Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-04 / 203. szám, kedd
16 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 4. www.ujszo.com A termesztési körzeteknek megfelelő fajták Növelhető a terméshozam ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A silókukorica termesztésében komoly hatékonysági tényező, hogy az egyes termesztési körzetek feltételeinek leginkább megfelelő fajtát termesszünk. Egyes szakemberek véleménye szerint a megfelelő fajtaválasztással, a termesztési körzet adottságaihoz legjobban alkalmazkodni tudó silókukorica terméshozamát akár 30 százalékkal lehet növelni. Ismeretes, hogy a burgonyatermesztő körzetekbe a koraiságot jelző FAO számozás alapján a FAO 240-es számig jelzett hibridek a legalkalmasabbak. A répatermesztő körzetekben a FAO 220-tól 300-ig jelzett hibridek adják a legjobb termést. A kukoricatermesztő körzetekben pedig a FAO 290-nél magasabb számozású kukoricahibridektől várható a legjobb eredmény. Az értékhatárok csak táéjékoztatásul szolgálnak, a termelők számára napjainkban már olyan széleskörű kínálat áll a rendelkezésre, hogy ebből mindenki a maga feltételeinek és a munka- szervezés követelményeinek leginkább megfelelő hibrid-együttest tud összeállítani, (sz) (Illusztrációs felvétel) Új ismeretek alkalmazása a repce termesztésében Kevesebb nitrogén is elég ISMERTETŐ Ismeretes, hogy a repce termesztésében a megfelelő nitrogénada- gok kijuttatása jelentős mértékben befolyásolja a terméseredményeket. A kiváló minőségű terméshez kellő mennyiségű nitrogén adagolására is szükség van. Franciaországi kutatók viszont nemrégiben azt vizsgálták, hogy hogyan befolyásolja a kijuttatott nitrogénadag nagysága a terméseredményeket. A tél kezdetén és végén elvégzett mérések révén azt vizsgálták, hogy mekkora mennyiségű friss növényi anyag keletkezett a vizsgált időszakban, és ennek alapján állapították meg a felvett nitrogén meny- nyiségét, amit a teljes nitrogén- adaghoz viszonyítottak. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a felvehető nitrogénadagokat jelentős mértékben csökkentem lehetett anélkül, hogy a terméseredmények csökkentek volna. A közzétett vizsgálati eredmények alapján Németországban szintén megkezdték a módszer alkalmazási lehetőségének vizsgálatát. Azoknál a repcetermelőknél, akik érdeklődnek a kísérletben való részvétel iránt, ősszel vagy tavasz- szal megmérik a levéltömeg nagyságát, s ennek alapján állapítják meg a nitrogénadagok szintjét, (agranet) RÖVIDEN Agrárkommunikációs rendszer Az idei Agrokomplex mezőgazdasági és élelmiszeripari szakvásáron a Mezőgazdasági Tüdományos Műszaki Információk Intézete (UVTIP) standján az agrártermelők új kölcsönös kommunikációs rendszerrel is megismerkedhettek. Az Agrárkommunikációs rendszer a bejegyzett és nyilvántartott résztvevők között olyan kölcsönös kommunikációt tesz lehetővé, amely tájékoztatást nyújt a rendszer tagjainak egymás termék- és szolgáltatás-kínálatáról, illetve termékek és szolgáltatások vagy áruk iránti keresletükről. A rendszer lehetővé teszi a tagok számára, hogy az általuk benne közzétett információkat bármikor megváltoztassák vagy kiegészítsék. A keresleti-kínálati adatokat elektronikus posta révén is megkaphatják, ugyanakkor a honlap lehetővé teszi a belépést olyan helyről is, ahol internetes hozzáférési lehetőség van. A résztvevők ezen kívül részletes tájékoztatást kapnak az ágazaton belüli legfontosabb időszerű információkról. Az idei év elején beindított rendszerbe való belépés feltételeiről és a működtetés követelményeiről az