 46.), Bernier (37.). (sita) ■tj.mrujtn'Mi Ml - 20.10: AC Milan-Sahtar Doneck labdarúgó Bajnokok Ligája-mérkőzés (élő} STV 2 - 20.05: Olympique Marseille-FC Porto labdarú­gó Bajnokok Ligája-mérkőzés (élő) 23.00: Labdarúgó Bajnokok Ligája (összefoglaló) . ORF 1 - 20.35: Chelsea- Schalke labdarúgó Bajnokok Ligája-mérkőzés (élő) CT 2 - 20.25: Real Mad- rid-Olimpiakosz Pireusz lab­darúgó Bajnokok Ligája- mérkőzés (élő) EUROSPORT -14.00, 16.00, 18.15: Bázeli női teniszviadal (élő) Október 24., szerda NHL: 171. Pittsburgh- NY Rangers 2,2-3,6-2,45 -1,4-1,49- 1,19; 172. Toronto-Atlanta 1,95-3,8-2,7-1,34-1,65-1,17; 173. Chicago-Columbus 2,1- 3,6-2,6-1,37-1,5-1,19; 174. St. Louis-Anaheim 2,55-3,6-2,15­1.5- 1,39-1,19; 175. Edmonton -Colorado 2,3-3,6-2,35-1,45­1.47- 1,2; 176. Los Angeles- Nashville 2,3-3,6-2,35-1,45­1.47- 1,2. Labdarúgó Bajnokok Ligája: 991. Besiktas-Liverpool 3,95­3.1- 1,8-1,7-1,15-1,27; 992. Marseille-FC Porto 2,35-2,9- 2,85-1,3-1,4-1,31; 993. R. Trondheim-Valencia 5-3,5- 1,55-2-1,1-1,21; 994. Chel- sea-Schalke 1,5-3,6-5,3-1,1- 2,15-1,2; 995. Werder Bre- men-Lazio 1,9-3-3,7-1,2-1,6- 1,29; 996. Real Madrid-Olim- piakosz Pireusz 1,25-4,6-8,75- 1-2,95-1,12; 997. Benfica-Cel- tic 2,05-3-3,25-1,25-1,55- 1,29; 998. Milan-Sahtar Do­neck 1,3-4,2-8,05-1-2,75-1,15. Labdarúgó Szlovák Kupa, negyeddöntő, első mérkőzés: 1102. Inter Bratislava-Artme- dia 4,15-3,3-1,7-1,8-1,15-1,24. Labdarúgó Magyar Kupa, nyolcaddöntő, 1. meccsek: 1103. Kaposvölgye-Debrecen 6.5- 3,8-1,4-2,35-1,05-1,18; 1104. KBSC-Diósgyőr 2,8­3.1- 2,25-1,45-1,3-1,27; 1106. Putnok-Vasas 4,15-3,3-1,7- 1,8-1,15-1,24; 1107. Győr-Fe- hérvár 1,95-3,2-3,25-1,25­1.6- 1,25; 1108. Ferencvá­ros-Kaposvár 2,5-3,15-2,5­1.35- 1,35-1,26; 1109. Gyír­mót-Nyíregyháza 2,8-3,1- 2,25-1,45-1,3-1,27; 1110. Honvéd-Sopron 1,32-4,2­7.35- 1-2,65-1,15. Jozef Kopold sok tapasztalatot szerzett a Dhaulagirin Jozef Kopold sejtette, hogy nem járt a Dhaulagiri legmagasabb pontján Melyik az igazi csúcs? Nyolcezer méter felett nem olyan egyszerű tájékozódni, és a magasságmérők is té­vedhetnek. Jozef Kopold a Dhaulagiri csúcs meghódí­tására indult Nepálba, de a legnagyobb publicitást azért kapta, hogy tapasztalt hegymászó létére nem tud­ta pontosan, hol járt. BŐD T1TANILLA Most akkor volt a csúcson, vagy nem? Expedíciónk felért egy csúcsra, ami kimagaslott a hegygerincből. Volt ott egy rúd is, ami a legma­gasabb pontot szokta jelezni, de ez nem mérvadó, hiszen a ser- páknak bevett szokásuk ilyen ru­dakat mutogatni klienseiknek, akik abban a boldog tudatban fordulnak vissza, hogy jártak a csúcson. Ahogy elértük ezt az említett pontot, én és egy svéd hegymászó, vártuk a többieket, köztük a lengyel Kinga Bara- nowskát, aki társam volt ezen az expedíción. Nézelődtünk, sejtet­tük, hogy még nem vagyunk a csúcson. De már fáradtak vol­tunk, Kinga biztosan nem tudott volna velünk tovább jönni. A svéd srác sít is hozott magával, amivel egy-kettőre leért a tábor­ba, s nekem egyedül kellett volna visszajönnöm a nagy hóban, így hát mérlegeltem, és nem men­tem tovább. De ha már ott a helyszínen is tudta, hogy nem járt a csúcson, miért ez jelent meg az interne­tes oldalán? A kommunikációban volt a hi­ba. Én elmondtam a feleségem­nek, hogy valószínűleg csak vala­mi előcsúcson jártunk. Ő valamit félreértett, ami nem is csoda, hi­szen előtte öt-hat napig nem tud­tunk beszélni, azt sem tudta, élünk-e, én is annak örültem, hogy végre elmondhattam neki, hogy épen, egészségesen vissza­értünk az alaptáborba. Az újságok még tovább ferdítették a már amúgy is elferdített információt, szóval, amikor hazaértem, csak lestem, hogy mennyi sületlenség jelent meg velem kapcsolatban. Hogyan történhet meg egy ta­pasztalt hegymászóval, aki már többször járt 8000 méter felett, hogy így elveszíti a tájékozódó képességét? Ha rosszak a látási viszonyok, ez gyakran megtörténik. Tanul­mányoztam