Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-12 / 235. szám, péntek

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 12. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Konkrét elképzelésekkel ké­szül Gyurcsány Ferenc és az MSZP öt munkacsoportja a hétpontos „tisztasági csomag” kapcsán a frakcióülésre; a pol­gármesteri összeférhetet­lenség ügyében az hozhat megoldást, ha csak 2014-től vezetnék be - írta a napilap. Az öt munkacsoport feladata a frakcióban felmerülő ötletek kompromisszumos „össze- gyurmázása”. A kész szöveg- javaslatokat szombaton vitat­ják meg a miniszterelnök rész­vételével. Balogh József, a munkacsoport vezetője el­mondta: a legnehezebb kér­désben, a polgármesteri össze­férhetetlenségügyében kristá­lyosodnak az elképzelések, megoldást Gyurcsány javas­lata hozhat. A miniszterelnök azt fogja javasolni, hogy az összeférhetetlenséget 2014-től vezessékbe.- Mester, a karácsonyi ajándék nyugdíjat is elő tudja varázsolni a cilinderéből? (Peter Gossányi karikatúrája) Ez a magatartás külpolitikai szempontból is árt mind Szlovákiának, mind Magyarországnak Vessünk véget a nemzeti gyűlölködésnek A 2006. évi választások és a kormánykoalíció hiva­talba lépése után annak vagyunk tanúi, hogy egyre nagyobb veszély fenyegeti a szlovákok és a magyarok békés együttélését, ami aláássa azokat a pozitívu­mokat eredményező hosszú távú kapcsolatokat, amelyeket 1989 novembe­rében kezdtünk kiépíteni, majd 1998 után folytathat­tuk megerősítésüket. FELHÍVÁS Az elmúlt év folyamán meg­fontolatlan lépések sorát kellett látnunk, s a politika meghök­kentő mértékű nacionalista vulgarizációjával szembesül­tünk. Kapcsolataink újbóli kiélező­dését idézte elő, hogy a közel­múltban „megnyitották” a be- nesi dekrétumok problémakö­rét, a parlament pedig „érint- hetedenné” nyilvánította ugyan­ezen dekrétumokat; a válságot tovább mélyítik azok, akik ta­gadják, hogy a szóban forgó dek­rétumok és rendeletek a magyar lakosság sérelmére elkövetett igazságtalanságokhoz vezettek. Mindennek a következmé­nyeként olyan légkör van kiala­kulóban, amely szlovák vagy magyar voltukra való tekintet nélkül árt a polgároknak. Két egymással szemben húzódó frontvonal rajzolódik ki: az egyik mögött azok állnak,‘akik a ,jó szlovákok és a rossz magyarok” szerepköréből in­dulnak ki, a másik mögött azok, akik ,jó magyarokra és rossz szlovákokra” osztják fel a törté­net szereplőit. Sajnálattal látjuk, hogy Szlo­vákia politikai életének nacio- nalizálásából s a szlovákok és a magyarok közötti feszültség nöweléséből nem csupán a kormánykoalíció tagjai és a po­litika magas rangú reprezen­tánsai veszik ki a részüket kez­dettől fogva, hanem - különbö­ző mértékben - a parlament el­lenzéki pártjai is erősítik ezt a folyamatot. A polgárokkal szembeni felelőüenség meg­nyilvánulásának tartjuk ezeket a lépéseket, mert falakat húz­nak a szlovákok és a magyarok közé, és megterhelik a szlo­vák-magyar viszonyt. Ugyanakkor Magyarországon is akadnak fontos politikai tiszt­ségeket betöltő személyek, akik reakcióikkal és tetteikkel olajat öntenek a tűzre. Ez a magatartás külpolitikai szempontból is árt a két or­szágnak, a legkevésbé sem járul hozzá az Európai Unión belüli jó pozíció kivívásához, s nem segíti a demokratikus európai értékek étoszának kialakulását. Aggodalommal gondolunk arra is, hogy a viszályok leple Olyan légkör van kialaku­lóban, amely nemzetisé­gükre való tekintet nélkül árt a polgároknak. Két frontvonal rajzolódik ki. alatt nem nyerhetnek-e teret Szlovákiában olyan törekvések, amelyek a kisebbségi jogok kor­látozásához vezethetnének az oktatásügyben és a tömegtájé­koztatásban. Tisztességes országban aka­runk élni. Tudatában vagyunk annak, hogy a szlovákok és a magyarok közötti jó viszonynak és a Szlovák Köztársaság stabi­litásának csakis a kölcsönös ta­pintat lehet a záloga. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a nemzetek közötti ellen­ségeskedés elfajulása milyen beláthatatlan következmények­kel járt és jár Európa s a világ különböző részein. Ezért a demokratákra és a demokratikus politikai erőkre apellálunk, hogy szegüljenek szembe a nemzeti gyűlölködés spiráljának kiszélesedésével, szorítsák ki a közéletből a szlo­vákok és a magyarok érzelmeit sértő megnyilvánulásokat és ne engedjék, hogy Szlovákia olyan zsákutcába kerüljön, amelyből igencsak nehezen lehet kijutni. Arra szólítjuk fel Szlovákia polgárait, hogy utasítsák el a fentebb említett veszedelmes játszmák” túszainak szerepét. Éljünk az 1989 novemberének közelgő évfordulója és az Em­beri Jogok Napja által kínált le­hetőséggel, és együtt szálljunk szembe a nemzetek közötti vi­szály szításával. ♦ ♦♦♦♦♦ Peter Zajac .irodalomtudós, Szigeti László kiadóigazgató, Martin Bútora szociológus, Huncík Péter pszichiáter, Fedor Gál szociológus, Ján Strasser író, Grendel Lajos író, Rudolf Chmel irodalomtudós, Németh Ilona képzőművész, Peter Kerekes rendező, Jana Benová író, Pavol Demes külpolitikai elemző, Dániel Hevier író, Zu- zana Kronerová színművész, Tóbiás Szidi színművész, Re­né Bilik irodalomtudós, Viktor Niznansky közgazdász, Egon Gál filozófus, Szabó Rezső- ügyvéd, Alojz Rakús pszichiáter, Tőzsér Árpád költő, Miro Kollár sajtóelemző, Frantisek Sebej publicista, Si­mon Attila történész, Feró Guldan képzőművész, Éva Guldanová újságíró, Csehy Zoltán, író, Andrej Bán fotóri­porter, publicista, Katarina Kerekesová animá- tor, Tomás Janovic költő, Gaz­dag József író, Samuel Abrahám filozófus, Ján Piroscák számítógépes szakember, Jozef Majchrák új­ságíró, Jozef Hasto pszichiáter, Alta Vásová író, Peter Tatár orvos, Peter Osusky orvos, Rudolf Zajac or­vos, Görözdi Zsolt református lelkész, Juraj Mesík, a Világ­bank elemzője, Ivan Kamenec történész, Mi- chal Ac újságíró, Martin Porub- jak dramaturg, Vladimír Pirosík ügyvéd, Petőcz Kálmán polito­lógus, Pavel Vilikovsky író, Ivan Strpka költő, Martin M. Si- mecka, író, újságíró, Tóth Ká­roly kutató, Vladimír Krivy szo­ciológus, Zuzana Dzivjaková szociális elemző, Dubovsky László, Tor­naija polgármestere, Jaroslav Dunaj grafikus, Tatiana Duna­jová szerkesztő, Grigorij Meseznikov politológus, Ale­xander Duleba külpolitikai elemző, Olga Pietruchová polgári ak­tivista, Fazekas József esztéta, Ludovít Urban építész, Ivan Dianiska .szociológus, Remo Cicutto, Pöstyén pol­gármestere, Vladimír Talian konzultáns, Sarlota Pufflerová polgári aktivista, Eugen Korda újságíró, Vla­dimír Hlavenka pszichológus, Katarina Mathemová mene­dzser, Rasío Kuzel polgári akti­vista, Dániel Fischer képző­művész, Eubica Trubíniová természetvédő, Natália Závodská menedzser, Polgár Anikó irodalomtudós, Pavol Brunovsky matematikus, Juraj Kusnierik újságíró, Boris Strecansky polgári aktivista, Zora Paulínyová konzultáns, Tomás Valásek biztonsági elem­ző, Sona Szomolányi