Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-24 / 245. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 24. Kultúra 11 A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában október 28-ig még megtekinthető Tóthpál Gyula kiállítása Árny- és fotóemlékek között A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma tanulságokat kínáló kiállítással zárja a jelentős és ismert szlovákiai magyar vizuális művészek több éve tartó kiállítássorozatát. Kortárs alkotók, jelenkori grafikusok, szobrászok, festők és könyvillusztrátorok után most egy fotós, Tóthpál Gyula életművébe tekinthetünk be október 28-ig a Brámer-kúria első emeleti kiállítótermében. HUSHEGY1 GÁBOR Harminc év telt az első hivatásos (cseh)szlovákiai magyar fotó- riporter utolsó fővárosi kiállítása óta, s ez a visszatérés több szempontból is rendhagyónak tekinthető. Különleges kör zárult be ugyanis a mostani pozsonyi kiállítással, hiszen a megszokott „milyen utat tett meg a művész” kérdés ezúttal elmarad, csaknem egy az egyben ugyanazok a képek kerültek a falra, mint évtizedekkel ezelőtt. Első pillantásra talán az 1960-as évek fotográfiája iránt újra felébredt érdeklődés kínálkozik konklúzióként, ám Tóthpál Gyula műveit nem kellett újra felfedezni, leporolni, mint társaiét, hiszen egész életműve éppen az 1960-as és az 1970-es évek teljesítményére fókuszál. Mégis mi értelme van a sokszor látott, ismert fotók immár 105. kiállításának? Elsősorban egy nyűt szembenézés és számvetés érdekében, mind a művész, mind a szakma számára. Az Elementáris szimmetria című fotósorozat bejárta egész Dél-Szlováki- át, az utóbbi 20-25 évben Magyar- országon is sok helyszínen tekinthették meg. Már-már legendává, csaknem a kisebbségi magyar fotóművészet szinonimájává vált. Pedig valljuk be, hogy ezek a fotók - mai szemszögből - elsősorban a múltról és a múlt művészetéről vallanak, amit nem tagad maga az alkotó sem. Ám a mítoszteremtő közeg, ami leginkább magának a művésznek árt, visszautasítja ennek szakmai tudatosítását, s továbbra is abban a zsákutcában forgolódik, amelybe az 1970-es években jutott a művészeten kívüli, mindig újraaktiválható, felülírható tartalom hangsúlyozása révén. Pedig az életmű egyes opusai bravúros képkivágásról, megfigyelésről, a fekete-fehér fotótechnika kontrasztjára épülő technológia kiváló ismeretéről tanúskodnak. Ezek azok a művek, amelyek nagymértékben hozzájárultak az alkotó nemzetközi sikeréhez és az országos szakmai elismeréséhez, mindez a 60-as és 70-es Tóthpál Gyula: Diadalkapu, é. n. Tóthpál Gyula: Ámyemlékek között, é. n. A bécsi szemlén szerepel Fliegauf Benedek Tejútja is Viennale gazdag kínálattal STEFAN VRAST1AK Bécs. Pénteken kezdődött és jövő szerdáig tart az osztrák főváros filmszemléje, a Viennale. E nemzetközi mustra Európa legrégibb olyan filmfesztiválja, amelynek nincs versenyszekciója. A bécsihez hasonló - nem versenyszerű - mozgóképes szemlével a bajor főváros büszkélkedhet, bár a híres müncheni Filmfest húsz évvel fiatalabb bécsi „nővérénél”. Ám ami közös bennük, hogy tömegesen vonzzák az igényes mozirajongókat. Sok európai fesztivál, köztük a Pozsonyi Nemzetközi Fümfeszti- vál is megirigyelheti azt a „teljesítményt”, amire a Viennale tavalyi évfolyama képes volt: 90 ezer nézőt vonzott - ez a mozi nyolcvanszázalékos kihasználtsá- gátjelentette. Á Viennale a fesztiválok fesztiválja, egyféle „filmes évzáró”, illetve összegző: programjába ugyanis a bécsi szemlét megelőző fesztiválok kínálatában szerepelt zsurnalisztika és a szakmai szem- legjobb filmeket válogatják be. És pontokat mellőző ideológiai meg- hihetetlenül gazdag a kínálat: csu- közelítés váltotta fel. így vált or- pán a fő szekcióban 117 produkció szágosan elismert, nemzetközi közül válogathat a közönség. Ebmezőnyben díjazott fotóművé- bői a mennyiségből - ami szintén szünk a kisebbségi világ egyik figyelemre méltó - 49 az egész es- meghatározó művészeti személyi- tés dokumentumfilm. A Viennale ségévé. Ez önmagában még nem műsorán szerepel valamennyi elvetendő, amennyiben az életmű rangos európai fesztivál - Berlin, megtartja korábbi szintjét, hori- Cannes, Velence, Moszkva, Locar- zontját, s azt nem váltja fel a kétes no - díjnyertes filmje, viszont értartalmak és belemagyarázások reciklálása. Talán ez is az egyik ok, ami miatt ez a művészeti pálya nem futotta ki magát. Tóthpál Gyula művészetét akkor fogjuk rangjához méltóan megbecsülni és tisztelni, ha leválasztjuk róla azt a temérdek szóáradatot, ami főképpen nemzeti ideológia tartalommal telítette azokat a remek fotográfiákat is, amelyekben ilyen sajátosságok nem is szerepeltek. Ezek a fotók eszközökké váltak, s 1989 után is ezt a szerepet töltik be. A most 66 esztendős fotográfus értékelésében az 1960-as évek végére kell visszatérnünk, hogy a szakmai szempontok kerekedjenek felül. Kérdés azonban, hogy a fotós