a térképet, jól felké­szültem az útvonalból, de még­sem voltam biztos a dolgomban. Gondoltuk, hogy a csúcs még odébb van, de az érveket és az el­lenérveket átgondolva végül visszafordultunk. Ez is egy új ta­pasztalat számomra, most már képes vagyok akár száz méterrel a csúcs alatt is visszafordulni, és nem vállalni eszetlen kockázatot. A magasságmérő segítségé­vel megállapíthatták volna, hogy a csúcson vannak-e már, vagy sem... GPS-rendszerünk nem volt, a légnyomáson alapuló magasság- mérők pedig tévedhetnek. A lég­nyomás ugyanis nemcsak a ma­gassággal, hanem az időjárással is változik, és akár néhány száz mé­ter is lehet az eltérés a valós adat­hoz képest. így erre nem támasz­kodhattunk. Nem csalódott, hogy végül nem sikerült meghódítania a csúcsot? Nem. Ebből az expedícióból is nagyon sokat tanultam. És abban is biztos vagyok, hogy visszatérek még a Dhaulagirire, valószínűleg egy másik, nem a szokásosan használt úton, és akkor már az igazi csúcsra is feljutok. A Dhaulagiri A 8167 m magas hegycsúcs a vüág hetedik legmagasabb hegye. Ne­pál északnyugati részén fekszik, a legnehezebb nyolcezresként tartják számon. Mindegyik oldala rendkívül meredek. A gyakori erős viharok is megnehezítik a hegymászók.dolgát, nem véletlenül nevezik a Dhaulagirit a „viharok hegyének” is. (bt) Kétjátékostól elbúcsúznak a hullámvölgyben lévő rimaszombatiak Mikulás Komanicky marad az edző ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Rimaszombat. A gömöri I. li­gás futballcsapat nem remekel az elmúlt hetekben - a gyenge játék és a lehangoló eredmények cse­lekvésre késztették a klubveze­tést. Hétfőn délután a polgármes­ter, a menedzsment, az edzők és a játékosok közösen tárgyaltak a problémákról. „Végül úgy döntöt­tünk, nem lesz edzőváltás. Két já­tékostól viszont elbúcsúzunk. Hogy kiktől, azt még nem tudom, a trénernek szerdáig kell megne­vezni azt a két futballistát, akikkel vagy szerződést bontunk, vagy a B csapatba küldjük őket” - tudtuk meg Gabriel Szántótól, az MFK Ri- mavská Sobota sportigazgatójától. Mikulás Komanicky vezetőedző óvatosabban fogalmazott: „Nem nagyon ugrálhatunk, szűk a kere­tünk, és a sérülésekből lábadozó játékosokra még nem számítha­tok. Egyelőre várunk.” A szakve­zető csak akkor beszélt a tervezett elbocsátásokról, amikor elismétel­tük neki Szántó szavait. „Hogy kit nem szeretnék az öltözőben látni? Az anyósomat, őt nem szeretem látni. De a tréfát félretéve, valami biztos történni fog, a huzat né­hány embert kivisz majd az öl­tözőből. De várnom kell néhány napot, hogy hideg fejjel tudjak dönteni.” Gabriel Szántó azt is elmondta, egyfajta nevelő célzata is lenne a radikális lépésnek: „Végre tudato­sítaniuk kell a játékosoknak, hogy senkinek sincs bérelt helye, nem­hogy a kezdőcsapatban, még a kispadon sem. Valamit tennünk kell, mert a gyenge játékot még megbocsátanánk, ha látnánk, hogy a fiúk megszakadnak a sike­rért, de nem látjuk...” (bt) Miért nem megy Piszáréknak? A klubvezetés a gyengébb eredmények okát elsősorban a játékosok fejében keresi, Komanicky szerint viszont a csapatból kulcsembe­rek távoztak a nyáron, akiket nem sikerült pótolni. „Ez pszichológi­ai dolog. Az edző nem felejtett el edzeni, a futballisták nem felejtet­tek el futballozni. Mondtam a fiúknak is, hogy beszéljenek többet egymással, mert a kommunikációban is lehet a hiba” - vélekedik Szántó. Komanicky szerint viszont a játékosállomány nem elég jó: „Két héttel a bajnokság kezdete előtt nem hívtak meg minket a ri- makokovai tornára, mert még az sem volt biztos, elindulunk-e egy­általán az I. ligában. Az utolsó pillanatban töltöttük fel a keretet, a távozó legjobbjaink helyére a legolcsóbb játékosok érkeztek. A fiúk összetartanak, ebben nincs hiba, de néhányan képtelenek a meccsen olyan jól játszani, ahogyan edzésen.” (bt) Tomi Vince hetvenedik születésnapjára Négy évtized hangadója