politológus, Miroslav Kusy politológus, Ján Rohác ökológus, Zora Bútorová szociológus, Lubos Kubín polito­lógus, Viera Antosková mű­sorvezető, Radovan Kazda táj­építő—kertrendező mérnök, Dusán Sloboda elemző, Ondrej Dostál szociológus, Peter Gonda közgazdász, Ivan Kuhn politológus, Svetozár Ga- vora műfordító, Silvester Bizon közgazdász, Éva Polakovicová közgaz­dász, Peter Sloboda pszicholó­gus, Juraj Petrovic vállalkozó, Tibor Takác geodéta, Filip Vagac polgári aktivista, Anton Heretik pszichológus, Zuzana Wienk polgári akti­vista, Hizsnyai Zoltán költő, Stefan Sebesta tudományos munkatárs, Jana Cviková publi­cista, Ján Orlovsky menedzser, Gabriel Bianchi pszichológus, Olga Gyárfásová szociológus, Marcel Zajac polgári aktivista, Martin Muránsky filozófus, Eugen Gindl publicista, Teo­dor Münz filozófus, Mészáros András filozófus, Zuzana Gindl- Tatárová egyetemi oktató, Mar­ta Simecková újságíró, ifj. Mi- chal Havran politológus, teoló­gus, Eduard Chmelár újságíró, Aneta Világi kutató. KOMMENTÁR Három apa egy gyereke MOLNÁR IVÁN Tegnap végre megszületett Szlovákia 2008-as állami költségveté­sének kormánytervezete. A szülés látszólag könnyen ment - a lát­szat azonban, mint oly gyakran, most is csal. Eleve nem lehet könnyű a gyerekcsinálás, ha a gyermeknek három apja van, és mindegyik azt szeretné, hogy a csecsemő rá hasonlítson a legjob­ban. A Robert Fico, Vladimír Meciar és Ján Slota alkotta triumvirá­tus az elmúlt napokban egész éjszakákat izzadt át Szlovákia lehető legeldugottabb zugaiban, hogy összehozza a gyereket. A sietség ez esetben jogos volt, hiszen korábban elhanyagolták apai kötelessé­geiket, miközben a törvény szerint hétfőn már be kell mutatniuk az újszülöttet a parlamentnek. Mindez persze csak szimbolikus aktus­nak számít, hiszen a három apa kitart amellett, hogyha a parlamen­ti képviselőknek nem tetszik is az újszülött, nem engedik, hogy bár­ki beleszóljon a gyereknevelésbe, a 2008-as büdzsé olyan lesz, ami­lyennek ők hárman megálmodták. Egyetlen szerencséjük, hogy a szülésnél, ha nem a legprofibb, de legalább józan bába asszisztált, Ján Pociatek pénzügyminiszter személyében. A gyerek így, ha nem lesz is belőle felnőtt korában fotómodell, legalább nem torzszülött. Az apák közül Fico lehet a legbüszkébb, hiszen az avatottak már most tudják, valószínűleg sikerült elérni kormányfőnk legmeré­szebb álmát: a 2008-as költségvetés szavatolja, hogy2009-ben Szlovákia bevezethesse az eurót. Az államháztartási hiányt valószínűleg sikerül a bruttó hazai termék 3 százaléka alatt tartani, ami az euró bevezetésének egyik legfontosabb feltétele. Mindeköz­ben Fico eljátszhatja az elesett állampolgárok védőszentjét is, a bankok tartalékalapjainak a megadóztatásával pedig azokba is be­lerúghat, akiket szerinte nem szeretünk. Ficóék gyermekének a korábban vártnál jobban örülnek ugyanak­kor a mezőgazdaságban vállalkozók, hiszen az állam az Európai Unió által megszabott maximális mértékben támogatja őket. Töb- bet kap ugyan az egészségügy is, az alulfinanszírozott ágazatot azonban ez sem húzza ki a gödörből. Még ennél is rosszabbul jár az iskolaügy, amely a Dzurinda-kormány utolsó évéhez képest a brut­tó hazai össztermékhez viszonyítva csaknem tíz százalékkal kap kevesebbet. Az ok rendkívül egyszerű. Míg a mezőgazdaságban és az iparban olyan erős lobbicsoportok működnek, amelyek képesek befolyásolni a költségvetés