Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-12 / 235. szám, péntek
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 12. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Konkrét elképzelésekkel készül Gyurcsány Ferenc és az MSZP öt munkacsoportja a hétpontos „tisztasági csomag” kapcsán a frakcióülésre; a polgármesteri összeférhetetlenség ügyében az hozhat megoldást, ha csak 2014-től vezetnék be - írta a napilap. Az öt munkacsoport feladata a frakcióban felmerülő ötletek kompromisszumos „össze- gyurmázása”. A kész szöveg- javaslatokat szombaton vitatják meg a miniszterelnök részvételével. Balogh József, a munkacsoport vezetője elmondta: a legnehezebb kérdésben, a polgármesteri összeférhetetlenségügyében kristályosodnak az elképzelések, megoldást Gyurcsány javaslata hozhat. A miniszterelnök azt fogja javasolni, hogy az összeférhetetlenséget 2014-től vezessékbe.- Mester, a karácsonyi ajándék nyugdíjat is elő tudja varázsolni a cilinderéből? (Peter Gossányi karikatúrája) Ez a magatartás külpolitikai szempontból is árt mind Szlovákiának, mind Magyarországnak Vessünk véget a nemzeti gyűlölködésnek A 2006. évi választások és a kormánykoalíció hivatalba lépése után annak vagyunk tanúi, hogy egyre nagyobb veszély fenyegeti a szlovákok és a magyarok békés együttélését, ami aláássa azokat a pozitívumokat eredményező hosszú távú kapcsolatokat, amelyeket 1989 novemberében kezdtünk kiépíteni, majd 1998 után folytathattuk megerősítésüket. FELHÍVÁS Az elmúlt év folyamán megfontolatlan lépések sorát kellett látnunk, s a politika meghökkentő mértékű nacionalista vulgarizációjával szembesültünk. Kapcsolataink újbóli kiéleződését idézte elő, hogy a közelmúltban „megnyitották” a be- nesi dekrétumok problémakörét, a parlament pedig „érint- hetedenné” nyilvánította ugyanezen dekrétumokat; a válságot tovább mélyítik azok, akik tagadják, hogy a szóban forgó dekrétumok és rendeletek a magyar lakosság sérelmére elkövetett igazságtalanságokhoz vezettek. Mindennek a következményeként olyan légkör van kialakulóban, amely szlovák vagy magyar voltukra való tekintet nélkül árt a polgároknak. Két egymással szemben húzódó frontvonal rajzolódik ki: az egyik mögött azok állnak,‘akik a ,jó szlovákok és a rossz magyarok” szerepköréből indulnak ki, a másik mögött azok, akik ,jó magyarokra és rossz szlovákokra” osztják fel a történet szereplőit. Sajnálattal látjuk, hogy Szlovákia politikai életének nacio- nalizálásából s a szlovákok és a magyarok közötti feszültség nöweléséből nem csupán a kormánykoalíció tagjai és a politika magas rangú reprezentánsai veszik ki a részüket kezdettől fogva, hanem - különböző mértékben - a parlament ellenzéki pártjai is erősítik ezt a folyamatot. A polgárokkal szembeni felelőüenség megnyilvánulásának tartjuk ezeket a lépéseket, mert falakat húznak a szlovákok és a magyarok közé, és megterhelik a szlovák-magyar viszonyt. Ugyanakkor Magyarországon is akadnak fontos politikai tisztségeket betöltő személyek, akik reakcióikkal és tetteikkel olajat öntenek a tűzre. Ez a magatartás külpolitikai szempontból is árt a két országnak, a legkevésbé sem járul hozzá az Európai Unión belüli jó pozíció kivívásához, s nem segíti a demokratikus európai értékek étoszának kialakulását. Aggodalommal gondolunk arra is, hogy a viszályok leple Olyan légkör van kialakulóban, amely nemzetiségükre való tekintet nélkül árt a polgároknak. Két frontvonal rajzolódik ki. alatt nem nyerhetnek-e teret Szlovákiában olyan törekvések, amelyek a kisebbségi jogok korlátozásához vezethetnének az oktatásügyben és a tömegtájékoztatásban. Tisztességes országban akarunk élni. Tudatában vagyunk annak, hogy a szlovákok és a magyarok közötti jó viszonynak és a Szlovák Köztársaság stabilitásának csakis a kölcsönös tapintat lehet a záloga. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a nemzetek közötti ellenségeskedés elfajulása milyen beláthatatlan következményekkel járt és jár Európa s a világ különböző részein. Ezért a demokratákra és a demokratikus politikai erőkre apellálunk, hogy szegüljenek szembe a nemzeti gyűlölködés spiráljának kiszélesedésével, szorítsák ki a közéletből a szlovákok és a magyarok érzelmeit sértő megnyilvánulásokat és ne engedjék, hogy Szlovákia olyan zsákutcába kerüljön, amelyből igencsak nehezen lehet kijutni. Arra szólítjuk fel Szlovákia polgárait, hogy utasítsák el a fentebb említett veszedelmes játszmák” túszainak szerepét. Éljünk az 1989 novemberének közelgő évfordulója és az Emberi Jogok Napja által kínált lehetőséggel, és együtt szálljunk szembe a nemzetek közötti viszály szításával. ♦ ♦♦♦♦♦ Peter Zajac .irodalomtudós, Szigeti László kiadóigazgató, Martin Bútora szociológus, Huncík Péter pszichiáter, Fedor Gál szociológus, Ján Strasser író, Grendel Lajos író, Rudolf Chmel irodalomtudós, Németh Ilona képzőművész, Peter Kerekes rendező, Jana Benová író, Pavol Demes külpolitikai elemző, Dániel Hevier író, Zu- zana Kronerová színművész, Tóbiás Szidi színművész, René Bilik irodalomtudós, Viktor Niznansky közgazdász, Egon Gál filozófus, Szabó Rezső- ügyvéd, Alojz Rakús pszichiáter, Tőzsér Árpád költő, Miro Kollár sajtóelemző, Frantisek Sebej publicista, Simon Attila történész, Feró Guldan képzőművész, Éva Guldanová újságíró, Csehy Zoltán, író, Andrej Bán fotóriporter, publicista, Katarina Kerekesová animá- tor, Tomás Janovic költő, Gazdag József író, Samuel Abrahám filozófus, Ján Piroscák számítógépes szakember, Jozef Majchrák újságíró, Jozef Hasto pszichiáter, Alta Vásová író, Peter Tatár orvos, Peter Osusky orvos, Rudolf Zajac orvos, Görözdi Zsolt református lelkész, Juraj Mesík, a Világbank elemzője, Ivan Kamenec történész, Mi- chal Ac újságíró, Martin Porub- jak dramaturg, Vladimír Pirosík ügyvéd, Petőcz Kálmán politológus, Pavel Vilikovsky író, Ivan Strpka költő, Martin M. Si- mecka, író, újságíró, Tóth Károly kutató, Vladimír Krivy szociológus, Zuzana Dzivjaková szociális elemző, Dubovsky László, Tornaija polgármestere, Jaroslav Dunaj grafikus, Tatiana Dunajová szerkesztő, Grigorij Meseznikov politológus, Alexander Duleba külpolitikai elemző, Olga Pietruchová polgári aktivista, Fazekas József esztéta, Ludovít Urban építész, Ivan Dianiska .szociológus, Remo Cicutto, Pöstyén polgármestere, Vladimír Talian konzultáns, Sarlota Pufflerová polgári aktivista, Eugen Korda újságíró, Vladimír Hlavenka pszichológus, Katarina Mathemová menedzser, Rasío Kuzel polgári aktivista, Dániel Fischer képzőművész, Eubica Trubíniová természetvédő, Natália Závodská menedzser, Polgár Anikó irodalomtudós, Pavol Brunovsky matematikus, Juraj Kusnierik újságíró, Boris Strecansky polgári aktivista, Zora Paulínyová konzultáns, Tomás Valásek biztonsági elemző, Sona Szomolányi politológus, Miroslav Kusy politológus, Ján Rohác ökológus, Zora Bútorová szociológus, Lubos Kubín politológus, Viera Antosková műsorvezető, Radovan Kazda tájépítő—kertrendező mérnök, Dusán Sloboda elemző, Ondrej Dostál szociológus, Peter Gonda közgazdász, Ivan Kuhn politológus, Svetozár Ga- vora műfordító, Silvester Bizon közgazdász, Éva Polakovicová közgazdász, Peter Sloboda pszichológus, Juraj Petrovic vállalkozó, Tibor Takác geodéta, Filip Vagac polgári aktivista, Anton Heretik pszichológus, Zuzana Wienk polgári aktivista, Hizsnyai Zoltán költő, Stefan Sebesta tudományos munkatárs, Jana Cviková publicista, Ján Orlovsky menedzser, Gabriel Bianchi pszichológus, Olga Gyárfásová szociológus, Marcel Zajac polgári aktivista, Martin Muránsky filozófus, Eugen Gindl publicista, Teodor Münz filozófus, Mészáros András filozófus, Zuzana Gindl- Tatárová egyetemi oktató, Marta Simecková újságíró, ifj. Mi- chal Havran politológus, teológus, Eduard Chmelár újságíró, Aneta Világi kutató. KOMMENTÁR Három apa egy gyereke MOLNÁR IVÁN Tegnap végre megszületett Szlovákia 2008-as állami költségvetésének kormánytervezete. A szülés látszólag könnyen ment - a látszat azonban, mint oly gyakran, most is csal. Eleve nem lehet könnyű a gyerekcsinálás, ha a gyermeknek három apja van, és mindegyik azt szeretné, hogy a csecsemő rá hasonlítson a legjobban. A Robert Fico, Vladimír Meciar és Ján Slota alkotta triumvirátus az elmúlt napokban egész éjszakákat izzadt át Szlovákia lehető legeldugottabb zugaiban, hogy összehozza a gyereket. A sietség ez esetben jogos volt, hiszen korábban elhanyagolták apai kötelességeiket, miközben a törvény szerint hétfőn már be kell mutatniuk az újszülöttet a parlamentnek. Mindez persze csak szimbolikus aktusnak számít, hiszen a három apa kitart amellett, hogyha a parlamenti képviselőknek nem tetszik is az újszülött, nem engedik, hogy bárki beleszóljon a gyereknevelésbe, a 2008-as büdzsé olyan lesz, amilyennek ők hárman megálmodták. Egyetlen szerencséjük, hogy a szülésnél, ha nem a legprofibb, de legalább józan bába asszisztált, Ján Pociatek pénzügyminiszter személyében. A gyerek így, ha nem lesz is belőle felnőtt korában fotómodell, legalább nem torzszülött. Az apák közül Fico lehet a legbüszkébb, hiszen az avatottak már most tudják, valószínűleg sikerült elérni kormányfőnk legmerészebb álmát: a 2008-as költségvetés szavatolja, hogy2009-ben Szlovákia bevezethesse az eurót. Az államháztartási hiányt valószínűleg sikerül a bruttó hazai termék 3 százaléka alatt tartani, ami az euró bevezetésének egyik legfontosabb feltétele. Mindeközben Fico eljátszhatja az elesett állampolgárok védőszentjét is, a bankok tartalékalapjainak a megadóztatásával pedig azokba is belerúghat, akiket szerinte nem szeretünk. Ficóék gyermekének a korábban vártnál jobban örülnek ugyanakkor a mezőgazdaságban vállalkozók, hiszen az állam az Európai Unió által megszabott maximális mértékben támogatja őket. Töb- bet kap ugyan az egészségügy is, az alulfinanszírozott ágazatot azonban ez sem húzza ki a gödörből. Még ennél is rosszabbul jár az iskolaügy, amely a Dzurinda-kormány utolsó évéhez képest a bruttó hazai össztermékhez viszonyítva csaknem tíz százalékkal kap kevesebbet. Az ok rendkívül egyszerű. Míg a mezőgazdaságban és az iparban olyan erős lobbicsoportok működnek, amelyek képesek befolyásolni a költségvetés megálmodóit, az oktatásügy a pénzért cserébe csak az eljövendő nemzedékek nevelését biztosítja. Fico pedig, felelőtlen pénzszórásával, már rengetegszer bizonyította, hogy a következő generáció sorsa érdekli a legkevésbé. JEGYZET Húsz év után JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nem szerettem gimnáziumba járni. Túl zárkózott voltam akkoriban, belső burokban éltem, s nem emlékszem rá, hogy akár egy-egypillanat erejéigis találtunk volna összhangot az osztálytársaimmal. Amikor húsz év elteltével ismét érettségi találkozóra készülök, alig találok közös élményt. Eszembe jut az első szerelem, amely kurtán-furcsán ért véget (egyszer talán elmesélem), s egy északi kaland valahol az árvaihegyekközött. Sítáborban voltunk, s az osztálytársaim mintkülöncötezúttalis egész úton ugrattak. De ahogy megtudom az egykori iskolai lap tudósításából (ma már református lelkész osztálytársunk akkoriban költőnekkészült, s ezt az eseményt egy hőseposzban meg is énekelte), megunván az állandó zaklatást, bosszút forraltam, s amíg a többiek síelni tanultak, betegséget színlelve a szállodában forró, citromos és saraticás teával vártam őket. Aki nem tudná, a Saratica az egyik legerősebb hashajtóhatású ásványvíz, amelyből szorulás esetén egy kiskanálnyi is bőven elegendő. Ahatás nem maradt el, egész éjszaka csúcsforgalom volt a re- teráton, ugyanis akadtak olyanok is, akik szíves invitálásomra bűzlő mivolta ellenére mégkü- lönis ittaka varázsfolyadékból. Anégyévalattszintevégigaz utolsó padban ültem, s néha napok is elteltek anélkül, hogy megszólaltam volna. így talán érthető, hogy alig vártam az érettségit, s akkormegfogad- tam, hogy sürgősen elfelejtem ezt a négy évet. Amikor meghívtak az első érettségi találkozóra, sokáig gondolkoztam, elmen- jek-e, de anyám unszolására legalább egy órára tiszteletemet tettem. Jól akkor sem éreztem magam, és mondvacsinált indokokkal gyorsan kimentettem magam. Nemvolt ez másképp a következő két találkozón sem. Ezért is lepett meg a mostani találkozónk, amely a szokásostól eltérően nem a gimnázium épületében kezdődött, hanem a helyi közösségi házban, s mintha ez megtette volna a hatását. Igaz, idén olyanokis eljöttek, akiket húsz éve nem láttunk, de amíg az előző találkozókon mindenki távirati stílusban összegezte az életét, most észre sem vettük, úgy elrepült az idő. Pedig szinte mindenki panaszkodott, ami nem is csoda, hiszen, ahogy telik az idő, úgy érnek utol a gondok, a betegségek, a lassan, de biztosan közeledő öregség. Volt, aki az elmúlt húsz évben a gyerekeire áldozta az életét, volt olyan is, aki a karrierje miatt a gyerekeit hanyagolta el, volt, aki még itt is magyarkodott, de közben már régen Magyarországon dolgozik ajobb kereset reményében, de akadt olyan is, aki Zsolnán élve is megpróbáltmagyar maradni, s a gyerekei is anyanyelvi szinten beszélnekmagyarul. Háziasszony, rendőr jogi tanácsadó, építészmérnök, orvos jói menő vállalkozó, levélkézbesítő vagy magamfajta, többnyire munka - és kereset nélküli firkász. De a többség a panaszáradat ellenére elégedett volt az életével. Vagy csak beletörődött a megváltoz- tathatatlanba? Arra már gondolni sem merek, hogy esetleg hazudtunkegymásnak. Mégis, most éreztem először, hogy a négyéves közös múlt ennyi év távlatából is összeköt bennünket. Vagy már én is csak a szépre emlékezem?
