Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-24 / 245. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 24. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ PER STANDARD A koszovói nemzetközi összekötő csoport nevében eljáró diplomaták osztrák sajtóértesülések szerint 14 pontot tartalmazó tervezetet készülnek átnyújtani az albán és a szerb félnek. A Der Standard szerb forrásokra hivatkozva úgy tudja: az EU-orosz-amerikai trojka reménye szerint az iratban rögzítettek a Koszovó jövőbeli státusáról segíthetnek a feleknek abban, hogy bizonyos kérdésekben megegyezzenek. A tervezet állítólag megkerüli Koszovó státusának kérdését, nem is említi a dél-szerbiai tartomány függetlenné válásának lehetőségét, amihez az albánok ragaszkodnak. Abból indul ki, hogy Koszovó 1999 előtti helyzetét nem lehet visszaállítani. Koszovó pénzügyi önállóságot élvezne, Belgrad beavatkozása nélkül köthetne megállapodásokat a nemzetközi pénzügyi intézetekkel. A diplomáciai hármas szorgalmazza, hogy épüljenek ki különleges kapcsolatok Pristina és Belg- rád között, külön-külön folytassák az előrehaladást az eu- roatlanti integrációhoz vezető úton. A csoport olyan területeken lát lehetőséget a szélesebb körű együttműködésre, mint a nemzeti kisebbségek védelme, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a menekültek ügyének megoldása, szociális biztonság, áramellátás és kultúra. Az együttműködést közös testület felügyelné. Az irat előirányozza a nemzetközi katonai és civil jelenlét fennmaradását a tartományban. Az EU-t képviselő Wolfgang Ischinger, az amerikai Frank Wisner nagykövet és Alekszandr Bocan-Harcsenko orosz diplomata közvetítésével zajló megbeszélések eddig nem vezettek áttörésre. OROSZ SAJTÓ A kábítószer elleni orosz állami bizottság (GAK) létrehozása kapcsán moszkvai lapok arra hívják fel a figyelmet, hogy megalakításában a politikai megfontolások nagyobb szerepet játszottak, mint a drogok elleni küzdelem. A Kommer- szant forrásai szerint az állami bizottság létrejötte a különféle szolgálatok, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) és a kábítószerek forgalmát ellenőrző szolgálat (FSZKN) közötti konfliktus kiéleződésével függ össze. Viktor Badovszkij, a Szociális Rendszerek Intézetének igazgatója úgy vélte, a GAK létrejötte megemelte Cserkeszov státusát, s helyreállította az erőszakszervezetek főhatóságainak vezetői között az „ambíciók egyensúlyát”. A Gazeta arra hívja fel a figyelmet, hogy az új állami bizottság létrehozását rögzítő elnöki rendelet megegyezik a Nemzeti terrorizmus ellenes bizottságról szólóval, azzal a különbséggel, hogy míg az utóbbi elnöke Nyikolaj Pat- rusev, az FSZB igazgatója és Cserkeszov nem tagja, a NAK elnöke Cserkeszov, s tagjai között van Patrusev. Alekszej Marakin politológus véleménye szerint Putyin olyan egyensúlyrendszert épít, hogy a hozzá közelálló kör-, ben senki ne tudja túlságosan megerősíteni saját, vagy gyengíteni mások pozícióját, s meg akaija tartani az érdekelteket a hatalomban.- Biztos úr, bűntény készül! El akarják tőlem rabolni a jogot, hogy a második nyugdíjpillérbe lépjek. (Peter Gossónyi karikatúrája) A kisebbség és az autonómia szerepel az RMDSZ és Tőkés kampányában Hasonló témák, eltérő hangsúlyok A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) az egységes európai képviseletre, az Európai Unió keretein belüli „új honfoglalásra”, Tőkés László református püspök pedig a „keresztény Európára”, a romániai magyarság létszámbeli fogyásának a veszélyére helyezte a hangsúlyt az európai parlamenti választások előtti, most kezdődött kampányban. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Az RMDSZ a hét végén három helyszínen - Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Nagyváradon - tartott kampánynyitó rendezvényt. A kampány jelszavának, az „Új honfoglalásnak” az értelmében Markó Béla, a szövetség elnöke kifejtette: a romániai magyarságnak az Európai Unió kereteiben vissza kell szereznie azt, amit a történelem során elvettek tőle, vagyis anyagi javait, jogait, méltóságérzetét és az együtdétet a magyar nemzettel. Markó Béla, akárcsak a szervezet listavezetője, Frunda György szenátor kifejtette: az unió intézményeiben való jelenlét további eszközöket ad a romániai magyarságnak célkitűzései megvalósításához, így az autonómia kivívásához. Szerintük azért is fontos, hogy az RMDSZ ott legyen az Európai Parlamentben, mert ellenkező esetben csak románok fognak részt venni a magyar közösség sorsát érintő brüsszeli döntésekben Kiemelték azt is, hogy egységes politikai képviselet nélkül nincs reménye az erdélyi magyarságnak az autonómia kivívására, amelyet nem „kikiáltani”, hanem gazdasági alapokra kell helyezni. Magyarországi választási csorbát nem lehet erdélyi köszörűvel kiköszörülni - hangsúlyozta Nagyváradon Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke. A szövetség harmadik kampánynyitó rendezvényén a politikus méltatta e városok érdemeit. Úgy fogalmazott: nem ártana Magyarországra is átvinni valamit az erdélyi szellemiségből, a csíkszeredaiak „hidegtűréséből” (a szónok itt az erdélyi város hideg időjárására utaló képes kifejezéssel élt), a marosvásárhelyiek sokat szenvedett tapasztalatából, a nagyváradiak élni- és túlélni tudásából, intelligenciájából. Csakhogy Magyarországról jönnek Erdélybe kampányolni, nem pedig fordítva - mondta, s hozzáfűzte: magyarországi választási csorbát nem lehet erdélyi köszörűvel kiköszörülni. A szónok utalt arra, hogy az RMDSZ az elmúlt tizenhét esztendőben az „új honfoglalásért” fáradozott, vagyis vissza akarja szerezni a romániai magyarság anyagi javait, jogait és méltóságát, s ez részben sikerült is. Például Romániában ma már nem tiltják a himnusz éneklését és a nemzeti színű magyar zászló használatát. Markó a mohácsi tragédiából is példát merítve felhívta a figyelmet a történelmi tanulságra: a magyar közösség jövője nem múlhat a „főemberek” egyéni AAarkó felhívta a figyelmet a történelmi tanulságra: a magyar közösség jövője nem múlhat a „főemberek” hiúságán. hiúságán. Frunda György szenátor arról beszélt, hogy szerette volna, ha Markó Béla és Tőkés László református püspök állt volna együtt a választási lista élén. Sajnálattal állapította meg, hogy - bár az RMDSZ szerinte mindent megtett - mégsem született meg az összefogás listája. Markó egyébként előzőleg jelezte: nem hisz abban, hogy nagy lesz az országos részvételi arány a november 25-i európai parlamenti választáson. Szerinte az RMDSZ esélyeit nem befolyásolja a Traian Basescu államfő által esetleg szintén november 25-re kiírandó, az egyéni választókerü- letes szavazási rendszer bevezetéséről szóló népszavazás. Megállapította, ez a referendum meghatározza az egész kampányt. Markó hangsúlyozta: nem ért egyet a két különböző választás összekeverésével. Tőkés László, aki az RMDSZ- en kívüli szervezetek felkérésére egyéni jelöltként indul Kalota- szegen kifejtette: a romániai magyarságnak önvédelemből is szüksége van az Európai Unióra, hiszen riasztó mértékben csökken lélekszáma. „Megmaradásunkban is segíthet az Európai Unió, de nem várhatjuk el, hogy helyettünk oldja meg saját kérdéseinket... Rendelkeznünk kell saját sorsunk felett, ezt nevezzük önrendelkezésnek, más szóval autonómiának” - hangoztatta a püspök. Mint mondta, a kisebbségvédelem terén Európában még nem született meg az egységes, normatív szabályozás, ennek a kidolgozását kell elérni az Európai Parlamentben. Emlékeztetett, hogy a földrész lakói közül minden nyolcadik kisebbségi. Tőkés úgy véli: hitbeli megújulás nélkül nincs Európa, az európai kultúra a kereszténység pillérein nyugszik. ,A hitet nekünk kell exportálni Európába, ilyen értelemben adhatunk az uniónak többletet” - mondta. Az RMDSZ és Tőkés László egymást hibáztatja azért, hogy nem jött létre a közös lista. Frunda hangsúlyozta: a szövetség olyan listát szeretett volna összeállítani, amelyen bejutó helyen szerepelhetett volna Tőkés is. Úgy látja: a független jelölt nem vette figyelembe a romániai magyarság érdekeit, ezért most úgy áll a helyzet, hogy vagy bejut az RMDSZ, vagy az erdélyi magyarságnak nem lesz képviselője az Európai Parlamentben. Az RMDSZ szerint ugyanis Tőkésnek nincs esélye arra, hogy megkapja a szavazatok - számára mandátumot biztosító - 2,85 százalékát. Másként vélekedik erről az EMNT elnöke, aki szerint az RMDSZ korábban „lesöpörte” a közös lista ötletét, és csak akkor kereste a megegyezést a hirtelen tárgyalóképessé váló „nemzetiekkel”, miután Tőkésnek sikerült száznegyvenezer aláírást összegyűjtenie. KOMMENTÁR Francia mintára GÁL ZSOLT Franciaország pénzügyminisztere nemrég kifakadt országa államháztartásának tarthatatlan helyzete miatt, mondván: a francia költségvetés 25 éve hiánnyal zár, nem mehet így tovább. Hogy miért baj ez? Két oka is van. Az egyik eléggé pragmatikus. Ha egy országnak folyton költségvetési hiánya van, azt hitelek felvételével, államkötvények kibocsátásával finanszírozza. Ha több új hitelt vesz fel, mint amennyi régi kölcsönt törleszt, nő az államadósság. Jobbára ez volt a helyzet Franciaországban is, ahol jó nagyra dagadt az adósságállomány. A hitelnek kamatterhe van, azaz, amellett, hogy - a futamidőtől függően - valamikor vissza kell téríteni, még kamatot is kell rá fizetni. A költségvetési kiadások tekintélyes része a kamatterhek fizetésére és a régi kölcsönök törlesztésére megyei. A másik ok elméleti jellegű, de komoly gyakorlati hatása van. A jelentős költségvetési hiány eredetileg John Maynard Keynes híres brit közgazdász receptje volt a nagy világgazdasági válság leküzdésére. Keynes azt ajánlotta a vezető politikusoknak, köztük Roosevelt amerikai elnöknek, hogy az állami kiadások növelésével - akár átmeneti eladósodás árán is - adjanak lökést a pangó gazdaságnak. Keynes felfogása szerint tehát a költségvetési hiány recesszió vagy gazdasági stagnálás idején alkalmazandó, hogy fellendítse a termelést. A közgazdász és követői azt vallották, hogy az eladósodás kárára megvalósuló állami kiadásnövelés csak akkor eredményes, ha a gazdaságban vannak szabad kapacitások (termelési kapacitások, szabad munkaerő, azaz munkanélküliek). Amikor az állami segélycsomag hatására fellendül a termelés, növekedésnek indul a gazdaság, többlettel zárul az állami büdzsé, vissza lehet fizetni a hiteleket - vallotta Keynes. Ezzel szemben az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy számos fejlett országban állandósult a költségvetési hiány, függetlenül attól, hogy a gazdaság stagnál vagy növekszik. Az osztogató kedvű politikusok rászoktak a hiányra, mint a kábítószerre, s úgy látszik, nehezen képesek lemondani róla komoly elvonási tünetek nélkül. Pedig a növekedés idején a keynesiánus iskola követői szerint a hiány inkább árt, mint használ. A gazdaság túlfűtöttségéhez, az infláció elszabadulásához vezethet. Ráadásul a kis és nyitott gazdaságokban még válság esetén is kérdéses alkalmazásának a sikere, mivel a megnövelt állami kiadások könnyen a külföldi behozatal felfutásához és a külkereskedelmi mérleg felborulásához vezethetnek. Itt jön a képbe Szlovákia, amelynek gazdasága kicsi és nyitott, és jelenleg 9%-os éves tempóval növekszik. Meg a szlovák kormány, amely olyan költségvetést nyújtott be a parlamentbe, amely 32 milliárd koronás hiánnyal számol. Miközben szakmai körökben a vita jórészt arról folyik, mi a különbség a kormány által deklarált célok és a költségvetés valós prioritásai között, a többség elsikkadni látszik egy lényegi kérdés felett: miért van szükség egyáltalán a hiányra? A kérdés úgy is feltehető, mikor legyen költség- vetési többlet vagy legalább kiegyensúlyozott büdzsé, ha nem a 9%-os gazdasági növekedés idején. A költségvetés bevételei is mintegy 9%-kal nőnek, a kormánynak csak annyit kellene tenni, hogy nem emeli a kiadásokat. A Fico-kabinet erre nem képes. Mivel megismételhetetlenül kedvező gazdasági helyzetben szalaszt- ja el az ország vezetése a költségvetés rendbetételét, jogos a kérdés, megéljük-e egyszer a hiány nélküli büdzsét. JEGYZET Keserves utakon JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Könyvet olvasok, észre sem veszem, hogy a vonat már tíz perce áll az egyik faluban. Csak egyik utastársammorog, attól tart, nem éri el a pozsonyi csatlakozást. Az ablakon dühösen bekopog egy vasutas. Miért nem szállnak át, sínjavítás miatt egy szakaszon buszokközlekednek. Szerencse, hogy senki sem figyelmeztetett előre bennünket. A kalauz kimenti magát, neki a kutya semszólt. Kapjukacso- magjainkat, irány abusz. Hétfő lévén a vonat tele van nagy pakkokkal felszerelkezett diákokkal, összezsúfolódunkahárom buszban. Hogy meddig utazunk busszal, senki sem árulja el, a következő megállónál a tömeg le- cihelődik. Újabb ötpercmúlva kiderül, ezmégnemavégállo- más. A tömeg ismét felnyoma- kodik, tíz perc múlva megérkezünk a szerelvényhez. Mire elindulunk, félórás akésés. Galán- tán egy cseh hölgy száll fel, akinek menet- és helyjegye van a prágai Hasek-expresszre. Körmét lerágva izgul, eléri-e a csatlakozást Pozsonyban. Jelentem, nem érte el. A következő prágai gyorsig csekély öt órát várakozhat. Halennehol. Akörülmé- nyeket másnap én is megtapasztalhatom. Odakint csípős szél fúj, esikaz eső. Apozsonyi főpályaudvaron a váróterem műszaki okok miatt zárva, odakint a lócán ülni kész náthaláz. Mit tehet az utazó? Elővesz a táskájából egy ruhadarabot, aztaföldre helyezi, azon próbálja átvészelni az indulásig hátralevő két órát. Ekkor már bezzeg pontos a vasúttársaság, a gyorsot öt perccel az indulás előtt állítják be, s hogy meg ne ártson a hirtelen felmelegedés, nem fűtenek. Az egyetlen örömöm lenne, hogyegyedül vagyoka fülkében. Ez sem tart sokáig, a magányos kalauz is tár- satkeres. Minden megálló után feltépi a fülke aj táj át, hogy új utasokután kutasson. Egyideig biztosan nem utazom vonaton, mérgelődöm, de gyorsan visszakozom. Amikor legutóbb busszal próbálkoztam, az első sorba jutott hely (jegy), mellettem egy egyetemista ült notebookjába temetkezve. Szinte minden megállóban felszállt egy idősebb, bottal járó utas. Mindannyiszor én álltam fel. Talán két szakasztleszámítva, végig- álltam a Pozsony-Rimaszombat távot, amíg a mellettem ülő már a harmadik filmet élvezte végig.
