Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-05 / 204. szám, szerda
22 Sport UJSZO 2007. SZEPTEMBER 5. www.ujszo.corr A mentőakció során a németek hihetetlen baklövések sorozatát követték el, a kaotikus tűzharcban az összes túsz életét vesztette Terror az olimpián: a müncheni mészárlás ÍGY EMLÉKSZIK... Harmincöt éve Münchenben a Fekete Szeptember palesztin terroristacsoport rátámadt az izraeli sportolókra. 1972. szeptember 5- én tizenegy túsz és egy rendőr meghalt, az olimpia egy napig szünetelt - de hogy mi is történt pontosan, az még ma sem tisztázott. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Conollystrasse 31. Akik ott voltak Münchenben, mind megerősítik, a precizitásukról ismert németek lazán őrizték az olimpiai falut. A tábort megkerülni nem akaró sportolók nem ritkán a kerítésen másztak át, épp ezért szeptember 5-én hajnalban sem volt ez gyanús. Az izraeliek szállása (a Conollystrasse 31. szám alatt) közel volt a bejárathoz, s mégis egy viszonylag zárt területen állt - ezáltal könnyű célpont volt. A terroristák lopott kulcsokkal jutottak be az épületbe, ahol Móse Weinberg birkózóedző és Joseph Romano súlyemelő megpróbálta útjukat állni. Ők voltak az első áldozatok. Kilencért kétszázharmincnégyet Az ébredező sportolók közül többen elmenekültek, így a terroristák kilenc tússzal maradtak az épületben. A németek azonnal megkezdték a tárgyalásokat - számukra csak fokozta az eset kínosságát, hogy zsidók élete forgott veszélyben. Kiszabadításuk érdekében bármekkora összegű váltságdíjba belementek volna, s azt is felajánlották, hogy magas rangú német vezetők veszik át a túszok helyét. A palesztin terroristák nem voltak hajlandók ilyen egyezkedésre - látva esélyeiket viszont pontosan megfogalmazták követeléseiket (biztonságos távozást Egyiptomba és 234, Izraelben fogva tartott palesztin szabadon bocsátását), és ötször is kitolták a teljesítés határidejét. Német baklövések Az előállt helyzet elég időt biztosíthatott volna egy mentőakció megszervezéséhez, a válságstáb azonban hihetetlen baklövések egész sorozatát követte el. A terroristákat túszaikkal együtt két helikopterrel szállították a fürstenfeldbrucki katonai reptérre, ahol az Egyiptomba tartó gép várt rájuk. A helikopteres út során egyértelművé vált, hogy az eredetileg feltételezett öt helyett a támadók nyolcán vannak, s így a készenlétben álló öt mesterlövész kevés lesz - mégsem változott semmi az eredeti tervben. Ráadásul a helikopterek sem az ideális pozícióba szálltak le, így a mesterlövészek nem láthatták jól a terroristákat. A várakozó Boeing fedélzetén személyzetnek álcázott fegyveresek álltak bevetésre készen, de az utolsó pillanatban meggondolták magukat, s központi utasítás nélkül lefújták az akciót és elhagyták a gépet. J Keleti Ágnes, aki az izraeli tornászválogatott edzőjeként volt ott Münchenben: „A televízión keresztül éltem végig a terrortámadást, az elrablástól egészen addig, ahogy megölték, lelőtték őket. És a németek lőtték le! Azt mondták, tévedésből, de én meg voltam győződve, hogy nem tévedésből. Megjátszották magukat. Nem bízok soha, semmilyen esetben sem a németekben. A németek ilyenek voltak, és ilyenek lesznek. Hogy egy ilyen Hitler született, hogy ezt hagyták, és hogy ezt támogatták - ezért nem fogok soha megbocsátani nekik. Voltunk az izraeli válogatottal versenyezni Németországban is. Olyanok maradtak, mint voltak! Ahogy osztogatták az ennivalót, és az ember nem ment elég gyorsan, rákiabáltak. Ha elment vásárolni az