Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-08 / 231. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 8. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Reform elhalasztva Az Európai Unió elhalasztja az eredetileg október második felére tervezett döntést az új reformszerződésről - értesült uniós forrásokból a Welt am Sonntag. A halasztás mögött az áll, hogy mindenképp megvárják a lengyel parlamenti választásokat, amelyek időpontja október 21. Az idézett források szerint a tagországok állam- és kormányfői november végén rendkívüli csúcstalálkozót tartanának, s ezen határoznának az új szerződéssel kapcsolatos tartalmi kérdésekről, beleértve a mindenekelőtt Varsó által vitatott döntéshozatali mechanizmust is. (MTI)- Azt nem értem, hogyan találkozhatott Szili Katalin a kitelepítettekkel, ha nem voltak kitelepítések. (Peter Gossányi karikatúrája) Ján Kubis külügyminiszter asszisztál a tahósághoz, ahelyett, hogy erkölcsileg a helyére tenné főnökét Magyarok a Dunán túlra! Sólyom László természetesen politikát csinál. Meglátogatja a szlovákiai magyarokat, akik ugyan nem ugyanannak az országnak az állampolgárai, de történelmi és kulturális gyökereik közösek. Vagy, ahogyan mondani szokták, ugyanannak a nemzetnek a részei. MARTIN JAROS Jött, találkozott, beszélgetett. Az is lehet, hogy egy kicsit élvezte is (még ha a programjába beleerőszakolta magát a pozsonyi elnöki iroda), de otthon bizonyára szerzett néhány politikai piros pontot azért, mert érdeklődik a határon túli magyarok iránt. Ez abszolút rendben van. Politikus. Illetve, rendben lenne, ha nem lenne magyar. És a magyarokat pillanatnyilag nem szeretjük. Feszült köztünk a viszony. És bizonyára nem azért feszült, mert azokat az embereket, akik a vezetéknevük után írják a keresztnevüket, csúcspolitikusaink hányadúknak és tehénlepénynek nevezik. Azért feszült a viszony, mert azok a rossz magyarok képtelenek tiltakozás nélkül elfogadni, hogy a parlamentünk megerősítette azt a háború utáni véleményt, miszerint mindnyájukat - kollektíván - fasisztának és kollaborálnak tartjuk. Ráadásul egy magyar diáklány összeverte magát. Viszont ha az úgynevezett szlovák honfitársak úánti érdeklődésből (értsd: ők más ország állampolgárai, mert elődjeiknek nem volt érdeke, hogy továbbra is ebben az országban éljenek) kreál politikumot a szlovák kormány, az úgy tűnik, rendben van. Az interneten megnéztem Dusán Cap- lovic miniszterelnök-helyettes programját. Elég volt két hónapra visszamenőleg, és egy csomó olyanra akadtam, amikor a honfitársainál, azok szervezeteinek elnökénél tett látogatást. A Vajdaságban, Csehországban, Ukrajnában, Romániában (ahol a miniszterelnök-helyettes úr büszkén megemlítette a magyaroknak, hogy 160 évvel ezelőtt megkapták a magukét Világosnál). Csehországban a folklórünnepségeken a kormány tagjaival is találkozott. Semmi más. Sehol máshol senld nem tolakodott a programjába. És egyeden kormány sem küldött jegyzéket Szlovákiának. A szlovák szervek - beleértve a legmagasabbakat - Schengent várják, és bírálják Ausztriát, hogy ez nincs ínyére. A pozsonyi kormánynak fontos a személyek szabad mozgása mint alapjog, amelyen az egyesült Európa nyugszik. De ha magyar politikus akaija ádépni a határt, kéijen pecsétet, és írjon alá becsületbeli nyilatkozatot, hogy nem találkozik Csákyval, és nem fog morogni azon a furcsa nyelven Ficóra. Hiszen „egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy más ország, különösen Magyarország legmagasabb rangú képviselői úgy viselkedjenek Dél-Szlovákiában, mintha Észak-Magyarországon lennének”. Már néhányszor rácsodálkoztam Fico kormányának külpolitikájára. Semmi újat nem tudok