érdeklődők az intézet honlapján, illetve az itt található útmutató révén részletes tájékoztatatást kapnak. A gazdasági állatok tartása CD-n Az említett intézet (úvtip) egyedi multimediális CD lemezt is mejelentetett nemrégiben, amely az össze nálunk nevelhető gazdasági állatról szóló szöveges és képi információt igyekszik a felhasználóknak bemutatni. A szarvasmarhák, sertések, lovak, kecskék, valamint a nyulak és baromfiak mellett olyan állatfajokat is bemutat, amelyek tartása nálunk egyelőre nem túlságosan elterjedt, mint például a fácánok, pávák, gyöngytyúkok, fürjek és struccok. A lemezen mintegy 230 állatfaj ismertetője látható, a szöveges ismertetők mellett képi információkat is tartalmaz. Az ismeretterjesztő lemez anyaga bemutatja az egyes gazdasági állatok fajtáit, tenyésztési feltételeit, az állatok betegségeit, az idevonatkozó jogszabályokat és szolgáltatásokat. (Forrás: www.uvtip.sk ) A jó siló készítésének alapvető feltétele a levegő kizárása, ez alapos tömörítéssel lehetséges A jó siló készítése (Illusztrációs felvétel) A lényeg, hogy a felhalmozott és jól összetömörített, többnyire lédús takarmányokban a növényeken mindig jelenlévő tejsavbak- tériumokat elszaporítjuk, ezek a takarmányok cukraiból tejsavat állítanak elő, mely a többi, káros baktérium (vajsav és ecetsav-bak- tériumok) tevékenységét gátolja, a takarmányt pedig konzerválja, tartósítja. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLL1 TÁS A képződött tejsavat csak a levegőt igénylő baktériumok, penészek, gombák tudják elbontani, ezért ha a takarmányhoz levegő nem jut, igen hosszú ideig (akár évtizedekig) eltartható romlatlan állapotban. Gyepek erjesztésénél az enzimtevékenység miatt a takarmány hőmérséklete mintegy 5 C°-kal emelkedik, pH-ja pedig egészen 4-körüli értékig csökken. Megfelelő körülmények esetén ezen a pH-értéken a vajsavtermélő baktériumok beszüntetik tevékenységüket, hosszú ideig, akár egy évnél tovább is eltartható, jó minőségű lesz a siló. A teljesnövény-szilázs kukoricából, gabonafélékből, hüvelyesekből, keverék-zöldtakarmányokból aprítás után erjesztéssel készül, a teljes növényt tartalmazza (szem, szár, levelek). A jó siló készítésének tehát alapvető feltétele a levegő kizárása, ez alapos tömörítéssel (taposás, gép általi tömörítés) lehetséges. Ez megnyugtatóan csak akkor sikerülhet, ha a növényt leszecskázzuk. Döntő a szecska mérete. Amennyiben hosszúra vágjuk a növényt, nem lehet jól tömöríteni, „kirúgja magát”, levegőt kap. Legjobb a 20-30 mm-es szecskaméret. A tömörítés akkor megfelelő, ha az azt végző traktor kereke már nem süpped a takarmányba. A megfelelő, 20-25 C° körüli hőmérséklet általában adott, hiszen a silózás fő időszaka a kora ősz. Mivel üyenkor a mezőgazdasági munkák torlódnak, a nem kellő alaposság megbosszulja magát. Kellő mennyiségű cukor jelenléte szintén fontos. A szénhidrátban gazdag növények könnyen süózha- tók, mert a tejsavbaktériumok a szénhidrátokból, cukrokból képezik a tejsavat, ami azután a takarmányt konzerválja. Ilyen növények a fehérjékben szegény, szénhidrátban gazdag takarmányok: kukoricacsalamádé (címerhányáskor vágják), süóku- korica (viaszérés és teljes érés között vágják), cukorcirok, szudáni- fű, kukoricaszár (betakarítás után minél hamarabb, lehetőleg október közepéig silózzák), napraforgó- csalamádé (virágzás kezdetén vágják). Fia olyan növényeket akarunk tartósítani erjesztéssel, melyekben több a fehérje, de a szénhidrát kevesebb, akkor azokhoz szénhidráttartalmú vagy tejsavképző adalékanyagokat kell hozzáadni. Ilyen