életműve visszatérhet-e erre a pontra, lehet-e a 21. században úgy fotózni, mint négy évtizeddel ezelőtt? Meggyőződésem, hogy nem, ám egy tudatos gondolatiság felvállalásával, a művészetben az elmúlt négy évtizedben bekövetkezett drámai fordulatok feldolgozásával e program folytatható. Ehhez kívánjunk sok sikert a szlovákiai magyar fotográfia legismertebb személyiségének - Tóthpál Gyulának. Donald Sutherland és Jane Fonda a Klute című filmben (Képarchívum) dekes módon a Karlovy Varyban díjazott opust nem hívták meg Bécs- be. Az osztrák főváros filmvásznairól nem hiányzik az egzotikum sem: olyan országok filmjeivel találkozhat a néző, mint Argentína, Malajzia, a Fülöp-szigetek vagy Thaiföld, vagyis olyan produkciók közül szemlézhet, amelyek mifelénk még fehér hollónak számítanak. Ami már nem újdonság Bécs- ben, idén is nagy számban van jelen a kínai film. Viszont ahogy az előző években is tapasztaltuk, ezúttal is kisebb a kelet-európai jelenlét. Magyarországot Fliegauf Benedek Tejút című munkája képviseli. A magyar alkotás Locamón keresztüljutott el Bécsbe: a Tejút ugyanis elnyerte a svájci fesztivál legnagyobb díját, az Arany Leopárdot. Nagy érdeklődés előzte meg Bécsben a rangos nemzetközi fesztiválokat már megjárt román produkciót, Cristian Mungiu 4 hónap, 3 hét, 2 nap című drámáját, amely a volt Ceausescu-rezsim alatt végzett illegális terhesség-megszakítások problematikájával foglalkozik. Több retrospektív vetítés is gazdagítja a szemle programját, egyebek közt Jane Fonda amerikai színésznő életművét elevenítik fel, akinek pályáját idén Can- nes-ban Arany Pálmával ismerték el. A Viennalén már levetítették az 1971-ben készült Klute című filmjét. évek mezsgyéjére tehető. Joggal kérdezhetjük, ha üyenjelentőségű művek születtek évtizedekkel ezelőtt, akkor hol a folytatás, miért nem azok a művek kerültek a pozsonyi galéria falaira? A válasz nehezen megfogalmazható, zavaros, amennyiben kibúvókat keresünk. Tényként kell elfogadni, hogy nincs folytatás. Pedig micsoda lehetőségek rejlettek a fotósorozat egynéhány felvételében, jelen voltak a magyar szociofotográ- fia, a német neue Sachlichkeit (az új tárgyiasság), a cseh informel legnemesebb elemei. Az Árnyék- emlékek között című felvétel egy az egyben haladt az 1960-as évek csehországi imaginativ fotográfiával, pl. Emília Medková művészetével. Az informelre emlékeztető képkivágások, a falfirkák és az ütött-kopott falfelületek vizuális kiaknázása akár Vladimír Boudník második világháború után megfogalmazott explosioJoggal kérdezhetjük, ha ilyen jelentőségű művek születtek évtizedekkel ezelőtt, akkor hol a folytatás? nalismus elméletére is emlékeztethet. Ezzel a párhuzamok sora még nem merült ki, folytathatjuk, pl. a régmúlt megkárosult szakrális emlékei és az indusztriális közeg konfrontációja jegyében készült felvételekkel, hiszen ezek késői rokonai Honty Tibor 1940-es, 1950-es években készült fotó- művészeti alkotásainak. Nem véletlen, hogy a csehszlovákiai művészeti élet aranykorában, az 1960-as évek utolsó harmadában éppen ezek a felvételek váltották ki a cseh és szlovák szakma érdeklődését. A Szótánc vagy az Árnytánc (további címe Valami megmarad) éppen azt a művészeti attitűdöt vállalta fel, amely a szoc- reál által elföldelt művészeti hagyományt jelképezte a prágai és pozsonyi művészeti körökben. Az életmű szempontjából a normali- záció kétszeresen is derékba törte Tóthpál művészeti pályáját, elsőként a főállású fotóriporteri posztjától kellett megválnia, másodikként a szakmai érdeklődést a RÖVIDEM Csermis Ákos Díj Csapiár Vilmosnak Budapest. Harmadik alkalommal adják át november 2-án a Csernus Ákosról elnevezett díjat. Az idén a kétévente odaítélt elismerést Csapiár Vilmos veheti majd át. A hosszú ideig Amerikában élt és ott elhunyt íróról, Csernus Ákosról elnevezett irodalmi díjat három tagú kuratórium ítéli oda a nyertesnek. A kutarórium tagjai Földényi F. László, Konrád György és Sándor András. A díjat kétévente ítélhetik oda a „modem magyar próza” egyik képviselőjének. Az 5000 amerikai dollárral járó díjat eddig Győré Balázs és Ku- korelly Endre kapta meg. Győré Balázs 2003-ban a Halottak apja című regényéért, Kukorelly Endre 2005-ben a TündérVölgyért kapta meg az elismerést. (litera) Holland ezüstcirkusz Nyitra. Holland képzőművészek munkáiból látható kiállítás Holland ezüstcirkusz címmel a AkcentGalériában. Marjon van Kan, aki a holland Királyi Képzőművészeti Akadémián végezte tanulmányait, a cirkusz világát feldolgozó grafikáit és festményeit állítja ki, ezzel a témával az utóbbi két évben foglalkozik. Carla Sparenberg ékszertervező művész egyedi, főként az ezüst és drágakő kombinálásával készített ékszereit mutatja be. A holland képzőművészek közös alkotásokat, úgynevezett függő objekteket is készítettek a kiállításra, amelynovember29-éigtekinthetőmeg. (sita)