mondani ezzel kapcsolatban. Csákján Kubis külügyminiszteren csodálkozom, hogy asszisztál ehhez a tahósághoz, és ahelyett, hogy erkölcsileg a helyére tenné főnökét, diplomatikus úton letolja a magyar államfőt. Mellesleg, én is bírálom a szerveket, főleg a legmagasabbakat. A kormányban az zavar, hogy tagjai dilettánsok. A parlamentben az zavar, hogy a törvényhozási folyamatban asszisztál a kormánynak a tisztesség alapvető szabályainak sárba tiprásához. Valamint az, hogy az egészségügyi és a gazdasági árnyékminiszter vezeti. Az államfőben az a furcsa, hogy gerincéből fokozatosan eltűnik ajnész, és olyan infantilis vetélkedőkön vesz részt, mint a hegymászás, nápolyievés. Engem is elküldenek ezért a Dunán túlra? < http://blogy.etrend.sk/martin- jaros > A szerző szlovák publicista Az Egyesült Államoknak és a Nyugatnak nincs más dolga, mint megfelelő árat fizetni Moszkvának Szerbia „le fogja nyelni” Koszovó leválását MTl-ELEMZÉS Az Egyesült Államok és a nyugati hatalmak el fogják ismerni Koszovó függetlenségét, ha Szerbia és a koszovói albánok a nagyhatalmak által kijelölt december 10-i határidőig nem jutnak dűlőre a szakadár dél-szerbiai tartomány jövőjéről zajló tárgyalásokon. Amire addig szükség van: Oroszország „meggyőzése”. „Szerbia nem tehet mást, le fogja nyelni” - fogalmazott egy névtelenséget kérő ENSZ-közeii diplomáciai forrás. Az a feltétel sem lehet akadály, amelyet Szerbia követel, hogy tudniillik Koszovó jövőjéről csak az ENSZ Biztonsági Tanácsa hozhat legitim, nemzetközi jogon alapuló döntést. Borisz Tadics szerb elnök az ENSZ Közgyűlésben ezt a feltételt hangsúlyozta, amikor arról beszélt, hogy Koszovó függetlensége elfogadhatatlan Szerbia számára. Belgrad azért ragaszkodik a BT- döntéshez, mert tudja, hogy Oroszországnak műit állandó tagnak vétójoga van. A New York-i EU- Oroszország külügyminiszteri találkozón elhangzott, hogy az oroszok nem kívánnak „a szerbeknél is szerbebbek” lenni. Szergej Lavrov külügyminiszter közölte: Moszkva azt a megoldást fogadja el, amely a szerbeknek megfelelő. Ahhoz, hogy az ENSZ BT egyetértésre jusson Koszovó függetlenségéről, a Nyugatnak el kell nyernie Kína és Oroszország támogatását. Előbbi nem ragaszkodik Szerbia területi egységéhez, utóbbi pedig „megvásárolható”. Az USA-nak és a EU-nak így látszólag nincs más dolga, mint megfelelő árat fizetni Moszkvának. Ilyen ellentételezés lehet az ígéret, hogy a Nyugat a következő évtizedben „nem ösztönzi” Ukrajna és Grúzia NATO-tagságát. De Moszkva „engedményt” kaphatna a kelet-európai amerikai rakétavédelem terén, vagy abban, hogy az Egyesült Államok nem erőlteti a szovjet utódállamok „színes forradalmait”. Szerbia tehát a nyilatkozatok szintjén hallani sem akar az ENSZ-felügyelet alatti, NATO által ellenőrzött tartomány függetlenségéről, ahol a népesség 95 százalékát az albánok teszik ki. Csakhogy már nem él a korábban megbont- hatatlannak hitt orosz-szerb stratégiai szövetség, Oroszország nem áll mindenben vakon Szerbia oldalára. Moszkva ugyanis tisztában van azzal, hogy Belgrad, akár az orosz reláció gyöngítése árán is, az euroatianti integráció mellett kötelezte el magát. Tadics elnök ENSZ- beli felszólalásában is egyértelművé tette: országának stratégiai érdeke az EU-tagság. A Szerbia és a koszovói albánok vezetői közötti első közvetlen egyeztetés eredménytelenül ért véget New Yorkban. Miközben a szerb elnök „külön jogokat és hatásköröket” kínál a koszovói albánoknak, hogy „közösségük a Szerb Köztársaságon belül autonóm módon fejlődhessen”, Fatmir Sejdiu koszovói elnök szinte már kész tényként kezeli Koszovó függetlenségét: barátsági szerződést ajánl fel, amelyet „Szerbia és Koszovó, két