anyagok a melasz (2-4%-ban), a nyers répaszelet (10-15%-ban), a hangyasav vagy a propionsav. Szénhidrátokban (cukrokban) szegény növények a pillangósok. Ezeket kaszálás (virágzás kezdetén) után fonnyasztjuk, csak ezután silózzuk be (szenázs, mely részben a széna, részben a siló tulajdonságait őrzi (innen a név is: széna + szilázs). A pillangósokhoz vagy 3-4% melaszt, vagy szénhidrátokban gazdag növényeket, esetleg 25-30% gabonadarát keverünk a jó erjedés érdekében. A mai, korszerű gépek segítségével igen jó minőségű lucernasze- názst készítenek oly módon, hogy a fonnyasztott lucernát fóliatömlőkbe töltik. Mivel a lucernában kevés a szénhidrát, ezek tartósításához a kereskedelemben kapható különböző enzimtartalmú készítmények is szükségesek. Gyepeknél a szenázs készítésekor a kaszálást a kalász- vagy bugahányás és a virágzás kezdete között kell elvégezni úgy, hogy a tarlómagasság 4-5 cm legyen. A gyep erjesztéses tartósításának alapfeltétele, hogy a cukortartalom a szárazanyag legalább 5%-a legyen. Ez a napsütéses órákban gazdag területeken meg is van, másutt cukor-kiegészítésre van szükség, ezt vízzel 2-3-szorosára hígított melasszal vagy más adalékanyagokkal pótoljuk. Annak érdekében, hogy a szárazanyag-tartalom megfelelő (30-40%) legyen, gyepek termésének szilázs készítésekor 10-15% szecskázott gabonaszal mát vagy kukoricaszárat keverünk a zöldfűhöz. A tejsavtermelő baktériumok „működését” azzal segítjük, hogy 2-3-szoros hígításban szerves savakat (hangyasavat, ecetsavat, propionsavat) locsolunk a takarmány felületére, ilyenkor a munka-és egészségvédelmi rendszabályokra természetesen fokozottan kell ügyelni: Nagyon száraz takarmánynövényekben a tejsavbaktériumok nehezen szaporodnak el, a túl vizes viszont könnyen penészedik, ezért a megfelelő víztartalom is fontos. A süózás ne tartson tovább tárolóként 3—4 napnál, gyepek szilázs- készítésekor pedig 4-5 napnál. A silóteret földes vagy szalmabá- lás fóliatakarással légmentesen záijuk, 40-50 nap alatt tápanyagokban gazdag, jóízű, jó minőségű, jól tárolható tartósított takarmányt nyerünk. A jó minőségű gyep-szilázs sárgászöld színű, savanykás szagú, csípős ízű. A sötétzöld, netán fekete szín, a dohos szag, a nyálkás állag rossz minőségre utal. (agrár) A tejsavas erjesztő mikroorganizmusok gyorsan elszaporodnak és tejsavat hoznak létre A silókukorica erjesztési folyamata ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A gazdasági állatok egész évi folyamatos ellátásához az egyik legkedveltebb, legfontosabb és nem utolsósorban legolcsóbb termesztett takarmánynövény a silókukorica. Alacsony fehéije- és magas emészthető szénhidrát-tartalmának köszönhetően igen jól és viszonylag hosszú ideig tartósítható süózással. A silózás célja a tartósításra szánt takarmánynövények magas szintű konzerválása, a benne lévő tápanyagok és vitaminok minél nagyobb arányú megőrzése. Erjesztésre csak az 50-60% nedvességtartalmú növényi anyag alkalmas, a magasabb víztartalmú növényeket fonnyasztani szükséges a kívánt értékig. Tárolás előtt a növényeket szecskázni kell, az így felaprított anyagot a silótérbe behordva célszerű igen erősen tömöríteni, majd pedig légmentesen le kell zárni. Az erjedési folyamat lényege, hogy az összeaprított (szecskázott) kukoricanövényből a levegő minél tökéletesebb kiszorítása következtében kialakuló anaerob körülmények között a tejsavas erjesztő mikroorganizmusok gyorsan, nagymértékben elszaporodjanak, működésük következtében pedig minél hamarabb tejsavat hozzanak létre. Az erjedés folyamatának legfontosabb szakaszait Racskó József, a Debreceni Agrártudományi Egyetem tanárának magyarországi szaksajtóban megjelent írása alapján összefoglalva ismertetjük. 1. Önmelegedési szakasz Általában néhány óráig vagy 2-4 napig tartó folyamat, hiszen a feldarabolt és berakott növényi maradványok légzése még folyik. Ez idő alatt főként a cukrok lebomlása jelentős, amely hő, víz és szén-dio- xid felszabadulással jár. Kedvező esetben (jó tömörítés mellett) a CC>2 kitölti a silóteret és kiszorítja onnan a levegőt. Ezzel a növényi sejtek légzése és az abból eredő légzési veszteség megszűnik. Rossz tömörítés vagy hiányos lezárás esetén azonban - oxigén jelenlétében - a szöveti légzés tovább folytatóEijesztésre csak az 50-60% nedvességtartalmú növény alkalmas, a magasabb víztartalmúa- kat fonnyasztani kell. dik és tekintélyes hőmennyiség szabadul fel, amely jelentős tápanyagveszteséghez vezet. Ekkor a tejsavas erjesztők helyett a vajsav- képző mikroorganizmusok szaporodnak fel, vajsavas erjesztést indítva. Az ilyen takarmányoknak egyrészt igen kellemetlen az illatuk, másrészt az állatok sem fogyasztják szívesen. 2. Ecetsavképződés szakasza A hőmérséklet folyamatos csökkenése és a mikroorganizmusok elszaporodása jellemzi elsősorban a folyamatot. Ennek következtében - a levegődén körülmények között - termelődő ecetsav számottevően lecsökkend a pH-t, korlátozva ezzel a baktériumok (Coli-aerogenes csoport) élettevékenységét. A szilázs minőségétől függően ez a szakasz néhány órától 1-3 napig is eltarthat. Szelektív mikrobagádó adalékokkal, pl. műitekkel a Coli- aerogenes csoport mikrobáinak működését anélkül akadályozhatjuk, hogy a tejsavbaktériumok tevékenységét gátolnánk. Ám a nitrit-tartalmú tartósítószerek csak akkor hatásosak, ha olyan komponenseket is tartalmaznak, amelyek elősegítik a pH gyors csökkenését, és megakadályozzák, hogy az epifita flóra elbontsa azokat. 3. Tejsavképződés szakasza A tejsavtermelő Streptococcu- sok elszaporodásának időszaka ez, melynek következtében igen jelentősen megnő a siló tejsavtartalma. A folyamat egyik előfeltétele a kedvező szénhidrát-koncentráció. Jelenlétében a mikroorganizmusok a fűben található fruktozánokat használják fel a tejsav képzéséhez. Elegendő szénhidrát hiányában a tejsavas baktériumok energiaforrásként a fehérjéket is felhasználják. Ez a tevékenységük a tartósítás szempontjából káros, mert nemcsak fehérjeveszteséget, hanem ammónia-termelést is előidéz. A képződött NH3 akadályozza a pH gyors csökkenését, s így elősegíti a vajsavas baktériumok tevékenységét. 4. Az erjedés csUlapodásának szakasza Itt már lényegében megszűnik a tejsavas erjesztő baktériumok tevékenysége és a pH állandó értéken (optimális pH 4,2) marad. Ezt a pH értéket kritikus pH-nak, az ilyen szilázst pedig stabil szilázsnak nevezzük. Amikor valamilyen okból kifolyólag nem sikerül a kritikus pH-t elérni, úgy nagy veszteséget produkáló másodlagos erjedési folyamatok indulnak be. 5. Utóerjedés (vajsavas erjedés) szakasza Ez a folyamat csak rosszul kezelt szilázsokban következik be. A vaj- savtermelés megindulása a silózás befejezése után 17-21 nappal lehetséges. Létrejöttéhez szükséges feltételek: ♦ alacsony szénhidráttartalom, ♦ magas fehérjetartalom, ♦ magas pH (pH 5<). Mivel az utóerjedést elsősorban az élesztők és a penészek okozzák, a kifejezett fungicid hatással rendelkező propionsav jó eredménynyel használható fel az utóerjedés megelőzésére. Az ammónia és a karbamid ugyancsak egyértelműen csökkend a fentebb említett gombák életfolyamatainak intenzitását. (agr)