ember, és a pénztárnál kezdte nézegetni a bankjegyeket a tárcájában, hát a pénztárosnő rákiabált, hogy gyorsabban! A vasútállomcison, aki a targoncát tolta, nem nézett se jobbra, se balra, nem mondta, hogy vigyázzanak - egy szót nem szólt, csak tolta. Hát ilyen apró dolgokból mondom, hogy olyanok maradtak, mint voltak. ” (bt) Székely Éva, aki lányának, Gyarmati Andreának az edzőjeként volt ott Münchenben: „Egészen különös élményem volt. Sétáltunk a faluban, és jött velem szembe egy izraeli melegítős fiú. Magyarul kérdezte: „Nem emlékszel rám?”. Kiderült, hogy BuKáosz, tűzharc Az üres Boeingot látva a terroristák rájöttek, tőrbe csalták őket. Tűzharc kezdődött - hogy ki kit lőtt le, máig sem tisztázott - egy terrorista kézigránátot robbantott. Öt terrorista meghalt, hármat foglyul ejtettek - de áldozatul esett egy német rendőr is. És a kilenc túsz. Az első híradások, amelyek arról tudósítottak, a túszok megmenekültek, megalapozatlanul optimistának bizonyultak. „Mind a tizenegy túsz dapesten ő is úszott valamikor, én nem ismertem, de engem persze mindenki ismert, mert én egy menő úszó voltam. Kérdeztem tőle, hogy kerül ide. „Hát az a helyzet, engem elvittek annak idején Auschwitzba, és akkor megfogadtam, hogy soha többet Németországba, ebbe az átkozott országba nem teszem be a lábam, ha már élve maradtam. Tizenhat éves voltam akkor” -felelte. „Hát akkor mit csinálsz itt?” - kérdeztem ismét. „Én vagyok az izraeli birkózócsapatnak a vezetőedzője, és a fiúk kikönyörögték, hogy ne hagyjam őket cserben, eljöttem a csapattal.” Ez történt az egyik nap. Másnap éjjel hallottunk valami durrogást, de azt hittem, hogy valamelyik nemzet győztesei petárdákkal ünnepelnek. Csak reggel derült ki, mi történt. Átmentünk a férfi táborba, mert ott volt minden hivatal. A fiúk házával szemben laktak az izraeliek, így a fiúk rögtön mondták, hogy támadás volt, terroristák. Hát akkor ez még nem volt divat.... Azt mondták, nézzek ki az ablakon. Ott feküdt letakarva két holttest. Szemben a házban maszkos, gépfegyveres terroristák álltak. Azt hittem, hogy rögtön meghalok, utoljára a nyilasok alatt láttam ilyet - kicsit furcsa volt. Előző este a következő történt: a németek meghívták az izraeli vezetőket egy vacsorára, és csak ez a birkózóedző maradt ott a csapattal. Megtámadták őket kintről - és ő a testével próbálta védeni a fiúkat. Szitává lőtték. Én teljesen kikészültem. Valaki hazajön Auschwitz- ból, megfogadja, hogy nem megy többet Németországba, eljön egy olimpiára, és szitává lövik... Utána kiderült, hogy a nagy németek nem őrizték a falut. Mi is sok magyart bevittünk, hogy egyenek, életét veszette - kettőt a szobájukban lőttek le, kilencen a repülőtéren haltak meg” - adta hírül az ABC televízió. The Games must go on Ajátékoknak folytatódniuk kell - jelentette ki egy napos szünet után Avery Brundage, a NOB akkori elnöke az Olimpiai Stadionban tartott megemlékezésen. A játékok tulajdonképpen majdhogynem abba sem maradtak - csak az egyre bulizzanak ingyen. Volt őr, de hát az jött be, aki akart... ” (bt) Földi Imre, aki súlyemelőként olimpiai bajnoki címet nyert Münchenben: „Éppen a terrortámadás előestéjén versenyeztem, s két ötkarikás ezüstérem végre olimpiai bajnok lettem. Örömöm óriási volt, természetesen alaposan megünnepeltük győzelmemet a szálláshelyünkön. Reggelig tartott a dá- ridó, alapos pezsgőfirdővel tarkítva. Énekeltünk, s egymás után durrantak a pezsgősdugók. Halottunk valami pufogtatást, de azt hittük, máshol is ünnepelnek. így