szuverén és független nemzet” köthetne meg egymással. Szerbia figyelmeztet, hogy „beláthatatlan következményekkel” járna, ha Koszovó a december 10-i határidő lejárta után egyoldalúan kikiáltaná függetlenségét, és azt a nyugati államok elismernék. Elemzők viszont megjegyzik: a tartomány már nincsen szerb felügyelet alatt, a „beláthatatlan következmények” üres fenyegetés. Az Egyesült Államok és az Európai Unió azt a tervet támogatja, amely Martti Ahtisaari volt finn elnök elképzelésén alapul: egy EU által ellenőrzött független Koszovói a szerb kisebbségnek nyújtott széles körű autonómiával. Á Nyugat elemzői átgondolták: az EU-integrációra törő Belgrádnak kicsi a mozgástere, nem tehet mást, mint hogy lenyeli Koszovó kiválását. A szerbiai belpolitikai helyzet azonban tartogathat meglepetéseket. Göncz Kinga külügyminiszterrel folytatott találkozóján Vük Jeremies, a szerb diplomácia vezetője kifejtette, hogy a kiélezett belpolitikai helyzetben a soron következő elnökválasztás „nem lesz igazi választás”, Koszovó ügye teljesen rányomja majd bélyegét a választás eredményére. Elemzők szerint ez azt jelenti, hogy Vojiszlav Kostunica kormányfő a radikális szavazóbázis megnyerése érdekében a dél-szerbiai tartomány kérdését a választási kampány központi témájává teheti. További meglepetésfaktor a legendásan kiszámíthatatlan Oroszország. A Nyugat racionálisan azzal számol, hogy Moszkvát ellentételezéssel irányítani lehet, ám nem kizárt, hogy a közelgő parlamenti, majd elnökválasztások előtt Moszkva egész egyszerűen „betart”. Az orosz nagypolitikában ugyanis felerősödhet a szláv testvérnépek védelmének hagyományos szólama, és Moszkva úgy dönthet: nem engedi, hogy a Nyugat oly könnyedén „megkapja” Koszovót. Ez esetben Moszkva akár évtizedekre szóló feszültséggócot teremthet a Balkánon, s ennek talán éppen Szerbia inná meg a levét. KOMMENTÁR Nem buta, „csak” politikus BARAK LÁSZLÓ Marek Madáric, a szlovák kulturális miniszter, a Smer alelnöke kijelentette, a II. világháború után egyetlen embert sem deportáltak Magyarországra azért, mert magyar nemzetiségű volt, s Csehszlovákiából csak az árulókat és a kollaboránsokat költöztették Magyar- országra... Nos, ez az első látásra abszolúte fölháborító állítás elvileg igaz. Legalábbis abban az értelemben, hogy nyilván aligha akadt a mintegy 600 ezer magyar között sok olyan egyén, aki ne üdvözölte volna annak idején, hogy a Csehszlovákiának ítélt „Felvidék visszatért az anyaországhoz” ... Féltve őrzött családi fotóim között erre nézvést személyes bizonyítékom is van, mégpedig egy féltve őrzött fénykép, amely egy virágos díszkapu alatt álló hokedlit ábrázol. A családi fáma szerint jó apám, akkor még tízéves gyerekként, bizony ezen a hokedlin állva szavalta el a Nemzeti dalt, amikor bevonultak Muzslára Horthy Miklós katonái. Csak politikai nézőpont kérdése, hogy nem egy árulás, netán kollaboráns cselekményt követett-e el az apám akkor...? Kizárólag nézőpont kérdése azonban az is, hogy áruló és kollaboráns volt-e tulajdonképpen az egész szlovák nép úgy, ahogy van, hiszen a szlovák fasiszta állam polgáraiként épp olyan szövetségesei voltak Adolf Hitleréknek, mint Horthy magyarjai, a „visszatért felvidékiekkel” együtt. Ugye milyen ostoba következtetésekre csábíthatja az embert, ha a történelembe utólag, mégpedig saját aktuális napi igényei szerint igyekszik belebarmolni? Marek Madaric, kijelentése tehát, amely szerint a II. világháború után Csehszlovákiából csak az árulókat és a kollaboránsokat költöztették Magyarországra, a legnyomósabb érv amellett, hogy a politikusok - nemzetiségre való tekintete nélkül (!) - tökéletesen alkalmatlanok bármilyen