J. MÉSZÁROS KÁROLY pája a foci maradt: Pelétől Szikom­ig, a DAC-tól a bősi felemelkedésig, Egy ideje már nem dolgozik köz- Maradonától Mourinhóig. tünk, de mégsem szakadt el telje­sen tőlünk, szerkesztőségünktől. Időnként még olvasóit is megör­vendezteti. Szenei tudósításaival, az ottani foci elemezgetésével. Kár, hogy mióta vidékre költözött, nem vállal mást, többet. Tomi Vince élete elválaszthatat­lanul összenőtt a szlovákiai ma­gyar sportújságírással. Négy évti­zede sajátos hangadója, a játékos­ságot, a felszabadult szórakozást ápoló sportélet híveinek szószóló­ja, ellentáboruk bátor bírálója. Ní­vós publicisztikai írásaival, találó, egyedi hasonlataival gyarapítja ol­vasóit. Emlékszem, a dicső DAC-érában hétfőnként gyorsan eladták az Új Szót. Ebben kollégám is jócskán közrejátszhatott, hiszen a hétvégi focimeccsekről megjelent írásai nemcsak a Csallóközt, hanem ta­lán egész Dél-Szlovákiát lázba hozták. Felépítette és erősítette az emberekben a „Miénk a DAC”-tu- datot. Ugyanígy felfedezte, gyako­ri szóhasználatával élve a „szlo- venszkói” magyarságnak a nyáras- di női kézilabdát, amikor Németh Pál és tanítványai „kis konyhában nagy ebédet kezdtek főzni”. Tüdó- sított a moszkvai olimpiáról, több hoki-világbajnokság és kézilabda­csemege megörökítésében volt ré­sze. Szívesen írt a kerékpározásról, néhányszor a szumó világába is el­kalandozott, de igazi vesszőpari­Felejthetetlen pillanatokban örö­kítette meg a nyári olimpiák törté­netét. Bajnokok és legyőzőitek cím­mel megjelent sportkötete (1992, Vox Nova) megtalálható rengeteg dél-szlovákiai család könyvespol­cán. írásait negyven esztendeje közli a jövőre hatvanéves Új Szó. A kelet-szlovákiai Szolnocska szülöt­te ma Szencen ünnepli hetvenedik születésnapját. Örülünk, hogy jó egészségben köszönthetjük, és reméljük, soká­ig megőrzi sportszeretetét, szóki­mondását, olvasóinkat pedig még sokszor megajándékozza futball- élményeivel. Isten éltessen, Vince! (Somogyi Tibor felvétele Nagy József főszervező a Samaria Cup ütőkártyáiról Aki eljön, visszatér ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Somoija. „Németországban és Franciaországban vannak na­gyobb mezőnyű kadett viadalok, de ott többnyire a hazai vívók in­dulnak hatalmas létszámban. Ná­lunk alig volt szlovákiai tőröző, miközben közel húsz ország kép­viselői léptek pástra. Ekkora mezőny, ennyi külföldivel nincs még egy a világon - jellemezte a hétvégi Samaria-kupa egyediségét Nagy József főszervező. És rögtön hozzátette: a napokig nálunk edzőtáborozó, majd vívó amerika­iak edzője a világ elsőszámú verse­nyének minősítette a somorjait, amelyen idén 340 indulót jegyez­tek. Külföldön is jó neve van a Sa- maria-kupának, igaz, most hiá­nyoztak a németek és az oroszok, de a franciákon kívül már mind­egyik vívónagyhatalom egyszer megjelent a csallóközi pástokon. „Aki egyszer eljön, biztosan visszatér. Szervezői szempontból is egyre jobb sportdiplomáciai eredményeket érünk el, profitál­hat a város is belőle, és ami szin­tén lényeges: ez az egyedüli vívó­verseny az országban, amelynek mérlege nem zár mínusszal” - tud­tunk meg néhány műhelytitkot. Számos junior és felnőtt viadalon nem adnak annyit a vendéglátók, mint Somoiján, ahol a művelődési ház megtelt nagytermében rende­zik mindkét napon a döntőket, műsorral kiegészítve. Szóljunk a győztesekről is. Ni- kolaosz Kontohrisztopoulosz a görög tőrvívás nagy reménysége. „Korosztályában két éve van a csúcson, már bizonyított, vártam, hogy nyerhet. Éppen a roppant erős amerikai fiúnemzedék leg­jobbjait utasította maga mögé - szólalt meg Nagy József edzői én­je. - Nem gondoltam, hogy a lá­nyoknál az amerikai Wang lesz az első. Ismeretlen volt számomra, nagyon jó képességű, ügyes tőrözőnek ismertem meg.” (jmk) Test-test elleni tőrcsata (Jón Cikovsky felvétele) (SITA-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom