Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-20 / 242. szám, szombat
Lakitelek, 2007 ARDAM1CA ZORÁN A lakitelki találkozó 20. évfordulója alkalmából konferenciát rendeztek. A két évtizede ott történtek nem kis mértékben hozzájárultak az újkori magyar történelem ama fordulatához, amelyet ma jobb híján rendszerváltásnak nevezünk. Az MDF megalakulása és akkori tevékenysége nélkül nem - vagy más lett - volna a váltás, s a mai magyar politikai paletta is sokat köszönhet neki, hiszen a Magyar Demokrata Fórum mint első Uyen mozgalom alapvető feltétele volt a differenciálódásnak. Ilyen szempontból történelmi szerepét be is teljesítette. Hogy ma valaki tiszteletből egy konferenciával emlékezik meg a 20. évfordulóról, az teljességgel rendben van. Arról értesülhetünk azonban a sajtóból, hogy többek nyilatkozatai, beszédei inkább csak nosztalgikus megnyilvánulások. Fekete Gyula író, a tanácskozás elnöke állítólag azt találta mondani, „sokkal-sokkal rosszabb a helyzet, mint 20 évvel ezelőtt”. Én sem vagyok már taknyos kölyök, megtapasztalhattam mindkét rendszert, bizony, mondom, ma sem áll Magyarország és a magyarság a helyzet magaslatán, de azért ha a kommunista diktatúra és a mai állapotok között kellene választanom, nem kérdéses, hogy nem a bolsevik elnyomást választanám. Ha a magyarság esélyeire élezem ki a mondatot, akkor ugyanez érvényes. Persze, a magyarság (ha szabad egyáltalán ennyire általánosítani) önmagához való viszonya jelenleg tragikus, de az esélyek egy (pontosabban több) európai uniós országban - a szövetség hibái ellenére - jobbak. Hogy aztán Fekete Gyula számos kormányt érintő kritikus megjegyzésével egyet lehet érteni - noha a demokrácia és a diktatúra Fekete általi interpretációja is kérdéses az nem egészen érvényteleníti a fenti kijelentést. Fokozásképpen nézzük Bíró Zoltán szavait: „A liberális diktatúrából ki kell szabadítani az országot.” Hát hogyne ... A Dunából meg ki kell irtani az oroszlánokat... Rendszer-, nem pedig kormányváltásról beszélni egy demokráciában - merthogy Magyarország Gyurcsány és az MSZP igencsak elítélendő húzásai mellett vagy azok ellenére még mindig demokrácia, nevezzük jobb híján te- heteden demokráciának - fölöttébb értelemzavaró vagy zavaros, vagy egyenesen problematikus. Mindezek mellett szinte eltörpül az általam költőként oly nagyra becsült Csoóri Sándor véleménye, aki szerint „nem a Szabad Demokraták Szövetségével, hanem a magyar néppel kellett volna paktumot kötni, mert az MDF-SZDSZ-paktum a demokrácia megszűnését jelentette” (így paraffazálta szavait a Fi- gyelőNet). Ad 1: Antall József kormánya a rendszerváltás utáni első kabinet volt, következésképpen a békés, ésszerű váltást biztosítani volt hivatott. Ezt meg is tette. Bizonyos gondok ellenére máig a legstabilabb magyar kormánynak tekinthető, mind a nyugat, mind pedig a kelet irányába tisztelhető politikát folytatott, kiállt a határon túli magyarság érdekei mellett, s történelmi helyzetéből adódóan lefektette az újkori magyar demokrácia alapköveit. Hogy aztán ezeket a köveket valakik azóta felrugdosták... Ad 2: az MDF-SZDSZ- paktum akkor reális alternatívája volt az egyértelműen bolsevik utódokkal való szövetkezésnek (lásd hogyan járt e tekintetben pl. Szlovákia), vagyis az akkori legjobb megoldásnak tűnik. Ad 3: Hogy a magyar néppel metodikailag mi módon köthet paktumot egy párt, az fölöttébb tisztázatlan, valószínűleg tisztázhatatian. (Olyasmik jutnak csak eszembe, hogy egy- pártrendszer, nemzeti totalitarizmus stb. és/vagy a romantikus naivitás.) Viszont e kijelentés kirekesztő jellege evidens, mivel eszerint az SZDSZ anno nem a magyar népet képviselte. Következésképpen nem volt elég magyar, és már ott is vagyunk, ahol nem szeretnénk. Igaz, ez a demokrácia tele van hazugsággal. De tévedéssel is. Csak az egyik erkölcstelen, de mindkettő veszélyes! Tovább megyek: Mára a mai politikai paletta addig jutott a pártok közötti konfliktusok gerjesztésével, hogy „arcaik” megegyezésképtelenné váltak. Anélkül, hogy ne dobnák el teljesen az önbecsülésüket, nem is igazán törekedhetnek rá. Magyarán (jó szó ez a magyarán!), csak politikai nemzedék- vagy gamitú- raváltás esetén képzelhető el például (amolyan német mintára) egy ma hasznosnak mutatkozó koalíció. (E pillanatban minden más variáció még mélyebb ellentétekhez vezetne.) Persze a matematika és az ésszerűség sem jár mindig kéz a kézben. Való igaz, Magyarország erkölcsi, nemzeti, gazdasági és belpolitikai válságban van. Nem nyakig, homlokig! Való igaz, ezzel valamit kezdeni kellene! De valamilyen, akár kényszeredett összefogással. Lakitelek történelmi szimbólum. S ha a mai pártérdekek ki nem sajátítják, úgy, ahogy valakik kisajátítják a nemzetet, mások a baloldali- ságot, megint mások a szabadelvűséget vagy a demokráciát, akkor az is marad. S nem rombolja le néhai hitelét. Remélem. TŐZSÉR ÁRPÁD Nincs az a vicc, amelyen olyan jól lehet derülni, mint az összekevert szólásokon. Kb. fél évszázada, hogy először hallottam valamelyik tanáromtól, a képzavar iskolapéldájaként: Közbelépett a sors keze, de ha rágondolok, mindig újból hangosan felnevetek. Ilyen frenetikus baromság az is, hogy Elrepült fölötte az idő vasfoga. Ezt sem tudom pontosan, mikor hallottam először, de biztos, hogy nem Gömbös Gyulával, s nem is Shakespeare-rel kapcsolatban. Pedig mindkettőhöz van bizonyos köze, s mindkét kapcsolódásról Békés István Napjaink szállóigéi (Kossuth Kiadó, 1968) című kitűnő könyvéből szereztem tudomást, amelynek a 160. oldalán az áll, hogy „az idő vasfoga’’ metaforát Shakespeare „Szeget szeggel című színműve hozta hozzánk legközelebb”. S ott találjuk azt az anekdotaszerű történetet is, amely szerint Gömbös Gyula, az újdonsült hadügyminiszter valamikor a húszas és harmincas évek határán így beszélt az első világháború túlélő frontharcosaihoz: „Katonák, elrepült felettetek az idő vasfoga!” Ez a szóláskoktél legalább any- nyira robbanó, mint a bevezetőben idézett. Mikor az Új Szó 2007. október 13-i számában megjelent Irodalmi tippversenynek a kérdésein dolgoztam, azon gondolkodtam: vasfog- ügyben ki legyen a „kérdés”: Gömbös vagy Shakespeare? Azt kérdezzem meg az olvasótól, hogy ki a zseniálisan dilettáns szólásmixelő, vagy azt, hogy ki a szállóige atyja? Shakespeare mellett döntöttem: Gömböst nem kötelező ismerni, Shakespeare-t illik. Pedig tudtam, hogy az eredeti Shakespeare-szö- vegben csak ez áll: „az idő foga” C,the tooth of time”), a ma még hozzáférhető Greguss Ágost- és a kézen forgó Mészöly Dezső-fordítás- ban pedig se idő, se vasfog. „Érdemed... erős székhelyre méltó, az idő foga s törlőfeledség ellen”, mondja kicsit nyakatekerten, de pontosan fordítva az első, „Erényed... századok fogával dacol”, magyarítja az álszent Angelo „erényeit” dicsérő Herceg szövegét a második. A szállóigét az különbözteti meg a közmondásoktól és egyéb népi szólásoktól, hogy az előbbi tulajdonképpen idézet, s használója általában ismeri is a szerzőt, de ez egyáltalán nem akadályozza meg abban, hogy a helyzet szerint ne alakítson az idézeten. Csak néhány példa, szintén Shakespeare-ből. Hecuba neki az egész! - szoktuk mondani, holott tudjuk, hogy az ősszöveg így hangzik: „Mit néki Hecuba, s őHecubának?”h Meg kell a szívnek szakadni!-féle csöppet sem emelkedett változatot azok is használják, akiknek sejtelmük sincs róla, hogy a Lear király haldoklásánál jajongó hű Kent szavait idézik: „Szakadj meg, szív!” „Something is rotten in the state of Denmark”, mondja Marcellus Horatiónak a Hamletben. S Arany János pontosan fordítja a Shakespeare-szöve- get, de „Dániát” elhagyja: ,fiohadt az államgépben valami”. A mondatot mégis így szoktuk idézni: Valami bűzlik Dániában. Azaz: Az idő vasfoga szállóige akkor is Shakespeare-re vezethető vissza, ha ő a Szeget szeggelben nem pontosan így fogalmaz. Érdemes volna persze kikutatni, hogyan került a szállóige közkeletű magyar változatába a „vasfog” (talán a színmű legkorábbi, 19. századi fordításából, amelyet sajnos, nem ismerek, talán a népmesékből, talán egyszerűen a napi szó- használatból!), de a dolgon a szó eredetének az ismerete sem változtatna. S írom/üzenem mindezt az Irodalmi tippverseny azon kedves tippelőinek, akik úgy vélték/vélik (s véleményüket közölték is a szerkesztővel), hogy a legutóbbi tipp- kérdések egyikében (a nyolcadikban) valami bűzlik. Ami pedig a hatodikat illeti (a „rongyos vitézekről” szólót), ott a helyes válasz „X”. Bár a „rongyos vitéz” hajaz egy kicsit Ady „cifra szolgájára” f,En voltam Úr, a Vers csak cifra szolga”), de a Rongyos vitézek szerzője természetesen Petőfi Sándor. Lakitelek, évekkel később. Lezsák Sándor és Mádl Ferenc. (Párák László felvétele) Az idő vasfoga fölött a modern technika is tehetetlenül áll... (AP Photo/Michael Probst) Tipperedmények, fordulók Egyetlen fordulóval - az utolsóval - irodalmi tippversenyünk vége előtt úgy illik, hogy megköszönjem annak a több mint háromszáz versenyzőnek nemcsak a kitartását, hanem a lelkesedését is, mely mindvégig érezhető volt, s ezenkívül fenntartója, megbízható motoija volt ennek a szórakoztató-ismeretterjesztő vetélkedésnek is. Itt köszönöm meg a leleményes tippadóknak körültekintő figyelmüket, mely a kérdéseik válogatásában és föltevésében megnyilvánult, Szigeti Lászlónak, a Kalligram Könyvkiadó igazgatójának pedig magát az ötletet, hogy legyen ilyen, könyvnyereményekkel egybekötött kvíz. Az olvasói visszhangból ítélve sikeres volt ez a verseny, melyet valamikor a közeljövőben, más formában biztosan újraindítunk majd itt, az Új Szó Szalon mellékletében. Persze, még nincs vége, még van egy utolsó forduló, mely után kiértékelés, majd az eredményhirdetés következik, továbbá tartogatunk még egy meglepetés Pluszfordulót is, versenyen kívül, de természetesen plusznyereményekkel. Addig is emlékeztetőül megismétlem a kiírás fontosabb tétjeit: nemcsak a legtöbb pontot szerző versenyzőnket jutalmazzuk értékes könyvcsomaggal, a játék végén az összesített eredménylista első 13+1 helyezettje is könyvnyereményben részesül. Ezenkívül a tippelők közt (az ösz- szes beérkezett szelvényt figyelembe véve) egyéves előfizetést sorsolunk ki irodalmi lapjainkra (Irodalmi Szemle, Szőrös Kő, Kalligram), valamint egy féléves Új Szó-előfizetést. Még adós maradtam a 18. forduló helyes válaszsorával (a tippadó Grendel Lajos volt; s azon a héten minden idők legeredményesebb fordulóját, legtöbb teli- találatos szelvényét könyvelhettük el): la, 2a, 3a, 4a, 5a, 6c, 7b, 8b, 9b, 10a, 11c, 12c, 13b, 13+lb A múlt heti, sorrendben 19. forduló helyes válaszai: la, 2c, 3b, 4c, 5b, 6x, 7a, 8a, 9b, 10a, 11c, 12b, 13b, 13+la Ez a forduló, noha számos teli- találatos tippel zárult, általános megítélés szerint az átlagosnál is nehezebbnek bizonyult. Többek a 3. kérdésben (vagy inkább a ballada részletesebb meghatározásától) bizonytalanodtak el; néhá- nyan a 4. kérdést hamarkodták el (emlékezetünk a Halotti Beszédet annyira Deákihoz köti, hogy hajlamosak vagyunk minden kérdésre ezt válaszolni), az 5. kérdésben azt nem volt könnyű megítélni, hogy Perczel Etelka és Csajághy Laura közül melyik volt Vörösmarty nagyobb múzsája - és így tovább, megerőltetőnek bizonyult a 10. és a 11. kérdés is; a beérkező válaszok sokféleségéből arra lehet következtetni, hogy tippadónk (Tőzsér Árpád) magasra tette a lécet. Egy biztos: a szokásostól eltérően szerepelt a kérdések közt egy beugratós is, a 6-ik, melynek válaszai közt nem szerepelt a helyes megoldás (Petőfi Sándor), a 8-ik kérdés pedig, mely egy konkrét szólás és egy konkrét irodalmi mű közti összefüggésre kereste a választ, Tőzsér Árpád most itt közzétett kisesszéjéből világosodik meg teljes egészében. Talán mondanom sem kel, a verseny vége felé sem a beugratás vagy a hibalehetőség megnövelése volt a célunk (ezt megerősítendő, a 6. és a 8. kérdésre adott minden lehetséges választ elfogadtunk). Egyúttal azért fejet hajtva a telitalálatos tippelők előtt, külön könyvjutalommal díjazzuk a Petőfi Sándort helyes válaszként megjelölő versenyzőink közül a két leggyorsabban reagálót (Gubík Máriát, aki e- mailben küldte a helyes választ és Vendégh Piroskát, áld megtelefonálta). További hasznos keresgélést, szórakoztató olvasást és jó versenyzést kíván: A szct-kesztő. Szerkeszti: Csanda Gábor. Grafika: Toronyi Xénia Levélcím: Szalon, Új Szó, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com Szállóige és repülő vasfog a „tippversenyben”