történelmi vonatkozású probléma megoldására. Következésképpen, le kell tiltani őket az efféle cselekményekről! Vagy azért, mert a politika általában szellemi nyomorba dönt, vagy azért, mert a politikusok szinte valamennyien eleve arra utaznak, hogy célirányosan, mégpedig csakis önösérdekből, átverhessék mindenkori lehetséges választóikat. Hiba lenne hát e konkrét esetben is azt feltételezni, hogy Marek Mad’aric annyira buta ember, amennyire azt szóban forgó kijelentése nyomán esetleg feltételezni lehet. Inkriminált kijelentésével ugyanis egészen biztosan „csupán” azoknak a lehetséges választópolgároknak a szellemi szintjére akart lesüllyedni, akikről ő maga azt feltételezi, mindenkor mozgó- síthatóak a legkülönfélébb vélt és valós ellenségekkel szemben... Fájdalom, be kell látni, hogy ilyen emberek bizony vannak bőven Szlovákiában is. Nem csoda hát, hogy jellemzően épp ebből a tényből indulnak ki a populizmus és a demagógia lehető legalattomosabb és legcsököttebb letéteményesei, vagyis a folyamatos népbutításra építő politikusok. A helyzet pedig sajnos azért marad még jó ideig reménytelen, mert a szélhámosoknak egészen addig „igazuk van”, amíg akad kuncsaftjuk... JEGYZET Hajön a főnök JUHÁSZ KATALIN Nagy az izgalom a francia multi kassai kirendeltségénél. A hétvégi céges partira iderepül a párizsi tulaj, aki legutóbb két éve tette tiszteletét. Menedzsemő ismerősöm lázasan készül a találkozásra, bejelentkezett a város legmenőbb mesterfodrászához, akinél ezerötszáz korona „egy fej”, új ruhát rendelt a szalonban, és persze kozmetikushoz is megy aznap. Akkora hévvel részletezi a teendőket, hogy muszáj érdeklődő képet vágnom, ha nem akarom megsértem. Vele örülök tehát, hogy az új cipő árát sikerül megspórolnia, mivel a fekete tűsarkú eddig csak egyszer volt rajta. (Lám, milyen apróságokon múlhat a szakmai előmenetel, fut át az agyamon, és számba veszem főként bakancsokból és tornacipőkből álló lábbeli-arzenálomat). A céges bulik hangulatát alapvetően a vezetőség viselkedése határozza meg. Az alkalmazottak egész este azt figyelik, hogyan mulat a főnök, és szigorúan csak annyira engedik el magukat, amennyire „tanácsos”. Ha a góré külföldi, az atmoszféra is visszafogott, az est hosszú eredményértékelő beszéddel kezdődik, a lerészegedés lehetősége szinte kizárt. Ha azonban a főnök csak munkaidőben menedzser, utána visszavedlik hús-vér emberré, az alkalmazottak bátran táncolhatnak az asztalon. Nincs is szebb, demokratikusabb jelenet annál, mint amikor a sofőr együtt hány az ügyvezető igazgatóval a vécében, titkárnő és osztályvezető együtt kuncog a főnök nyitott sliccén. A parti utáni munkanapon azonban nem illik felemlegetni mindezt, az élet szépen visszazökken a rendes kerékvágásba. A munkahelyi vacsoráknak nálunk is hagyománya van. A legtöbb vállalatnál egy kondér káposztaleves, néhány pizza, illetve demizson bor képezi a választékot, maga az esemény pedig munkaidő végeztével a legnagyobb helyiségben bonyolódik le. A multik, a jól menő cégek azonban adnak a részletekre: drága helyen drága menüt vagy svédasztalt rendelnek, zenekart szerződtetnek. Egy-egy ilyen összejövetel kiváló alkalom arra, hogy a dolgozó árnyaltabb képet kapjon feletteséből. Az alkohol megoldja a nyelvet, lazítja a nyakkendőt, esély nyílhat kedvezmények kicsiholására, döntések befolyásolására. A főnök ilyenkor lazán ígér olyasmit is, amit egy rendes munkanapon gúnyos kacajjal utasítana el. Ismerősömnek például két éve sikerült elérnie, hogy projektjét, melyet a vezetőség visszadobott, ismét megvizsgálják. És most megint van egy remek ötlete. Mit mondjak, ilyesmiért már megéri új ruhát venni, hajat bo- doríttatni...
