Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-06 / 230. szám, szombat

Közélet 3 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 6. Huncík Péter: Azt a kölcsönös szimbolikus gesztust, hogy „gyerekek, ne haragudjatok!" nem lehet megkerülni A politikai elit a konfliktus fenntartásában érdekelt A megbékélés egyik módja például az lehetne, hogy magyarok és szlovákok együtt, modellként ajánlanák fel saját konfliktusukat a polgárháború után tíz évvel még mindig viszálykodó szerbeknek és horvátoknak (Somogyi Tibor felvétele) Az utóbbi napokban a ma­gyar-szlovák konfliktus in­tenzív kiéleződésének va­gyunk tanúi. Hol kezdődött a viszály, kik az okozói, és mi a megoldás? Erről kér­deztük Huncík Pétert, a Fó­rum Kisebbségkutató Inté­zet munkatársát. CZAJL1K KATALIN A szociálpszichológus szem­szögéből mi az egyre éleződő magyar-szlovák konfliktus ge- nézise? Elsősorban hangsúlyoznám, hogy egy tudatosan gerjesztett konfliktusról van. Ez rendkívül fontos a további kimenetel szem­pontjából, mert sokkal egyszerűbb megoldani az olyan helyzeteket, amikbe véletlenül, önhibánkon kí­vül kerülünk. Ha azonban tudato­san választunk egy helyzetet, álta­lában nem is akarunk kijutni belőle. Miért választották ezt a felek? Nagyon leegyszerűsítve két oldal áll egymással szemben: a magyar és a szlovák. A szlovák oldal tuda­tossága 2006-ban, a választások után kezdődött. Egy választási győztes - aki immár 16 éve volt a politikában, tehát korántsem lehet zöldfülűnek nevezni, ráadásul a választások kimenetele előrelátha­tó volt, tehát készülni lehetett rá - tudatosan választott magának két partnert. Mindkettőről tudta, hogy konfliktusos emberekről van szó. Vladimír Meciart nem kell bemu­tatni: 1993-98-ban nem csupán nemzetközi izolációba juttatta az országot, hanem egészen komoly, véres konfliktusokba is - gondol­junk csak a Remiás-ügyre vagy ifj. Michal Kovác elrablására. A Ján Slota nevével fémjelzett SNS-nek pedig egyenesen lételeme a konf­liktus. Ez a választás előre megha­tározta Robert Fico koalíciójának politikai útját. Ha tehát valaki ön­ként belement ebbe a helyzetbe, vállalnia kell az összes következ­ményét. Meglátása szerint Robert Fico hogyan kezelte ezt a helyzetet az elmúlt egy év folyamán? Hatalomra lépése előtt nem tud­tuk Robert Ficóról, s talán ő sem tudta önmagáról, hogy ugyancsak egy kveruláns, vitatkozó egyéni­ségről van szó. Ez ellenzékben nem volt ennyire látható, most azonban kiderült, hogy ő szinte öntudatla­nul vonzódik a konfliktusos embe­rekhez, mert jól érzi magát a tár­saságukban. A szlovák kormányko­alíció tehát olyan társaságból állt össze, amelynek konfliktuspotenci­álja jóval magasabb az ádagosnál. Mi a másik oldal „története“? A magyar fél genézise ugyancsak 2006-tal, a hatalom elvesztésének frusztrációjával kezdődött. Erre épült a meglehetősen viharos el­nökcsere, amely nem csupán a kül­dötteket, hanem a szavazókat is szinte fele-fele arányban megosz­totta. Politikailag tehát még ért­hető is Csáky Pál és Duray Miklós döntése, hogy villámgyorsan talál­ni kell egy témát, amely egységesíti a pártot. A Benes-dekrétumok emotív jellege tökéletesen megfe­lelt a célnak: nem csupán a pártot forrasztotta össze, hanem - sajnos - a másik oldalt, a szlovák felet is, ellenünk. Tehát a párt vezetése előre lát­ta a konfliktust? Tudatosan ment bele ebbe a helyzetbe? Minden bizonnyal. Nem tudom elképzelni sem Csáky Pálról, sem Duray Miklósról, hogy őszintén hit­ték volna, ellenzékből, egy Fico­Slota-Meciar koalíció ellenében át tudják nyomni a Benes-dekrétu- mokkal kapcsolatos tervezetüket. Ehhez szinte már patologikus rö­vidlátás és naivitás kellett volna. Csáky Pál már a tervezet beje­lentésekor úgy fogalmazott, tisz­tában van vele, nincs túl sok reá­lis esély az elfogadtatására. Akkor miről van szó? A klasszi­kus drámaelméletből ismert, ha egy pisztoly megjelenik a színpa­don, annak előbb-utóbb el kell sül­nie. Ha nem sül el, rossz a darab. Ráadásul idén van a szomorú ese­mények 60. évfordulója, s tudjuk, milyen fontos szerepet játszanak életünkben bizonyos évfordulók, szimbólumok. Tehát nem tudom