megálmodóit, az oktatásügy a pénzért cserébe csak az eljövendő nemzedékek nevelését biztosítja. Fico pedig, felelőtlen pénzszórásával, már rengetegszer bizonyította, hogy a következő generáció sorsa érdekli a legkevésbé. JEGYZET Húsz év után JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nem szerettem gimnáziumba járni. Túl zárkózott voltam akko­riban, belső burokban éltem, s nem emlékszem rá, hogy akár egy-egypillanat erejéigis talál­tunk volna összhangot az osz­tálytársaimmal. Amikor húsz év elteltével ismét érettségi talál­kozóra készülök, alig találok kö­zös élményt. Eszembe jut az első szerelem, amely kurtán-furcsán ért véget (egyszer talán elmesé­lem), s egy északi kaland valahol az árvaihegyekközött. Sítábor­ban voltunk, s az osztálytársaim mintkülöncötezúttalis egész úton ugrattak. De ahogy megtu­dom az egykori iskolai lap tudó­sításából (ma már református lelkész osztálytársunk akkori­ban költőnekkészült, s ezt az eseményt egy hőseposzban meg is énekelte), megunván az állan­dó zaklatást, bosszút forraltam, s amíg a többiek síelni tanultak, betegséget színlelve a szállodá­ban forró, citromos és saraticás teával vártam őket. Aki nem tudná, a Saratica az egyik leg­erősebb hashajtóhatású ásvány­víz, amelyből szorulás esetén egy kiskanálnyi is bőven elegen­dő. Ahatás nem maradt el, egész éjszaka csúcsforgalom volt a re- teráton, ugyanis akadtak olya­nok is, akik szíves invitálásomra bűzlő mivolta ellenére mégkü- lönis ittaka varázsfolyadékból. Anégyévalattszintevégigaz utolsó padban ültem, s néha na­pok is elteltek anélkül, hogy megszólaltam volna. így talán érthető, hogy alig vártam az érettségit, s akkormegfogad- tam, hogy sürgősen elfelejtem ezt a négy évet. Amikor meghív­tak az első érettségi találkozóra, sokáig gondolkoztam, elmen- jek-e, de anyám unszolására leg­alább egy órára tiszteletemet tet­tem. Jól akkor sem éreztem ma­gam, és mondvacsinált indokok­kal gyorsan kimentettem ma­gam. Nemvolt ez másképp a kö­vetkező két találkozón sem. Ezért is lepett meg a mostani ta­lálkozónk, amely a szokásostól eltérően nem a gimnázium épü­letében kezdődött, hanem a he­lyi közösségi házban, s mintha ez megtette volna a hatását. Igaz, idén olyanokis eljöttek, akiket húsz éve nem láttunk, de amíg az előző találkozókon mindenki távirati stílusban összegezte az életét, most észre sem vettük, úgy elrepült az idő. Pedig szinte mindenki panaszkodott, ami nem is csoda, hiszen, ahogy telik az idő, úgy érnek utol a gondok, a betegségek, a lassan, de biztosan közeledő öregség. Volt, aki az elmúlt húsz évben a gyerekeire áldozta az életét, volt olyan is, aki a karrierje miatt a gyerekeit hanyagolta el, volt, aki még itt is magyarkodott, de közben már régen Magyarországon dolgozik ajobb kereset reményében, de akadt olyan is, aki Zsolnán élve is megpróbáltmagyar maradni, s a gyerekei is anyanyelvi szinten beszélnekmagyarul. Házi­asszony, rendőr jogi tanácsadó, építészmérnök, orvos jói menő vállalkozó, levélkézbesítő vagy magamfajta, többnyire munka - és kereset nélküli firkász. De a többség a panaszáradat ellenére elégedett volt az életével. Vagy csak beletörődött a megváltoz- tathatatlanba? Arra már gon­dolni sem merek, hogy esetleg hazudtunkegymásnak. Mégis, most éreztem először, hogy a négyéves közös múlt ennyi év távlatából is összeköt bennün­ket. Vagy már én is csak a szépre emlékezem?

Next

/
Oldalképek
Tartalom