csak reggel tudtuk meg, micsoda tragédia történt hajnalban. Bevallom, miután a terror- támadás napján megszakították a játékokat, megijedtem, hogy esetleg érvénytelenítik olimpiai győzelmemet. Azt hittem, kárba veszett a megfeszített munka. Szerencsére, a gyásznap után folytatódtak az ötkarikás versenyek, amelyek így egy nappal később értek véget. Összesen öt olimpián indultam, s München előtt fel sem merült bennem, hogy esetleg terroristák zavarhatják meg a viadalt. A német rendőrök is eléggé lazán vették a biztonsági intézkedéseket, így különösebb nehézségek nélkül sok ismerőst is behoztunk az olimpiai faluba, hogy lakjanak jól, és nyugodtan nézzenek körül. Mivel a női és férfi tábor külön volt, sokan a kerítést átugorva látogatták meg a lányokat. A rend őrei csak mosolyogtak, amikor hajnal tájt a sportolók melegítőben eléggé nehezen vették az akadályokat...“(sz. z.) erősödő nyomás hatására függesztették fel a versenyeket, 12 órával azután, hogy az első sportolót lelőtték. Brundage-t azért is kritizálták, hogy az olimpiai mozgalom erejét magasztaló beszédében egy szóval sem említette a meggyilkolt izraeli sportembereket. „17 halott, már elfelejtettétek?” - tiltakozott néhány néző az NSZK-Magyaror- szág futballmeccsen: a transzparenst eltávolították, a renitenseknek el kellett hagyniuk a stadiont. Az olimpia folytatódott, (bt) Líbia hősként fogadta a merénylőket Az akkori szocialista sajtó eléggé visszafogottan számolt be a terrortámadásról. Elítélte ugyan a barbár tettet, de elsősorban a német rendőrséget hibáztatta, amely bizony nem állt feladata magaslatán. A müncheni olimpiáról kiadott magyar, szlovák és cseh könyvekben mindössze öt-hat sort szenteltek a palesztin terrorakciónak. Egyébként a három életben maradt túszejtőt egy német repülőgép eltérítése után 1972. október 29-én szabadon engedték, s Líbiában hősként fogadták őket (ott temették el az öt lelőtt terroristát is). Az izraeli titkosszolgálat később bosszút állt a merényletért, s kivégezte a terrortámadás szervezőit és kivitelezőit, (sz. z.) Milan Jiránek: „Esélyeink jelenleg minimálisak" Prága olimpiát rendezne KOKES JÁNOS Prága. A cseh főváros hivatalosan bejelentette igényét a 2016-os nyári olimpiai játékok megrendezésére. Az erről szóló nyilatkozatot tegnap írta alá Pavel Bém főpolgármester és Milan Jirásek, a Cseh Olimpiai Bizottság elnöke. Prága mellett eddig Chicago, Rio de Janeiro, Tokió, Baku és a katari Doha jelentette be hivatalosan igényét a játékokra. Az érdeklődő városok hivatalos jegyzékét szeptember 13-án hozza nyilvánosságra a NOB. A játékok rendezőjéről véglegesen 2009 októberében döntenek Koppenhágában. A cseh közvélemény és Prága lakossága is megosztott az esetleges olimpia ügyében. Felmérések szerint nagyjából egyforma mindkét tábor aránya. „Tudatosítjuk, hogy esélyeink jelenleg minimálisak” - mondta a közszolgálati televízióban Milan Jirásek. Megjegyezte: ha azonban valamikor a jövőben Prága valóban olimpiai város akar lenni, akkor ezt a lépést meg kell tennie. Úgy véli: ha a cseh főváros mégis megkapná a rendezési jogot, akkor meg tudna birkózni a feladattal. „Fel vagyunk készülve erre az eshetőségre is. Bár minden nagyon feszült lenne, biztos vagyok abban, hogy Prága már 2016-ban kész lenne az olimpia megrendezésére” - szögezte le a cseh olimpiai bizottság elnöke. Prága a hatvanas évek végén egyszer már mérlegelte, hogy nyári olimpiát rendezne. Csehszlovákia a Varsói Szerződés öt országának hadserege általi, 1968 augusztusában