elhinni, hogy csak egy „unalomű­ző” ballépésről volt szó, bár az uborkaszezon is szerepet játszha­tott. A legfőbb ok azonban szerin­tem a Bugár távozása utáni félelem volt a pártszakadástól. Belső kohé­zió hiányában a legjobb módszer egy külső „ellenséget” találni, a- mely egybeforrasztja a csapatot. A Benes-dekrétumokkal a kohézió is kialakult, hiszen ez a téma minden magyar számára még mindig fáj­dalmas. A szlovák társadalom pe­dig, ahogy az a posztkommunista országok lélektanának nagyköny­vében meg van írva, a „bántanak minket a magyarok” jelszó hallatán azonnal összefogott. Erről szólt a parlamenti szavazás. Ön számos nemzetközi konf­liktusban mediátorként próbálta kibékítem a szembenálló feleket. Ebben az esetben hogyan fogna hozzá a feladathoz? A mediátor szerepe akkor műkö­dik, ha mindkét oldal meg akarja oldani a konfliktust. Ebben az eset­ben mindkét fél úgy döntött, nem akarja megoldani, sőt gerjeszteni fogja a viszályt. Itt sajnos ez a dolog megfeneklett. Ez a politikai szint. Vannak egyéb társadalmi csoportok, amelyek lépni tudnának az ügy­ben? Hogyne. Például az értelmiség. A szlovákiai magyar értelmi­ségre gondol? Sokkal izgalmasabb lenne a do­log, ha közös szlovák-magyar kez­deményezés születne. De a helyi véleményformáló csoportok is fon­tos szerepet játszhatnának. Lé­nyeg,- hogy a konfliktust kiváltó csoportot - a politikai elitet - féke kell tenni, el kell felejtem. Hadd mondjak el egy nagyon idevágó viccet: az öreg Kohn 40 évnyi ügy­védi munka után nyugdíjba vonul, és átadja a fiának a jól menő ügyvé­di kodáját. A fiú egy hét után bol­dogan újságolja apjának: Találtam egy ügyet az aktáid közt, amit te 40 évig nem tudtál megoldani, én pe­dig egy hét alatt megoldottam. Az apa erre ezt válaszolja: Fiam, üyen hülyét, mint te vagy, még nem lát­tam. Én 40 évig ebből az ügyből él­tem, te pedig egy hét alatt elrontot­tad az egészet. A politikai elit hoz­záállása nagyon hasonló, ezért ezt a réteget, úgy ahogy van, ki kell hagyni a helyzet megoldásából. Ez érvényes a magyarországi politikai elitre is? Teljes mértékben. A történemek ugyanis van egy magyarországi mellékszála, mozgatórugója is, amely nagy szerepet játszik a konf­liktus tudatos getjesztésében. Téijünk vissza a megoldáshoz. Kik helyettesíthetnék tehát a po­litikai elitet? Azok a csoportok, amelyek eb­ben motiváltak. Ezek a már felso­rolt értelmiségiek és a helyi, ve­gyes lakosságú területeken élő véleményformáló csoportok: a polgármesterek, az orvosok, a papok, a tanítók, az újságírók és a diákok. Úgy véli, a szlovákiai magyar értelmiség egységesen tudna eb­ben fellépni? Igen, mert a helyzet megoldásá­ban motivált. Azt is látni kell, hogy az 1995-98-as időszakhoz képest, amikor ott volt a közös ellenség, Vladimír Meciar, most sokkal rit­kább a kommunikáció a szlovák­magyar informális csoportok - a nonprofit szervezetek, értelmiségi­ek, újságírók, polgármesterek kö­zött. Kicsit ellustultunk, hiszen az­zal, hogy az MKP bekerült a kor­mányba, a dolgok elrendeződtek, s kicsit pénzcentrikusak is lettünk. Fel kellene újítani a korábbi együttműködést. Visszatérnék a Benes-dekrétu- mokhoz. Ön szerint nem kellene inkább elfelejteni az egészet, és a jövőbe tekinteni? Nem, mert bizonyos lélektanilag lezáratlan momentumok évtizede­ken át rezonálnak az emberekben. Azt a kétoldalú szimbolikus gesz­tust, hogy „gyerekek, ne haragud­jatok!“ nem lehet megkerülni. Nem éppen ezt tette az MKP is? Hiszen a Benes-dekrétumok­kal kapcsolatos kezdeményezés után azonnal kidolgozta a köl­csönös megbékélésre irányuló tervezetét is. Ha ezt ki lehetne szakítani a tár­sadalmi környezetéből, és tisztán elméleti közegben vizsgálnám a kérdést, azt mondanám, igen. Csakhogy a kezdeményezésnek megvan a specifikus környezete és cselekvői is. Nyolc éven át, amíg kormányon voltak, minden egyes költségvetési vitánál halkan meg­súghatták volna partnereiknek: jó, megszavazzuk a büdzsét, ha ti bocsánatot kértek. És meglett vol­na a szimbolikus gesztus, mint a zsidók esetében. A magyarokat éppen az bántja a legjobban, hogy míg az állam bocsánatot kért a né­metektől, megkövette a