történt le- rohanása után azonban ez a téma lekerült a napirendről. Nagymegyeri ifisiker a súlyemelő Eb-n Simonies csúcsformában ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Pavia/Nagymegyer. Remekbe szabott eredménnyel a hatodik helyen végzett a Paviában rendezett ifjúsági (17 éves korig) súlyemelő Eb-n a nagymegyeriek tehetséges versenyzője, Simonies Erik. Minden kísérlete sikerült, összesen hat új szlovák csúcsot teljesített. Szakításban 130, lökésben 161 kilót emelt a magasba. Összteljesítményével (291 kg) hét kilóval javította meg az általa tartott országos rekordot. „Már júniusban Prágában, a junior vb-n is jól helytállt. Akkor azonban még csupán 283 kg-ig jutott, a 16. helyet érte el. Olaszországban sikerült a forma- időzítés, rendkívül magabiztosan, technikaüag szinte hibátlanul emelt - értékelte védence sikerét Buzgó Lajos, a nagymegyeri klub súlyemelő-szakosztályi elnöke. Megtudtuk, a már edző Buzgó Gábor öt évvel ezelőtt elért ötödik helyezése után ez utóbbi volt a csallóköziek második legjobb eredménye a kontinensviadalokon. „Amíg a vakáció napjaiban barátaim napoztak, fürödtek, addig én naponta két fázisban edzettem, a tárcsákkal viaskodtam. Most már tudom, megérte” - fogalmazott a pincér-szakács tanonc szüasi tinédzser, akinek eredményéhez tanévkezdéskor nem csupán az osztálytársak, hanem szakközépiskolája igazgatója is gratulált. Legutóbbi eredményére a szövetség Eb-n tartózkodó elnöke is felfigyelt. „Közölte velem, hogy nevezni fognak a tenerifei ifjúsági Eb-re. Örömömben megígértem neki, hogy lökésben és szakításban két-két kilóval javítom meg a szlovák csúcsot. Ezért most gőzerővel edzőmmel azon dolgozunk, hogy tervemet teljesítsem” - nyilatkozta a tegnapi tréning után az Új Szó-nak a nagymegyeriek csúcsemelője, (ái) ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Sotnorja. Kajaknagyhatalmakat lepipálva, két hatodik helyezéssel zárta a belgrádi ifjúsági Európa-bajnokságot a Tóth Zoltán, Jakubík Gábor összetételű somorjai egység. „A srácok ebben az évben a maximumot nyújtották, hiszen a világbajnoki hetedik helyezésüket megjavítva mind 500, mind pedig 1000 méteren az előkelő hatodik helyen zártak - közölte Tóth Imre, a somorjai klub elnöke. - Teljesítményük értékét az is növeli, hogy a magyar és a német hajót kiszorítva jutottak döntőbe. Már a középfutamban is nagyon erős volt a mezőny, csak ámultunk a mieink teljesítményén. A finálé aztán még kiegyensúlyozottabbnak bizonyult: két és fél másodpercen belül futott be az első hat egység a célba” - figyelmeztet a klubelnök. Tóth Imrétől, aki mellesleg Zoltán édesapja, azt is megtudtuk, hogy a 17 éves fiúk idei eredményei - két-két vb 7. és Eb 6. hely - a somorjai klub történetének legnagyobb sikerei. Ráadásul a tinédzserek még egy évet versenyezhetnek a junior mezőnyben, így jövőre érmes reményekkel vágnak majd neki a szegedi korosztályos Európa- bajnokság felkészülésének. Hogy élte meg az Eb-t az édesapa? - kérdeztük. „Székely Pista bácsi, a fiúk edzője, valamint a családtagok is kinn voltak Belg- rádban. Végigizgultuk a futamokat, de csak elismerően tudok nyilatkozni a páros teljesítményéről” - hallottuk a büszke édesapa szavait. A hét végén Győr ad otthont a maratoni kajak-kenu világbajnokságnak, ahol a junior korosztályban levezetésként a somorjai fiúk is vízre szállnak, (kb) Magyar és német egységeket vertek ki a somorjaiak Megduplázott klubsiker E— __J Csak a z egyre erősödő nyomás hatására függesztették fel a versenyeket (Képarchívum)