zsidókat, velünk szemben miért nem képes ugyanerre? Mit kellene ebben a helyzet­ben cselekednie az MKP-nak? Semmit. Vonuljanak vissza az öltözőbe, zuhanyozzak le, és gon­dolják át a taktikájukat. Most a párt patthelyzetben van, amelyet saját magának okozott. Igaz, hogy a párt összeállt, újra megvan a 10%-os támogatottság, s Magyar­ország is odafigyel ránk, ami nyil­ván hízeleg nekik. Azzal azonban nem tudnák szembenézni, hogy a magyar társadalom 2004-ben, a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson kinyilvánította, mennyire fontos neki a határon tú­li magyarság - a szavazók 10%-a járult az urnákhoz. Tudatosíta­nunk kell, hogy Magyarországot a külhoni magyarok többé nem ér­deklik, kivéve talán Sólyom Lász­lót, aki kiscserkész módjára jön, és bizonygatja saját függetlenségét és felelősségét, ennek azonban nin­csen semmilyen politikai súlya. Ez­zel szembe kell néznünk, és el kell kezdenünk autonóm emberekként cselekednünk. Ezt pedig nem mer­jük vállalni sem mi, sem a politikai elit. Duray Miklós úgy képzeli, ne­ki tényleg a budapesti parlament­ben kellene ülnie. Ő üyen, való­színűleg nem lehet már megvál­toztatni, de ezen a látásmódon végre túl kell lépnünk. Hogyan? A konfliktuskezelésben van egy technika, amelyet úgy hívnak, ké­szíts neki aranyhidat. Lényege, hogy bárrmlyen konfliktus megol­dásában a legnagyobb gondot nem maga a megegyezés jelenti, hanem az attól való félelem, hogy ha bo­csánatot kérünk, elveszítjük az ar­cunkat. Erre szolgál az említett módszer, amely „aranyhíddá” vál­toztatja a másik felé vezető utat, úgy, hogy mindkét fél büszkén és győztesként vonulhasson végig raj­ta. Mi lehetne ez a bizonyos aranyhíd a szlovák és magyar fél közt? Gondolkodnék rajta, de senki sem kért föl rá. Miért kellene megvárnia, hogy bárki felkérje? Azért, mert csak akkor tudok békíteni, ha mindkét fél kész a megbékélésre. Ha azonban meg­oldást kellene találnom, azon gon­dolkodnék, hogyan lehetne ebből a helyzetből mindkét félnek győztesként kikerülnie. Ehhez sok kreativitás, új megoldások kelle­nek. Az egyik módja például az le­hetne, hogy magyarok és szlová­kok együtt, modellként ajánlanák fel saját konfliktusukat a polgár- háború után tíz évvel még mindig viszálykodó szerbeknek és horvá­toknak. Ettől a perctől kezdve már nem presztízsvesztők lennénk, ha­nem példaként szolgálnánk egy másik ország számára. Szombat 12719° Az ország nagy részén derűs időre számíthatunk, az északi és a keleti régiókban délután beborulhat az ég. Az orvosmeteorológia a Panoráma oldalon olvasható. A térképen a legmagasabb nappali hőmérsékleteket tüntettük fel. VÁROSOK MA HOLNAP HOLNAPUTÁN Pozsony derült égbolt 10° 19° kevés lelhő 9° 10° kevés felhő 6° 18° Nyitra derült égbolt 10° 19° jobbára felhős ég 6° 18° derült égbolt 5° 17° Dunaszerdahely derült égbolt 11° 19° kevés felhő 7° 18° derült égbolt 5° 17° Komárom derült égbolt 11° 19° jobbára telhős ég 7° 18° kevés felhő 5° 18° Ipolyság derült égbolt 8° 18° kevés felhő 6° 18° derült égbolt 4° 18° Rimaszombat jobbára felhős ég 10° 17° jobbára felhős ég 6° 17° derült égbolt 4° 18° Kassa jobbára felhős ég 10° 15° felhős égbolt 5° 15° jobbára derült ég 4° 17° Királybelmec felhős égbolt 11° 10° felhős égbolt 6° 16° kevés felhő 5° 17° Besztercebánya derült égbolt 9° 16° jobbára felhős ég 5° 16° kevés felhő 2° 16° Poprád záporok 0° 13° záporok 2° 12° kevés felhő 0° 12° Vasárnap Többnyire derült égbolt, elvétve záporok. Szál: É, j 5-15 km/h Hétfő Jobbára derült égbolt, reggel elvétve kod. r­Szél: VÁLTOZi [5-15 km/h Kedd Jobbára derült égbolt, reggel elvétve köd. ! Szél: VÁLTOZÓ ! 5-10 km/h Ciprus-33J: Kanári-szigetek Kréta 26728° 23722° 24724° Nizza Rimini Szplit 20723° 22719° 21720° A hőmérsékletek Celsius-fokban vannak megadva f szél melegfront n ciklon Pozsony 06.57 Pozsony 18.21 Pozsony 300 változatlan im» Mallorca 24725° Várna 21722° hidegfront okklúziós front v anticiklon Besztercebánya 06.50 Besztercebánya 18.13 Komárom 230 apad ™” Nápoly 23723° Velence 21718° Készíti az SHMÚ Kassa 06.41 Kassa 18.04 Párkány 155 változatlan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom